Amerikai Magyar Szó, 1993. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)
1993-02-11 / 6. szám
Thursday, Feb. 11. 1993. AMERIKAI MAGYAR SZO “Jó tett helyébe jót várj ” Kedves, öreg mondás ez, talán már nem is igaz. Utóljára 1945-ben vagy tálán '44-ben történt velem. Ejtőernyős ezredben szolgáltam. A háború vege felé lehetőség nyílt számunkra, hogy családunkat nyugatra telepítsük. így kerültek szüleim és kiskorú öcsém Ausztriába. Mostohaapám Burgenlandban született, jól beszélt mindkét nyelven, rokonai voltak Burgenlandban és Bécsben, s ez megnyugtató volt számomra. Én visszavonulás közben az osztrák határon rekedtem és a Szentgotthárd-i gimnáziumban tanítottam. Itt ért engem a háború vége. Teljes biztonságban éreztem magam, csak az nyugtalanított, hogy semmit sein hallottam szüléimről és öcsémről. Posta és kiutazás lehetetlen volt, igy elhatároztam, hogy alkalomadtán át fogok szökni a határon és felkutatom őket. Egy gotthárdi parasztember pó pénz fejében segített átlépni a határon. Nagyon kalandos két heti vándorlás, valutám teljes kimerülése után végre nyomra akadtam, ami nagyon megdöbbentett, ugyanis Ausztria megoszlott az angol és orosz megszállók között. Szüleim Linz közelében voltak, eredetileg angol zónában, de később egy kiigazítás történt a két megszálló kozott és orosz kézbe került Linz környéke, ami aggályokkal töltött el azután, ahogy az orosz katonák bemutatkoztak hazánkban. Külön hosszú történet volna, hogy miként jutottam át egyik zónából a másikba, de végül is megtaláltam szüléimét, teljes épségben és meglepetéssel vettem tudomásul, hogy az orosz megszállók "úri emberként" viselkedtek Ausztriában. Az élet közel normális volt, de legalább is sokkal elviselhetőbb, mint otthon, igy rábeszéltem szüléimét, hogy maradjanak ott, én hazamegyek és majd ha a helyzet teljesen biztonságos lesz, értesítem őket, hogy jöhetnek. Visszafelé menet úgy határoztam, hogy a határig vonattal megyek, az utolsó állomáson leszállók és gyalog fogok átszökni a határon. így islett volna, ha nem találkozom egy hatalmas magyar csoporttal, velem együtt a vonat tetején utazva, akik boldogan tartottak hazafelé, miután úgy hallották a "hazatéritő" ügynököktől, hogpr Magyarországon az új kormányzat rózsás viszonyok kozott várja vissza a menekülteket. Mivel megtudták, hogy én csak napokkal azelőtt jöttem ki és jól ismerem a helyzetet otthon, nem győztem felelettel a millió kérdésüket. Amikor elmondtam, hogy én gyalog akarok visszaszokni a határon, kinevettek és rábeszéltek, hogy maradjak velük, mert igy, ilyen nagy tömegben "el fogok csúszni", mint egy legálisan hazatérő menekült. Sajnos, engedtem nekik, de a határon kedves utitársaim meglepetésére úgy fogadtak mindenkit mint szökevényt és én is Sopron-KÖhidára a börtönbe kerültem. Életemben először börtönben, Istenem, de kegyetlen volt. Legalább 30 t illegális határátlépő egy nagy szobában. Agy nem volt, mindenki kapott egy törülközőt, azt leteritettük a cement padlóra és azon alud- tunk.Naponta egyszer adtak egy tányér levest, úgy hívtuk, hogy "betyárleves", betyárul pocsék volt. "Club-társaim" ú^y tájékoztattak, hogy mindenkinek kb. két hétig kell várnif amig tárgyalásra hívják, amikor a bíróság eldönti, hogy mi lesz további sorsa. t Minden reggel kíváncsian lestek, amikor az ajtó kinyílt és beolvasták a neveket, akik tárgyalásra kerültek. A ( harmadik napon valami rendkívüli történt. Nagy meglepetésemre az én nevemet is hívták. Mindenki megrökönyödött, morgó, zúgolódó megjegyzések hangzottak el. "O még csak két napja van itt." Én magam is meglepődtem. Az elsÖ öröm hamarosan félelemmé változott. "Várjatok csak mondtam - én rosszat sejtek. Én az ejtőernyősöknél szolgáltam a Szent László hadseregben, amely sok borsot tort az oroszok orrába és magva volt a legszívósabb ellenállásnak az orosz fronton. Mi mindnyájan a fekete listán vagyunk, talán azért szúrtak ki engem." A hangulat egyszerre megváltozott. Néma csend, majd vigasztaló hangok. Szegény Ferkó, Ferikém, vigyázz! Egy másik lehajtott szomorú fejjel nem szólt egy szót sem, egy jó hátbavágással búcsúztatott az ajtóban. Mondanom sem kell, hogy nagyon ideges voltam, amikor rám került a sor, annak ellenére, hogy a bírák barátságos embereknek látszottak. Megkérdezték: "Miért szökött át a határon," Rekedt voltam, amikor beszélni kezdtem, mondván, hogy miután semmi hirt nem kaptam szüléimről, határátlépési engedélyt nem lehetett kapni, posta nem letezett, attól rettegtem, hogy az orosz megszállási zónába kerültek. Egyre hevesebben, hangosabban, elszántab- ban beszéltem, végül a birak próbáltak csillapítani, mielőtt sírva fakadok. Egv rövid suttogó értekezletet tartottak, azután a biró megszólalt: "Büntetését kitöltöttnek tekintjük,szabadlábra helyeztük"# Először nem is tudtam felfogni, hogy mit mondott, csak álltám ott, amig valaki barátságo.' t az ajtó felé tuszkolt, és még egyszer megnyugtatott, hogy szabad vagyok. Mint egy alvajáró kezdtem ballagni a járdán. Előttem Sopron városa, elindultam a város felé. Nem jutottam messze, amikor lépéseket hallottam magam mögött. Hátranéztem és láttám, hogy a bírósági jegyző kisasszony jön felém. Megijedtem,hogy vissza akarnak hívni. Meggyorsítottam lépteimet, arra gondoltam, hogy futni kellene, amikor egy hang nevemen szólított, Solymosi úr, tessék várni! Megadtam magam, lesz ami lesz. Megálltam, amig utóiért. Sietve kutatni kezdett kézitáskájában, majd előhúzott egy fényképet. Felém tartotta. "Ismeri ezt? "- kérdezte. Felismertem a képet, én voltam rajta, azaz én is rajta voltam, egy csomo, vidám, falatozó, koccintgató csoportban, egy füves, bokros tisztáson. Hatalmas meglepetés. Egy nyári utazásom közben történt a Buda- pest-GyŐri vonalon, Pápa felé utazva a vonat megállt légiriadó miatt. A szabályok szerint minden utasnak le kellett szállni a vonatról és szétoszolva valami fedezetet keresni. Amint leszálltam, észrevettem, hogy fiatal előrehaladott állapotos nŐ két nagy bőröndöt cipelt mögöttem. Kezébe adtam kis kézitáskámat, átvettem bőröndjeit, amig erre a kis erdei tisztásra értünk. A riadó sokáig tartott, jóizti falatokat és italokat fogyasztottunk és a hangulat olyan jó lett, hogy úgy véltem^ méltó volt a megörökítésre. Elővettem fenyképezŐgé- pemet és egy csomó felvételt csináltunk. Megígértem, hogy mindenkinek küldeni fogok egy másolatot. ( (folytatás a 8. oldalon) ———■ ■■■■■■■ ■ ■ -■■■!■ I Málnaszörp szódával Rekord deficit ide; vagy oda, az USA gazdasági helyzete egy cseppet sem zavarja a szórakoztató ipar császárait és császárnéit. Mesés hasznokat zsebelnek be látványos üzleteikkel. Nemcsak a csúcsokon lévők járnak jól, csurran-cseppen azért a legkisebbeknek is, akik mind abban reménykednek, hogy egyszer majd ók is a lista elejére kerülhetnek. Az ember sohasem tudhatja, mikor ki látja meg, de ha egyszer felfedeznek valakit, a magas lóról már csak az alkohol vagy a drog taszíthatja le. Érdemes egy kicsit közelebbről is megszemlélni az egyik legmenőbb énekes filmsztár, Madonna karrierjét. A valamikori szexsztár ma már legalábbis, ami a látványosságnak ezt a formáját illeti,eléggé messze került a fekve forgatott jelenetektől. Sokak szerint igen tehetséges, és bármilyen botrányai is vannak,a sikerért képes keményen dolgozni. Naponta vesz ének- és táncleckéket és fizikai kondíciójára úgy ügyel, mint egy hivatásos sportoló. Madonna, aki főleg a fiatalabb korosztály kedvence, tiz óv alatt 181.7 millió dollárt csinált, ha nem is csupán magának, de ebből a halomból neki is jutott pár milliocs- ka. Karrierje első két évében csupán énekesnőként dolgozott, ami a filmhez képest "csekélyke" jövedelmet biztosított számára. The earning power d Madonna's Sn« has been muci» more erratic than her recordings* Here are the box office revenues from movies in which she could be considered a principal female draw. All box office figures are in mil- fions. Tide Year Bei office Desperately Seeking Susan 1985 $27.3 ■ '1‘lMi‘w.WMui' ii!inerij|wrWl-‘»;i' !■ 'ImiiM.1 ihi<................................................................................... Shanghai Surprise 1986 $2.3 Who’s That Girl 1587 StTo S . 1990 $103.8 im» i.l I n ii 11. 11111)111.11 Mifri», I I>M ■». ■|fc*i .»m». ».■*< w* >».1.1. i >.:■■: •• Truth or Daw : / • $1M Később Hollywood is felfedezte és igy már az 1990-ben forgatott Dick Tracy cimú film óriási 103.8 millió dolláros jövedelmet hozott. 1992-ben 40 millió dolláros szerződést irt alá egy japán lemez- társasággal, akiknek listáján olyan előkelő nevek szerepelnek, mint Michael Jackson és kishuga, valamint Barbara Streisand. Madonna ma már nem az a kis utcai tekergő, aki még 12 évvel ezelőtt is szerződések után kopogtatott füstös kocsmák ajtajan. A legnagyobb managerek és producerek keresik a kegyeit és boldogok, ha igent mond ajánlataikra. Ideje legnagyobb részét a napfényes Calif ormában tölti, de a new yorki Fifth Ave. környékén is feltűnik. S akinek szerencséje van; még találkozhat is vele, amint barátaival a Central Parkban futó edzéseit végzi. Deák Pál Terjessze Lapunkat 6. Dr. SZABÓ SÍIDRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS V. new yorki orvostudományi egyetemi tanar Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák és egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 Cast 6 Street üEMf YQHK, É0Q21 Telelőn: (812) 688 5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel
