Amerikai Magyar Szó, 1994. július-december (48. évfolyam, 27-47. szám)
1994-12-15 / 47. szám
10. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 15,1994 Strém György (Los Angeles) Dómján József fametszete Mike-Mayer Pista vendéglője a Budapest Corso továbbra is szeretettel váija vendégeit kitűnő magyaros konyhájával 206 Main St. Hackensack, NJ 07601 Tel: 201-487-7490 A szerkesztőségnek, családjuknak, a lap munkatársainak és amerikai olvasóinak kellemes karácsonyi ünnepeket és sikeres líj esztendőt kívánok Dr. Bán Ervin (Budapest) MERRY CHRISTMAS & HAPPY NEW YEAR GABRIEL von WAY DITCH MUSIC FOUNDATION Inc. 80-61 Lefferts Boulevard P.0.241 Kew Gardens, N.Y. 11415 Tel: (718) 847-6734 Karácsonyra jó ajándék Országh László: ANGOL-MAGYAR ÉS Magyar-Angol NAGYSZÓTÁR Kötetenként csak $17.- postaköltséggel együtt Küldje be rendelését az alábbi szelvényen AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, NY 10003 Küldjék meg részemre: angol-magyarD magyar-angolD Mellékelek érte: $____ Név:____________________________ Cím: William Winn kutatóorvos minden idejét hivatásának szentelte. Korán elvesztette szüleit, barátai nem voltak, a laboratóriumban öregedett meg. Két házassága nem sikerült. Első felesége nem győzte őt munkából hazavárni, végül elhagyta, visszament szülei házába. Második házassága érzelmi házasság volt - ha nála érzelmekről lehetett beszélni - szerelmes lett egy sokkal fiatalabb leányba. Az első hat hónapban minden jól ment, Bili igyekezett korán hazamenni. Egy nap felesége kijelentette, hogy ő textilmérnök akar lenni és ezt csak egy másik államban tanítják, oda akar költözni.- Miért akarsz erre a pályára menni? - kérdezte feleségétől.- Bátyám is textilmérnök és engem is érdekel ez a munka.- Miért nem gondoltál erre akkor, mielőtt ferjhezmentél?- Akkor nem voltam tisztában magammal. Most már tudom, ez az életvágyam és erről nem akarok lemondani. Férje képtelen volt megérteni, hogyan jött ez a változás életükbe. A válasz azonban váratlanul szeme elé került. Egy fiókban kutatva, fényképét talált, hátán e szavakkal: "Sallynak szerelmes emlékül". Bili megkérdezte, hogy elhatározása összefügg- e ezzel a képpel? Talán a fénykép eredetije is textilmérnöknek tanul?- Nem akarok neked hazudni - felelte Sally. - Már az első hónapban tudtam, hogy ez a házasság hiba volt részemről. Vonzódtam hozzád, de Henry volt az első szerelmem és ez az érzés felülkerekedett bennem. Úgy érzem, jobb ha most szakítunk, minthogy tovább ámítsalak.- Mikor akarsz távozni? - kérdezte Bili.- Mához egy hétre. Már megvettem a jegyet. De biz- tósítlak, hogy jó emlékkel fogok gondolni rád és magamra vállalom a válás hibáját. Anyagi érdekek nem forognak fenn. E megdöbbentő epizód után William Winn nem akart többé megnősülni. A magányosság nem esett nehezére megszokta az egyedüllétet, még ifjú éveit is barátok nélkül élte le. Hajlamos volt arra, hogy önmagában találjon kérdéseket, amelyekre a válaszokat is meg kell adni. Hasonló korú társait mindig nevetségesnek, ostobának tartotta. Nem értette meg őket és ők sem értették meg őt. Az az érzés érlelődött meg benne, hogy neki egyedül kell megvívni az élettel. Meg kell találnia valamit, ami állandóan nyugtalanította. Talán - gondolta - ez volt az oka annak, hogy nem tudott beleilleszkedni a házasságba, alkalmazkodni egy másik lényhez, aki ott él mellette, s akivel meg kell osztania életét. Gondolatait a homályos és nyugtalanító erőt, amely végigkísérte őt gyerekkorától, senkivel sem tudta közölni. Mások élete közönyös volt számára, saját élete rejtelmes, bizonytalan. Most már teljesen a munkájának élt. Kora reggeltől késő estig dolgozott egyedül és munkájának eredményeit rendszeresen közölte szaklapokban. Hírneve nemcsak az Egyesült Államokban, de külföldön is elterjedt, de ez a körülmény nem változtatta meg életmódját. Elérte 70. évét, az év a karácsonnyal a vége felé járt. Az ünnepre készült a világ, az üzleteket feldíszítették, mindenki ajándékokat vásárolt, örömteljesen néztek az ünnep elé. Csak ő dolgozott úgy, mint minden nap. Mikor besötétedetfbezárta a laboratóriumot, kocsijábaült, nem törődve azzal, hogy karácsony este van. Otthon főzött valamit magának, beült karosszékébe pihenni. Ilyenkor rendszerint az újságot szokta átnézni, de valami okból ma nem kapta meg, vagy talán csak nem találta meg a szokott helyén. Kinyitotta a televíziót, bár kezdetben alig figyelt a képre. A zenéhez nem volt füle; de látta, fiatal gyerekek kórusban énekeltek karácsonyi dalokat. Egy darabig csak ült bágyadtan. Ahogy nézte a gyermekeket, ráeszmélt arra, hogy ünnep van és az ájtatos ének kiemelte őt megszokott, csendes nyugalmából. Később arról beszéltek, hogy ezen az ünnepen mindenki mindenkittestvérénektekint: megünneplik ezt az estét, a szegényeknek ingyen vacsorát osztanak, az emberek közelebb érzik magukat egymáshoz, mindenkinek szívét az együttérzés dobogtatja.- Együttérzés - ismételte a tudós - És én kivel érzek, kivel vagyok együtt? - a gondolat felmerült benne. - Az emberiség javáért dolgoztam egész életemben és most itt állok egyedül, senki sem néz felém. William Winn nagy ürességet érzett magában. Ezen az éjjelen képtelen volt aludni. Munkája haszontalannak - tűnt fel előtte és a belső kérdés, mely egész életében gyötörte, válasz nélkül maradt. Reggel fáradtan kelt fel, jártkelt lakásában, de nem volt nyugta. Arról szó sem lehetett, hogy ma bemegy dolgozni. Ma embereket akart látni maga körül, hangokat hallani. Soha nem érzett ilyesmit azelőtt, belevegyült a tömegbe. Járt-kelt a városban, céltalanul rótta az utcákat. A napnak a fele már elmúlt és ő csak járta az utcákat, mintha kötelességet tudott volna le, helyrehozni valamit, amit elmulasztott. Egyszerre csak csendes sírás ütötte meg a fülét. A hang néhány lépésnyire az utca végéről jött, mintha gyermeksírás lett volna. Kiváncsi volt, a hang felé sietett. Meglepetésére az elhagyott utca sarkán egy kis kutyát pillantott meg: a földön feküdt, mintha kivetették volna. William nem tudta, mi ösztönözte, a kutyát karjába vette, fejét, hátát simogatni kezdte. A kutya boldogan simult hozzá. Az öreg férfi a kutyával egyenesen lakása felé tartott. Nem is tudta, miért teszi, mintha felsőbb hangnak engedelmeskedett volna. Otthon a kutya elé egy tányérba tejet öntött és a kis állat mohón kinyalta azt. Ahogy a kutyára tekintett, látta, hogy az hálásan néz feléje. Eddig ismeretlen boldogság töltötte el. A kutya aznap az ő ágyában aludt és ez az éjjel az öreg, magányos tudóst megfiatalította. Megtanulta, amit eddig minden tudomány ellenére nem tudott: volt valakije, aki szerette őt, aki ráugrott, mikor hazajött, a kezét nyaldosta, várta, hogy a karjába vegye. Ráeszmélt arra, amit soha igazán nem tapasztalt, hogy ő is tud szeretni és ez a kis kutya karácsonyi ajándék, mintha az Isten küldte volna, meghozta neki azt, ami eddig hiányzott neki. Ezentúl, ahogy a tudománnyal foglalkozott, már nem elméleteket, hanem embereket látott. Új értelmet nyert az élete, nemcsak eszével, hanem szívével is részt vett munkájában. Ez a kutya megváltoztatta az életét, új embert formált belőle. Most már kereste a társaságot, megismerkedett emberekkel, érdeklődött sorsuk után. Elegyedett a többiekkel, igyekezett a társadalom keretében élni. Elmúlt még egy év, eljött egy új karácsony. Ezen az estén a mi tudósunknak meghívása volt vacsorára. Kellemesen teltek el az órák, kicserélték a vendégek jókívánságaikat. William Winn jókedvűen tért haza a kellemes este után. Útközben megállt egy élelmiszerkereskedés előtt, bement, vett egy darab sajtot, amiről tudta, hogy a kutya nagyon szereti. Odahaza letette a sajtot Gift elé - mert ezt a nevet adta négylábú barátjának.- Itt van - mondotta -, ez a tiéd! Te voltál az én karácsonyi ajándékom tavaly, most én hoztam neked ajándékot. Gift örvendezve kapta be a finom sajtot, utána felugrott gazdájára, kinyújtotta nyelvét, hogy megcsókolja. Az öreg férfi átölelte a kutyát, szinte ismét gyermeknek érezte magát:- Boldog ünnepeket! - mondta neki. A kutya vidám csaholással válaszolt. A tudós és a kutya (Karácsonyi történet)
