Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-30 / 5. szám
6. Thursday, Jan. 30. 1992. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Szemelvények SINKA ISTVÁN: A fekete bojtár „vallomásai <=- »»»bSi VI* ^ ősszel aztan elköltöztünk a Köles-ér mellől másik árendás-házba Rajtórákhoz. Ott maradt az agyagos meder ,a pillangók, a szilvanagyságú ciborok , a kék ködök s az álmos, füllött délutánokon tompán csillogó füzfalevelek. Úgy, ahogy távolodtam tőlük az időben, mindig jobban és jobban elfelejtettem. Apámnak is másik gazdája került. Beállott a Közbülső-tanyára juhász Fazokasékhoz. Onnan jött aztán kenyérért a hóviharban Szabó Károly, a téli bojtár, akit már említettem... Hogy rámzúdüló emlékeim között valami kis rendet tarsak, további vallomásaimat avval kezdem, hogy néhány szót szólok apámról is. Nem azért, mintha apámnak szüksége volna arra, hogy a világ tudomást szerezzen róla, hanem azért, mert én nekem van szükségem reá. Vele tudom csak meg^ magyarázni, hogy iráshajlamomat kitől Örököltem. Szerintem és azok szerint, akik öt ismerték, tŐle. Hogy milyen könyveket olvashatott, nem tudom. Mert ne ügy értsük, mintha apám irt volna. Dehogy. Csak szerette a könyveket, az írást. Befelé élő, hallgatag, nagy ember volt. Az alatt a tiz es fél év alatt, ameddig én ismertem, alig láttam tízszer mosolyogni. Pedig bizonyosan neki is voltak hozzáálló vidám órái. De, gondolom, csak belül, a csontjai között viharzott el minden bánat, minden öröm s minden indulat. Milyen volt azelőtt, amig én nem ismertem - nem tudom. Milyennek láttám azután, mikor már jobban megismerhettem volna - azt se tudom. Mikor később már én is a pusztákon éltem s találkoztam emberekkel, akik mindvégig ismerték öt, azt mondották, ha olyan ember leszek, mint apám volt, akkor abból a kategóriából, ahová mi tartozunk, soha nem kerül olyan, aki majd haragudna rám. Hogy a könyvhöz, az irás szeretetihez mi vonzotta - arról se tudok semmit. Anyámnak soha egy szót se mondott erről. Talán a sok hajsza kergette a bétához? Pihenni akart? Vagy tán öröklött hajlamai kényszeritettek rá? Honnan tudjam megmondani! Valami okanak mégis kellett lennie, mert az a világ, ahol élt, nem szerette és nem ismerte a könyveket. Tehát nem mondhatom, hogy másoktól látta s ágy szokta meg. Felelni csak Ő tudott volna nekem, de erről én hamar lekéstem: mondom, mielőtt én a tizenegy évet betöltöttem volna, a bihari föld, amit hazámnak nevezhetek, betemette szegényt. Ha ágy, amennyire tudom magam elé idézem alakját, amint áll a szélben, már csak libegő szüret, nagy csizmáit, kalapját látom, de arcának rajzót soha. Az végképp elmosódott előlem a múlandóságba. Néha-néha meg ma is erőltetem a képzeletemet, hogy visszahozzam öt azokból a ködökből, ahol a halottak élnek. Ám hiába, nem sikerül. Bizony, mifelénk, lenn a mi világunkban, sályos az élet. Aki egyszer átásta magát rajta, nem kiván többé mutatkozni. JÓ lenne az is, ha csak egy fénykepe maradt volna. • > ► Ennyit az édesapámról. Nem is tudok róla többet. De ha még tudnék, se mondanám. Miért üsse bele az orrát ez a rongy világ olyan dolgokba, ami csak énrám tartozik és nem reá. Nem igaz? folytatjuk Január végére, február elejére Magyarországra várják Alexander Dubceket, a Cseh es Szlovák Szövetségi Köztársaság törvény- hozásának elnökét. Dubcek egyébként már hosszabb ideje rendelkezik Magyarorszagra szóló hivatalos meghívással. Megyesi Gusztáv Száz dollár Amikor ez év tavaszán az a megtiszteltetés értj ,hogy újságíró dijat vehettem at a vele jaró, valutát tartalmazó fehérke borítékban, elkövettem egy súlyos hibát. A dij átadásának ünnepélyes pillanatában, miközben kattogtak a fényképezőgépek és rám mosolygott a díjátadó, de még a mellette, mögötte ülők is mosolyogtak, mi több, a dijat fedező bankalapitvány létrehozója kifejezetten derűre fakadt, eszem ágában sem volt kinyitni a borítékot, mi van benne tételesen, s mindösszesen. Ma már tudom, ez óriási hiba volt, mert bármennyire ünnepélyes is egy díjátadás, nem árt, ha a kitüntetett ott, a reflektorok fényében bogarászni kezd a borítékban, s a fény fele tartva egyenként megvizsgálja a bankókat. Néhány hónapig otthonomban a vecetartályra erősített, hermetikusan záró műanyag zacskóban tároltam a dollárokat, majd nem bírván tovább az idegeskedést, ügy döntöttem, hogy devizaszámlát nyitok. Igen ám, de amikor a kerületi OTP-fiók- ban másfél órai sorbanállás és adminisztráció után eljutottam a pénztárig, ügy dobták vissza az egyik százdolláros bankómat, hogy az maga volt a szégyen. - Ez nem jó - mondta a pénztáros dörgÓ hangon, a fiókban azonnal megállt az élet. Felhajtottam a galléromat, óvatosan körülnéztem es suttogó hangon megkérdeztem: -Hamis?- Hamisnak nem hamis - üvöltött a pénz- tarosnő -, viszont van rajta egy lyuk.- Lyuk?- Lyuk. Kidugta fejet az ablakon, és a fény felé tartotta a bankot. Csakugyan, olvasószemüvegén át nézve, erős fényben, apró lyuk, lyukacska törte meg a folytonosságot, vitának helye nem lehetett.- Mi a teendőm? - kérdeztem- Legközelebb nem az Utcán kell dollárt vásárolni - ordította, és beütött egy négyjegyű számot az ügyfélhívó berendezésbe, oszes úr lépett a pénztárhoz, de elébb jo alaposan végigmert. Akkor én egy ( megbízható emberemmel a város közepe fele vettem utamat, s felcsaptam ama bank lengőajtaját, amely a borítékomba helyezte a lyukas dollárost. Hárman ültek az egyik pénztárablaknál, odaléptem, hangom szelíd volt, de határozott.- Azt szeretném mondani, hogy én kaptam egy dijat. , , Kissé meglepve néztek rám, ezert hozzátettem:- Nem most, hanem még tavasszal. Utána nagy buli volt. Az egyik pénztáros egy kiflit majszolt eppen, azonnal abbahagyta az evést. 7 Van azonban egy kis bibi. Összenéztek^ az egyik azonnal távozott, a kiflis nő a másik kezébe rakta a kiflit.- Lyukas - mutattam a bankjegyre. tfWWWWWWWWWWWWWWWWWWWg MAGYAR UROLÓGUS Dr. GEORGE KLEIN Cornell-diplomás, urológus szakorvos ! RENDELŐK: ! ÚJ CIMü! ! 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 j 110-45 Queens Blv., Forest Hills, N.Y. 113751 MINDKÉT OFFICE TELEFON: (212) 744-8700 Prosztata problémák * Vasectomy l Húgyúti fertőzések * Impotencia l Vese és hólyagdaganatok * Vesekő ] 24 órás díjtalan telefon-konzultáció Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk Maguk adták, kellően ünnepélyes keretek között, mégis lyukas.- Tényleg lyukas - bólogattak, miután megtapogattak a pénzt, a lámpafeny pász- tájában (forgatták még egy-két percig, majd elhúzott mosollyal néztek rám.- Es ezt mi adtuk magának?- Igen.- Az nem lehet. Mindketten kidugták a fejüket az ablakon, s szinte egyszerre mondták:- Nem maga az elsÖ. De ha első volna is, a mi bankunk nem cserélhet ki sérült valutát.- Akkor melyik bankhoz menjek?- Semelyikhez se. Magyarországon nincs olyan bank, amelyik külföldi bankjegyet kicserélne.- Akkor mit tanácsolnak?- Azt tanácsoljuk, hogy legközelebb ne vegyen feketén valutát. Erre én valami nagyon csúnyát mondtam, s erősen toppantottam is hozzá, megbízható emberemnek hosszú percekbe került, mire lecsillapított. Lehorgasztott fejjel, szomorú léptekkel mentünk a lengőajtó felé, amikor az egyik alkalmazott utánunk sietett. Megérintette a vállam, s halkan, a diszkréció Összes külsődleges szabályát megtartva azt mondta:- Legjobb, ha a szazdollárost kiviszi valahogy BÓcsbe. Ott simán, bármelyik bankban kicserélik.- Fogkrémes-tubus, átfúrt szappan, kabátbélés? Az alkalmazott bólintott. Széttárta a karját, nincs más választásom.- Ha jól értem, Ön, mint a bank elismert alkalmazottja, csempészésre szólít fel?- De kérem - csattant fel sértődötten, es faképnél hagyott. Mindez még a múlt héten történt. Most az Astoriánál állok, kedves arab barátaim, úgy erzem befogadtak, keményen dolgozom, rokabundás nőket és számzáras aktatáskát szorongató férfiakat szólítok le, hogy "kell dollár? tiz százalék engedményt adok", de valahogy nem megy az üzlet. Csupán arab barátaim szaporodnak óráról órara, mire eljŐ az este, már egészen komoly gyűrűt fonnak kő'rém, kedvesek, aranyosak, csak a hangjuk olyan furcsa, fojtott, sziszegő, és mintha az átlagosnál gyakrabban villanna meg szemük fehérje. Alkonyat száll a pasztára (Bodrogi Zsigmondi Alkonyat száll a pusztára Kegyetlenül kemény a tél. Még az ebet is benn tartják, Belül kerül, aki csak él. Vándorlegény jár egyedül, Feje fölött varjú repül... Kisérgeti régóta már, S egyre károg, hogy - kár, kár, kár! Keresztfa áll az útszélen, Rajta szentelt Mária-kép Vándorlegény gémberedve, Roskadozva alája lép Térdreborul, hajlékot kér, Esedezik irgalomér'... A várju meg, ej mire vár? Egyre károg, hogy - kár, kár, kár! Hosszú téli éjszakára Leszáll lassan a hajnalpir... Vándorlegény, rongyos legény Nem kesereg, többé nem sir. Párnája a havas árok, Fölötte a varjú károg Alkonyaira mindig rajta jár... S egyre károg, hogy - kár, kár, kár!
