Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-24 / 8. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Feb. 24. 1994. Szemelvények Takács Lajos Tamás László életútja 6. c. művéből. Tamás és Földes jó barátok lettek. Többször találkoztak. De a háború mind nehezebbé tette az életet. Tamást hazahívta az aratás. Elhatározták, hogy együtt utaznak, és Tamás meglátogatja Földes családját Gyérben, akik szívesen fogadták, köztük Ilonka, Földes nővére is. R'óvid látogatás után Tamás folytatta útját Kemenesaljái faluja felé. A vonat száguld vele a háborús éjszakában. A kivilágitatlan szerelvényt sötét állomások fogadják, ahol csak egy-egy tompított fényű lámpa ég a forgalmi iroda ajtaja felett. Pápán fél órát varniok kell, mert egy hosszú katonavonat foglalja el a pályát. Celldomölk előtt légiriadó állítja le Őket, Szombathelyen ismét katonavonat kényszeríti őket félre az útból. Az elhúzó szerelvényen Tamás látja a leponyvázott tankokat, ágyúkat, harckocsikat, de a zárt vagonok rakománya titok. Tamás csak sejti, hogy lőszer, fegyver, eleiem, gyógyszer, kötszer van felhalmozva bennük. A porosz szénnel futott, hatalmas tehermozdony szinte a rakéta sebességével röpíti szerelvényét a frontok felé. Lassú- lasról szó sem lehet, megállásról is csak akkor, ha a mozdonynak szenet, vizet kell felvenni. A sötét kupéban az utasok alszanak, Tamás is lehunyja a szemét, de aludni nem tud. Ilonkára gondol, a lány mosolytól ragyogó, napbarnitotta szép arcát és karcsú alakját látja maga előtt és nyugtalanság lesz úrrá rajta. Miért is nem maradt Győrben es miért is nem vallotta meg Ilonkának, hogy szereti, hiszen a találkozásuk első pillanatában szerelmes lett bele. Aratás után azonnal visszamegy, de vajon nem lesz-e már későn, hiszen az olyan lány után, mint Ilonka, bolondulnak a férfiak. Habár azt sem tudja, hogy nem adta-e mar oda a szivét valakinek, aki jelenleg talán valahol a fronton van. Ostobaság volt meg nem kérdezni tőle, hogy van-e már valakije. Igen, meg kellett volna kérdeznie, ha nem lett volna gyáva, ha nem félt volna, hogy Ilonka kineveti a gyatra kiváncsiskodásáért. És ha háromnégy napi ismeretség után szerelmet vallott volna neki, nem azt kapta volna, tőle is, amit attól a szép, szőke szecsodi lánytól kapott, akinek egy évvel ezelőtt a búcsúi mulatság éjszakáján szerelmet vallott. Most újra a fülében vannak a szavak: "Aki könnyen szeret, az könnyen felejt, aki könnyen sir, az könnyen nevet." 0 ugyan nem sirt, de afeletti fájdalmában, hogy elvesztette a lányt, sírni tudott volna. Akkor megfogadta, hogy többé nem önti ki a szivét senki előtt sem az első pillanatban és most mégis azt kérdi magától, hogy miért nem. De jobb, hogy nem tette, hiszen ő csak egy műveletlen, tájékozatlan, félszeg falusi fiú, akinek megállapodott helye sincs a világban. Igaz, hogy mindentől függetlenül szerethetnék egymást, hiszen a szerelem nem ismer sem rangot, sem műveltséget. Szeretőnek Ilonka talán el is fogadta volna őt olyannak, amilyen, de a jővőt aligha képzelte volna el az oldalán. Milyen jövő is várna rá mellette. Szégyen ide, szégyen oda, őszintén be kell vallania, hogy o egy asszonyt még nem tud eltartani. De szeretni tud, jobban mint mások. Ilonkát főleg nagyon a karjaiba tudná zárni, ha tehetné, de igy a távolból csak plátói szerelemmel szeretheti. Plátói szerelem. Elmosolyodik. Egyszer odahaza egy szerelmi regény került a kezebe, abban olvasott a plátói szerelemről, de hogy ki volt az a Plátó, arról fogalma sincs. Elsüllyedt kincsek nyomában Essék szó most a tenger mélyén található kincsekről. Legelőször is az 1961-ben felfedezett és Stockholm partjainál kiemelt Vasa nevű hadihajóról. Ez a svéd flottához tartozó egység háromszáz évvel az elsüllyedése után került a felszínre, felbecsülhetetlen adatokat szolgáltatva a múltról. A legöregebb kiemelt roncs Ciprus közelében került a felszínre és kora több mint 2000 év. A fedélzetén található tárgyak értékes felvilágosítással szolgálnak, hogyan éltek elődeink az ó-korban. Amikor a tenger mélyéről kiemelt kincsekről esik szó, kevesen gondolnak régészeti ritkaságokra, mint pl. agyagkorsó, evőeszköz, szerszámok vagy rég elfoszlott ruhadarabok. A kincsek fogalmáról általában az arany, ezüst tárgyak, régi pénzek és természetesen kis faládában csodálatos ékszerekre gondol az átlag halandó. Az igazság az, hogy ez a feltételezés nem is( jár messze a valóságtól, hiszen az óceánok mélyén nagyon sok ilyen fajta kincs várja, hogy gazdára leljen. 1943-ban Yves-Jacques Cousteau, a hires francia mélytenger-kutató talált fel egy újfajta buvárharangot, amellyel lehetővé vált a kincsek kiemelése. Ezt a szerkezetet előszór a holland Slotter Hooge esetében használták. Igaz a hajót, amely 1724-ben süllyedt el a portugál partoknál, a korábbi kincsvadászok alaposan kifosztották. Minden felszerelésük egy egyszerű fahordó volt, amit lefelé fordítva vittek a viz alá és csövön pumpáltak bele a levegőt az alant dolgozó társuknak. Sikerült is a fedélzettől nem túl távoli helyekről kiemelni a kincsek mintegy felét. A kincses hajóról sem lett volna tudomása a világnak, ha nem böngészik át a "Hága" 250 éves eláztatott hajónaplóját. így azonban Cousteau-óknak 100 darab ezüst rudat- 6"x2" - sikerült megmenteniük. A kincsekben leggazdagabb terület azonban a Karib-tenger. A sok elsüllyedt hajóért a kiszámíthatatlan viharok és az alattomos korállzátonyok a felelősek. Hatalmas értékek fekszenek itt a tenger alatt. Az eddigi legnagyobb lelet az 1622-ben elsüllyedt Atocha-ról került elő. A hajó eredetileg Sevillába tartott és fedélzetén 161 aranyrud és 255 000 ezüst dukát volt. 1971-ben a búvárok 7 000 dukátot és 50 aranyrudat hoztak fel, melynek akkori értéke több mint 6 millió dollár volt. És aki vállalja a fárasztó ha jó utat, a kiszámíthatatlan időjárást és a mentéssel járó tetemes költségeket, az megérdemli a sikert is. Persze a munka néha életveszélyes is lehet és nem egy búvár hagyta ott a fogát s vált felszerelésével együtt leletté a tengersirban. De a kincsek csábítása talán mindig is nagyobb lesz a veszély intő hangjánál. Deák Pál .....■■■■■ 1 MAGYAR UROLÓGUS Dr. GEORGE KLEIN Comeli-diplomas, urológus szakorvos RENDELŐK: 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Blv. Forest Hills, NY 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-8700 Prosztata problémák * Vasectomy Húgyúti fertőzések * Impotencia Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 órás díjtalan telefon-konzultáció Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk AZ ti VILÁG FELÉ Í2. MIHÁLYI DEZSÓ ÓNÉLETRAJZA Nagysomkut menekülésre készülődött. A szegényebbek izgatottan várták, hogy mi lesz, a gazdagabbak pedi^ csomagoltak. Az erdőben, a lovakra vigyázva az ágyuk dörgését hallottam az éjjeli csendben. A hazatérő sebesült katonák hoztak az igazi hirt. Valami történt. Lázban volt mindenki. A katonák megtagadták a harcot. Elég volt. Ezrek és ezrek hagyták ott a harcmezöt. Eldobták a fegyvereiket, megtagadták a parancsot. Teljes káosz dühöngött. Kitört a forradalom. A katonák megrohanták a hazafelé jövő vonatokat. A vagonok tetejen csüngtek, lógtak mindazok, akik nem fértek be a kocsiba. Csak haza, haza, volt a cél. Itthon a parasztok fellázadtak. Nekik is elég volt. Megrohanták az üzleteketj mindent kidobaltak az utcara. A hazatéró katonák vezették a fosztogatást. Csoportok tüntettek harci kiáltásokkal: Le az urakkal, miénk a föld! A parasztok háti kasban cipeltek el mindent, ami az utcán hevert. Aki ellenállni mert, azt összeverték, a hazatérő katonák pedig mindenütt csatlakoztak a felbőszült tömeghez. Éjszaka fáklyásmenetek kiáltozva járták a nagyobb utcákat. Néhány nap múlva nemzetőröket szerveztek, puskával és munícióval. Kik voltak a szervezők és kik voltak a vezetők? Azon a nevezetes napon, már korán reggel az erdőbe mentem egy szekér fáért. Nagyon óvatosan, vigyázattal ereszkedtem egy sziklás, meredek dombon lefelé. Egy fél óra múlva rátértem a rendes útra és ott szokatlan látvány tárult elém.. A különben néptelen út tele volt emberekkel, a legtöbb asszony volt rogyásig megrakva mindenféle holmival. Libasorba mentek az ut szélén szótlanul. A mi vidékünkön a háti kas volt az elmaradhatatlan cipelő. Ezen a napon nem volt piac, senki sem vásárolt. A felbőszült tömeg az üzleteket törte-zúz- ta. Mindent az utcára hánytak, egész vég vásznakat, posztót, festeket, dobozokat, skatulyákat, mindent ami a boltban volt. Úgy nézett ki az utca, mintha földrengés lett volna. Nem volt rendőr, sem csendőr, csak a fosztogató nincstelenek. A fával megrakott szekér tetejéről meglepődve és izgatottan néztem a szokatlan látványt. Meg is szólítottam közülük néhányat, de csak szélesen vigyorogtak és mentek tovább. Gyorsabb menésre nógattam a lovakat, mert éreztem, hogy valami nagy dolog lehet otthon. A községhez közeledve megláttam Gyula bátyámat felém szaladni. Felkapaszkodott a szekérre és nagyon izgatottan ( magyarázta: "Forradalom van, az egjész család aggódik^ miattad, majd meglátod mi van a Fo utcán!" Gyorsan leraktuk a fát a kuncsaftnál és a FŐ utcára kanyarodtunk, de ott csak könyörögve tudtunk menni. Az volt a szerencsénk, hogy sokan ismertek bennünket. Otthon a család összekuporodva ült és rémülten lesték a fejleményeket. Egyszerre csak megjelent vagy hat paraszt, fejszével és vasvillával felszerelve, közrefogták apámat és erőszakkal hurcolták magukkal. A hangos kiabálásból csak annyit vettem ki, hogy az apám is vegyen részt a fosztogatásban. "Te is szegény ember vagy, te is közénk tartozol!" Körülbelül ezt hallottam. Hogy mi történt azután, azt nem tudom, mert csak órák múlva jött haza apám, üres kézzel és egy kicsit be volt csípve. N folytatjuk Terjessze lapunkat! folytatjuk
