Amerikai Magyar Szó, 1994. július-december (48. évfolyam, 27-47. szám)
1994-07-21 / 29. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Tliursday, July 21. 1994. Deák Zoltán válogatott írásai Jubileumi Diszkiadás 90. születésnapja alkalmával^ Deák Zoltán 8 az Amerikai Magyar Szó főszerkesztője sajtó alá helyezte az utóbbi 60 év folyamán az amerikai magyar életről és a világ- eseményekről irt legérdekesebb es legfontosabb cikkeit és ezeket e^y maradandó értékű emlékkönyv formájában bocsátja az amerikai magyar közönség elé. Az eddig megjelent legérdekesebb cikkei mellett számos eddig még meg nem jelent rendkívül érdekes írását is találja e kötetben az olvasó, és pedig: Verhovay Gyula életrajza. A múlt század e kontroverzális magyar politikusának élettörténete, beleértve a kevesek által ismert tényt, hogy Verhovay nagy tisztelője volt Kossuth Lajosnak és levelezésben állt vele. Mint tudjuk a legnagyobb amerikai magyar biztositó egyletet,a William Pennt eredetileg erről a politikusról nevezték el. (képekkel illusztrálva.) Szenzációs riport a történelem leghíresebb kémperérol, a Dreyfus perről, (és annak magyar főszereplőjéről Eszterhazy grófról, (képekkel illusztrálva) Megrázó visszaemlékezés arról, hogyan korbacsoltatott meg városok főterén meztelenre vetkóztetett magyar nőket Haynau, a bresciai hiéna, (képekkel illusztrálva) Ely Wiesel, a magyar származású Nobel- dijas iró nyilatkozata arról, hogy a magyar zsidóságot egy kis jóakarattal meg lehett volna menteni a Holokauszttól. Az emlékkönyvben helyet adunk lapunk minden olvasójának saját emlékei megírására vagy szeretteiről való megemlékezésre, fél vagy egesz oldalas cikkek, üdvözletek elhelyezésére. Fél oldalas üzenet vagy üdvözlet 60.-, egész oldalas 100 dollár. Soros üdvözlet 10.-dollár. A diszkiadású album ára 10 dollár lesz, üzvozletek küldői azonban díjtalanul kapják a könyvet Deák Zoltán ajánlásával és aláírásával. Deák Zoltán, aki több mint félévszázadon át figyeli és kommentálja az amerikai magyar élet és a világesemények alakulását, ezúton kéri lapunk minden olvasóját,barátját - és úgy érzi, hogy lapunk minden olvasóját Őszinte barátjának tekintheti - hogy segítsék e nagy munkájában az album megrendelésével és saját visszaemlékezésük,üdvözletük beküldésével. f » A Magyar Szó Kiadóhivatala Rendelésre, cikk beküldésére használja az alanti szelvényt. Deák Zoltán 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003 Kérem helyezzék el a mellékelt fél oldalas, egész oldalas üzenetemet, visszaemlékezésemet magamról, családomról, elhunyt szeretteimről Deák Zoltán emlékalbumában. Mellékelten küldök:.............dollárt Név:........................................................ Cím:....................................................... FELHÍVÁS A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐIHEZ Az elmúlt napokban, hetekben ki- küldtük számláinkat azon olvasóinknak, akiknek előfizetése 1994-re nemrégiben esedékes volt. Kérjük ezeket a kedves olvasókat, hogy a számla kézhez vétele után lehetőleg azonnal küldjék el csekkjüket, vagy money orderüket, hogy fennakadás ne legyen a lap kézbesítésében. Előre is köszönjük együttműködésüket. A Magyar Szó Kiadóhivatala Hazatérték Bethlen István hamvai Hazahoztak, díszesen eltemették Bethlen Istvánt, a Szovjetunióban elpusztított hajdani miniszterelnököt. A gyászszertartás a konzervatív hatalom - reméljük- utolso magamegmutatása volt. Szükség volt rá, mert bizonyítani akarta: mindent megtett, amit akart, a népakarat ellenére is. Az 1990 őszétől 1994 májusig egymást követő választásokon nyilvánvalóan történt elvettetése sem tarthatta vissza attól, hogy ideológiáját rátukmálhassa az országra, és véghez vigye a Horthy-korszak megdicsőitését. A temetés időzítésének oka senki előtt nem kétséges. A átmenetileg, négy evre visszatért múltnak a csakazértise - ez volt ennek a szertartásnak egyetlen jelentése. Nem úgy sikerült, ahogy akarták. Horthy temetésének látványosságát nem sikerült megismételni. Kenderesen, ha igaz, félszázezer ember gyűlt össze, identitás nélküli előkelőségek, talajtalan díszelgők, nosztalgiázok, élő elfelejtettek, a személyes kegyeletet még őrző maradék ismerősök - és főleg kiváncsiak. Bethlen végtisztességére annak a létszámnak csak egy százaléka ment el. Végjáték, senkit nem érdekelt, az újságírókat se nagyon. Erőltetettsége még nyilvánvalóbb volt, mint a múlt Őszi eseményé. Hiszen még abban sem lehetünk biztosak, hogy az urna valóban Bethlen István földi maradványait rejti. A koporsót ágyútalpon vitték. Miért? Bethlen nem volt katona, sem honvédelmi miniszter (mint Gömbös), sem államfő (mint Kennedy). Teleki Pál koporsóját annakidején nem ágyútalpon vitték a sirhoz. A hagyományok és szabályok ilyen primitiv nem ismerése... Amit a miniszterelnök a temetésen elmondott, azt csak úgy tudom minősíteni: az uralkodó osztály szemtelensége. Szeretnék civilizáltabb szót találni, de nem tudok. (Boross Péter valószínűleg hitte- még az elvbarátai is -, amit beszélt, ezért nem nevezem cinikusnak.) Alapképlete: az úri rend azonos a nemzettel. Amit Bethlen tett, azt csak az úri rend szempontjából lehet az alfától az ómegáig áldásosnak tartani. (A beszéd ismertetését a Magyar Nemzetben olvastam.) Boross Péter a bethleni konszolidációt a nép élniakarásának nevezte. A nép valóban élni akart, de ennek kevés köze volt Bethlenhez. Az ő szégyenletes választójogi törvénye (amelyet nem a parlament hozott) kizárta a köznépet a politikai döntésekből, az akkori választások törvényessége több mint kétséges. A konszolidáció valóban nagy munka volt, eszességet kívánt. De a stabilizáció az uralkodó rend lába alá döngölt szilárd talajt, még a polgárság is csak részlegesen vette hasznát. - Kikből állt a Boross Peter emlegette "reménykedő ország"? A hivatalból távozó Bethlen hárommillió koldust hagyott utódaira, kiszolgáltatva ezeket a reményvesztett embereket a későbbi szélsőségeknek. Az igaz, hogy Bethlen István személy szerint a szélsőségek kemény ellenfele volt. Kormányzása elején elegánsan kipende- ritette a közéletből az ellenforradalmi terror lovagjait. A hivatalától való megválása után a kurzus összeomlásáig következetesen nemet mondott mindenféle szélsőjobboldalra, igyekezett visszatartani Horthyt a Hitlerrel való barátkozástól. Ez ugyan hazafias tevékenység volt, személyes kockázattal járt. de ez is elsődlegesen az úri rendet védte, amelynek kiváltságait a fasiszta irányzatok egy része is fenyegette. Bethlennek ezt a magatartását Bethlen István néhai miniszterelnök és üeseő László tábornok hamvai megérkeztek a tököli repülőtérre. a főrendek többsége támogatta, a kisebb rendek inkább szidták miatta. Ami az egykori miniszterelnökben uralma idején is jó s tiszteletre méltó volt, azt gyászbeszédet tartó hivatali utóda nem emlegette. Műveltségével, eszével, céltudatosságával emeletnyire felette állott korlátolt és felelőtlen politikustársainak (és valamennyi utódának). Ám ennek az említése a háború előtti uralkodó garnitúra elitélése lett volna, s ilyenre egy jobboldali politikus nem vállalkozhatott. Bethlen náciellenessége szilárd és példamutató volt, de gyakorlati haszna, sajnos szinte semmi. Nincs bizonyíték Boross Péternek arra a kijelentésére, hogy Bethlen István 1945-ben "tenni, szolgálni" akart. Tovább bujkálni bizonyára nem, ártani sem. A korábban megjelent Írások szerint cselekvésképtelennek érezte magát, szeretett volna félrevonulni. Az viszont igaz - mint Boross mondta -, hogy az új államnak nem volt szüksége rá. Legfeljebb átmeneti és protokoüáris szerepben használhatott volna, ám európai ésszel lehetetlen megérteni, miért hurcolták el. Leghelyesebb lett volna, ha békében hagyják, mint például Herczeg Ferencet. A fényképeken történelmi kosztümökbe öltöztetett embereket láttunk az urna körül. Kinek a költségén? Ki fizette a felkutatást, a hazaszállítást? Feltehetően a költségvetés, vagyis mi, adófizetők. Azokban a napokban kórházak anyagi csődjéről írtak az újságok. Emberek áHtak sorban az inségkonyhák előtt levesért. A sajtó azt is közölte, hogy a földi maradványokat a nemzeti panteonba helyezték el. Röstellem,de ezt az elnevezést tudatlanságomban jelképesnek tartottam, nem valóságos hely megjelölésének. Az angol nemzeti panteont láttam: a Westminster- apatságot. Ott temették el az angol szellem nagyjait (vagy állítottak nekik síremléket). Ebben a templomban koronázzák a királyokat. Kik nyugodnak a magyar panteonban? Nem tudom. Az biztos, hogy Ady, Kodály, Szekfu, Eötvös Loránd nem. Akkor meg milyen jogcímen "nemzeti"? Bethlen István maradványaival együtt hozták haza az ugyanabba a tömegsírba temetett egyik tábornokot. Ö is hivatalos disztemetest kapott. Az újságok szerint a sírban még két tucat magyar porlad. Hazaszállításukról nincs hir. ök valószínűleg nem voltak urak, hát hadd maradjanak ott, ahova a KGB-legények bedobálták o>ket. (Az USA kormánya minden fellelhető temetetlen katonaholttestet hazaszálli- tatott és tiszteletadással eltemettetett.) Magyar volt ez az országvezetés?
