Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-07-09 / 28. szám
Thursday, July 9. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Ban Ervin GONDOLATOK EGY SZÜLETÉSNAPI MEGEMLÉKEZÉSRŐL "A kormányhoz közelálló" lapban, a Heti Magyarországban nemreg személyes hangú irás jelent meg Antall Józsefről. Az ok es az alkalom a miniszterelnök hatvanadik születésnapja volt. A szerző Kapronczay Károly nevű úr, akit gimnazista korában, az ötvenes evek második felében, Antall tanar úr történelemre tanított. A szerzó szándéka bizonyára a miniszter- elnök személyének népszerűsítése volt, a kerek számú születésnap csak alkalmul szolgált. Az irás kiviszi szerplojét a politika színteréről, at az érzelem területére; Antall Józsefről mint miniszterelnökről nem esik benne szó. Aki sokat megélt, sok születésnapi megemlékezést hallhatott, olvashatott, abban ez az irás kellemetlen emléket ébreszt. Például egy másik kerek évfordulót: most éppen negyven éve ünnepelték Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapját. Beszédekben, írásokban akkor is megjelent az ünnepelt életének politika előtti korszaka, diákkorára is emlékezni véltek - és bemutattak ót úgy is, mint a diktatúra ellen harcoló férfiút, akinek a zsarnok büntetését kellett elszenvednie... Kapronczay Károly akkor még gyerek lehetett; ha tudott is a Rákosi- únnepről, értelemmel ezt az emléket nem dolgozta fel, s most beleesett a csapdába; nem számított arra, hogy Írása milyen gondolattársítást ébreszthet. Ennyit az emlékezés alkalmáról. De az emlékezés módja, a megidézett személy bemutatása is a múlt vonzásában történik. Nem tudhatom, hogy a fiatal Antall tanár úr itt megrajzolt alakjában mennyi a valóság, mennyi a nosztalgia és mennyi az érdemszer- ző igyekezet. Én magam is többször írtam hajdani tanáraimról és jól tudom, nem is tagadom, hogy toliamat inkább a nosztalgikus szeretet, mint a tárgyilagosság igénye vezette. De azok a tanárok egyszerű pedagógusok es papi emberek voltak, soha nem lett belőlük országvezető. íme a szerző "szocialista" iskolái (és KISZ) neveltetésének csapdája: történelemtanára, ahogy itt bemutatja, nagyon emlékeztet az eltűnt évtizedek pedagógiai sajtójában és oktatásigazgatási intelmeiben megjelenő 1,eszményi" nevelőre. Miután a marxista nevelési elmelet felbomlasztotta az iskola rendjét, es igyekezett pojácát csinálni a tanárból, a felettes hatalom azt követelte, hogy a katedrán (helyesebben: a katedra helyén) álló ember valamilyen - soha érthetően le nem irt - személyes varázzsal semlegesítse az emiatt keletkező anarchiát. Ha a szerzőnek hihetünk, Antall tanár úr jól megfelelt ennek a kívánalomnak. ElsÓ óráján - és egyszersmindenkorra - lecsendesitette a hisztériázó osztályt anélkül, hogy egy szót is szolt volna. A higgadtságával^ türelmével. Komoly pedagógiai teljesítmény, s nagy szükség volt rá a "szocialista" iskolában, hogy egyáltalán dolgozni lehessen. De olcsó hivatalos illúzió volt, hogy az ilyen nevelői siker általános jellegú vagy példa értékű lehet. Az én nem marxista pedagógiai Ízlésemnek pedig sokkal jobban megfelelnek azoknak a nyugati szakíróknak a nézetei, akik a nyolcvanas években az iskolák belső zavarairól írva nem a féktelenség megszüntetésének csodás módszereit javasolták, hanem azt, hogy a féktelenséget zárjuk ki a tanteremből, sőt, be se engedjük az iskola kapuján. A tudás átadásának az emlékezésben lefrt módja érdekes, de helyességét és eredményességét kívülről és távolról nem tudjuk megítélni. Eszerint a tanár nem törődve a hivatalos tananyag súlyeloszlásával, legtöbbször azzal foglalkozott, amit Ó fontosnak tartott, vagy ami iránt tanítványai érdeklődtek. Ilyet csak nem érettségi tárggyal lehet tenni, mert az A MAGVAfl GAZDASÁG Munkások - kiszolgáltatottan Durst Judit alanti tudósítása a Magyar Nemzet junius 2-i számában jelent meg - némi rövidítéssel közöljük: A Kádár-rendszerben jobban ment a sorunk - mondogatják gyakran itt is, ott is az emberek. A parasztok azt emlegetik, hogy "régen legalább volt mit aprítani a levesbe," a munkások pedig úgy érzik, nemcsak reálbérük csökkent az elmúlt két evben, hanem alkupozícióikat is elvesztettek. Kiszolgáltatottan, eszköztelenül állnak most munkáltatóikkal szemben. Mindennek oka Köllő János az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének kutatója szerint az, hogy a munkáscsoport érdekérvényesítésének tartópillérei leomlottak. Az ismeretlen főszereplő: a szegenyparasztsag cimu tanulmányában írja Márkus István: "Akármilyen szegény volt a paraszt, szegénységét átmeneti állapotnak fogta fel, amibe csak a gyenge törődhet bele. Meg volt arról győződve, hogy rajta személyes helytállásán, erőfeszítésen múlik, sikerül-e sorsán javítani',' A szocialista ipargazdaság pedig mé^ segített is abban, hogy sajátos érdekérvényesítési mechanizmusuk kifejlődjön. Ám mindennek a rendszerváltással, a piacgazdaságra történő átállással vége szakadt. 100 állásra egy kereső Ma a munkásság nemcsak azért érzi életkörülményeinek romlását, mert csökkent reáljövedelme, hanem azért is - mert KÓ11Ő János szavaival élve - érdekérvényesítésének egyéni eszközeit elvesztette, s helyettük nem akadt újakra.(A közös fellépésnek ennél a csoportnál eddig sem volt hagyománya - s egyelőre jele sem látszik annak, hogy a szakszervezetek segítségével elinduljon a kollektiv alkudozás munkaadók es munkavallalók kozott.) Korábban, a szocialista tervgazdálkodás időszakában a munkások érdekeinek érvényesitését három tényező együttes fennállása segítette. Az egyik a munkaerőhiány volt, amely öt évvel ezelőtt még oly méreteket Öltött, hogy néhány megyében száz üres állásra jutott egy álláskereső. Ez a helyzet mara véglegesen megszűnt s igy a szakmunkások többségé elveszítette azt a lehetőségét is, hogy állásváltoztatással javítson a helyzetén. E réteg pozícióját tovább rontja - pótlólagos jövedelemszerzést biztositó árnyék vagy második gazdaság összeomlása. legfeljebb a felügyelet morgolódását váltja ki. Ám a történelem érettségi tárgy, és az érettségi előírások 1950 óta mindmáig nagyon merevek. Nem tudom tehát, milyen gyakorlati érdeme volt ennek a tanításnak. Ám kétségtelen: megfelelt annak, ami a hatvanas évektől óvatosan, a nyolcvanas években már erősen liberalizmussal keveredő "szocialista" tanítási elvekben fogalmazódott meg (de ami eretnekség lett volna az Ötvenes években ), ( A vitatott cikk szerzője feltételezesem szerint amatőr az irás mesterségében. Bizonyára ezért irt le olyasmit, ami kínos gondolattársításokra készteti a tapasztalt olvasót. Ünnepelni és emlékezni akart, de az ünneplés és emlékezés hatáskeltésre szánt eszközeit jórészt a közelmúlt raktárából szerezte. Pedig nagyon itt az ideje, hogy kicserélődjön az eszmei és érzelmi raktárkészlet. Nem Augusztus császár vagy a Napkirály korában élünk. A toll nem a nagyok dicséretére való a mi századunkban, es nem az érdemszerzés a rendeltetése. Az árúhiány mepzünésével, illetve - az importliberalizációnak köszönhető áruválaszték bővülésével, a legális, s igy a fogyasztók számára nagyobb biztonságot jelentő magánszektor megjelenésével "maszekolási" lehetőségei megcsappantak. Hétköznapi hatalom Végül az érdekérvényesítés harmadik nagy pillére a (ber)alkudozáshoz elengedhetetlen hatalmi helyzet is megszűnt a gazdasági rendszer átalakulásával. A magasabb béreket egyre inkább csak a vállalat piaci ereje és a szervezett kollektiv fellépés ígérhet. Ha késéssel is, je mégis úszott i szfinx a Dunán. \ rakpartokon i Lánchídon emberek ezrei vártak a szokatlan eseményre. Montreal, Sidney, Melbourne, Vancouver, Tokio, Toronto I itan Budapest idott otthont juli- js 3-án és 4-én i Népstadionban /érdi és Giuseppe ítaffa Aida-jának. \z öt tonnás, 15 néter magas szfinx negérkezése több imiii ívjcgciuuigaiiui idi vanyossag es az opera műfaja válhat e produkció által népszerűbbé. Voko Ono Pesten Az elmúlt napokban többen ismerős arcot véltek fölvillanni a pesti utcán, a vendéglőkben, a hatoson. Mondják: az illető kísértetiesen hasonlít Yoko Onora, a neves, nagyon neves, ám szomorú véget ért muzsikus Özvegyére. Azt is mondják: ó az. Azt is mondjak: új társa magyar. Azt is mondják: kis lakást vettek Pest-Budán, szépen rendbehozták, a lakók legnagyobb örömére kitataroztatták a lerobbant bérház lepcsóhazat, kicserélték a kaput, fölszereltették a kaputelefont, új postaládasorral ajándékoztak meg mindenkit, tükröt szereltettek a lift falára, kedvesen bemutatkoztak szomszédaiknak és letelepedtek Pest-Budán. Hiába: jó itten. ^ HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT ] szíveskedjék annak meghoaszabbitasarAI idejében I gondoskodni Egy évre $25,- Félévre: $14.- A Kanadába és Európába $30.- J Megújításra: $........................................... A Naptárra: $............................................... f Név:........................................................... á Cim:........................................................... ! AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16th Street, New York, N.Y. I
