Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-12-24 / 49. szám
Thursday, Dec. 24. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. SZESEL7 MÓZES EMLEKTAIU TÖRTÉNETE Ha ezután valaki meglátja itt a brassói unitárius templom udvarán ezt az aranybe- túktŐl fénylő díszes, vörös márványtáblát, bizonyos rezignált csodálkozással olvassa el rajta a feliratot: , 1603. Hős SZÉKELY MÓZES feje itt porladt koszorutlan. Ámde a kegyelet kőbe íratta nevét. E.M.K.E. 1889. Lehetnek majd olyanok is, kik szülőföldünk történetét ismerik es tudják kiről is van szó. Azt azonban rajtam kívül ma már senki nem sejti, hogyan létesült e tábla, és miképpen került erre a helyre. Hadd mondjam el hát mindazoknak, akik arra éppen kiváncsiak. Édes szülőföldünkről, Erdélyről, HAZÁNK - ROL hallottunk néha a múltban és emlegetik gyakran ma is. Am sajnos sem a régi tanítók, sem annak mai emlegetői nem mindig szeretik a történéseket a maguk valóságában idézni. Főleg anyanyelvűnkön kívüliek igyekeznek ezen földrész múltjába soha nem létezett meséket belemagyarázni, hol pedij* a természetes valóságot tudatos elhallgatassál más színben tüntetni fel. Nem áll módunkban rosszindulatú félremagyarázásokat megdönteni. Ezen emléktábla ujraavatásánál azonban kikerülhetetlen, hogy hazánkról es e márvány emlékről néhány adatot felemlegessünk. Legalább mi( tudjuk biztosan népünk itteni ezer éves múltját. Mi emlékszünk a történelem szomorú eseményére, az 1526-os Mohácsnál vesztett csatára, mely a nagy magyar hazát először tépte három felé. Nyugaton egy részt az osztrákok kebeleztek be, középén török uralom vert tanyát, itt Erdélyben magyar fejedelemség alakult ki. Ez a kis államalakulat másfél századon át meg tudta őrizni függetlenségét (1542-1691 kozott)f saját népéből választott fejedelmei vezettek. Ezek között voltak nagy nevek, mint János Zsigmond, Báthory István, Bocskai István, Bethlen Gábor, a Rákócziak, Apafi Mihály és mások. Legtöbbjük természetesen magyar főúri családokból kerültek. Volt közöttük azonban egy köznemesi sarj, az alig három hónapig fejedelmi rangot viselő vitéz is, siménfalvi Székely Mózes. Jelen sorainkban erről kívánunk megemlékezni. * Ez a lófő- székely család valószínűleg Székelyudvarheíyt élt, s igy 1550 táján ott született az említett Mózes. Az apának a Nyikó patak menti Siménfalván volt birtoka. A kis Mózsinak azonban a vitézi élethez volt kedve, katonának állott. Közvitézként kezdte, de a bátor hős hamarosan emelkedett rangban, s néhány esztendő alatt bekerült a tisztikarba. Egy szájhagyomány szerint mintegy 25 eves ifjú lehetett, amikor egy hadviselés során csapata Radnót körül táborozott, a Maros túloldalán pedig az ellenség készülődött csatára. A merész katona szájába fogta kardját és átúszott az ellenfélhez, korabeli szokás szerint párviadalra hívta ki az arra vállalkozót. Persze az ellenfélnél is volt bátor ember, egy kiállott vele küzdelemre, ám az ügyesség Székely Mózesnek kedvezett. Ellenfele holtan maradt a bajvívó helyen. Azzal ismét kardját véve, visszaúszott a vizen csapattestéhez. A nagy eset hire eljutott a fejedelemig, ki vitézét azonnal dandárparancsnokká léptette elŐ, neki siménfalvi elónévvel nemességet és azzal járó birtokot adományozott. Meglehet, hogy éppen annak emlékére önttette falujának az 1848-ban ágyúvá formált nagy harangot, melyen ez a felirat olvasható: "Zekel Moses Udvarhele J.S. (Isten segedelméből) 1585." Székely Mózes katonai pályafutását nehéz lenne követni. Mint hadvezér ott volt több erdélyi sereg vezetői kozott. Egyebek kozott Brassó 1559. még Mihály vitéz hadseregében is vezetett székely hadakat. Nem volt hát véletlen, hogy amikor 1603-ban ismét megürült Erdély fejedelmi széke, az itteni nép Ót látta alkalmasnak országvezetöi méltóságra emelni Áldozócsütörtökön. (Igy lett az egykori közszékely fiúból Erdély fejedelme. Nagy szükség volt a kis országnak katonai vezetőre, mert az osztrákok igen szorongatták nyugat felöl. Ám a baj nem jött csak egy irányból, a mindig ingadozó román fejedelem is betöréssel fenyegetett. így a fiatal fejedelem három hónapos fejedelemség után már kénytelen volt hadait Brassó mellett Összevonni, hogy szembeszállhasson a túlerővel támadó havasalföldi vajdával. A végzetes csatára 1603 julius 17-en került sor a Vidombák pataka melletti papirmalomnál. A túlerőben támadó Serban Roda hadai leverték az erdélyi hadakat. Ott esett el a mindenütt az első sorokban küzdő fiatal fejedelem és vele együtt 3000 válogatott magyar és székely vitéz. Valahol ott, az "erdélyi Mohács"-nak nevezett helyen földelték el az elesetteket kiknek szomorú temetőjét azóta is több kutató kereste hiába. , ,, , Az ugyancsak meggyeritett bosszúálló román hadak, megtalálva a fejedelem holttestét, fejét levágták és vezérük sátra elé tűzték. Később valahogyan mégis bekerült Brassó várfalai közé, ahol felelőtlen csőcselék gúnyt űzött azzal. Volt azonban egy kegyes városi szenátor, a későbbi nagy város- biró, Weisz Mihály, ki megszerezttette a fejedelmi főt éseltemettette saját belvárosi kertjébe. Sok viz folyt le azután a brassói patakocskákon. Volt úgy is, hogy a Belváros 4/5-d része leégett, földrengések, árvizek is pusztították, no meg a változó idők változtattak rajta. így ma már nem tudjuk, mi lett a fej későbbi sorsa. Helyébe a múlt században vendégfogadót építettek, s abban helybeli egyesületek működtek. így jutott valakinek eszébe 1889 nyarán, hogy mégis meg kellene jelölni azt a nevezetes helyet. Helybeli egyletek Összefogásával, az itt akkor létezett Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet nagy ünnepség keretében helyezte el az épület falába a már említett táblát és íratta veres márványba arany betűkkel azt a szöveget, amit messziről jött emberek is megtiszteltek. Ám jött az első világháború és nyomában a nagy történelmi fordulat, mely alatt az egykori szállodát mozgóképszínházzá alakították át. A tábla annak egyik helyiségében félretetten, csendben várta további sorsát. A második nagy világégés után, amikor a felkavart nemzetiségi gyűlölködés erre is végszót mondott. Leszedték hat a táblát helyéről és a tatarozókat megbíztak annak megsemmisítésével. Csak a véletlenen múlott, hogy az mégis megmaradhatott. Abban az időben alulírott mint a helybeli unitárius egyházközség főgondnoka es a háromszéki egyházkor felügyelője, közismert egyházi vezető voltam. A tábla megsemmisítésével megbízott mérnök elmondotta a készülő merényletet, s bár már akkor társadalmi és egyházi szerepemért üldözött voltam, mégis intézkedtem, hogy ez az emlékmű épen és sértetlenül idekerüljön ebbe a templomba. Harmincöt esztendeig lapult itt titokban a Székely Mózes emléktáblája, mig idén sikerült templomudvarunkon ismét szép ünnepség keretében felállítanunk. Az egykori unitárius erdélyi fejedelem emléke, ki városunk határában halt hősi halait, megérdemli, hogy ezután itt hirdesse egy a hazájáért hősi halált halt nagy ember emlékét. Hadd hirdesse ezután is az utánunk következő nemzedékeknek, hogy népéért, hazájáért az embernek meg egyetlen élete feláldozása sem túl sok. S ezek a most egy évszázad után is fénylő arany betűk bizonyítsák, hogy változhatnak idők, jöhetnek balsorsok, de azok emléke, kik népükért éltek-haltak, azok neve nem csupán csöndesen porló szürke történelmi sorokon, hanem kőbe vésett aranybetukkel, és emberi szivekben élő Örök maradandó érzésekkel is letörölhetetlenül megmaradnak. Őrizzük kegyelettel nagy nevű őseink emleket. i Szabó Samuel * I . m* | , , Végezetül hadd említsük meg meg, miért is tartottuk annyira fontosnak, hogy ez az emléktábla a brassói unitárius templom udvarába kerüljön. A legnyomósabb ok természetesen az volt, hogy Székely Mózes unitárius valláséként ült az erdélyi fejedelmi trónon. O volt a második ilyen hitet követő uralkodó itt, előtte még csak János Zsigmond követte e hitet. A tábla unitárius vonatkozására ad jogcímet az a tény is, hogy e tábla egyik kezdeményezője az itteni egyház- község alapitója Killyéni Endre tanár volt, annak szövegét pedig az első leány-egyhaz- község jegyzője Végh Mátyás szerkesztette igen röviden és kifejezően. Ok lehet az unitáriusok birtokába való kerülésének az a tény is, hogy azt Szabó Sámuel akkori fögondnok mentette meg 1957-ben a rá kimondott megsemmisítéstől. Ennek ( a táblának itt a helye azért is, mert Balazs András unitárius keblitanácsos állíttatta ide ezt az emlékművet. Külön unitárius jelleget ad e díszes tábla ittlétének az is, hogy idén a Dávid Ferenc Egylet NŐszovetségének újjáalakitási első hazai konferenciája alkalmával helyeztük el eme második álló máshelyére. Mi,mai emberek kívánjuk hát, hogy álljon ez az emlékmű háborítatlanul mindaddig, amig áll a templom, és abba imádkozni járnak majd az itteni egyistenhivŐk, és anyanyelvükön szól az ige és a zsoltár. Kellemes karácsonyt boldog egészséges 1993-at Minden olvasónak Tozsér Rose Brantford, Ont. Canada KELLEMES KARÁCSONYT ■ BOLDOG UJ EVET KIVANNAK Maria Czemay, D un das, Ont. Canada Faragó Andrew, New York, N.Y. Geiger Endre, Brooklyn, N.Y.
