Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-11-19 / 44. szám
r Thursday, Nov. 19. 19S2. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. / Nagy Károly ANYANYELVI KONFERENCIA NEMZETKÖZI MAGYAR EGYÜTTMŰKÖDÉS Ezen az Őszön kimondhatjuk, hogy az Anyanyelvi Konferencia néven huszonkét éve munkálkodó nemzetközi mozgalom megmérettetett, és továbbra is szükségesnek, fontosnak találtatott. Uj résztvevőkkel is gazdagodva, új szervezeti format választva, uj feladatok szolgálatát is vállalva: szükségesebb és fontosabb, mint valaha. Esztergomban döntött igy kétszáz magyar értelmiségi, ( aki öt földrész huszonnégy országából érkezett az augusztus 12. es 15. közt tanácskozó VII. Anyanyelvi Konferenciára. Az, hogy akik részt vettek, két tucatnyi ország lakói: tragikus történelmi szétszó- rattatásunkrol tanúskodik. Az viszont, hogy együttműködést vállalt a magyarországi, a horvátországi és a belgiumi tanár a kazahsztáni, az argentínai, a franciaországi, és a belgiumi egyesület vezetőivel; a felvidéki, az erdélyi, az angliai es a németországi iro a kárpátaljai, az ausztriai és az amerikai lelkésszel; a svédországi, a vajdasági es az észtországi nyelvész a szlovéniai, a litvániai, az ausztráliai es a kanadai tanítóval; az a világ mintegy tizenhatmilliós magyarságának integrálódási szándékát példázza. Közösen vállalt feladatunkat pedig igy fogalmazták meg konferenciájuk zarónyilatkozatában: "továbbra is a magyarság anyanyelvenek, kultúrájának, nemzeti tudatának és összefogásának szolgálata." * Azért "továbbra is", mert megindulása óta erre a szolgálatra törekedett az anyanyelvi mozgalom. Ahogy Bárczi Géza mondta az elsÖ 1970-es konferencia megnyitásakor Debrecenben: "Az anyanyelv kovácsolja egységbe az öt világrészbe szétszóródott magyarságot". Napjainkig érvényes az is, amit e konferencia zároülésén, összefoglalóul mondott 1970.augusztus 14-én: "Két tényező biztosítja a magyarság fennmaradását idegen nyelvterületen. Az egyik a tömeges együttélés, ahol a mindennapi élet magyar környezetben ilik, a másik a töretlen magyar öntudat. az első nem tőlünk függ, számos tényező határozza meg.... A másik azonban részben rajtunk is múlik.... Ezt a magyar öntudatot kell felébresztenünk, fenntartanunk, növelnünk. S ennek eszköze: a nyelv, az irodalom, a művészet, zene, ének, tánc, színjátszás, s a magyar történelmi tudat ápolása." * "A magyarság fennmaradása idegen nyelv- területen". "magyar öntudat" - a fogalmak ekkor és még majd hüsz évig a Szovjetunió és helytartói egyik sarkalatos tézisével szegültek szembe, amely szerint "a fő veszély: a nacionalizmus". (Ma is akad a Kárpát-medencében és másutt is, aki a magyar szolidaritás vállalóit "kulturnacio- nalistákként". "szeparatistákként" "magyaristákként, "hungarokratókként", aposztrofálja: lelke rajta...) A diktátorok persze azt nevezték nacionalizmusnak és nacionalistának amit és akit akartak, de torz definícióikat iskolák és prédikációk megszüntetésével, Írások, könyvek, filmek cenzúrázásával és betiltásával, de még rendőrségi üldözéssel és börtönnel is hatályositották ezekben az évtizedekben. Az Anyanyelvi Konferencia programjainak működtetése sem volt akadálymentes e körülmények között. A Konferencia adminisztratív szerve Magyarországon a Magyarok Világszövetsége volt, mely 1988 júliusáig a kommunista pártállam külügyminisztériumának egyik szervezeteként működött. (A Magyarok II. Világkongresszusa során - Budapest, augusztus 18-21. - megújult a Magyarok Világszövetsége is: zárónyilatkozata szerint partoktól és kormányoktól független szervezet lett az Összmagyarság érdekei szolgálatában. A VII. Anyanyelvi Konferencia résztvevői zárónyilatkozatukban kimondták, hogy egyesületük együtt kiván működni a Magyarok Világszövetségével és más azonos célú egyesületekkel Magyarországon e's külföldön egyaránt.) Mint ilyen, a diktatúra mindenkori érdekeinek próbált érvényt szerezni az anyanyelvi mozgalom életében is. Nem volt könnyű dolga, mert az Anyanyelvi Konferencia nyugati állampolgárai fölött nem volt hatásköre, igy a nyugatiaknak nem kellett kompromisszumokat köt- niük.^ A Konferencia eddig elkészült öt tankönyve és számos egyéb taneszköze nemcsak, hogy propaganda mentes, de pedagógiailag és módszertanilag modern és aktivizáló, c kulturális "mikrokozmoszt" nyújt, példatárát a világ teljes magyar irodalmából jíjgriti és a Kádár-rendszer iránt elfogultsággal nemigen vádolható., Kovács Imre ; 1380-ban, New Yorkban bekövetkezett halála előtt megjelentett írása szavai szerintrcr "nemes, veretes hazafiság hatja át". Azt viszont érvényesíteni tudták a Kárpátmedence szovjetek ellenőrizte diktátorai, hogy saját állampolgáraikö(nem vehettek részt szabadon az Anyaftyélvi Konferencia munkájában. Az 1977-es budapesti konferenciára ugyan - követelésünkre - már kaptak meghívót a szomszédos országok szakemberei Nagy Károly szociológus, egyetemi tanár 1934-ben született Nyíregyházán. Az ottani Tanítóképző elvégzése után egy környékbeli tanyai, majd egy baranyai általános iskolában tanított. 1956 októberében az erdósmecskei forradalmi nemzeti tanács egyik vezetőjévé választották. 1956. november 13-án hagyta el Magyarországot, azóta az Egyesült Államokban él. 1962-ben a Rutgers egyetem pszichológiai szakán B.A. diplomát szerzett. M.A. diplomáját 1966-ban, doktorátusát (Ph.D.) 1970-ben szerezte meg szociológiából a New York-i New School for Social Research egyetemen. 1960-ban egyik alapítója és huszonöt évig egyik tanítója volt a Magyar Öregdiák Szövetség New Brunswick-i hétvégi magyar iskolájának. 1965-ben egyik kezdeményezője volt, 1970 óta egyik vezető szakembere az Anyanyelvi Konferenciának, tankönyveinek egyik lektora, folyóiratainak egyik szerkesztője. 1965 óta tanít a Rutgers egyetemen, 1968 óta a Middlesex County College tanára, 1975 óta professzora. Angol és magyar nyelvű tanulmányai, esszéi, cikkei 1965 óta jelennek meg amerikai, magyarországi, kanadai, németországi, franciaországi könyvekben, tudományos és irodalmi folyóiratokban. Szerkesztésében jelent meg 1991-ben angolul Bibó István legfontosabb tanulmányainak, írásainak 591 oldalas kötete: István Bibo: Democracy, Revolution, Self-Determination. közül is néhányan - és attól kezdve egyesek el is jöhettek (az 1977-es, az 1981yes pécsi és az 1985-ös veszprémi konferencián tizen- ketten előadóként is, mások csak titokban, "betévedt turistaként"), - de szabadon először az 1989-es kecskeméti konferencián találkozhattunk csak egymással. Ekkor- és együtt - indítottuk el azt a folyamatot is, amelynek eredménye a mozgalom idei megújulása: függetlensége, demokratikus szervezete, érdekképviseleti, jogvédő feladatvállalása is lett. Azt írtam bevezetőmben, hogy a nemzetközi magyar együttműködés szükségesebb és fontosabb, mint valaha. Ezért is. A jogvédelemért. A Kárpát-medence magyar kisebbségei veszelyeztetett helyzetben vannak. Magyar nyelvüket, kultúrájukat- magyar létüket, tehát - sorvasztás, tiltás, megszüntetés, etnocidium veszelye fenyegeti ma is, a rendszerváltások fordulatai óta is. Minden család a legveszélyeztetettebb tagja segítségére siet elsősorban. Ez a sürgető veszélytudat hatotta át esztergomi tanácskozásainkat is. Az Anyanyelvi Konferencia új bizottságának, Anyanyelvhasználat, mint emberi jog nyilatkozata - amelyet az esztergomi tanácskozás résztvevői jóváhagytak magyarul és angolul. Es a nyugati magyar szigetvilág es szorványsag magyarsága? Most hogy már nem emigránsok, mi szerepük lehet a világ magyarsága családjának1 életében? Most, amikor a közép- és kelet-európai rendszerváltozások végre független, szabad es demokratikus társadalmak újjáépítésének esélyeit tették lehetővé, körülnézünk mi, magyarok itt a Kárpát-medencében és megkérdezzük azt is: kire, kikre számíthatunk a világban ahhoz, hogy lábadozásunk gyógyulássá, vajúdásunk egészséges születéssé válhasson? E kérdésre most a sok lehető válasz közül van egy, amelyik történelmünkben talán először adható es ez: nincs tálán egyetlen olyan ország sem, ahol nem élnének magyarok. Nyugat-európai és amerikai szempontból nezve ez azt is jelenti, hogy az oda "kitántorgott" emigrált, menekült, Szerencset próbálni kivándorolt magyarság a tizenhatmilliós magyarság egyfajta diplomáciai testületét is képezheti, amely jó esetben mozgósítható az összmagyarság érdekeinek képviselésére, hangoztatására, érvényesítésére is. Ez volt az Anyanyelvi Konferenciának mint mozgalomnak egyik elindító célja is. Képessé tenni a nyugati országok különböző állampolgárságú magyarjait - és gyermekeiket is - arra, hogy úgy vállaljak a magyarság érdekeinek külföldi képviseléset, hogy tudják is, hogy mit képviselnek^ mert megtartották magyar nyelvüket, kultúrájukat, tájékozottak a magyar múlt és jelen kérdéseiben. Ehhez műhelyek kellenek, magyar iskolák, szervezetek, egyházak, újságok. Ezek munkájának szakszerű támogatása továbbra is feladata az Anyanyelvi Konferenciának. * Az esztergomi tanácskozás résztvevői úgy döntöttek, hogy az Anyanyelvi Konferencia nevét kiegészítik ezzel: A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasaga. Hatvan tagú választmányt választottak, amelynek tagjai közül húszán magyarorszagi- ak, húszán a Magyarországgal szomszédos, további húszán pedig nyugati országok polgárai. Elnöknek Pomogáts Bélát választottak meg, Társelnöknek Gál Sándort (Csehszlo- vákiajL Kántor Lajost (Románia)> Lázár Oszkárt (Svédország) 5 és Nagy Károlyt (Egyesült Államok) Alelnok: Kolczonay Katalin (Budapest). TERJESSZE ______ LÁPUNKAT!
