Amerikai Magyar Szó, 1993. július-december (47. évfolyam, 26-48. szám)

1993-08-19 / 30. szám

Thursday, Aug. 19. 1993. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. ✓ Alomból valóság A politikai elemzők közül manapság egyre többen töprengenek azon, j’ö-e a világnak, hogy immár csak egy szuperhata­lom van. Nem mintha visszavágynánk azt az időszakot, amikor a nemzetközi élet lényeges kérdéseiről két - legfeljebb öt - hatalmi központban döntöttek, és világosan lehetett tudni, hol húzódnak az érdekszférák határai. A kérdés felvetése mögött inkább a felelem és az aggodalom munkál, mert egyre nyilvánvalóbb: a hatalmas történelmi kihívás elbizonytalanítja a magára maradt szuperhatalom, f az Egyesült A'llamok döntéséit, intézményéit, túlterhelik a szövevényes feladatok, s nem szívesen vállalkozik a világ csendőrének kellemetlen szerepére. Az elemzők arról is szólnak, hogy manapság a világ legkülönbözőbb ( részein legalább negyven kegyetlen polgárháború szedi naponta áldozatait, értékek pusztulnak, ^ megszüntethetetlennek tűnnek az éhínségek, az úgynevezett civilizált világ szerkezetét rendszeresen megrázzák a terrorista csoportok véres akciói, a különböző eredetű maffiák egyre kiterjedtebben tevékenykednek. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az ENSZ, mint világszervezet sem működik a válságos helyzetekben a tőle elvárható hatékonysággal, akkor lehangoltan elmondhatjuk, néhány evvel a szazad- és ezredforduló előtt, világunk állapota nem különösebben reményteljes.t Van-e valamiféle ésszerű es hatékony megoldás? Igen van! A ma él<5 nemzedékek csak akkor adhatnak át gyermekeiknek és unokáiknak a jelen­leginél vigasztalóbb világot, ha az uralkodó politikai elitek - mindenfajta szuperhatalmi es világszervezeti garancia és nyomás nélkül - mindenütt betartják az emberi jogokat és méltó életet biztosítanak az állampolgároknak. Kloss Andor WHO SHOULD ADVISE THE GOVERNMENT ABOUT THE NEEDS OF THE REFUGEE? No one understands the needs of refugees better than former refugees. But to speak for themselves, former refugees need a strong, well-informed and well- connected organization. If you were ever a client of NYANA, and you would like to start such an organization, please let us hear from you. Call us free at 1(800)775-3364. Or write to Alice Adesman at the New York Association For New Americans, 17 Battery Place, New York, NY 10004-1102. NYANA ©NYANA 1992 ( Mostanában az a vita öltött feltűnően eles formát, amely immár több mint tiz éve folyik akörül, mi lesz Amerikával. A Szovjetunió Összeomlása után érthetően került ez a kérdés az érdeklődés homlok­terébe, hiszen a kétpólusú világ megszűnté­vel a korábbinál is erősebbé vált az az egyébként teljesen jogos meggyőződés, hogy az emberiség sorsát dö'ntŐen befolyásolja mindaz, ami az Egyesült ^Államokban történik. Az hiszem, senki számára nem meglepő, hogy a szobán forgo kérdés megítélésében hallatlanul távol állnak egymástól a vélemé­nyek. Mint ahogy az sem, hogy a vélemény- aikotók olykor szívesebben öltik magukra a vásárig kikiáltók tarka hacukáját, mint a tudomány sötét talárját. Olvasás közben nemegyszer támad az emberben olyan benyomás, hogy valamiféle akadémiai Disneylandben kószál, ahol valami tetszetős portékát akarnak rásózni. Különösképpen all ez az immáron több mint egy esztendeje az érdeklődés középpontjában lévő washing­toni politológus, Edward N. Luttwakra, aki harsány publicisztikájában nem kevesebbet allit, mint azt, hogy Amerika 2020-ra, de legkésőbb 2030-ra vagy 2040-re harmadik világbeli országgá válik. A gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális élet legkülönbözőbb területeiről összeszedett, tetszetősen csoportosított adatokkal, történetekkel, anekdotákkal igyekszik bizonyítani, hogy az Egyesült Államok megállíthatatlanul száguld a lejtőn lefelé és nincs erŐ, amely megállíthatna. Luttwaknak természetesen azonnal számtalan ellenfele támadt, akik szintén óriási adatbázisra támaszkodva bizonyít­ják, hogy a washingtoni látnok fejtegetései­nek semmi alapja nincs. Nem igaz, hogy Japan vagy Nyugat-Európa bármely fontos területen lekörözte volna az USA-t. Nem igaz, hogy az Egyesült Államok hanyatlik. Épp ellenkezőleg: a reagani korszak kivéte­lesen nagyszabású fellendülést hozott, Amerika a prosperitás hazája, továbbra is a világgazdaság motorja. Egyszóval az USA virág­zik, s ahogyan övé volt a huszadik század f övé lesz a huszonegyedik is. A vitának ez a végleges leegyszerűsített ismertetése is érzékelteti talán, hogy a világnak azon a részén, amely ma mindenképpen vezetőnek tekintendő, nem a leglényegesebb kérdésekkel foglalkoznak. A tavalyi Rio de Janeiro-i környezetvédelmi és fejlesztési konferencia - előtt látott napvilá­got egy ENSZ jelentés az "emberi­ség haladásáról". Eszerint a világ népességének többe-kevésbé amerikánizálódott egyötöde fogyasztja jelenleg a földgolyón megtermelt élelmiszerek hatvan , az energia hetven, a fémek hetvenöt, a faanyagok nyolcvanöt százalékát. E mutatók ma kedvezőtlenebbek, mint bármikor korábban, és tovább romlanak. Világosan látszik tehát, hogy az "American way of life" az emberiség nagy többsége számára nem járható. Az sem kevésbé világos viszont, hogy amikor valaki az ezen az úton haladók közül irányt akar változtatni, azonnal kemény támadások érik. Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint az amerikai-japan gazdasági konfliktusok második világháború utáni története. Ezeknek is az a félúton ismétlődő’ mozzanata, hogy amikor az egymás közötti kereskedelem mérlege túlzóttan a japán oldalra billen, az ameri­kaiak rögtön arra kívánják kényszeríteni a Felkelő Nap országának lakóit, hogy fogyasszanak többet. Az utóbbi tiz-tizenőt évben kevés téma szerepelt gyakrabban a sajtóban, mint Japán és a nyomában tülekedő "kis tig­risek" gazdasági térhódítása. A legutóbbi időben pedig a kínai gazdasági csoda vált témává. Az emberiség történelmének egyik legfigyelemreméltóbb^ képződményé a kínai társadalom. Önmagában véve az is bámulatra méltó, hogy amióta valamifele népszámlálási adattalj becsléssel rendelkezünk - tehát úgy kétezer éve - mindig minden negyedik vagy ötödik ember kínai volt a Földön. Ez a helyzet ma is. Vagyis a jelenleg él<5 emberiség egyötödét egy nyelvileg és etnikailag^ kulturálisan és mentálisan többé-kevésbe homogén társadalom testesíti meg. Egy olyan társadalom, amelyben páratlanul nagy értéknek számit a szorgalom, a találékonyság, a takarékossag. Könnyen kijelenthető, hogy a huszadik század Amerikáé volt, s hogy a huszonegyedik is az övé lesz. De sok érvet felsorakoztat­hat az is, aki azt kívánja bizonyítani, hogy a jövő századi elsőség kérdésébe komolyan beleszólhat Kina. Nem szabad elfelejteni, hogy olyan gazdasági hatalmak tőkés kulcspozícióit, mint Indonézia, Malajzia, Szingapúr, Hongkong, Tajvan, kínaiak uraljak. Ez az uralom jelzi, mire képes a kínai mentalitás. Vagyis, hogy milyen belathatatlanul nagy lehetőségek vannak abban a máig kevésbe ismert univerzumban, amelyet úgy hívnak, hogy Kina. Hosszú ideje annak, hogy megállapítottak: a világ gazdaságilag legdinamikusabban fejlődő része a csendes-óceáni térség. Csak mostanában kezd azonban nyilvánvaló­vá válni, hogy ezen a térségen belül a kínai gazdaság töltheti be majd egyszer a legfontosabb szerepet. „ . Hovanyec László Tisztelgés Kálmán Imre emléke előtt Csak egy szál rózsa Negyven esztendővel ezelőtt, 1953-ban hunyt el Siófok világhírű szülötte, a magyar operett egyik legnagyobb mestere, Kálmán Imre. Emlékezetét kegyelettel Őrzó sió­fokiak, az operett barátai, Kálmán rajongók, szeretnék kifejezni a mester emléke előtt tiszteletüket - bízva abban, hogy e demonstrativ tisztelgés egyben a Kálmán- kultusz újraéledésének, az operett nagyobb elismertségének mozgatótorúgója lehet. Siófok képviselői tisztelgő látogatást tettek Kálmán Imre bécsi sírjánál. Akik nem tudtak elmenni, azok csatlakoztak ahhoz a megmozduláshoz, melyet a Siófoki Nyár szerkesztősége szervezett. Aki akart, küldött vagy beadott egy szál rózsát a szerkesztósegbe , vagy felkérték a közönsé­get, hogy küldjenek egy képes levelezőlapot Kálmán Imre nevére. Egy rózsaszál - vagy egy levelezőlap, Adóztak ennyivel a siófokiak a Csárdáski­rálynő halhatatlan alkotójának emléke előtt. NEW YORK, NY A városi (iskolák kivizs­gálása során megállapították, hogy eddig már 94 iskolában nincs aszbeszt veszély. A költséges renoválás óriási felháborodást keltett a város lakossága körében. Össze­sen 1069 iskolát kellett a hatóságoknak kivizsgálni az elmúlt hetekben. MI LESZ AMERIKÁVAL?

Next

/
Oldalképek
Tartalom