Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-17 / 11. szám
6. Thursday, March 17. 1994. AMERIKAI MAGYAR SZO Szemelvények Takács Lajos: Tamás László életútja g, c. művéből. A fárasztó munkát a hóség a tarlón még fárasztóbbá teszi és időnként majdnem elviselhetetlenné változtatja. De a kaszát és a sarlót nem lehet szegre akasztani, ennél a munkánál nincs vesztegetni való idő, itt nem lehet elpuhulni, itt nem lehet félreállni, ha a verejték úgy folyik is végig a testén, mintha eső omlene rá,' ezt a munkát halálosan komolyan kell t venni, hiszen a mindennapi kenyérről van szó. Jó étvággyal nyelnek le minden falatot es jól esik nekik a pohár bor is étkezés közben:‘Ebéd után kévékből árnyékot csinálnak a fejüknek, hogy napszúrást ne kapjanak és alszanak egyet, aztán neki a munkának és csak a hosszú délután közepe táján, úgy öt óra körül tartanak egy rövid pihenőt. A nap utolsó sugarainak a világánál kepébe rakják a kévét, aztán fáradtan indulnak haza, hogy masnap kipihenten folytassak ott, ahol abbahagyták. Szép, de nehéz munka az aratás és miután az éjszakák rövidek, a nappalok pedig hosszúak, sőt, a napégette mezön végtelen hosszúnak tűnnek, reggelenként egyre kevésbé érzik magukat kipihentnek. Tamás helyt is áll becsülettel és ha kora hajnalokon a szemei tiltakoznak is az ébredés ellen, a karjai viszolyognak is a kaszanyéltől, a bőre a verejték marásától, ha feltört tenyerei sajognak is, ha szomjúság győtri is, a kitartásban nem lankad el egy pillanatra sem. Az izomszakito, verejtékpréselő munkában igy telik el felette három hét. Krisztinával ezalatt csupán vasárnap találkozik, de akkor bőven szakítanak időt egymás számára. Délután moziba mennek, utána kisétálnak a Zöldfához címzett kertvendéglőbe, majd otthon vacsora után ismét együtt vannak és csak éjfél körül válnak el egymástól.- Mához két hétre a legények és a lányok aratóbált akarnak rendezni a Csillagban - simít végig Krisztina tenyereivel Tamas kihajtott inggallérján. - Remélem a szolga- biro megadja rá az engedélyt.- Nehéz dió lesz - mondja Tamas, - de lehet, hogy sikerül.- Állítólag né^y frontszolgálatos katona is aláírta a kérvényt. Úgy talán könnyebben megy, de egy perccel tizenegy után hazamehet aludni mindenki, az biztos.- Igen, de a bál már kora délután kezdetét veszi, tehát lesz idő a táncra. Nyolc legeny öltözik fel kaszásnak, te is köztük leszel és én leszek a marokszedöd. Tamás halkan füttyentett.- Nem mertem volna hinni, hogy ezen a nyáron a falumban még szerepelek is. Minek köszönhetem a megtiszteltetést?- A személyednek. Na meg annak, hogy én nem vagyok hajlandó a marokszedője lenni masnak,csak neked.- Miértj kinek szántak? - kérdi féltékenyen Tamas.- Nem tudom, hogy kinek, mert előbb megkérdezték, hogy lennék-e marokszedő, mire én azt feleltem, hogy igen, de csak úgy, ha te leszel a kaszasom. A rendezőség ezt el is fogadta és helyeselte is. Azt mondták, nagyon is összeillő par leszünk. Szerencsés választás. Holnap vagy holnapután a Pap Viktor kimegy hozzátok, hogy személyesen beszéljen veled. Ruhát a városi kulturcsoporttól kapunk, úgyhogy erre senkinek sem lesz gondja, csupán az engedélynek kell megjö'nni és felkészülhetünk a balra. folytatjuk Terjessze lapunkat! Kossuth Southamptonban A hölgykaréj Mi másról beszélhettem volna nőismerősömmel, mint a nőkről? Manapság a nők annyira feszítőnek éreznek mindent, ami nőkkel kapcsolatos, hogy többnyire elkerülhetetlen ez a téma.- De hát higgye el - mondtam - a reformkort is a nők tették nagy korszakká! Ö persze ellenkezett. Azzal a kérlelhetetlen racionalizmussal, amivel a nÖk még maguk elől is leplezik a rációhoz való kétes viszonyukat. Mondjon legalább egy reformkori politikusnot! Nem a politikusnők tették naggyá azt a korszakot, hanem a hölgykaréj.- Hölgyem! El tudja ön képzelni, hogy báró Wesselényi Miklós azzá vált volna, amivé vált, hölgykaréj nélkül? Ha csak egy kis takaros felesége van, dehogy is kockáztatta volna az életét a pesti árvíz örvényeiben, még talán Erdély uniója se foglalkoztatta volna őt olyan szenvedélyesen, hogy puszta Öklével kapukat tort be, aminek hire aztán persze rögtön eljutott a nők fülébe. Vagy vegyük Kossuth apánkat, aki soha nem jelent me^ társasági eseményen a húgai, a nagynénjei vagy ki tudja mé^, milyen nŐk kísérete nélkül. Persze a felesege is vele volt, de a hólgykarejt nem pótolhatja semmilyen nagyszerű feleség! A lelkes nők lelket öntenek a férfiba. A csodáló hölgyek jelenléte nem engedi a férfit kevesebbnek lenni, mint csodálatosnak. Tartják a lelket benne, mondja a nyelvi forma is. Képtelenség a holgykarej hódolatát eljátszani. Az maga a bukás. De nem is akárkit ajándékoz meg a nő ezzel a becses figyelemmel! A nők természet-adta Ösztönüknél fogva valahol, akármilyen áttételesen is, de mindig az utód szempontjából látják vagy érzik meg az eseményeket, ezért a nő a férfinál sokkal jobban ki tudja választani, hogy mi az, ami a jelenben fontos lehet a jövő szempontjából. Ahol a nők érdeklődéssel,pláne csodálattal tekintenek egy férfira, ott hős van jelen, vagy ha még nem az, majd az lesz... Persze nem mindegy, hogy miféle karéj a karéj. Ezt is lehet imitálni mint a szerelmet. Nézze meg, hogy kik használják a hölgykaréjt, kik ismerik föl manapság a jelentését? A szórakoztatóipar látványtervezői. A legvacakabb bűnügyi filmben a leghitványabb maffiavezért is hogyan próbálják nagyszerűnek, valakinek megmutatni? Hölgykaréjjal a fürdőmedencéje meHett. A legérdekesebb show-sztár is hogyan fújja föl magát a (folytatás a 7. oldalon) AZ ti VILÁG FELÉ ' MIHÁLYI DEZSŐ ÖNÉLETRAJZA 15. Évente egyszer egy színdarabot is előadtak. A legjobban emlékszem a CIGÁNY cimü színműre, amelyben Palinak nagyon szép hangja volt, sokan mondták, hogy vetélkedik a Király Ernő hangjával. Király Ernő volt az ország kedvence. Nagyon büszkék voltunk erre és sokáig volt Pali fivérem közkedvelt. Sok minden megváltozott a faluban. Szabó Géza felejthetetlen nyomot hagyott életünkben. Egy alkalommal, amikor egy vásárra voltunk megfogadva egy másik faluba, Róza néni megkérte apámat, hogy hadd jöhetne velünk, ő is szeretne menni erre a vásárra. Egész idÓ alatt beszélgettünk az öt órás utón, mesélt a városokról, ahol Ő járt. Volt mit mesélnie, (mert évekig utazgatott Pali bácsival. Es soha nem felejtettem el, amit akkor nekem mondott: "Neked fiam, nem volna szabad igy tengetni az életedet. Menj egy nagyobb városba, ahol sok mindent láthatsz, tanulhatsz és megismerheted az eletet egy más oldalról." Nagyon meghatottak Róza néni szavai. Képzeletben láttam már magam egy nagy városban, sok mindent láttám, sok emberrel beszeltem. Róza nemtől azt kérdeztem, hogy hogyan mehetnék el innen, hiszen megbolygatnám a csaladot, no meg az apám se engedne el. Azonkívül még csak inas koromban vagyok és pénzünk sincsen ilyesmire. Erre azt felelte Róza néni, hogy beszélni fog apámmal és anyámmal. , Nagyon megbolygatott a dolog. Almomban már ott voltam a nagyvárosban, szépen felöltözve, nem takarítottam az istállót és nem kellett sötétben felkelnem. Róza néni ki is dolgozta a tervét, amely szerint Jolán nővérem elvisz Kolozsvárra, de az útiköltséget Ő fizeti. Hosszú tárgyalások követték a tervet, mert nem volt kis dolog tőlünk Kolozsvárra menni. Miért választott engem Róza néni? Itt volt a Pali bátyám, itt volt Gyula bátyám. Úgy látszik, hogy én voltam a kedvence. Vagy talán azért mert én fuvaroztam és latta, hogy én milyen elcsigázott állapotban vagyok? Már előzőleg, egy vagy talán két éve is van már, hogy anyám húga Mari néni Kolozsvárra költözött. Ez is egyik oka volt, hogy Kolozsvárt választottuk. Nem volt nagy készülo’dés. Ruhám nem volt és ami más volt, az elfért egy papírzacskóban. Ami igazán nehéz volt, az a búcsúzás. Örvendtem is, meg szomorú is voltam. Mindent és mindenkit el kell hagynom. A szülőfalumat, a szüléimét, a testvéreimet, a barátokat, a sáros utakat és a lovakat, amelyeket éveken át gondoztam. Amikor Kolozsvárra érkeztünk, egyenesen Mari nénihez mentünk. A Papp utcában lakott, egy egyszobás kis házban, mélyen bent egy udvarban. Öt fiatalember járt oda éjszakánként aludni, akik kevés kis pénzért béreltek egy kis helyet a földön. Ebből élt a Mari néni. Azonkívül mosást és vasalast is vállalt. Reggel korán mindenki elment a maga útjára, akkor ő tudott dolgozni. Nővérem egy hirdetésre elvitt a város szivébe az Unió utcába, ahol egy pincehelyiségben egy jól felszerelt asztalosmúhely volt. A lejáratnál egy kis cégtábla, hogy Csatt Gyula, műbútorasztalos. Egy jóképű fiatalember volt. Csendesen beszélgetett a nővéremmel, néha -egy-egy pillantást vetett felém. Egy kis idő után, nővérem intett, hogy mehetünk. Útközben elmondta, hogy Csatt Gyula felfogadott három évre, fizetés nélkül. Lakni Mari néninél fogok koszttal és kvartéUyal. A szerződés megkötése után nővérem hazautazott, mert nem akart Mari néni terhére lenni. folytatjuk
