Amerikai Magyar Szó, 1994. július-december (48. évfolyam, 27-47. szám)
1994-09-15 / 34. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Sep. 15. 1994. CANADA IS FREE COUNTRY A második világháború utolsó éveiben az akkor Öttagú családunk tagjai igy oszlottak meg a nagyvilágban: édesapánk (1927) óta Hamiltonban - Canadában, bátyám Dániel a franciaországi Cherbourg városában amerikai fogságban, én a donyeci szénmedencében, mint elhurcolt a Szovjetunióban, édesanyánk és húgom Ilonka, Jabloncán - ami akkor Magyarországhoz, majd a háború után ismét Csehszlovákiához tartozott. Egyesíteni ezt a családot szinte lehetetlen volt. Bátyám és húgom 1949-ben ki is kerültek édesapánkhoz Canadába, rám és édesanyánkra már nem került sor. Bátyám és húgom Canadában, én itthon alapítottunk családot, édesapánk Canadában, édesanyánk itthon halt meg. Bátyám és húgom jóvoltából és mindennemű támogatásával 45 év és 120 nap elteltével a három gyerek, most már mint ősz nyugdíjasok— találkoztak Canadában. Hat héten át érezhettük a testvéri közelséget, vérbeli szeretetet, azt az érzést - ami ilyenkor eltoltheti az igazi testvéreket. Danyinak és Ilonkának örök hálával tartozunk és adósaik vagyunk azért, hogy én és feleségem - aki szintén velem volt - ezeket a boldog napokat együtt tölthettük. Budapestről repültünk a MALÉV Boeing gépével Torontóba. Hamiltonba, ahol bátyám Dániel lakik; első utunk az ottani temetőbe vezetett. Itt nyugossza örök álmát 1952-tŐl édesapánk. Egy csokor virággal s hajtott fővel leróttuk a hála kegyeletét A temetőben a sírköveken olvashattam sok magyar feliratot, az 1956-os forradalom hősi emlékművén is. Annyi magyar zászlót mint Canadában már régen láttam. Minden magyar templomban az oltár vagy urasztala egyik oldalán a canadai, másik oldalán a magyar zászló. A hamiltoni és wellandi református magyar templomokban a nagytiszteletli urak névsze- rint üdvözöltek. Énekeltük a magyar himnuszt. Nem is emlékszem, mikor énekeltem utoljára. Ez Szlovákiában nincsen, s ha előfordul - rossz néven veszik. Nagyon tetszett a magyar öregek klubja Hamiltonban, ahol mi is kártyáztunk és bingóztunk. Hasonlóan szép szokás a vasárnapi piknik is, ahol a magyarok Összegyűlnek, elszórakoznak. Viszont nem tetszett az, hogy a farmerek nem sok gondot fordítanak a gazdasági épületekre. Sajnálom, hogy a hatalmas területek nincsenek kihasználva, ( pedig akkor a világon nem kellene éhezőknek lenni. Kellemesen meglepő volt a rengeteg nagy választékú áru az üzletekben. Alig láttam részeg embert. Sok helyiségben tilos a dohányzás. JÓ volt látni, hogy a fedett piacon magyarok által készített kenyeret és péksüteményeket, húst és hústermékeket árulnak. Az autó hátsó üvegén egyeseknek - a bátyámnak is - ott van a "H" betű, magyar zászló és koronás címer. Nem szólnak ezért? - kérdeztem. Marhaság - mondták, ez senkinek sem árt, nekünk meg jólesik. Hát igen, Canada 127 év óta alkotmányosan is szabad, mi a gyerekkor második évébe léptünk. Megállapíthatom, hogy Canada tényleg "Is free Country", az emberek közvetlenebbek, legyenek bármilyen nemzetségűek. A gyógyszertárban naponta megnézhettük a vérnyomást - ingyen, Önkiszolgálóan. Gyönyörűek a lakóházak, sok fával, virággal. Torontóban viszont jobban ügyelhetnének a köztisztaságra. Ebben a városban találkoztunk szlovák pincérrel, egy kozmetikai szalonban Terézia és Andrea magyar hölgyekkel Debrecenből és Budapestről, sőt Erika kassai asszonnyal A három testvér, balról jobbra: Iván Sándor Kassa, Beke Samuelné, Iván Ilona Port Col- borne, Canada. Iván Dániel, Hamilton, Canada. is. Niagara Fallson a magyar étteremben ugyancsak egy magyar és szlovák asszonnyal. S amikor a hamiltoni magyar Öregek klubjában ezeket olvastam: "Isten hozott, hazádnak rendületlenül légy hive, óh magyar!", aztán kitéve Petőfi Sándor képe s a "Talpra magyar...." Igen elégedett voltam, amikor a 91 éves Kovács Lajosné ezt mondta: "Öreg napjaimban boldog vagyok". Hát nálunk ezt mostan kevés öreg mondhatja el. Ilonka húgom pedig igy dicsekedett: "45 év után is megtartottuk magyarságunkat". A cortlandi búcsú után fellépett a brantfordi magyar ház 70 tagú csoportja, daloltak, táncoltak. Tóth Béláné - Katalin ismert bemondó többek között kijelentette a fiatalokról; "Magyar vér van az ereikben". Ilyen nagy országból, sok rokon, barat és ismerős között a tapasztalatokról rövid ismertetésben beszámolni - művészet. Mivel én nem vagyok művész, az ismertetés hosszabb lett. Sajnos. Pedig ez csak tö'redéke annak, amit mondani akartam. Üdvözlettel Iván Sándor , Kassa VCRSCMI Ha ismét feltőr Belőlem egy versem, Százszavú életnek Küldöm üzenetem. A felkelő napot Vígan köszöntöm, Igaz gyöngy, amellyel Díszítem köntösöm. Létrafok, mely segít Hogy magasra hágjak, Szavakba foglalja A ki nem mondott vágyat. Az öröklétbe Keresi a hidat, Ajándék, hódolat Öröm és áhitat. Homályban pislogó Kicsike fény, Mezei virág Jöillatű, szerény Versem vezet, Keresi az utat Mely a tévelygésből Magam felé mutat. Ha megértem Mit jelent életem Úgy érzem, Hozzád is Közelebb értem. A vers az ige, Amely vezet Hozzad, Óh örök Rejtély, Óh, Örökkévalóság! Strém Géza Szemelvények Takács Lajos: Tamás László életútja 90 |i ? r* min/nk/il c. müvéből.- Én sem akarok más férfit ismerni rajtad kívül soha - szorítja me^ Ilonka Tamás kezét - de a válással meg öt évig kell várnod és ki tudja, hogy addig mi minden közbe nem jöhet.- Reméljük, hogy semmi, de ha jönne is valami, nem fog bennünket egymástól elválasztani. Letértek a parkba és leülnek egy árnyas fa alatt elhelyezett padra.- Olyan jó igy veled kettesben egyedül - simul Ilonka Tamáshoz. A park délutáni lusta csendjében sokáig csokoloznak és közben mind a ketten borzongva gondolnak a válás közelgő pillanatára. Tamás kezdi belátni, hogy Ilonka hamarabb ki tudja szakítani magát a szerelem kábulatából, mint Ő, tehát a kettőjük közül Ilonka a tárgyilagosabb és miután műveltebb is, komolyan kell vennie minden szavát, hiszen nem fognak itt ülni örökké ezen a pádon egymást átölelve, mert ha egyszer házasok lesznek, a boldogulásért való harc majd mást diktál nekik. Mennem kell László, mert a nagynénémtől kikapok, amiért ilyen sokáig elmaradtam,meg egy kis munka is vár ram a háztartásban , de majd úgyis jössz és egy ideig ismét egymás társaságában leszünk. Tamás hazakiséri Ilonkát, onnan pedig kimegy az állomásra. Egy szeptemberi napon hatan markolják meg az ásönyelet, hogy megássák Földes házának az alapot. De mielőtt munkához látnak, Földes bemutatja Tamást annak a négy fiatalembernek, akik szintén a barátai . A nehéz agyagfőid mozgatása alaposan igénybe veszi az izmaikat és nemcsak elfárasztja, hanem ki is éhezteti őket, úgyhogy alig várják, hogy letelepedhessenek a földre terített abrosz mellé. Közben megtárgyalják a világ dolgait, főleg szegénységüket, az ország szegénységét Egy-egy vasárnapi ebédre Földes is meghívja, csak Ilonka nem, mert Ö is nagy szegénységben él. Tamás már ott tart, hogy minden ruhája leszakad róla és nem képes pótolni egy darabot sem. Tamás úgy f Svéli, hogy Ilonka szegénysége még az övénél is nagyobb, emiatt nemegyszer a sirás fojtogatja a torkát. Miért is van ez igy? Ilonka születésnapja közeledik. Tamás úgy gondolja, hogy majd elviszi őt egy cigányzenés mulatóba, szeretne valami szép ajándékot is adni neki, De mit? Ahhoz nincs elég pénze. A szolgálati lakókocsiban egyedül van és ceruzát vesz a kezébe és írni kezd Ilonkának. Verset 'is a születésnapjára. Ilonka egyik szombat este azzal a hírrel várja, hogy végre megnyílt előtte az érvényesülés útja. A vasút tiszti tanfolyamra küldi, tehát a jövőben olyan beosztása lesz, amit a műveltsége után megérdemel, Tamas kénytelen belenyugodni az üj helyzetbe, bármennyire nem tetszik is neki. Az idő azonban lassan eljár és egy napon Ilonka tiszti egyenruhában fogadja Tamást. A váll-lapján aranyrozetták ragyognak es az egyenruhához nyakkendőt visel. Ilonka ebben a változatban szokatlan hatassal van rá.- Mi a beosztásod? ' Allomásfönök leszek a Papa-Szombathely közötti főútvonalon. Jövő vasárnap mar ott találkozunk. Jól van? folytatjuk
