Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-10-08 / 38. szám
Thursday, Oct. 8. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. Ahogyan én látom A szerkesztünk észrevételei Nap nap után rengeteg reklámanyagot, vásárlási ajánlatot, előfizetési felhívást találok postaládámban. Az egyik ilyen felhívás arról tudat, hogy egy "világhírű közgazdász, Dr. Richebacher közelgő gazdasági katasztrófát jelez. Az van benne többek között, hogy aki előfizet erre a folyóiratra az bármilyen társaságban eles- eszü és világügyekben meggyőzó kommentátornak fog feltűnni. ( Na gondoltam magamban, hát ez eppen nekem való. En is éleseszű, meggyőző kommentátornak akarok feltűnni, ha társalgók értelmes emberekkel, vagy ha irok a mi lapunkba. Már elővettem a toliamat, hogy kiállítsam a csekket erre a levélbeli szolgálatra, amikor látom, hogy az évi előfizetési ár 400 dollár. Hát erre alszom egyet -gondoltam magamban- jobban megnézem, hogy mit igér a szolgálat szerkesztője a Richebacher úr. Az Írja tö'bbek kozott, hogy a gazdasági válságot nem az okozza, hogy túl sokat termelünk, hanem az, hogy túl sokat vasáról a közönség és igy nem takarít meg elegendő pénzt befektetésekre. Ilyen tanácsokra nincs szükségem, gondoltam magamban. Nem sokkal ezután egy másik ajanlat keltette fel a figyelmemet. A N.Y. Timesben egy egész oldalas hirdetést láttám Harry E. Figgie úr könyvéről, amelynek cime: "Csőd 1995-ben". A könyv alcíme: "Amerika közelgő összeomlása, és hogyan kerülhetjük azt el." Az előszót nem kisebb tekintély, mint Warren Rudman, szenátor irta. Miután én nem szeretném látni Amerika összeomlását és segíteni szeretnék annak elkerülésében, meg akarom vásárolni a könyvet, de az ára nem volt jelezve a hirdetésben. Ezzel szemben azt olvastam az ismertetésben, hogy ha a kormány nem fizeti vissza a kölcsönt, amit a Társadalmi Biztosítási Alapból elvett, akkor csakhamar nem lesz pénz ezekre a juttatásokra. Más szóval Figgie úr a Társadalmi Biztosítást tekinti a közelgő összeomlás egyik okának. Nem látok hivatkozást a hirdetésben arra, hogy Amerika roppant adóssága és az évi 400 milliárdnyi deficit Reagan és Bush adminisztrációja idején keletkezett, hogy annak fő oka a túlméretezett fegyverkezés volt, ( hogy a nagyvállalatok egyre kevesebbel járultak hozzá az állami kiadások fedezéséhez és ahelyett a polgárokra hárították a költségvetés jelentékenyebb hányadat. így azt határoztam, hogy egyelőre varok Figgie őr könyvének megvásárlásával is. Ezzel szemben szeretnék egy könyvet imi a válságról. Meg is tenném, ha volna rá idŐm lapunk szerkesztése mellett. MAGYAR UROLÓGUS Dr. GEORGE KLEIN Cornell-diplomás, urológus szakorvos J [ RENDELŐK: ! ÚJ CÍM??! ! 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 | 110-45 Queens Blv., Forest Hills, N.Y. 11375!' MINDKÉT OFFICE TELEFON: !! (212) 744-9700 Prosztata problémák * Vasectomy Húgyúti fertőzések * Impotencia Vese és hólyagdaganatok * Vesekő \ • 24 órás díjtalan telefon-konzultáció Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk ÜWWWtfWWWWVWWWWWWWWWWWI Ki mondja meg a népnek? i i I Ezzel a címmel jelent meg néhány hónappal ezelőtt egy könyv Amerika közgazdaságé problémáiról (Who Will Tell the People?) írója: William Gr eider. A könyv már hetek óta szerepel a N.Y. Times legnépszerűbb könyveinek listáján. Érdemesnek tartjuk néhány megállapítását olvasóink elé tárni. Olyan betekintést nyújt e mú nemcsak közgazdaságunk, hanem politikai rendszerünk titkaiba, amelyet kevés más forrásból nyerhetünk, íme néhány megállapítása: , 1979-ben az átlagos munkabérben részesülő amerikaiak 23 hétig dolgoztak, hogy fizetésükből egy átlagos autót vásárolhassanak. Tiz évvel később ennek a munkásnak 32 hétig kell dolgoznia, hogy egy hasonló autót vehessen. Ez a tény meg a Chrysler cég elnökét, Lee Iacoccát is e kijelentésre késztette: "Szemtanúi vagyunk Amerika elszege- nyedesének. Persze nem mindenki szegényedik el ebben az országban, de erről majd később." ( f f Tudatában van a megélhetési nehezsegek növekedésének az átlagos amerikai. Ha megkérdezünk egy ilyen amerikait, akkor valószínűleg a közsegélyen (welfare) élőket fogja okolni, vagy éppen p faji megkülönböztetés ellen hozott törvényeket (affirmative action, antidiscrimination laws). Azután gyakran a "crooked" politikusokat fogja okolni. Sokkal tisztábban látják az okokat az alapiparokban: autó, acél, stb. dolgozó munkások. Ezek közül egyre többen okolják a külföldi, különösen a japán versenyt. Az amerikai munkások bére szüntelenül csökken a 70-es évek eleje óta. Annak a munkásnak, akinek a heti bére 1981-ben 270 dollár volt, 1991-ben 254 dollárra csökkent a heti keresete. Itt persze átlagról beszélünk. Sok ember bére emelkedett, mig egyesek fantasztikus jövedelemhez jutottak,de átlagosan ez a helyzet. Greidernek egész sereg közgazdásszal, egyetemi tanárral, Wall Street-i pénzemberrel folytatott beszélgetései alapján az a véleménye alakult ki, hogy ez a jó'vedelemcsök- kenés az átlagos munkások számára még legalább 20-25 évig fog tartani. Ennek oka a világgazdaságban végbemenő bérkiegyensúlyozódás (harmonization of labor costs). Ez nem jelenti azt, hogy az amerikai munkások bére le fog szállni ( az indonéziai, vagy bangladesi dolgozok bérének színvonalára. De már jelenleg is elmaradt a német, svéd és más ipari államok munkásainak bérétől. , A nagyüzlet képviselői azt hajtogatják, hogy ha az amerikai munkás fenn akarja tartani megélhetési színvonalat, illetve jövedelmi skáláját, akkor fokoznia ^ell termelő képességét. De a tények megcáfolják ezt a propagandát. Az amerikai ipari munkások termelő képessége 12%-kal nőtt az utóbbi évtizedben, de ennek ellenere bérük csak 2 százalékkal nőtt. ( Az átlagos amerikai egyelőre tudomásul veszi, hogy bár többet dolgozik és többet termel, bére alig emelkedik vagy éppen csökken. De a lappangó elégedetlenség idővel felszínre fog törni. Jelenleg csak abban nyilvánul meg, hogy változást követelnek a politikai életben. Ezért volt egyidő- ben sikere a Perot-mozgalomnak és ezéj-t vezet jelenleg is Clinton az elnökválasztási küzdelemben. A nép változást akar. Ha majd szélesebb körökben fog elterjedni a következő tény: 1977 és 1990 között amikor az átlagos munkabér stagnált, alig változott, az ipari vállalatok vezetőségében lévő emberek fizetése 220 százalékkal nőtt. I f t , I 1960-ban az átlagos gyár vezerigazgato- janak a fizetése tizenkétszer akkora volt, mint az átlagos munkásé. 1990-ben ugyanannak az embernek a fizetése hetvenszer akkora volt, mint a gyári munkásé. A nemzetközi verseny az egyes országok iparai kozott világraszóló depressziót készít elő, mert miközben a modern technológia egyre fejlődik, miközben a munkabérek csökkennek, a rohamosan növŐ termékeket az egyre szegényebb vásárlóközönség képtelen lesz felvásárolni. íme egy konkrét példa: Az autóipar a nagy ipari államokban (USA^ Japán, Németország, stb. ) évente 45 millió autót képes gyártani. De a nemzetközi piac csak 35 millió autót képes felvásárolni. Világos, hogy az autóipar kénytelen lesz a termelést csökkenteni. Mely országokban fogják a gyárak a lezárást megkezdeni? Természetesen azok, ahol a legkevesebb a modern felszerelés, valamint azok, ahol a legmagasabbak a bérek. Néhány gondolat Csurkáról Debreczeni József írásából tudhatjuk, hogy mára minden kétséget kizáróan Csurka vált a part erős emberévé. Akit kipécéz magának, az bizony elŐbb-utóbb repül hivatalából, vagy legalábbis alkalmatlannak nyilvánittatik: hogy ki is itt a Gombár, azaz kit kell, akár erőszakkal is kiebrudálni a helyéről, azt Ö mondja meg. Mindezek tudatában én olyan nagyon nem csodálkozom azon, hogy a hivatalos köröknek első nekibuzdulásukban azokat ! a mélyenszantó okosságokat sikerült kiizzadniuk magukból, a tanulmányra reagálva, amelyek nagyjából a szokásos "aziróimunkás- ságrésze" fedőnevű szégyenteljes maszatolás . körébe tartoznak, megfejelve azzal, hogy esetleg fontolóra kellene venni azon nemzeti liberálisok megregulázását, akiknek még számit a józan ész, és nem akarják, hogy országunkban a totális őrület uralkodjon. Sokan állítják azonban: ma már az úgymond elhatárolódásnak ez a mértéke is kevés. Ha már ugyanis a miniszterelnök beszédében szóba hozta a weimarizálódás veszélyét, jó figyelmeznünk arra, hogy esetünkben nem egy alig ismert ember - ha jól emlékszem - egy München melleti kocsmából j I I * I|. indul hódító útjára, e tanulmány szerzője a hatalom sáncain belül állva hirdette meg a demokráciát teljes megsemmisülésre ítélő, nemzetiszocialista forradalom programját. Attól meg egyenesen mindenkit óva intenek - pedig sok ilyesfajta véleménnyel találkoztam -, hogy elintézettnek vélje az ügyet azzal, ugyan, ez a dolgozat egy megbolydult elme produktuma. 1940 novemberében Teleki Pál, az ország akkori miniszterelnöke nem másutt, mint a parlamentben "orvospszichológiai jelenségnek", egyszerűen bolondnak nyilvánította Szálasi Ferencet. Az ország illetve kettejük személyes sorsának további alakulását mindannyian jól ismerjük. Mátyás GyftzO budapesti újságíró BUDAPEST. Több mint egyhónapos szünet után ismét sok boszniai menekült erkezett Magyarországra. A háborús körzetből 252-en. Bár uticéljuk Ausztria lett volna, de beutazási engedély hiányában a Menekültügyi Hivatal munkatársai a csongrádi átmeneti táborba szállították őket.
