Amerikai Magyar Szó, 1993. január-június (47. évfolyam, 1-25. szám)
1993-05-20 / 20. szám
TTiursday, May 20. 1993. 5. Dr. Bán Ervin A születések szaztizedik évfordulója nem olyan nap, amelyet ünnepelni szokott az utókor. Szekfű Gyuláról mégis szólni kell, hogy száztíz éve 1883 május 23-án született. Mégpedig azért, mert életútja, magatartása nagyon tanulságos, veszélyes napjainkban. Konzervatív és állhatatosan katolikus történetíró volt, az ellenforradalmat kritikusan támogató és a Habsburgok visszatérését szorgalmazó közéleti ember. Szekfű Gyula Bethlen István baráti köréhez tartozott. Amikor azonban Bethlen lemondott a miniszterelnökségről, Szekfű kezdett elfordulni a hivatalos "irányvonaltol", a harmincas évek végén már elszánt anti- náciként ismerték. 1941-ben a Népszava hires karácsonyi számában cikke jelent meg, ettől kezdve vörös poszto volt a szélsőjobboldal szemében. De kulturált konzervatív katolicizmusát nem tagadta meg. 1944-ben rejtőznie kellett. A politikai fordulat előestéjén azonban számolnia kellett azzal is, hogy közkönyvtárakban ott vannak korábbi, antiszemita, antikom munista szovjetellenes kijelentéseket tartalmazó munkái is. Itt jutunk el ahhoz a pillanathoz, amelyben szerepe és személye tanulságossá válik. Van* egy izgalmas, 1978-ban megjelent dokumentumkönyv: Magyar-brit titkos tárgyalások 1943. Juhász Gyula állította össze. Az iratokat olvasva megdöbben az ember, mennyire nem volt tekintélyük a magyar állam akkori vezetőinek a világ előtt. Az angolok nem vették komolyan a magyar kormányt és megbízottait, némelyik feljegyzésükből és válaszukból még lenézést is ki lehet olvasni. De nem volt több tekintélye az 1945-ben hivatalba került garnitúrának sem. Sokak hiedelmével ellentétben, Rákosit nem tisztelték Moszkvában: Sztálin kihasználta, "legjobb magyar tanítványát"; Ilyen politikusok kormányoztak balsorsu országunkat az 1945 előtti és utáni években. Néhány kiváló értelmiséginek volt csak tekintélye a nagyvilág előtt, de abban a helyzetben ez is viszonylagosnak bizonyult. Leginkább Szent-Györgyi Albertre hivatkozhatunk. Baloldalisága, hírneve, Nobel-dija miatt a győztes hatalom is kénytelen volt tisztelni (nyugati kapcsolatai miatt is). Addig-ameddig. 1947-ben, amikor üldözni kezdték a baloldaliakat, a tudós jónak látta, hogy Amerikába távozzék a kiszámíthatatlan Rákosi elől. A másik általánosan tisztelt nagy ember Kodály Zoltán volt. Az Ő rangja is hírnevén és antifasiszta múltján alapult. Zenei elveit a Rákosi- kurzus ideológiai rangra emelte. Mint egyént azonban sok támadás, elmarasztalás érte; tekintélyét az mutatja, hogy ezekből szinte semmit nem hoztak nyilvánosságra. Szekfű Gyula tekintélye védettebbnek bizonyult. Már az 1944-es moszkvai szervezkedés számított rá, 1945-ben szívesen vették politikai aktivitását, jóllehet megjegyzései, nyilatkozatai messze jártak az uralomra törő szándékoktól es ideológiától. 1946 elején Moszkvába költözött, mint Magyarország ottani követe. Kinevezését állítólag a szovjet kormány kérte. Hajlékonysaga, tapintata, helyzetfelmérése elhárította a lehetséges nagyobb konfliktusokat. (Szerette volna barátját, Bethlen Istvánt felkutatni és kiszabadítani a szovjet fogságból, de nem sikerűit.) Moszkvában irta meg Forradalom után című könyvét. Mindent elmondott benne az 1919 utáni magyar vezetés tévútjárol; tragédiánkat nemzeti szempontból magyarázta, ami ellenkezett a hivatalos ideológiával. Az előszóban közölte, hogy a címben lévő "forradalom" szó nem marxista értelemben jelent forradalmat. Megírta azt is, amit más említeni sem mert, ti., hogy a hazánkba benyomuló szovjet katonák garázdálkodtak. A könyvét forgalomba hozta a Cserépfalvi Kiadó- a "fordulat évé "-ben! Miután moszkvai külképviseletünket nagykövetségi rangra emelték, ó lett a magyar államnak a történelemben első nagykövete. 1948 nyarára elfogytak az értelem tartalékai; Szekfű tapintatosan, betegségére hivatkozva, megvált állásától, hazatért. A politika világában nem fért el, de a tudomány nem nélkülözhette. Amikor- 1952-ben - Kossuth Lajos születésének 150. évfordulójára emlékkönyvet adtak ki, felkérték a közreműködésre. Megírta Az Öreg Kossuth c. tanulmányát, i « # •». Sztálin halála után az ország vezetői, akik alatt kezdett mozogni a talaj, szükségesnek tartották^ hogy az emberi értelem néhány képviselőjének reprezentatív szerepet adjanak az állami életben. 1953-ban Szekfűt országgyűlési képviselővé választották, egy évvel később pedig az Elnöki Tanács tagjává. EsŐ után köpönyeg volt. A tudóst ekkor már napról-napra jobban szobájához kötötte a betegség. 1953 nyarán 72 éves korában elhunyt. Sok mindenre tanítja példájával a századvég magyarságai. Állhatatos hajlékonyságra: a nemzetnek fenn kell maradnia, túl kell élnie mindenféle kormányt és bármilyen politikai rendszert, ezt a célt értelmes alkalmazkodással érheti el. A tények kritikusa, de higgadt elfogadására! igy kerülhetjük el azt a bűnt, amely évszázadokon át bukások sorozatát okozta: "Egyenlőségjelet tegyünk vágyaink és a valóság közé." Minden hatalommal és irányzattal szemben kritikus volt, bátran bírált, mint az átlag, de mindig tudta, hogy a kritikában meddig mehet el. Ezzel tudott magának minden változás idején és után tekintélyt szerezni. (Egyedül a német megszállás sötét esztendejét kivéve.) Sajnos ma nincs a közelet felszínen emberünk, akinek ilyen tekintélye lenne, s ezzel a nemzetet tekintéllyel képviselhetné. Talán akadna a nemzet szellemi elitjének soraiban, de nem engedik a ,maga igazi szerepében működni. (Göncz Árpád), A politikai vezetők között biztosan nincs. Antall József állítólag pertuban van a német kancellárral, de nem hiszem, hogy Kohl ügy tisztelné öt, mint annakidején Szekfűt a moszkvai vezetők. Amikor Bush elnök fogadta Antall Józsefet, azt felelte javaslataira, hogy "adja be írásban". Ilyet akkor szoktak mondani, ha a javaslatot nem veszik komolyan; az elnök biztosan nem válaszolt volna igy Mitterrandnak. A miniszterelnök most Clintonhoz készül, a kezdeményezés a jelek szerint nem az amerikai elnöktől származik. A többi kormánypárti jelesség még igy sem áll a világ előtt. Az ellenzék helyzete valamiGróf Teleki Pál $ 100000 fizetése (folytatás az 1. oldalról) nyilvánosságra jött kapcsolat az amerikai kormány és Teleki között fokozni fogja a vitát. Abbeli törekvésében, hogy előmozdítsa a szabad vállalkozási rendszereket, USA kormánya gyakran garantálja gazdasági tanácsadók fizetését, akikre a rendszer- változás utáni kormányoknak szükségük van, de akiknek fizetését nem tudják biztosítani. Teleki esetében ennél többnél van szó, mivel Teleki nemcsak "tanácsadó" Magyar- országon, hanem egyike a magyar közgazdaság legfontosabb vezetőinek. Az Állami Vagyonkezelő Hivatal (State Holding Company), amelynek ő az elnöke és vezérigazgatója, uralja a magyar közgazdaság jelentős részét: közszolgalati (villany és gáz) vállalatokat, ipari üzemeket, gyógyszergyárakat, bankokat. Teleki Pál annak a gróf Teleki Pálnak az unokája, aki 1942-ben öngyilkosságot követett el, mivel tanácsa ellenére Magyar- ország a németek oldalán megtámadta Szerbiát. Charles Thomas, amerikai nagykövet szerint az a tény, hogy az USA fizeti Telekit annak jele, hogy segíteni akarja a magyar kormányt abban, hogy egy tapasztalt embert alkalmaznak igen fontos feladat végzésére. A magyar kormány már régóta szerette volna Teleki szolgálatait igénybe venni, de nem tudott neki nagyobb fizetést adni, mint amit a miniszterek kapnak, havi ezer dollárt. Teleki most amerikai segítséggel tízszer akkora fizetést kap, mint egy magyar miniszter. A magyar kormány annak idején kérte Thomas nagykövetet, hogy segítsen nekik megszerezni Telekit. Thomas készséggel közreműködött, Telekit a Magyar Amerikai Vállalkozási Alap fizetési listájára tette. Ezt az alapot az amerikai kormány hozta létre, hogy segítsen a kapitalizmus előmozdításában. A Magyar Amerikai Vállalkozási Alap igazgatója Alexander Tomlinson kijelentette, hogy nekik nincs szándékukban befolyásolni Telekit abban, hogy miként kezelje a magyarországi állami tulajdonban lévő vállalatokat. Amikor a magyar kormány kinevezte Telekit a Vagyonkezelő Vállalat vezetőjévé, nem volt említés arról, hogy Teleki külföldről kapja fizetését. A Magyar Amerikai Vállalkozási Alap működésére felfigyelt a kongresszus költségvetési albizottsága is. Obey wisconsini demokrata képviselő kijelentette, hogy a magyar és más vállalkozási alapokat nem kezelik helyesen. Tudomására jutott, hogy ugyanaz az alap, amely fizeti Telekit, 4 millió dollárral egy bankot alapított Budapesten. Ez még nem lett volna baj, de kitudódott, hogy e bank vezető tisztviselői évi 300 000 dollár fizetést húznak. Tomlinson ezt sem kifogásolja. A bankvilágban ilyenek a fizetések, mondja. Emellett a bank haszonra dolgozik. vei jobb, de nem sokkal; még Konrád György általános tekintélyét sem lehet Szekfuéhez hasonlítani. Ez pedig nagy baj. A nemzetnek alig van más erőssége az ézredvég^ történelmi orkánjában, mint a világ részéröl megszerzett tekintély - de hogyan szerezze meg, ha a választottait nem engedik tekintéllyé nőni? Nézem az utcakeresztelések jegyzékét. Ha nem csap be a szemem, Szekfű Gyuláról utcát neveztek el Budapest egyik külső kerületében. Merész volt az önkormányzat, majdnem deviáns. Hihetetlen, hogy manapság igazi nemzeti jelességról neveznek el közterületet. Szekfű Gyula életútjának tanulsága AMERIKAI MAGYAR SZÓ
