Amerikai Magyar Szó, 1994. január-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-13 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 13. 1994. Szemelvények Takács Lajos: FILM Tamás László életútja Spielberg Schindlere 4Z UJ VILÁG FELÉ ? MIHÁLYI DEZSÓ ÖNÉLETRAJZA Takács Lajos PROLÓGUS Andante Cantabile A szülőföldje felett csendes, verőfényes az ősz ás Tamásnak ebben a csendes őszi veröfényben olyan érzése támad, ho^y ( most látja utoljára az ősi házat^, a gyümölcsfák erdejétől árnyas ősi telket, a sárguló mezőket, a zöldellő lankákat, a szőlőhegyeket , az elvirágzott réteket, ahol gyermekkora óta minden bokor, minden fa, minden fűszál régi ismerőse. A nagyapja halála után időnként mégcsak hazalátogatott, de azóta, hogy a nagyanyja is kiköltözött a temetőbe, nem járt itthon és az édesapjával sem találkozott. Most szekeket visznek ki a házból és leülnek a nagy diófa alá, melynek illatos lombjai közül lehull egy-egy érett dió, amelyet a kettéhasadt, szétnyílt, húsos, zöld burok már nem tarthatott tovább. Előttük egy abrosszal letakart hokedlin hamvasfekete és mézsárga szőlővel van felpupozva egy tányér, a másik tányéron felszeletelt, friss, fehér rozskenyér kínálja magát. Tamás is, az édesapja is elvesznek egy-egy szelet kenyeret és egy-egy tömött szőlő- fürtöt. Szótlanul falatoznak, élvezik a szóló zamatat s a kenyér izet, betartva azt az íratlan törvényt, hogy magyar ember evés közben nem beszél. Mikor aztán befejezték az etkezest, az öreg Tamás tori meg a csendet.- Innen is elment már mindenki, fiam, ennek a családnak is örökre vége. Pedig valamikor sok szép nap virradt erre a házra. Ha eszembe jut, hogy ami itt volt, az már mind a múlté, a szomorúságtól elszorul a szivem. Tamás e percekben szinte kétségbeesetten menekül a jelen elöl a múltba és újra átéli gyermekkorát. Visszaemlékezik a boldog husvétvárásokra, amikor a kibontakozó természetben már megjelent a zöld és az arany, és tyukaljára való himes- tojás diszlett az asztalon s kalácsillattal volt tele a ház. Visszaemlékszik a boldog nyarakra, mikor a szőke és aranybarna gabonatábláktól hullámzó mezőkön aranyrozsot gyűjtött s ( gyűjtötte a tölgyfák alatt az olajosán fénylő gubacsot, máskor meg degeszre tömte a gyomrát ropogós, édes cseresznyevei, felejthetetlen izü barackkal vagy illatos erdei epret szedett csokorba, málnát gyűjtött bádogpohárba és sárga csaszárkorték szaftos leve csurgóit le a szája sarkából. Visszaemlékezik a szüretekre, a méze'des szőlőre, a présből kicsorduló mustra, a nagy gondtalan hancúrozásokra, a zamatos almák izére, a boldog karácsonyvárásokra, amikor a kályha duruzsoló tüzénél egyébre sem tudott gondolni, mint a díszes fenyőfára, amely gyanta és csokoládé illattal töltötte be a szobát. Visszaemlékszik a boldog kamaszkorra, amikor ábrándok és álmok tömegevei volt tele a feje, amikor a világ oly ígéretesen szép volt, hogy el sem tudta képzelni a rosszat, még akkor sem, amikor a háború lángjai már nyaldosni kezdték a magyar határt. ________________________folytatjuk BUDAPEST. Megalapozott becslések szerint ( 1993 végéig több mint hétmilliárd dollar külföldi beruházás valósult meg Magyarországon. A külföldi tőkebevonás szempontjából a tavalyi év rekordévnek minősül. "Ha megtörténhetett, akkor megismétlődhet - ez a holocaust legfontosabb figyelmeztetése." Primo Levit idézték a legtöbben Amerikában a karácsony előtti héten, amikor bemutatták egy nagy hollywoodi mesemondó nagy nem- hollywoodi nem-mese filmjét. A Schindler-üsta 196 perces, túlnyomórészt fekete-fehér film, 1200 zsidó megmenekülésének igaz történetéről. Steven Spielberg - éles kanyart véve pályafutásában - azért csinált már-már dokumentumfilmet, hogy hatmillió zsidó iszonyú pusztulására emlékeztessen. Megvált kedvenc filmtrükkjeitöl, nincs számitógépes animáció, nincs dollármilliókért épített műszörnyeteg. Emberek vannak és emberbőrü nácik. Auschwitzban nem kell se pénz, se technika a filmes és a valóságos rémületkeltéshez. - Erős fantáziám van, ezzel kerestem négymilliárd dollárt, mondja Spielberg a Neewsweek magazinnak. De a fantáziám eltörpül a holocaust valósága mellett. Oskar Schindler (1908-1974) történetét sokszor filmre akarták vinni azóta, hogy Thomas Keneally 1982-ben irodalmi dijat nyert a róla szóló dokumentumregénnyel. Az igazi Schindlerbol sok minden lehetett volna, még háborús bűnös is. A nácipárt tagjaként azért ment a megszállt Lengyel- országba, hogy a zsidó tulajdonostól elkobzott lábasgyárban zsidó rabszolgákat dolgoztatva meggazdagodjon. Hírhedt figurája a fasiszta fekete-piacnak, lop, csal, hazudik; napi egy üveg konyak az adagja. Esténként SS-tisztekkel mulatozik, s ha felesége olykor szóvá meri tenni férje kilengéseit, könnyen kap egy pofont. Oskar egy reggel valamelyik szeretőjével kilovagol másnaposságát enyhíteni. Ekkor lesz véletlen szemtanúja annak, mi történik a "munkára" hurcolt zsidókkal. (1942 őszén titokban Budapestre utazik, és elmondja a szörnyű igazságot a magyar zsidók vezetőinek. Szól: úgy tudja, kész a terv a magyar zsidók deportálására is.) Es rajta kívül senki nem tudja megmondani, miért lesz a velejéig romlott Oskar SchindlerbÓl olyan ember, aki egész vagyonát feláldozva, életét kockáztatva megmenti azt az 1200 zsidót, akit módjában áll megmenteni. Schindlert valami csodalatos erkölcsi érzék nemcsak attól (folytatás a 7. oldalon) HA BUDAPESTRE MEGY NEKÜNK MEGVAN A KAPCSOLATUNK Finnair kitűnő kapcsolatokat ajánl a Helsinki Gateway-tol Budapest-ig. A kapcsolat Helsin - kiben gyors és könnyű, mivel a Helsinki repülőtér kényelmes és modern. Ezenkívül a Finnair szolgálatai megütik a legmagasabb standardot. Díjnyertes konyhája, kitűnő borai és a személyes figyelem minden repülést emlékezetes élménnyé Információért és rezervációért hívja utazási ügynökét vagy Finnair-t New Yorkban, telefon: (212) 889-7070 vagy 800-950-5000 9/7/V/V/7//7 Uncommon Concern For The Individual Horovitz bácsinak el kellett költözködnie egy másik faluba, amely egy jó napi szekérjárásra volt tölünk es felfogadott bennünket, hogy mi vigyük a holmiját. Mindent felraktunk, az összes szegényes holmit, ami a házban volt. Ráadásul a kis család is elhelyezkedett a kocsi tetején. Apám kiadta a parancsot, hogy én menjek és Horovitz bácsi segít, ha kell. A lovak jó nagy terhet cipeltek, úgyhogy csak lépésben haladhattunk. Egy nagy erdőhöz érve az út egyenes volt es köves. Kora délután, szép napos időben, két oldalán az útnak sűrű az erdő. Egyszer csak egy óriási zökkenés; majdhogy le nem estünk a szekérről. Leugrottam; az egyik kerék összetört. Az erdő középén voltunk, sehol egy ház vagy élőlény. Elkeseredve tanakodtunk, hogy mit lehetne tenni. Az út szélén árok és mi az ut közepén állunk. Abban állapodtunk meg, hogy lerakjuk a szekeret, behúzzuk az erdőbe, a holmit külön, egyenként a szekerre rakjuk. Én pedig a két lovai bemegyek a legközelebbi faluba egy kerékért. Horovitz bácsitól kértem pénzt a fuvar árából. A család meghúzódott az erdőben a holmi mellett, a szekér ott feküdt az árok szélén, sántán. Végtelen hosszú volt az erdő. Gyorsabb menésre nógattam a lovakat. Végre kiértem belőle és a láthatáron egy kis falu állt, templommal és egy kis csoport házzal. De se bolt, se kovács, csak egy sikátoros utca szalmafedeles házakkal. Az egyik kis ház előtt, Összetákolt lócán egy öregember ült es kíváncsian vette ki a pipát a szájából, mert furcsa látvány lehettem. Két ló teljes lószerszámmal felszerelve és egy kis fiúcska az egyik ló hátán. Román falu volt és én románul szólítottam meg az Öreg bácsit. Az pedig csóválta a fejét és azt mondta, hogy az Összes szekér és minden ember a határban van és itt ebben a faluban nem fogok kereket kapni. De a következő faluban van egy kovacsmü- hely, ott talán kapok. Milyen messze van a falu? - kérdeztem az öreg bácsit. - Úgy vagy hat kilométer - mondta. Megköszöntem és siettem a következő faluba. A nap mar álmosan közeledett a lenyugváshoz. Közben megérkeztem, kerestem kovácsműhelyt, nem volt nehéz megtalálni, már messziről hallottam a kalapács-ütéseket az üllőn. A műhely udvarán letört szekerek, vasabroncsok és egyebek szanaszéjjel rozsdásodtak. Egy szikár napbarnított, nagybajuszos, szénporos arcú ember ütötte a tüzes karikát, még csak fel sem nézett. Egy nagy vasfogóval tartotta és nagy buzgalommal kalapálta. Eszembe jutott a közmondás, hogy addig üsd a vasat, amig meleg!. Vegre felém fordult: Na mi a baj? Mondom, hogy letört a kerekem és ha ki tudna segíteni egy kerékkel... Szó nélkül kiment az udvarra és az egyik szekérről kihúzott egy kereket. Ez jó lesz, mondta minden teketória nélkül. Mondott egy árat, én nem voltam abban a helyzetben, hogy alkudjak vele, leszámoltam a pénzt. Az egyik ló hátára kötöttük a kereket és jó szerencsét kívánva sietve lovagoltam vissza az erdőbe. Folytatjuk 6.
