Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-06-18 / 25. szám
Amerikai ám 50cmí Ért. as 2nd Class Matter Dec. 31. 19S2. under the Act of March 2. 1879. at the P.0, of N.Y.Ji.Y. ISSN 0194-7990 VoL XLV. No. 25. Thursday, June 18. 1992. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003 Tel: (212) 254-0397 Az erdélyi magyarság védelmében y Fogyófélben az erdélyi magyarság: egyre több magyar hagyja el kincses Erdélyt elkeseredve, elkedvetlenedve és távozik Magyarországra vagy külföldre. E folyamat ellen szólal fel az Erdélyi Alapítvány megbízásából a nagy magyar író, Sütő András. Felhívásából az alanti szivbemar- koló részleteket közöljük: Csikországban, Háromszéken, Udvarhely- és Marosszéken, Biharban, Kalotaszegen, kincses Kolozsvárott és Mezőségen, Bánságban, Királvföldön, Marosmentén, Nyárád- mentén, bárhol is élnél e hazában, mely sorsodat a reménység és gyász piros-fekete színeibe vonta, maradj velünk! Keserves okból és oktalanul, jobb életnek reményeivel és veszélyes kockázatok árán sokan mennek el közülünk és adjak fel az ezeréves szülőföld hadállásait. Erdély lakossága még soha nem került olyan közel a végveszélyhez, a teljes megsemmisüléshez, mint napjainkban, a folytonossá váló kivándorlás idején. A bukott rendszernek még elő es allamha- talmi segédlettel cselekvő erői mindent elkövetnek, hogy nyílt üldözéssel ava^y törvényesnek látszó hamisságok utján az ország elhagyására kényszerítsék a több mint kétmiUiós magyarságot. Hatalmas örömünnepre készülnek. Mint annyiszor a történelem folyamán, most is azt mondjuk: nem lesz benne részük! Nemzeti létünk második évtizedében még föl-föl lángoló véres drámák eUenere- a népirtás a nemzetiségek tömeges elűzésének, erőszakos beolvasztásának a lehetősége megszűnik a totalitárius rendszerek újjáéledése lehetlenné válik. Hinnunk kell abban, hogy Európa humanizáló hatása az emberi lét feltételeit teremti meg számunkra is, de csakis akkor, ha nem keseredünk csodavárókká, ha nem menekülünk el a kisebbségi lét csatatereiről, ha hittel és meggyőző erővel szólhatunk minden magyarhoz: Maradj velünk! Maradj velünk! a rosszban a jónak holnapi reménységével! Maradj velünk!, hogy Ősi otthonunk és annak minden szellemi és anyagi kincse a miénk maradjon s amitől megfosztottak, újból tulajdonunkká lehessen! Maradj velünk!, hogy apáink verejtékének vérehullásának máig megőrzött gyümölcse, munkánk eredménye ne jusson ebek harmin- cadjára. Maradj velünk!, hogy küzdelmünknek ne legyei csupán szemlélője, s majdan a lelkiismeret bántottja. Ne mondja senki, hogy könnyedén bánunk a marasztaló szóval. Jól tudjuk: nem vigasságos lakomára hívjuk a távozás szándékában gyötrötíőket. Aki marad: egyéni sorsával a magyarság közös sorsát vállalja; áldozatokat vállal olyan korban, amikor kufárszaga van az aranylázban született tömegnyugtatásnak- ubi bene, ibi patria! így lenne vajon? A világgá mentek f halálig tartó honvágya szól közbe, mondván és dúdolván fájdalmas énekét: Mikor CsikbOi elindultam jaj! Színem se volt, ágy búsultam, jaj! USA ES A KÖRNYEZETVEDELEM SZARAJEVÓ. Aláírták a hetedik fegyverszüneti egyezményt a bosnyák fővárosban es a vidéken harcoló fegyveresek képviselői. Remiik, hogy ezzel megnyílik a szarajevói repülőtér és lehetővé válik a külföldről érkező élelmiszer és gyógyszerek szétosztása a városban. NAGYVASAI) A 82. UTCÁBAN Gyönyörű napsütéses napon zajlott le a new yorki Szent István egyház idei utcai vására és bolhapiaca. Egész nap hullámzott a tömeg az E 82. utcában, ahol a Magyar Társaskör asszonyai a magyar népművészét kincseit ajánlották a közönségnek, elég szép sikerrel. A nap szenzációja azonban az egyház lelkes asszonyai: Tériné, Tóthné és Bakosné voltak, olyan töltöttkáposztával melynek innentől a Hortobágyig nincs párja. A felszolgálást tünderlányok > köztük Csanahács Anna, Németh Mária végezték, Marton Tibor segítségével. m£T- ———— Kezem fejemre kapcsoltam, jaj! Szegény Csikót úgy sirattam, jaj! Szegény Csikót, szegény Gyergyót, a meggyalázott Marosvásárhelyt s a pokol kőhalmaira emlékeztető kincses Kolozsvárt. Mindahányat siratni lehet, ám aki letörli könnyét és konok szavakat keres magában, azt mondja sorstársainak: Maradj velünk! Maradj velünk, hogy mindennapos fogyatkozásban Önvédelmi erőnk el ne apadjon teljesen. A végelgyengülés percében ugyanis amikor ránk vigyorog majd az ismerős kisebbségi végzet, elmondhatjuk: a romániai zsidók és németek sorsára jutottunk. Csak nem mások adtak el fejpénzért, hanem magunk adtuk föl létünket egy indokolt, ám törvényszerüleg műló riadalomban. Hinnünk kell a felénk áradó magyargyülólet múlandóságában. Bíznunk kell az emberi cselekvésben, amely kész és képes szembeszállni e mostani zavaros idők minden kisebbségellenes támadásával. Jól tudjuk azonban, hogy magunkra hagyatva, Önerőnkből jogainkat nem nyerhetjük el. Ezért keressük a román demokratikus erők szövetségét; ezért kérjük a nemzetközi fórumok erkölcsi és politikai támogatását. Szavunk annál eredményesebb lesz, minél többen és egységesebben követeljük azokat a jogokat, amelyek nélkül jövőnk elképzelhetetlen. Maradj velünk! Legyünk egymásnak letfokai a létküzdelemben! Fényre jutván majd a sötétségből, joggal nyerjük el az utánunk jövő nemzedékek elismerő tiszteletét. A történelem legnagyobb világkonferenciájának ígérkezett rio de janeiroi összejövetel, amelyen csaknem minden allam vezetője vagy képviselője, számszerint 118 jelen volt és amelyen 35.000 megfigyelő és 8000 újságíró vett részt - fél vagy negyedsikerrel végződött. A konferencia két fő célkitűzése a légkor további felmelegedésének és szennyeződésének megakadályozása, illetve csökkentése és a trópusi Őserdők elpusztításának megakadályozása volt. Az elsőre vonatkozó egyezményt minden államfő aláírta - egy kivételével: Bush nem volt hajlandó aláírni, mert az "ártana az amerikai iparnak" - érvelt. A másodikat csak lényeges változtatások után irta alá. Az emberiség egy nagy történelmi alkalmat mulasztott el a konferencia félsikere következtében. Az eredeti elgondolás az volt, hogy ezen a konferencián a vezető államok bele fognak egyezni abba, hogy iparukat alapvető módon modernizálják, csökkentsék a veszélyes melléktermékeket és ugyanakkor segítsék az elmaradt volt gyarmati államokat iparuk modernizálásában. Mr. Bush Panamában PANAMA CITY, Útban a rioi környezet- védelmi világkonferenciára Bush elnök es tanácsadói úgy vélték, nagyszerű bevezetője lesz az elnök rioi megjelenésének egy tömeggyűlés Panama városában, ahol a hálás Panama népe megköszöni az elnöknek, hogy felszabadította őket Noriega diktátor uralmától, 520 halálos áldozat árán. Az a tény, hogy a Bush látogatás előtti napon lesipuskások agyonlőttek egy amerikai katonát és megsebesítettek egy másikat, nem térítette el őket szándékuktól. így történt, hogy alighogy megkezdődött a gyűlés Bush tiszteletére, zavargás, majd lövöldözés támadt. Az elnök testőreinek hamarosan távozást kellett ajánlani az elnöknek, de ezt megelőzően a panamai hatóságok könnygázbombát dobtak a tüntetőkre, ami eljutott az elnöki emelvényhez, Bush utólag kijelentette, hogy a gyűlést néhány baloldali zavarta meg és a panama’ nép többsége szereti öt. Példás egyezmény NEW YORK, N.Y. Az USA minden szakszer- vezetenek éppen ügy, mint az ipar és kereskedelem urainak példát mutatott a new yorki egészségügyi dolgozók szakszervezete a több, mint 80.000 tagot számláló Local 1199 azzal az egyezménnyel, amelyet a város magánkórházaival^ beleértve a katolikus egyház vezetőivel kötött; egyezmény alapján az átlagos dolgozó e szakmában 12%-os béremelést kap az elkövetkező három év folyamán. Az átlagos karbantartási dolgozó évi fizetése 21 ezer dollárról 23.640 dollárra (folytatás a 2. oldalon)
