Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-14 / 20. szám
Thursday, May 14. 1992. 5. Az utód ítéletével akár sértőnek is mondhatom, hogy Széchenyi Istvánnak Kolozsvárt, Erdély egykori fővárosában csak olyan tér jutott, amilyen. Gyermekkoromban, félszáz évvel ezelőtt még ott sürgött a piac "Széchenyi kútja" körül. Aztán eltűnt a kút, el a névtábla a házakról, a házsorok is átrendeződtek; előbb egy tízemeletes tő'mbházat húztak fel, félig elzárva a teret, ma innen nyílik a "Köztársasági" mozi bejárata; eléje pedig Mihai Viteazul lovasszobrát állították - urbanisztikai szemnontként határozva meg, hogy a talapzata magasabb legyen, mint Mátyás király főtéri szobráé. A nevét különben a román vajda már korábban idekölcsönözte - a Széchenyi tér csak a régi kolozsváriak szóhasználataban őrződött meg (együtt a Kossuth Lajos, a Wesselényi, a Deák Ferenc utcáéval). Minthogy naponta itt járok el (egy másik "hajdani kolozsvári", átmenetileg valóban honosított, hiszen itt, a jezsuitáknál tanult diák, Mikes Kelemen egykori utcájából jövet) - engedtessék meg nekem e sajátos optikával közelítenem Erdély es Európa kérdéséhez. Már csak azért is, mert Széchenyi, illetve Mihai Viteazul tere a Kárpátok övezte térség történelmi optikájából sejtet meg valamit. A maga gazdag, a tér keleti felébe költözött piacával is. Amely ma inkább, mint előzőleg bármikor, a balkáni vásár képét, hangfüggönyét vonja elénk. A kerek, fonott kosarakban friss zöldséget kínáló hóstáti öregasszonyok, a merai tejfölösök (tejfölözŐk), a körtét, szilvát áruló györgyfalvaiak nagy igyekezettel ugyan fölfedezhetlek még a sokadalomban, a vásárcsarnok elé- mögé-koré szorult vásárosok zömét azonban regáti (ókirálysági) vinéte-(azaz padlizsán-) árusok, s a mindent elfedő görog- dinnye-halmok uralkodói alkotják. A fennmaradó hézagok cigányasszonyok tarka kendőitől színesek. Egy kicsit arrébb, a Malom-árok eppen száraz medrével párhuzamosan, a betonasztalok mellett egészen új színfolt: a KGST-piac. Nap- ról-napra orosz-ukrán-"moldován" turisták rakják ki gyengécske árúikat, művirágtól villanykörtéig és cigarettáig mégis kelendő holmikat. Vajon ebben is az Európától való lemaradottságunkat lássuk? Hogy hozzánk akkor érkezik el e közép-kelet- európai jelenség, mármint a nyílt piacra kerülő "szocialista turizmus", amikor KGST sincs már? Ha történetesen a piactér közelében vásárolom meg és kezdem olvasni a Helikonra átkeresztelt helybeli szépirodalmi hetilap legújabb számát, első oldalán a Széchenyi és Kolozsvár cimő közleménynyel, egy pillanatig azt kepzelem, hogy útközben eltévesztettem a varost. "Wesselényi - Bölöni Farkas Sándor, Kendeffy Adam, Teleki Domokos, Méhes Sámuel es mások segitsegevel - Erdély fővárosában igyekezett megvalósítani Széchenyi több modellértékű alapítását. Ennek az igyekezetnek volt a gyümölcse a Kolozsvári Casino, a Vivóegylet? a Lovarda, a Gondolkodó Társaság, a TuzkármentesitŐ Egyesület s az Erdélyi Gazdasági Egyesület/' Na, róluk aztán, vagy akar jogutódjaikról, mondjuk az Egyetemi Könyvtárról, a Farkas utcában székelő akadémiai intézményekről, a Filharmóniáról va^y a Bánffy-palotát kitöltő Művészeti Múzeumról hiaba kérdezném a vásárosokat, de meg a helyi lakosnak mondottak jelentős részét is... De hát másképpen van-e Párizsban, vagy a londoni Sohóban? Szenvedélyesen - és kétségbeesetten! - keresve Európát, vajon nem tévesztettünk arányokat? Vagy inkább a történelem és immár a földrajz (a geopolitika) téved egyre látványosabb arányvesztésekbe? /mikor viszont megkérdeznek, hogy Erdély milyen szálakon kötődik Európához, nem e piaci képre gondolunk. Azokra a templomokra mar sokkal inkább, amelyeknek tövében egykor a vásárosok tanyáztak. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Kántor Lajos ERDELY: 99 EUROPA PEREMEN” Kos Károly rajza Az erdélyi gótikára - és még el&tte a romantikára -, amely nyilván nem oly pompázatos, mint a nyugat-európai, megsem kell szégyenkeznünk miatta. Ákos es Gyulafehérvár, Brassó és Berethalom (a szászok dicsősége) - és persze Kolozsvár, a Farkas utcai református templommal, benne a páratlanul gazdagon faragott nemesi címerekkel: messze több, mint turista látnivaló. A reneszánsz kori alkotás, Kolozsvári Márton és György hires Szent György-szobra (a prágai várban kilo szobor másolata) ugyanannak a Farkas utcai panteonnak része, mint a több mint 400 éve Báthory István által alapított jezsuita (majd piarista) iskola, azaz egyetem, s a kevéssel későbbi református gimnázium, ahol - Gyulafehérvár után - Apáczai Csere János tanított. A harmadik hagyományos kolozsvári "kollégium", az unitáriusoké egy részben önállósuló, Európa-szerte hires kulturkor központja. A reformáció ugyanis Erdélyben Dávid Ferencet is jelentette. És jelentette az európai szintű könyvnyomtatás meghonosodását. Jelentette Heltai Gáspárt, aki Honterus, a brassói szász humanista rábeszélésére ment Wittenbergába, hogy onnan hazatérve majd magyar nyomdász (és bibliaforditó, meseiró és még mi minden) legyen Kolozsvárt. Nem kevésbé hires utóda, Tótfalusi (Misztótfalusi) Kis Miklós pedig Amszterdamból jön haza, kiszolgáltatva magát a mostoha körülményeknek. (Lászlóffy Aladár Házsongárdi temető-leirásából: "Tótfalusi kilenc és fél esztendő után tér vissza Erdélybe, szekerén hozza a felszerelését, s a bibliáját, amelyet még Hollandiában 4200 példányban kinyomott s ugyanannyiban a zsoltáros könyvet is.") E hazatérés évfordulóját tavaly szeptemberben Misztótfa- luban ünnepeltük. Európa középső es nyugati részéből, sót Japánból érkezett vendégekkel együtt. Európa más tájait, más nyelveit, kultúráit hasonlóképpen visszhangozza - például a színház. Színpadról az első magyar Hamlet Kolozsvárt szólalt meg (1793-ban), a magyar Shakespeare-kultusz egyik őrhelye ez a varos volt. S ha már színház- miért ne mindjárt a film hőskora is? Janovics JenŐ heroikus munkája ezen a területen is sikert hozott, és a siker- Korda Sándor révén - Bécsen, Berlinen, Párizson, Londonon át Hollywoodig ért el. Az utódoknak igazán nincs hát okuk panaszra, hogy ne lenne előzmény, hagyomány; csak lehetne megkapaszkodni benne. Erdély s a csatolt részek, nem csupán a Partiumot, hanem a Bánságot is idesorolva most, valamikor aligha számítottak Európa peremvidékének. Bent, az "igazi" Erdélyben a székely ezermesterek zenélő kuttól és sakkautomatától, szabadságvédő ágyúig sok látványos és hasznos holmit "inzsinir- kedtek" össze. Vajon marad-e ilyen tekintélyes hivatkoz- nivaló az újabb korokból az utódokra? Mármint jelenkori európaiságunk bizonyságaképpen. Hiszen ma inkább úgy él Erdély a köztudatban, mint a hagyományőrzés, a konzerválás, a tradicionalizmus gyűjtőhelye. (Gyűjtőhely a szó szoros értelmében is, ha népdalra, balladára, népi táncra, szokásokra gondolunk.) A két világháború között ami a tradicionális erdélyiséggel, a transzilvanizmussal szemben próbált friss világáramokat beáramoltatni, az bizony nemegyszer, a proletár internacionalizmus által meghatározottan vagy érintetten tőle, kompromittálódhatott. így a liberalizmus is kommunista-gyanuba keveredett, s ez éppen napjainkban ( a Korunk-hagyomány tisztázandó kérdésé. Mégis, a rossz tapasztalatokat felületesen általánosító gyanakvással f szemben alighanem érdemes mint erdélyi, a romániai magyar kultúrában érvényesülő jelenséget kiemelni népi és urbánus találkozását, népiség es avantgárd szintéziskisérleteit- mondjuk a költészetben, a képzőművészetben. Szilágyi Domokos válaszolta a ( Hogyan írjunk verset? kérdésére ^unyos-komolyan: "Azt instalom, esedezem, óhajtom, kívánom, kérem, követelem, parancsolom, hogy jó legyen, a nemjójat a betyárnak! Színvonalas. Európai! és ázsiai, afrikai, amerikai, ausztráliai, antarktiszi. Jó volna azt hihetni, hogy ma - minden gyuloletszitás közepette (amelyből az Erdélyben, Romániában élőknek ugyancsak kijut!) - az új, a fiatal nemzedék élni tud Szilagyi Domokos örökségével. Hogy nem tekinthet^ véletlennek Sepsiszentgyör- gyön egy Európai IdŐ, Székelyudvarhelyen egy Ablak, Csíkszeredában egy Átmenetek cimŐ fiatal lap, időszaki kiadvány létezése. Egy név, egy cim önmagában ugyan semmit sem mond, illetve - önmagának mondhat (durván!) ellent, mint az a bukaresti gyalázkodó sajtótermék, amelyet megtévesztő módon JSuropa névre kereszteltek, és programjába az idegen- (főként magyar) gyűlöletet s az antiszemitizmust írták. Az említett, székely kisvárosokban szerkesztett és nyomtatott lapok szerencsére nem vették fel a kesztyűt, a ( "végeden" igyekeznek vizsgázni európaiságból. És ebben a kísérletükben- a sokadik erdelyi-európai kísérletben- nincsenek egyedül. A balkáni vásár ettől függetlenül, éli a maga tarka, hangos, "perzsa" életét. —-r- .................. ■ i BUDAPEST. A magyar kormány úgy döntött, hogy 1992 május 25—i hatállyal megszűnteti Magyarország és Csehszlovákia 1977-es államszerződését a bos-nagymarosi vizi- erómű építéséről.
