Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-05-28 / 22. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May. 28. 1992. Interjú Csoóri Sándorral Levelek MAGYARORSZÁGI LEVEL Mivel sok olyan dolog történik ma Magyar- országon, ami közérdeklődésre tarthat számot, ezért irom e sorokat - a családi vonatkozású hírek kihagyásával. "Egyik rokon (né) Vancouver, B.C.-bŐl van itthon,Egerben tanít a főiskolán angolt és franciát. Előzőleg 2-3 évig Japanban élt, ott is ugyanazt tette. Biztosan jól fizetik, nem ágy, mint az itteni pedagógusokat. Másképpen nem lenne itt. EgyelÓre egy tanévre jött, ha nem tetszik visszamegy. Itt most nagy szükség van főleg az angol, német és a francia * szakos tanárokra. Az utolsó évtizedekben ugyanis csak orosz nyelvtanárokat képeztek kir ezek most bajban vannak, mert az Ö tudásuk már nem kell, át kell képezni magukat más szakra. Kérdezed, miért nincs IBUSZ vendégem? Azért, mert mi vonzza ide a turistákat, azért a pénzért mehetnek tenger mellé. Az idén, aki teheti, a barcelonai Olimpiát megy megtekinteni, s egybeköti a tengeri nyaralással. Iszonyú sok féle népség él itt most, akik a román határon jönnek at hozzánk. Román, cigány, török, arab afró-ázsiai, líbiai stb. Rengeteg kínai is él itt, ezek legálisan jöhetnek, hisz a drága jó Antall kormány eltörölte a vízumot. Sátoraljaújhelyen egész új városrész épül kínai negyeddel. Az utca is tele van kínai árusokkal, meg más idegen nációval. Ha az ember az utcán megy, sokszor úgy érzi, hogy nem is Magyarországon jár. Rengeteg idegen, főleg angol nyelvű cégtáblát látni, s reklámfeliratokat. Ezt is meg kell szokni. A munkanélküliek száma rohamosan nŐ, az ev végére a félmilliót is elérheti. Sorban szűnnek meg régi neves nagy gyárak, üzemek. Most számolják fel a régi hires ózdi kohászatot, kb. 2800 ember kerül az utcára. Sok gyár azért kénytelen becsukni, mert nem tudja fizetni a közüzemi számláit - gáz, villany stb. Idáig soknak hiteleztek, de tovább már nem megy. Az országnak rengeteg a kintlevősége, amit talán soha nem kaphat meg. Egy unokám 2 hónap múlva érettségizik, utana ö is munkanélküli lesz, talán majd tovább tanul, de még nem tudjuk, hogy mit. Hogy valami jót is írjak, nincs már valutával üzérkedés, az idegenek bankokban váltják be pénzüket, sokan ráfizettek azelőtt ezért. Főleg az arabok űzték ezt a mesterséget. Megszűnt az aluljárókban (Emke, stb.) a feketézés a zágárusitás, a rendőrség sikeresen felszámolta. Prostitúció az persze van, azt nem is lehet felszámolni. A politikai vonatkozású híreket úgy gondolom úgy is tudjátok, ott gyors ma már a hírszolgálat. A menekültek nagy része még itt van Jugoból. Az élsportolóink lelkesen készülnek az Olimpiára, a sajtó túlzásba viszi az optimizmusát az eredményeket illetően. Sok mindenről írhatnék még, ami téged érdekel, gondolom ez a levelem elég részletes most." Aláírás Beküldte: N.A. BUDAPEST. Újra megindult a belföldi légi közlekedés az AIR Service Repülőgépes Szolgálat gépeivel május elsejétől. A járatok Szomoathelyt, Győrt, Pécsét. Szegedet és Nyíregyházát, Debrecent k'ótik össze egymással és természetesen a budaörsi repülőtérrel. A leghosszabb Szombathely-Nyíregyháza jaratra 4620.-, a Nyiregyháza-Debrecen járatra pedig mindössze 500 forintért lehet jegyet váltani. Május 10-én a Magyar Házban tartott előadást a Magyarok Világszövetségének elnöke, népszerű hazai koltó. Interjúnk azonban nem itt, hanem telefonon készült vele. (A fentieket az ő személyes kérésére közöljük.)- Mik voltak azok a követelmények, aminek a múlt rendszerben egy költőnek meg kellett felelnie?- A társadalom részéről nem voltak ilyen követelmények. Azonban a magyar irodalom százados hagyományai köteleznek egy irot Magyarországon. Mit is vállaltak a költők? Intézmények hiányában Ők lettek az osztály-igazságok kifejezői. Egy kissé mindenképpen nemzetiek voltak ezek, a szó jó értelmében, mint pl. Ady, Petőfi, Kölcsey. Más költők szerepe sokkal árnyaltabb volt, igy Kosztolányi es Kassak politizáló elemző költők voltak. Ma sajnos a költők nemcsak a nemzet lelkiismeretét testesítik meg, hanem politikai tevékenységet kénytelenek folytatni. Remélhetőleg a viharok elültével visszatérhetünk az irodalomhoz, amit nagyon szeretünk.- Milyen erős volt a cenzúra? Ki döntötte el, hogy mi kerülhet be például az Ön kiadásra váró kótetebe?- A versek olykor rejtett üzeneteket hordoznak az olvasó számára. Neha_ nincs bennük ilyen, sokan mégis bennelévőnek vélik. Azt kell mondanom, hogy ritkán, de kimaradt köteteimből egy-egy vers, ami szimbolikus értelemmel birt. Azonban ez nem volt jellemző, és érdekes, hogy a következő kötetembe mindig visszakerült. »- Kinek és milyen szolgálatot kellett tenni ahhoz, hogy egy iró megjelenhessen a múltban?- Nem kellett ehhez semmiféle szolgálatot tenni. Az irodalomra mindig szükség volt. Láthattuk például Csehszlovákiát 68 után - milyen kár érte -, ahol az értelmiséget "lefejezték". Nálunk bizonyos értelemben az irodalom mindig önálló volt és tudott maradni.- Volt-e és milyen volt az Ön kapcsolata a felsó pártvezetéssel, például Aczél Györggyel?- Természetesen volt kapcsolatom Aczél Györggyel. Az sem titok, hogy örök vitapartnerek voltunk. Én az irodalmat és a közélet érdekeit képviseltem, o a politikai megfontolásokat. Nem ( hiszem, hogy ez bármelyikünk hasznára vált volna, hiszen egymást meggyőzni nem tudtuk. Milyen jó lett volna meddő viták helyett az irodalomra koncentrálni.- Mikor döbbent rk a szocializmus tarthatatlanságára?- Diákként, az ötvenes evekben én nagyon reménykedtem benne. De talán nemcsak én, hanem az ország nagyobbik fele, sőt az egész nyugati baloldal is. Úgy képzeltük, jön a szocializmus és az Összes gondot megoldja, amelyeket a kapitalizmus, Magyarországon pedig a felkapitalizmus és a félfeudalizmus képtelen volt. Ebből aztán hamar ki kellett ábrándulnom. Szüleim parasztok voltak és 52-ben az akkori rendszer mindent elvett tőlük. Ilyenformán én szembehelyezkedtem a terrorral.- Mit tett ekkor? 7 53-ban olyan verseket Írtam, amelyek erősen szembenálltak a rendszerrel. Nem is egyet, de mindjárt egy egész kötetre valót.- Mi lett ennek a következménye?- Persze, hogy nem dicsértek meg^ ha erre gondol. SŐt különbözőképpen, erősen megfenyegettek. Azonban ennek nem lettek fizikai következmenyei. Sót, Nagy Imre 54-es júniusi programja után változott a légkor. Megkerestek a szerkesztők, sŐt az egyik irodalmi folyóirat 11 versemet közölte le egyetlen számában. Ez olyan volt nekem, fiatal költőnek, hogy repülni tudtam volna.- Hogyan járult hozzá a rendszer meg^ buktatásához abban az időben?- A kötelező gyávasággal szemben mertem maradni. írtam és publikáltam, s főleg a fiatalság volt fogékony ezekre az írásokra. A magam módján harcoltam az igazságom mellett. Lehet, hogy nem tettem sokat, de mindenért vállaltam a felelősséget.- Többkötetes íróként nem érzi hálátlannak magát az elmúlt rendszerrel szemben, hiszen voltak olyanok,, akik meg sem jelenhettek?- Nézze, néha én sem jelenhettem meg. Hiszen valami Ötször voltam szilenciumon. Ez idő alatt szinte sehol sem publikálhattam, senki nem vette a bátorságot, hogy írásaimat közölje. Ilyen módon tehát én is osztoztam azok sorsában, akik nem jelenhettek meg.- Egy újságíró barátom, aki itt el New Yorkban, azt mondta, itt Amerikában döbbent rá a baloldal értékeire. Ön szerint voltak ilyenek?- Nem tudom hogyan nevezzem. Ez túlzott leegyszerűsítés. A klasszikus értelemben vett baloldal, amely az elnyomottak és szegények partján áll, akikkel igazságtalanságok történtek. Ez azt hiszem egyértelműen pozitív dolog. Az is biztos azonban, hogy a szocializmus, mint rendszer alaposan eltávolodott ettől. Aztán azt sem felejtsük el, hogy újságírók új rendszert még soha nem harangoztak be, az irók igen. Az irók több napra való igazságot közölnek. Az újságírók csak a mai nap eseményeinek a krónikásai.- Miért éppen az MDF-fel keresett kapcsolatot, egy kissé nem elhamarkodott választás volt ez ? (- JÓ vicc, kérem szépen. En nem kerestem a kapcsolatot senkivel, en alapító tag voltam. Akkor, abban az időben azokra a társadalmi problémákra csak az MDF tudott reagálni. Én azért csatlakoztam hozzájuk, mert igaznak éreztem az elképzeléseiket. Persze a napi politika egészen más, s ma már az MDF sem az, aminek indult. De a Demokrata Fórum volt az első a politikai porondon, amely radikálisan felvállalta a változást.- Kosa Csaba és Vödrös Attila szerint a magyar sajtó 97%-a hazudik. Ön szerint igaz ez?- Nem tudok százalékarányt mondani. Tény, hogy szükség van a sajtóra, de annak komolyabban kellene vennie a feladatát. Nem kellene elhamarkodottan és felszínesen ítélkeznie a jelen társadalmi folyamatokról. Egy rossz gyakorlat alakult ki mostanra. Egymást lesni, figyelni, mint az ellenfelet szokás, miközben mind a két fél szentül meg van győződve az igazságában, és természetesen a legjobb szándékkal az ország érdekében cselekszik. Ha ezeket kissé komolyabban összehangolnák, nagy segítségére lehetnének a társadalomnak.- Mennyire hazudik a külföldi és a külhoni magyarság sajtója?- Én nem mondanám azt, hogy hazudik. Ok is az igazságot keresik, néha csak a saját igazságaiknak a megerősítését. De aki nem élt benne a magyar mai valóságban, az nem érzi - szándékosan használom az érezni szót -, az otthoni problémákat. Ez azért lényeges, mert a hangsúly hamarabb másra csúszik, más értelmet nyernek a szavak és a képek.- Jelenleg van-e kiadásra váró müve, illetve hol publikál mostanában?- 91 decemberében jelent meg az utolsó könyvem. Azóta csak tanulmányokra van időm, és azt hiszem az idén augusztus végéig nem is lesz már időm dolgozni. Hiszen akkor lesz a Magyarok III. Világtalálkozója, s addig rengeteg a tennivaló. Talán majd utána. (folytatás a 6. oldalon)
