Amerikai Magyar Szó, 1992. július-december (46. évfolyam, 27-49. szám)
1992-10-15 / 39. szám
5. Thursday, Oct. 15. 1992. AMERIKAI MAGYAR 5SZ0 Miről beszélt a magyar külügyminiszter? VÉGE A BIZTONSÁGI TANÁCS ŐSZI ELSŐ ÜLÉSÉNEK Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter október 1-én megtartott beszéde után délután 5 érakor elhagyta az ENSZ székhelyét és visszatért Magyarországra. Felszólalását a nemzetközi közvélemény igen érdekesnek ítélte meg, érdemes tehat egy-két részletet ismertetni belőle. A szokásoktól eltérően a magyar külügyminiszter nem leltárt készített a Biztonsági Tanács előtt álló feladatokról, hanem egy sor olyan problémára hívta fel a figyelmet, amelyek helyi konfliktusokból szélesedtek nemzetközi méretű tényezőkké. A szocializmus megszűnte utáni átmenet újra felvetette a kisebbségek problémáját kÖzép-kelet-Európa térségében. Hogy ez milyen veszélyes tud lenni, azt Jugoszlávia példája is bizonyítja. Biztosítani kell mindenegyes országban a kisebbségek önrendelkezési jogát, természetesen az adott ország törvényes keretein belül. Említette Olaszország és Ausztria egyezményét, amelyben dél-Tirol és az ott élő nemzetiségek kérdését oldották meg a legdemokratikusabb formában. Ezekután utalt olyan nemzetközi problémagócra, ahol az adott országok gazdasági, ökológiai biztonságát igen komoly veszély fenyegeti a BÖs-Nagymarosi erőmű munkálatai során.( Ez (a kérdés is gyors, határozott megoldást igényelne. ( Remélhetőleg számos baj ellenere a világszervezet megtalálja a ( megfelelő utat a kompromisszumos megoldásra, fejezte ki reményét a miniszter. Deák Pál Elmenekülnek a befektetők? Sokan attól tartottak, hogy Tom Lantos kongresszusi beszéde után a toké hanyatt-homlok menekül Magyarországról. Hogy igy van-e, erről kérdeztük Nemes Tibort, Magyarorszag kereskedelmi tanácsosat New Yorkban. Nem hinném, hogy Lantos képviselőnek az lett volna a fö célja, hogy akár az amerikai, akar bármely külföldi befektetőt elriasszon a magyarországi befektetéstől. Nem tartok attól sem, hogy beszéde ilyen hatást váltson ki. Az ö elképzelése, amivel én is messzemenően egyetértek, az lehetett, hogy felhívja a figyelmet egy válságövezetben lévő országban kialakult szélsőségre. Azonban ez a szélsőség nem áll egyedül, pl. jelen van az Egyesült Államokban is, és más országokban. A beszéd egyébként szerintem elérte a célját, mert Antall József személyében a kormány is, és az MDF is elhatárolta magát attól a nézettől. Amíg egy szélsőség megfékezhető, nincs nagyobb baj. Lényegesen más a helyzet akkor, ha nem beszélnek róla, de jelen van, lappang és burjánzik, majd egy idő után puccsszerűen tör felszínre. Ebben az esetben a szegénységet, a munkanélküliséget, az elkeseredést használták alapnak a megfelelő hatás kiváltásához. Ez az akció ellenreakciót, együttes fellépést váltott ki a világból. Jó, hogy ez megtörtént. Az USA az elnökválasztással és saját gazdasági bajaival van elfoglalva. Nyugat - Európának az egyesülés köti le a figyelmet. Már arról is elfeledkeztek, hol van Magyar- ország! Sajnálom , hog^ ez a dolog megtörténhetett, még pedig azért, mert az alapvető céljaink azonosak. Privatizáció, erős bank- rendszer, demokrácia. Magánvéleményem egyébként az, abba kellene végre hagyni az emberek tisztánlátásának megzavará- _ sat politikai célokból. D p Létezik-e szociális piacgazdaság? Felelős politikusok megnyilatkozásaiban többször hallhatjuk, hogy "szociális piacgazdaságot" akarunk megvalósítani, sőt, ügy néz ki, hogy e kérdésben egyetértés van a kormánykoalíció és az ellenzék partjai között. r J n h Tekintettel az előző rendszerben kialakult beidegződésekre, nem egyszerűen a kapitalizmus visszaállításáról van szó, hanem valami olyasféle rendszer kialakításáról, amely se nem kapitalizmus, se nem szocializmus, hanem olyan, amely kirekeszti az árnyoldalakat. Úgy velem, f meg kellene érteni, hogy a "harmadik ut" nem látszik valószínűnek és arra kellene nagyobb figyelmet fordítani, hogy azon változások, amelyek valóban végbementek a fejlett kapitalista országokban, azok csak azon az alapon jöhettek letre, hogy fejlett gazdaságokról van szó. Ez nemcsak a gazdasági alapokat jelenti, hanem azt is, hogy a tényleges verseny is korlátozza az egyes erre hajlamos, gyors meggazdagodásra törő kapitalisták mohoságát. Csak a fejlett piacgazdaságokban - az életszínvonal megfelelő alakulása mellett - érvényesülhet a jelenkori kapitalizmus "szentháromsága": 1. a magántulajdon; 2. a vállalkozás szabadsága; 3. a fogyasztók választási szabadsága. A mi jelenlegi viszonyaink kozott kétlem, hogy józan ésszel bárki is azt hihetné, hogy( e^y nagy ugrással fejlett kapitalista országgá válunk. Egyelőre inkább azt tapasztaljuk, hogy a kapitalizmus fejlődésének egy sokkal korábbi szakaszára jellemző helyzetbe kerültünk, ami igencsak hasonlít arra, amit "vadkapitalizmusnak", egyesek pedig "rablókapitalizmusnak" neveznek. Gondoljuk végig, milyen aktivitás várható akkor, ha a piacgazdaságra való átalakításból az emberek azt látják: a kirakatok, az üzletek tele vannak a legkívánatosabb, legdivatosabb külföldi árúkkal, csak éppen a vevők hiányoznak, mivel e cikkek arait a többség nem tudja megfizetni, A piachoz nemcsak az eladó és az árú tartozik, hanem a pénz és a vevó is. Mennyire aktivizálja az embereket, ha állandóan azt hallják, hogy a kormányzat vállalatbarat es azt látják, tapasztalják, hogy a napi szorítások miatt a kormányzat olyan adókkal, elvonásokkal sújtja a vállalatokat, hogy sorra csődöt mondanak. A vállalkozó csódbemegy, a munkás pedig munkanélkülivé válik. Ugyanakkor egyesek rohamosan gazdagodnak, nem munkából . Erre már nehéz azt mondani, hogy az előző rendszer öröksége. Mit értsenek az emberek szociális piac- gazdaságon, ha azt tapasztalják, ho^y a kormány a költségvetési hiány mérséklését jó részben a szociális szféra finanszírozására szánt összegek csökkentésével kívánja megoldani. Ide tartozik a tetszetős, de kellően át nem gondolt import-liberalizáció, amely a hazai vállalatok tucatjait hozta nehéz helyzetbe. Nem kis mértékben gerjesztette az inflációt, sok esetben többszörösére emelve az addig hazai termelésből forgalomba kerülő cikkek árát. E cikkek nem kis részének a minősege vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak igen kis mértékben múlja felül a korábban hasznait hazai gyártmányú cikket. E cikkeknek a betódulása es betödulást kisérő reklámhadjárat teljesen készületlenül érte a magyar gyártókat, s ennek következtében általában meg sem kísérelték felvenni a versenyt az importárával. Nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a legfejlettebb gazdaságú országok is nagy óvatossággal bánnak az import-liberalizációval. És végül hadd jegyezzük meg, hogy ez a probléma is beilleszthető abba a folyamatba, amelyet a múlt rendszert illetően joggal elitéinek, de sajnos a gyakorlatban folytatni látszanak: abban ugyanis, hogy a gazdasáp kérdéseket rendszeresen politikai döntésekkel intézik el, illetve sok esetben az életszükségletet jelentő gazdasági problémák megoldásának keresése helyett végtelen és tartalmatlan politikai viták kötik le a döntésre illetékesek figyelmét. Elengedhetetlen, hogy a nemzetgazdaság megerősítéséhez alapvető kiindulási pontként a fogyasztói szférát jelöljük ki. f Ehhez azonban mindenképpen meg kell változtatni azt a fiskális politikát, amely egyrészt olyan áremelkedésekhez vezet, amit a fogyasztók nem tudnak megfizetni s ez számos esetben a vállalat tönkremené- sehez vezet, másrészt a talpon maradni akaró vállalkozást csalásra, adóeltitkolásra ösztönzi. A végeredmény ugyanaz: nem érkezik be a várt bevétel a költségvetésbe. Ha pedig csökken, illetve nem nÓ a költség- vetés bevételi oldala, akkor - bizonyos elviselhető hiányon felül - csökkenteni kell a kiadásokat, köztük a szociálpolitikai szférába esőket is. Ilyen körülmények között hogyan beszélhetünk arról, hogy haladunk előre a piac- gazdaság kiépítésében, hangsúlyozva, hogy "szociális piacgazdaságot" akarunk létrehozni? Nem jó dolog az, ha kikerüljük a piaccal kapcsolatban a szabályozás elengedhetetlenségét s ugyanakkor számos eszközzel korlátozzuk a piacot. A gazdasági döntéseknek politikai döntésekkel való helyettesítése veszélyes. Nincs sem társadalmi rendszer, sem kormány, amely csak erényekkel, vagy csak hibákkal rendelkeznék. Minden az arányokon múlik. Ezeket az arányokat pedig - egy új ( rendszer győzelme után - utólagos átértékelésekkel nem célszerű megváltoztatni. Az ilyen kísérletek az emberek többségében nem növelik az új rendszer hitelét, hanem inkább kételyeket ébresztenek iránta. A társadalom támogatásáért meg kell dolgozni, ha úgy tetszik, az újnak versenyezni kell a régivel, de ezt a versenyt tiszta eszközökkel kell folytatni. Dr. Forgács Tibor, közgazdász, nyug.egy. tanár Földet szerezhetnek a külföldiek BUDAPEST. Tovább liberalizálódik a külföldiek magyarországi vagyonszerzése. A tervek szerint a parlament még az idén elfogadja a földtörvénynek azt a módósitását, amely a külföldiek vagyonszerzését szabályozza. Egy készülő törvénytervezet szerint a termőföld és a védett természeti területek kivételével bármely ingatlan tulajdonjogát továbbra is megszerezhetik a külföldiek,’ ennek feltétele azonban a devizahatósági engedély, mert a külföldiek csak devizáért vásárolhatnak ingatlant mindaddig, amig a forint nem lesz konvertibilis fizetőeszköz. A termőföld és a védett természeti terület tulajdonjogához csak kivételes esetekben juthatnak hozzá külföldiek. Ilyennek számit az öröklés, a csere és az eszmei közös tulajdon megosztása. Földet az a külföldi szerezhet, aki regisztráltatja magát Magyarországon, vagyis céget alapit. ÓLT A MUST Három ember halálát okozta a borospincében összegyűlt mustárgaz a Tolna-megyei Magyarkesziben. A szerencsétlenül járt helyi lakosok holttested a pincében találták meg, ahol olyan tőmeny volt a mustárgáz, hogy a tűzoltók csak védöóltózetben tudtak bemenni.
