Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-24 / 12. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 24. 1994. Szemelvények Takács Lajos: Tamás László életútja 10. c. mávéboL Az augusztusi égboltról szikrázó hévvel süt a nap. A nyolc aratópár felsorakozik, hogy a vendéglő udvarából énekszóval, cigánybanda kísérettel kivonuljanak a határba. A kaszások széles zöldszalagos, búzakalászos, fekete kalapban, szeles újju, fehér vászon ingben, piros bársony magyaros mellényben, rojtos szárú, fehér vászon bÖgatyában, sarkosra kötött fekete kötényben, fényes, fekete csizmában. A marokszedők nemzetiszin szalaggal díszített pártában, könnyű fehér hímzett blúzban, zöld szoknyában, piros kötényben, piros csizmában. A kévekötők a kaszásokhoz hasonló öltő'zetben. A kaszások vállán ragyognak a felszalagozott nyélre erősített pengék, a derekukon tokmány lóg kaszakövei. A marokszedők kezében felszalagozott sarló es búzavirág csokor. A kévekötők gatyakorcba dugott, felszalagozott kötőfaval. De ezzel a sor még nem zárul be, mert a kévekötöket nyolc fiatalasszonynak Öltözött lány követi fehérbabos, piros fejkendöben, fehér selyem blúzban, piros rózsás, zöld selyem szoknyában, fekete cipőben, a karjukon kis vesszökosárkával, amely piros kockás kenyérruhával van letakarva. S végül tiz tizenhárom év körüli fiú szintén fehér vászon ingben, bögatyában, fekete csizmában, de fedetlen fővel. A kezükben bugyiga van. A fényesre mázolt, szúkszáju, böngyökös, égetett agyagkorsókban azonban viz helyett most bor lötyög, de csak egy-egy kortyra való a legények számara, mert a lányok majd csak illendőségből érintik meg az ajkukkal a korsó kemény száját, amikor arra sor kerül. Tamás és Krisztina az első kaszás után következnek a sorban. Ez a hely évekkel előbb még a módos gazdalegényeket és gazdalányokat illette meg, de a félelmetesen bizonytalan, sok bajt és tragédiát sejtető jövő most szerény engedékenységre készteti Őket. De mintha Tamás és Krisztina is megsejtene valamit a bizonytalan jövőből. Ifjúságuknak és szépségüknek teljes tudatában olyan kacéran állnak fel az ünnepélyre egymás kezét fogva, hogy minden tekintet feléjük fordul. Szépek és boldogok, mégis boldogtalanok, mert valahonnan nagyon melyről megszólal bennük egy hang es ez a hang azt jósolja nekik, hogy az életben soha többé nem lesz még egy ilyen fellépésük együtt. Az öttagú cigánybanda néhány percig meg a hegedáhúrokat allitgatja és a hangot próbálja, aztán rázendít a dalra: Ne menj rózsám a tarlóra, gyenge vagy még a sarlóra, Ha elvágod kis kezedet, ki süt nékem lágy kenyeret. Aztán elindulnak a főutcán végig a határ felé, de nem mennek messzire és nem aratnak le (egy kasza vágásra valót sem, hiszen lábon álló gabona nincs is már sehol. A cigányok egész utón húzzák a csárdást, a legények és lányok kipirult arccal, csillogó szemekkel, a boldogságtól túláradó mosollyal énekelnek. A szivük mélyéről tőr fel ajkukra a dal és szárnyal szabadon a nyílt mezők felett. folytatjuk j HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT ] I szíveskedjék annak meghosszabbításáról f » idejében gondoskodni A Egész évre $30.- f Felévre $ 16.- I Kanadába és Európába $ 35.I Megújításra:... | » Név: .......................................................... A Cim:....................................................... I AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16th Street, New York, N.Y. I Zeneműkiadó Eladjuk Kodályt? BUDAPEST. A hirek szerint hetvenötmillióért eladná a Zeneműkiadó vállalat, a még magyar tulajdonban maradt közel húsz Bartók-mli, az összes Kodály-kórusmú, a Liszt Ferenc-Összkiadás és az egész XX. századi magyar zeneirodalom és zenepedagógiai irodalom eszmei-jogi "birtokát" a kottaterjesztőtói a szerzői jogokig az olasz Ricordi cégnek. Durkó Zsolt, a Magyar Zeneművészeti Társaság elnöke e privatizáció pusztító következményeiről szólva teszi fel a kérdést: "Ha nem adjuk el a Nemzeti Múzeum műkincseit, a Mátyás-templom tornyát, akkor miért adjuk el például Bartók I. vonósnégyesét?" I Gazdát cserél a Magyar Nemzet? A Magyar Nemzet cimü magyar hetilap részvényeinek ma 48%-a a Magyar Presse Kft, 44%-a a Socpress, 8%-a pedig a Magyar Nemzet Újságírói Alapítvány tulajdonában van. Az első kettő mögött ugyanaz a francia cég a Hersant áll. Híreink szerint a Magyar Presse Összes részvényei, a Socpress részvényeinek pedig jelentős részé most a Hírlapkiadó Vállalat tulajdonába megy át, amely igy abszolút többségi tulajdonosa lesz a "Magyar Nemzetnek". Új expojelkép: az ötágú síp BUDAPEST. Az 1996-oS( világkiállítás magyar pavilonjának jelképe a Bartók és Illyés által képviselt eszmekort híven megjelenítő ötágú sip legyen - döntött a Világkiállítási Tanács. Lissák György es Dvorszky László formatervezők választásukkor az expo "Kommunikáció egy jobb világért" szlogenjére hivatkoztak: az ötágú sip - írják mindenekelőtt az öt világrészt szimbolizálja, kifejezve az összetartozást, az egymástól való kölcsönös függést. Az azonos formájú, de mégis különböző hangú sípok ugyanakkor felidézik a népek kultúrájának egyenrangúságát, közösségét. Az öt hang mindemellett utal a határon túli és inneni magyarság kultúrájának egységére is. A tervezők szándéka, hogy a sípot a legkülönfélébb anyagokból, formában es méretben árusítsák majd. BUDAPEST. Le*giforgalmi botrány fenyeget Magyarország és Ukrajna> között, amennyiben a kijevi légügyi hatóság néhány napon belül nem ad leszállási engedélyt a Malév gépeinek. Orbán János, a Malév kijevi képviseletének vezetője kó'zölte: három héttel a március 27—tol érvényes menetrend életbelépése előtt, az ukrán légügyi igazgatóság letiltotta a heti öt magyar járatot, és helyette mindössze hármat hagyott jóvá. AZ ÚJ VILÁG FELÉ 16. MIHÁLYI DEZSÓ ÖNÉLETRAJZA Fél nyolckor kellett munkába állni. Volt még egy inas társam, magas hórihorgas sovány fiú, neki volt gyalupadja, mert már tudott dolgozni. Csak az kapott gyalu- padot, aki már tud dolgozni. Akkor láttam, hogy én milyen keveset tudok. De honnan is tudtam volna? Állandóan a lovak mellett voltam és csak elvétve a műhelyben. A mesterem a legelemibb dolgokkal kezdte el velem. Meg kellett tanulnom, hogy hogyan kell egy szerszámot kiélési— teni, milyen fát mire kell használni, a műhelyt a legnagyobb rendben tartani és segédek parancsait hűen teljesíteni. Hat napot dolgoztunk egy héten és a legfinomabb bútorok készültek Csatt Gyulánál. Szerencsés voltam, hogy egy ilyen jónevű helyre kerültem. Itt voltam ebben a nagy varosban, kocsik, szekerek hömpölyögtek az utcán és az emberek nagy tömegben jöttek-mentek a járdán. Este minden villanyfényben ragyogott. Elegáns nŐk és férfiak korzóztak a sétatéren, ahol a nyári színkör volt. Nem tudtam betelni a látottakkal. Egy nagy opera is ékeskedett egy impozáns épületben, de én csak a szinlapokat láthattam. Volt három mozgóképszínház is, mozi ahogyan ma hívjak, az Egyetem, az Uránia es az Apolló. Amerikai indiánharcokat mutattak és német detektivhőstetteket. Szabadidőmben a várost jártam állandóan, mindent látni akartam. A Farkas utcai egyetem kőfallal volt körülvéve, abból semmit sem lehetett látni. A Pasteur Intézet a közelben, azt sem tudtam, hogy micsoda. A sportpálya a sétatér végén és a Fellegvár a nyomortanyákkal. A főtéren felállított Mátyás király lovas szobrát órákig bámultam. Valahol olvastam, hogy egy Fadrusz János nevezetű szobrász csinálta. Hát nagyon szépen megcsinálta. A király hosszú haját, a karima nélküli kalapját és a lónak minden izomszálát láthatóvá tette. A főtér mellett a Szentlélek utcában pedig Mátyás király szülőháza áll, még mindig megvan. Inaskodásom zökkenés nélkül ment, annak ellenére, hogy pénzem nem volt. Mari. néninek is alig volt miből élni, de azt a keveset, ami volt, megosztotta velem. Az inastársam csendes és szorgalmas fiú volt, szüleivel lakott, vasárnaponként otthon ült és olvasott. Én hamar megtanultam, hogy egy városban más az élet mint egy faluban. Sok mindent nélkülöztem, elsősorban a gyümölcsöt. A városban meg lehetett venni, ha van pénz, a faluban csak leszedtük a fáról. Az inasok apró-cseprő lopásokkal próbáltak enyhíteni keserű inaséletüket. Egyik (unokatestvérem Izsó, Nagybányáról Kolozsvárrá jött inaskodni. Egy fényes nŐi szalonba helyezték el, ahol kosztolt is es a szalon műhelyében aludt. Az unoka- testvérem minden hájjal meg volt kenve. Együtt lógtunk, csavarogtunk vasárnaponként és mindig volt nála egy kis pénz, amiből csokoládét és cukorkát vett. A csokoládét nagyon élveztem, mert azt még soha nem ettem A mozit is szerette, de annyi pénze nem volt, hogy engem is befizessen. De Izsó ezért nem aggódott, minden vasárnap délután az Apollo moziba ültünk. Egyszerűen belopózkodtunk. A bejáratnál mindig tolongás volt és Izsó értette a módját, hogy hogyan kell becsúszni. Mindig sikerült. Hogy honnan volt Izsónak mindig pénze? Az előkelő szalonban az urinök próbálták a ruhát, amit megrendeltek. Hanyagul tették ide vagy oda a ridikült. Izsónak hiúz szeme és gyors mozdulatai voltak, pillanatok alatt kiszedte az aprópénzt a táskákból. Hallatlan szerencséje lehetett, mert soha nem fogták meg. Rendkívül ügyes és leleményes fiú volt. folytatjuk
