Amerikai Magyar Szó, 1993. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)
1993-03-25 / 12. szám
6. Thursday, March 25. 1993. AMERIKAI MAGYAR SZO Félrevert harangok Levelet kaptam a napokban a messze Arizonából. Egy falumból elszármazott régi ismerés irta, a vörös hajú Ági, ahogy mi gyermekkorunkban megilletódve neveztük.^ A szépségétől illetŐdtünk meg, a felsőbbrendűségét csodáltuk. Vörös hajának lángszerfi lebbenését még ma is látni vélem, kerékpáron igyekezett a teniszpályára a drága ütővel a kormányra akasztva, mi meg mentünk apámmal a szekéren kapálni a határba. Nos, ez az Ági, ez a volt tündér, aki közben férjhez ment és Arizonába került, leült egy délután a kerti asztalhoz, a pálmafák alá, és levelet irt nekem. "Kezembe került egy ottani ujságj s abban megdöbbenve olvastam, hogy felnek a vajdasági magyarok. Csak azt nem tudom, mitől? Döbbenten olvastam a cikket, s nem értem... Hát mitől félnek?" Nem tudom, milyen messzire tekintsek vissza a történelembe? Talán a törökök elöl menekülő szerbek idejére, amikor Mária Terézia megengedte, hogy a hazánkba érkező menekültek letelepedjenek Bácska gazdag földjén. Azzal, hogy amikor a veszély elmúlik, s a törökök visszavonulnak a Balkánról, ismét hazatérhessenek, anyagiakban és szellemiekben is gyarapodva. A törökök elhagyták Európa déli részét, a szerbek itt maradtak, s amikor 1848-ban a forradalom idején megindult a magyarok ellen Jellasics serege, akkor megtámadták és felgyújtották a magyar falvakat. A mi szülőfalunkat is, Ágika, Temerint. Porig égett. S amikor Őseink újra benépesítették a tájat (főleg Jászságból odaköltöztetett szegény nincstelenekkel), az volt a kikötésük, hogy csak ügy telepednek le Temerin határába, ha ott szerbek nem építenek házat. El is vonultak Gyurgyevo- ra a még ott élő szerbek, igy vált Temerin tiszta magyar községgé. Mé^ annyi a történelemből, hogy a szomszéd Járekon már nem németek élnek, mind elmenekültek, bosnyákok (szerb bosnyákok) települtek szép, tornácos házaikba, És Temerin meg csak 48 százalékban magyar, ide is olyan sok szláv lakóst telepítettek le, s még ma is folyik az etnikai csata, az újabb szerb háború menekültjeit is ide szeretnék telepíteni. Magyar házakba. Mert sok magyar házból elmenekültek a fiatalok. Előzte őket a háború, a háború rémsége és bizonytalansága. Hordták csak a behívókat, újabban már éjszaka is megzörgetve a kapukat. S alá kellett inia a magyar behivottnak, hogy ő önként jelentkezett a hadseregbe. Kivitték az újoncokat a harcvonalba, ott gyakran szembetalálták magukat a túloldalon harcoló, Horvátországban behívott magyarokkal. Testvér testvérre lőtt. És érkeztek haza majd mindennap a koporsók a "hősi halottakkal". Elgondolkoztam legutóbb azon, vajon hogyan találnak haza ezek a koporsók a "hiába meghalt hősükkel", mert amikor még elmentek, Bácskertesnek hívták a falujukat (ma Kupuszina), vagy FelsŐhegynek (ma Gornyi Breg); mert amig a szerbekért, a nagy Szerbia álmáért áldozták az életüket, a szerbek megtiltották a magyar helységnevek használatát, Újvidékből is Növi Sad lett. Egy ifjú jött hozzám a múltkor, panaszkodott, de biztatott is. Azt mondta, hogy Ők összefogtak a faluban, s a fiatalok közül valaki felszalad majd a toronyba, és meghúzza a harang kötelét, ha valami baj fenyegeti a falubeli magyarokat. Már hallom is kongani éjszaka a nagyharangot, amelynek olyan ismerős a hangja gyerekkorom óta. Bim-bam. Kiáltozik majd, veszélyt hirdetve, de vajon ki hallja meg? Meddig ér el a hangja az éjszakában? Es csak a történelmet ismerők tudják, hányszo; kongott már harang veszélyt jelezve a vak magyar éjszakában? És akik hallották vagy akiknek hallani kellett Beszélgetés Szabó Magdával „Számomra kenyér meg víz az irodalom” A múlt évi könyvhéten tanulmánykötettel jelentkezett Szabó Magda, cime: A félistenek szomorúsága. Számomra a tanulmányíró elválaszthatatlan a regény-és drámaírótól. Csak ezúttal nem .életbeli témát, hanem egy Babits, Tóth Árpád-, Kosztolányi, vagy Vörösmarty-verset von színképelemzés alá, vagy saját drámáját, regényét kezdi vizsgálni, avagy feledett irókat-köl- tÓket idéz fel, mint Thúry Zoltánt, Móra Ferencet. Minden tanulmány egy-egy perujra- felvételi tárgyalás: az irónŐ úgy érzi, valamire rájött, amire figyelmeztetnie kell, tapasztalatát megosztani velünk. A kötet darabjai felvillanyozóak, feledtetik az utóbbi évek adósságát, az Ígért emlékezésregényt, a Für Elisét. Az ember kerek évfordulón elkezd gondolkozni, hogy mire lesz még életében ideje. Nem azt jelenti ez,hogy éjjel-nappal számolgatja, mint hajdan Reviczky, hogy hány napja és hány hete lehet még hátra. Az ember optimista és szeretné megvalósítani, amiről álmodott. Az egyetlen, ami nyugtalanít, hogy lényeges dolgok maradhatnak megiratlan. így vagyok a Für Elisével, ami most nagyon aktuális lehetne. Mert ott voltam az anschluss idején Bécsben, láttam kibontakozni Hitlert és amig meg nem írom a regényt, a vallomását elmulasztó tanú bűnösségét érzem. És van még egy nagy ókori témám, a magam Antigone látomása. Különös, hogy napról napra témák bukkannak fel bennem, amelyeket kedvem lenne megírni. Lehet, hogy ez Összefügg a múló idővel? A debreceni egyetemen nagyon komoly tudományos képzést kaptam, megtanítottak tanulmányt írni, ráneveltek a tudományos igényű munkálkodásra. A tanulmányt, amelyet azért irok meg, mert témája személy szerint közel áll hozzám, ugyanazzal a tudományos apparátussal próbálom megalapozni, mint amivel akkor tenném, ha nem volnék iró. Ha nyugtalan vagyok, odamegyek könyveim közé, előveszek valakit, s mondom, szólj hozzám és beszélj, ez nem orvoskémiai, hanem lelki ügy, csak te segíthetsz nekem, aki iró vagy, s aki megszenvedted a magad szenvedését és átélted a magad Örömét. Megkeresem azt az alkotót, akivel éppen beszélgetni szeretnék, s akkor bizonyos, hogy indulataim lecsillapodnak. Számtalanszor rosszkedvűen, nagyon nyugtalanul volna, betapasztották fülüket is, hogy ne hallják. De félelem és félelem között óriási a különbség. Arizonában félnek attól, hogy az uj elnök felemeli majd az adót. Meg hogy pang az üzlet. A férj eddig 200 dollárt is megkeresett naponta, az idén januárban csak 90 dollárt. Iszonyat. De nem ez az igazi, eletet riogató félelem, hanem az ott délen, a Vajdaságban, a magyar falvakban, ahol a házak udvarán kézigránátok robbannak napról napra, ahol minden szerb házban fegyver van, géppuska. Ahol elviszik a magyar fiatalokat éjszaka lopva. Ahol attól kell tartani, hogy egy szép napon az etnikai tisztogatás ürügyén elviszik az őslakosságot. Hogy hova? Miért? Ezt Arizonában nagyon nehéz megérteni. Csak azok fogják fel a veszélyt, akik itt élnek, akik szövetkeztek, hogy majd félreverik a harangokat. ülés Sándor jöttem haza, s mindig pontosan tudtam, hogy kire vágyom.- Például igy készült a nagy Jokai-tanul- mányra? Néha határozottan éreztem, hogy most Jókai kell, úgy mint egy beteg gyermeknek, mintha még sohase olvastam volna. Teljesen elfogadtam ilyenkor azt az optikát. amiről csak mi hisszük, hogy a csodák világa, mert közben jött az atom, a második világháború, es Sztálin és mindaz, amit Magyarországon megéltünk. Pedig abban a korban, amikor Jókai élete lezajlott, ez volt a legreálisabb realitás. Nem tehetünk rólna, hogy ezek a reformkori héroszok más ruhában jelentkeztek es mas eszméket képviseltek, de azért meg tudtak ebben a században is halni. Csak énnekem akkor éppen Jókai kell, mert ő olyan könnyed kézzel tud hozzányúlni a sebekhez hogy érintésétől gyorsabban gyógyulok. De nemcsak ő kell, A múltkor valami ilyen furcsa feszültséget Kölcseyvel vezettem le. Prózáját olvastam. Azon gondolkoztam, vajon miért nem ment tovább azon a nagyon izgalmas úton, amit elkezdett. Talán legközelebb a Kölcsey-prózával foglalkozom majd. K.L. MAGYAR UROLÓGUS Dr. SEOUL KLEIN Comell-diplomás, urológus szakorvos RENDELŐK: , ÚJ CIMü! 1 §7- E 72 St. New York, N.Y. 10021 ' 110-45 Queens Btvd.. Forest Hills, NY 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-8700 Prosztata problémák *Vasectomy Húgyúti fertőzések * Impotencia Vese és hölyagdaganatok * Vesekő 24 órás díjtalan telefon-konzultáció Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield __ biztosítást elfogadunk
