Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-12-10 / 47. szám
26. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 10. 1992. I Az Ön válaszától függ lapunk további .- ( f i megjelenése! jj | Magyar Amerikában soha nem lehetett,most sem lehet { | újságot kiadni olvasói támogatása nélkül ¥ Ha Ön azt akarja« hogy a jövőben is kiadhassunk á \ s jelenlegihez hasonló érdekes, tartalmas lapszámokat, ha j | biztosítani akarja lapunk további megjelenését, kérjük | ¥ támogatását, kérjük csatlakozzon lapunk Fenntartó \ % Gárdájához. | I Igyekszünk lapunkat jövőre még tartalmasabbá, még 2 1 érdekesebbé tenni Ki fogjuk bővíteni magyarországi | & hírszolgálatunkat !AUandósitani fogjuk pénzügyi és | ¥ közgazdasági rovatunkat bővít ni fogjuk orvosi rovatunkat 2 »is. Segítsen terveink megvalósitásabanMi Önért dolgozunk. 3 | Kérjük újítsa meg előfizetését, ha hátralékban van. Töltse k£ f az alanti szelvényt, küldje be előfizetését és adományát £ postafordultával. | ¥ Magyar Szó 130 E 16St. Néw York, N. y. 10003 -J m 'T' S TISZTELT SZERKESZTŐIG ! 1 ¥ Csatolva küldök előfizetésem meghosszabitásáért $.......... á ¥ Hozzá akarok járulni lapunk további fenntartásához.^ m Csatolva küldök e célra | | ( ) $100.( )$5ö.-( )$25.- () $------ & | Név......................................................................... | Domokos Mátyás A SZÁRMAZÁS „SZÉGYENBÉLYEGÉRŐL’’ (Ez a cikk eredetileg meg a Csűr ka István "tanulmánya" előtt jelent meg. - Szerk.) Errol az emberhez méltatlan, gyilkos indulatokat szító, gonosz előítéletről, amely a megsemmisít# táborok évszázadában, mifelénk, a Duna-tájon, ki tudja hány állítólagos honfitársunk mély tudatát szennyezi még ma is, és időnként felrobban^ mint egy túltelített, pocegödör, és a "körkörös" sajtószabadságnak hála, szabadon eregeti szét orrfacsaré bűzét, "haláltó" Magyarország-szerte - ahogyan Ady Endre mondaná. Legújabban egy zúglapocska névtelen cikkírója bűzblte ki magából a szellemi holocaust mérges- gázideológiáját, amikor példátlanul primitiv és nyelvtani hibáktól hemzsegő "Jancsó szégyen" című förmedványeben azt merészelte papírra vetni, hogy az "így jöttem", a "Szegénylegények", az "Oldás és kötés" alkotójának, a modern magyar filmművészet világszerte ismert és elismert megalapozójának semmi keresnivalója a magyar kultúrában, mert "junius 13-án, a Rádión keresztül megvallotta: Ő félig román származású" tehát "mégsem kívánhatja a félromán, hogy ugyanolyan alkotói kiváltságokkal bírjon", mint amikor életművét megteremtette, teszem hozzá, a magyar filmművészet dicsőségét öreg“ bitve ezzel világszerte. Ráadásul még egy halálos bűn terheli személyét: "félromán" létére "egy orosz feleség rendezővel bitorolhatta a közelmúlt filmgyártását..." v ( t Amióta ezt a mocskolodást közreadó zúglapocskát egy barátom a kezembe nyomta, tehát hetek óta szinte kényszeresen József Attila két sora jár a fejemben: "Anyám kun volt, az apám félig székely,/ félig román, vagy tán egészen az."- S gondolom, nemcsak nekem jut eszembe errÖl a minősíthetetlen kijelentésről A Dunánál közismert két sora, hanem mindenkinek, aki szellemében, gondolkodásában, érzületében a magyar kultúra neveltje, s jó erkolcsót onnan is kapta. Az én mélytudatom a magyar költészet előre megirt válaszait dobja fői erre az úszitásra. Például egy másik széllemi nevelőapám, Illyés Gyula válaszát, A faj védői cimú versét: Ady dúlt örmény arca, Babits és Zrínyi horvát koponyája, Petőfi szlovákos fekete s Péterfy és Tömörkény németes kék szeme s a bulyba-tárász Móricz s a Cyrano nagy orrát hordó Vitéz Mihály (s Mátyás király) s a hajdú vagyis - hajjaj! - balkáni Arany János, Veres Péter s a Don Quijote Krúdy, a lengyeles Lőrinc, a mongol Áron s Gyuri, a hindu ajkú; S a janicsár Szabó Pál, a szép-finn Kosztolányi (a szép-olasz Széchenyi és a szép kurd királyfi: nagy Rákóczi Ferenc!) s a fél-kun, fél-román Attila (meg Erdélyi) s én, a fél-besenyő - Belül épp ettől oly más s pompás a gyuromány mit kelt örök kovászod, páratlan Tekenő! Az egész verset idézem, mint a magyar költészet egyik, sakknyelven szólva "előre borítékolt" válaszát minden ilyenfajta úszitásra, amelyben egyébként nagyon pontos említés, felsorolás is tétetik a magyar kultúra Templomának ama szerpapjairól, akik ennek az utszelien alantas gondolkodásmódnak a megallapi- tása szerint valamennyien az "idegen" származás szégyenbélyegével építették ezt a Templomot, amelyben " a nagy szétszóródás előtt" a magyar ügyekben aztan igazán illetékes Ady Endre fennmaradásunk és továbbélésünk egyetlen, igazán méltó lehetőségét és esélyét látta Mindenki számára, "Kit magyarrá tett értelem,/ Parancs, sors, szándék, alkalom." Tudom, megmosolyogni való naivitás, én azonban mégis a magyar költészet igéivel szeretném elkergetni azokat, akik ennek a Tempy lomnak a falait - ki tudja, milyen hátsó szándékokkal, meggondolásokkal és ösztönzésekre - most rékázöfalnak ^ akarják használni. Tudnunk kell, hogy az ilyen otromba megnyilatkozások zárnák újra meg újra "félnemzetecskek számára készült szégyen-kalodába" mindannyiunkat, s nemcsak azokat, akik e szellemi Magyar- ország állampolgárságával is rendelkeznek. S ezért idézem, egy nép tisztességét is védve, a jakobinus Ady versbe tett kérdését: Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon? Hát ezért is...az ilyen megnyilatkozások, s a mögöttük lévÖ gondolkodásmód miatt, amellyel a kultúrák Templomaival párhuzamosan a kínai Falnál vagy a berlini Falnál lebonthatatlanabb és áthághatat- lanabb falakat húznak közénk az "ordas eszmék" bacilusgazdái. Van itt azonban még egy kérdés, amely elől a legnaivabb jóhiszeműség sem térhet ki, hogy ugyan kit szolgai, kinek az érdekében történik mindez, mert ilyen szöveget - ebben azután végképp ne legyünk naivak!- nem gyártanak csak úgy, ingyen ostobaságból. Nos, ha elfogadjuk eerv finom érzésű és tollú, emelkedett szellemű polgár, Márai Sándor meghatározását még a két háború közötti időkből, miszerint az újságírók (tisztelet, sőt hommage a kivételnek!) "töltótollas bérgyilkosok", akkor a névtelen cikkírókat minden bizonnyal és teljes joggal bérgyilkos orv- lö'vészeknek kell tekintenünk. Volna egy szerény kívánságom. Kívánom, legalább annyi ereje legyen a "nyugodt erő" demokráciájának, hogy ezt a piszkot nyugodtan lefricskázza magáról. Történelmi fénykép az 1956-os forradalomról. Nagy Imre a végzetes október végi napon tanácsadói és a sajté képviselői körében.
