Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-10 / 10. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March. 10. 1994. Szemelvények Takács Lajos: Tamás László életútja 8. c. művéből.- Szeretlek - vallja meg Tamás, miután ajkaik elszakadtak egymástól. - Én is szeretlek - mondja Krisztina és végig simít Tamás dús, fekete haján, aztán nevetve hozzáteszi: - Rokon.- Adámrol, Éváról*- Amúgy is.- Csak névrokon.- De aki nem tudja, azt hiheti, hogy unokatestvérek vagyunk - fűzi tovább Tamás Krisztina.- Aki nem tudja, higyjen amit akar - von vállat mosolyogva Tamás - a fontos az, hogy( nem vagyunk rokonok, de ha azok; volnánk,is szeretnélek.- En is - simul Krisztina Tamáshoz. Sokáig maradnak igy. Felettük ragyog a hold, tündökölnek a csillagok, a lenge szellő egy-egy hajfürtöt tréfásan az arcukba 'csap, aztán tovatűnik a fák lombjai között.- De most már menned kell Lacikám, mert éjfélre jár az idő és holnap nehéz munka vár rád. Ha nem pihened ki magadat, nem tudsz kitartani a tarlón.- ( Igazad van Krisztina, mennem kell, habar boldogan maradnák veled, akár hajnalig is, de a kötelesség az kötelesség, szégyen volna kibújni alóla, márpedig ha hajnalban mennék haza, akkor a napot alvassal kellene töltenem. A nagyszüleim és ( a negynéném ,aligh^(, mondanának rám szépét. Tamás nem megy be a.,(házba, hanem a pajtában csak úgy ruhástól hányát fekszik a frissen begyűjtőit illatős szénán és már alszik is. Mire a júliusi nap felszáritja a harmatot, már a mezón vannak. Tamás nagyapja megfeni az élesre kalapált kaszát, majd leveszi a kalapját és halkan, mintha csak magának mondaná igy szól: - Isten segítsen meg bennünket. Aztán meglendíti a kaszát és rendet vág a szóke rozstáblában, de csak egyetlen rendet, kezdésnek csupán. Tamás veszi át tőle a kaszát és ezentúl már ö folytatja egészen az aratás végéig. A nagyapja elégedetten szemléli az egyenletesre vágott rendet. A kaszacsapó villa nem tori meg a szárat, a levágott rend puhán, egyenletesen omlik rá a még lábon álló gabonára. Az unokahuga szedi utána a markot, a nagyapja rakja marok alá a kötelet, a nagynénje köti a kévét. Az ebédet és az uzsonnát a tarlón fogyasztják el. Egy - egy kévére ülve, a tányérokat az ölükbe teve kanalazzák a levest, villáz- zák a petrezselymes zsírban sült u^'burgonyat és fogyasztják a harmatgyengére sütött cseresznyés rétest. folytatjuk Dr. SZABÓ EADRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS v. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69th Street NEW YORK N Z10021 (212) «» 5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel. lllsZlNHÁzjBj A nők szivét ki ismeri? Kérem, ennél nehezebb kérdést még életemben nem hallottam. Nemcsak egyszerűen a nőket, de még a szivüket is kellene ismerni? Hát mindenki tudja, hogy ez két különbőzéi dolog. Más dologi a nő, mint emberi lény, aki ugye gyenge es segítségre szorul és más dolog a női szív. A női szív kemény, mint az acél, hol pedig mint a vaj olyan szilárd. Egyes női szivek akkorák, hogy az már kész orvosi csoda. Nem is egyben vagy féltucat kótyagos férfi bolyong egy kis megértésre vágyva. A nŐi szivek megértése nem csupán sportból Űzhető, hanem mindennapi szükségszerűség is. Gondoljunk csak a házasságra. Tálán éppen ezért olyan népszerű időtöltés ez már évszázadok óta, tizennégy éves kortól egészen halálos ágyig, kontinensre és társadalmi osztályra való tekintet nélkül. Akadtak ennek a mesterségnek igazi géniuszai, mint például Casanova vagy Don Juan, és akadtak közkatonák is, mint Kovács XIII. János Balmazújváros felsőről. Persze itt . mindjárt el kell oszlatnunk egy félreértést, ugyanis a hoditasok száma nem egyenlő a hódítások minőségével. Adott esetben ugyanis egy gépirólányt nehezebb meghódítani, mint egy ladyt, vagy egy hercegnőt. Akárhogyan is van, igaznak látszik az a brazil közmondás: "Nem lehet minden női szivet megismerni, de törekedni kell rá." Talán ebből kiindulva állította színpadra a new yorki Magyar Színház tavaszi évadnyitó előadását. Ha emlékszünk rá még az elmúlt időkben Magyarországon március 8-án volt a NŐk Napja. Azóta ez már talán feledésbe is ment otthon. Cserey Erzsi jóvoltából előkerült itt New Yorkban. Szóval az előadáson majd mindenki: szerző és színész, zenész es hangmérnök, hogy a közönségről ne is beszeljek, a női szivek titkát próbálja kifürkészni. A téma kétségtelenül érdekes és alkalmat ad a művészi kalandozásra. Felcsendülnek majd operett-reszletek, versek, próza, bohózatok es jelenetek. Sót még egy Varga egyfelvonásos is szerepel a bemutatón. Lehet, hogy nem is színházi estének, de mélylélektani búvárkodásnak leszünk tanúi? Azt hiszem mindenképpen remekül fogunk szórakozni. Az előadás március 20-án délután 4 órakor kezdődik a 229 E 82. utcai Független Magyar Református Egyház dísztermében, a 2. és a 3. Avenuek között. , Fellépnek a Kossuth-dijas és Érdemes Művész a budapesti Cserhalmi György, a világhírű és világot bejárt, egykori Louis Armstrong Band tagja Joe Murányi (klarinét). , Cserey Erzsi a Magyar Színház vezető művésznője, igazgatója és női szive. Dóczi János színművész, a budapesti Arany János Színház tagja és a N.Y.-i Magyar Színház főrendezője. Beniczky Éva, Robert Gábriel, Nagy Lajos es Kátay Mihály a new yorkiak kedvencei. A Brassói Dalszínházból Incze Marika, az énekló ir apaca, Mary Beata Gerrety. Konferálnak: Jánszky Béla és Szabó Szilárd. A zongoránál Siklós Tamás, a hangmérnök Molnár Viktor. A jegyek már elővételben is kaphatok. Viszontlátásra az előadáson. Deák Pál AZ ÚJ VILÁG FELÉ 14> ' MIHÁLYI DEZSŐ ÖNÉLETRAJZA Egy szép napon apám nővére, Róza néni jelent meg a házunkban. A viszontlátás örömei után apám megkérdezte, "hol a férjed?" mire kiderült, hogy az állomásnál a csomagokkal* A férje nyugalomba vonult, mert tüdőbeteg és itt, Nagysomkuton akarnak letelepedni. Két hónap múlva Róza néni nyitott egy kocsmát és elég népszerű lett, hat hónap után a férje Pali bácsi meghalt, Róza néni tovább vezette a kocsmát. A kocsma mellett (volt egy tágas udvar, ahol kis egyszobás lakásokban az úri cigányok laktak, családostól. Azért nevezem úri cigányoknak, mert rendes ruhában jártak, nem olyan tarka-barka rongyokban, mint az erdő melletti vályogos cigányok. Ezek az úri cigányok zenészek voltak, ők voltak a környék zenebandája. Az Öreg Rátz Laci volt a prímás. Délutánonként ö vezette a próbákat a bandával. Próba után a banda legtöbb tagja Róza néni kocsmájába ment és ott iddogált. A község határában, az erdő szélén volt a cigányfalu. Vagy tizenöt sárból, vályogból épített kunyhó állott ott. Itt laktak a szegény, kitaszított földhözragadt cigányok. Háromféle cigányt ismerek. Az első az úri cigány, a zenész. A második fajta a vándorcigány akik ponyvával fedett szekéren járnak faluról falura és abban laknak is. TeknÖket és fakanalakat vésnek és ahol lehet eladják. A harmadik csoport a letelepedett cigányok, akik főleg alkalmi munkából élnek és néha illemhelyeket takarítanak. Ezek a cigányok irtózatos szegénységben élnek. A társadalomból kivetve, a csendőröktől üldözve, maguknak élnek az erdő szélen. A mi családunk a megélhetésért küszködött. Az asztalos műhely nagyon keveset hozott a konyhára. A főjövedelmet a ló és a szekér hozta. Költöztetés, fahordás, trágyát vinni ki a földekre, még kubikos munkát is vállaltunk. Az volt a legnehezebb. Abból állott, hogy a patak partján lévő kavicsot ladas szekérbe lapátoltuk és a kijelölt országúton rendesen széjjelhánytuk. Nagyon kimerítő munka volt. A karaván kubikusoknak én voltam az egyike. A mi kis elhagyott községünkben egyszer csak megjelent egy tanító. Szabó Géza volt a neve. Középtermetű, kis angol bajusszal, az ötödik osztályt tanította. Feleségével és két kisgyermekével egy magánházban lakott. Nagysomkuton semmiféle kulturélet nem létezett. Minden egyformán ment évtizedek, sŐt évszázadok óta. Szabó Géza lassan, de biztosan mindent megváltoztatott. Újságot alapított KOVÁRVIDÉK néven. Könyvtárat alapított mind az iskola., mind pedig a lakosság részére. Egy dalárdát is szervezett, amely minden hónapban egy előadást tartott a lakosságnak. folytatjuk ÉN NEM TUDOM......... I (folytatás az 5. oldalról) A ielombozás, a sirás, a baj, a nyomorúság politikai kovásszal való kelesztese, a depresszió mint civil kurázsi - ma rutinszerű. A magyar csaladoknak igazából nem sok okuk van ma az örömre. Hát nekem ezért van kedvem sírni a "Kárpátok alatt". ( Hogy milyen jövőt vetít előre korunk kóros ellenmameluksága, én nem tudom.
