Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-16 / 3. szám
inSOcMrt Ért. is 2nd Class Matter Dec. 31. 19$2. under the-Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y.Ji.Y. ISSN 0194-7990 VoL XLVI. No. 3. Thursday, Jan. 16. 1992. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003.Tel: (212) 254-0397 Hogyan jutunk ki a pácból ? Számvetés Tokió után Benedek Ferenc: IPEJfTI LEVÉL Katona József születésének most volt a 200. évfordulója. A nemzet legnagyobb drámáját sehol nem játszották. Egyetlen színház sem adott egy méltó előadást, ünnepséget tiszteletére. Gyurkovits Tibor iro a televízióban elhangzott nyilatkozata szerint, ha ez Angliában történne meg Shakespeare-el, akkor ott még a kormány is meginogna. Én most csak egy kis részt idézek a Bánk bán-bél, Tiborc panaszából: "... Te szánsz, nagyúr? Ó a magyar se gondol már olyan sokat velünk, ha a zsebe tele van - hiszen a természet a szegényt maga arra szánta, hogy szülessen, éljen, dolgozzom, éhezzen, sanyarogjon és - meghaljon. Úgy van, úgy! Esmémi kell az élhetetlenek sorsát, minek - előtte megtudhassuk szánni is....” Külföldön - ahogy hírlik - jó véleménnyel vannak országunkról. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a kormány tagjai alig tartózkodnak itthon. A miniszterelnök látványos politikája főleg a külföld megnyerésére törekszik. Nem is lehet ezen vitatkozni, nagy szüksége van ennek az agyontépázott, kicsi országnak minden kapcsolatra a több évtizedes elszigeteltség után. Véleményem szerint a külföldi utazások túlméretezettek. A költségek fölött el lehet gondolkodni akkor, amikor itt bent az országban mindenre az a válasz: "nincs pénz". Nincs pénz az óvodákra, nincs pénz az iskolákra, nincs pénz a kórházakra és sorolhatnám, a szociális intézmények végeláthatatlan sorát. Gyerekek éheznek. A szülök képtelenek előfizetni az iskolai étkeztetést. Egy TV riportban megkérdezték az egyik kis gyereket, hogy mi a kedvenc étele? A válasz az volt, hogy vaias kenyér teával. A másiktól megkérdezték: és te mit csinálsz addig, mig a többi eszik, a válasz: hátatforditok, hogy ne lássam. Addig, mig csak egyetlen gyerek is éhezik ebben az országban, addig nagyon meg kellene gondolni minden kiadást. Akármennyire is 15 millió magyarról beszélünk, ennek az országnak a magyarsága az első. Ez a tízmillió magyar, aki itt él és reménykedve vár egy szebb, jobb életet. Ennek az agyongyötört népnek a megtartása a legelső feladata minden mai vezetőnek. Égető kérdések megoldásra várva lógnak a levegőben, de mindig mással telik az idő. Sorolhatnák az utcanevek kicserélésétől kezdve egészen a szobrokig. Ha valakinek a szivén fekszik ennek a népnek a sorsa, ha valaki azt szeretné, hogy ezen a nagy változáson minél kevesebb nélkülözéssel kerüljöni ki a (nép, akkor ezek és még sok más kérdés várhatott volna. Hiszen milliós költségekről van szó. Nem hibákat akarok keresni és a megtalált hibákat nem akarom senkinek sem a fejére olvasni, egyrészt azért, mert az ítéletet nem én hozom meg, azt talán meghozzak a választók megnyilatkozásai, ha adott esetben el is mennek szavazni. De akármerre Uncle Sam töpreng, hogyan javítsa ki megrongált autóját. Tüntetés Moszkvában MOSZKVA. Több mint 10.000 ember tűntetett a Kreml előtt, tiltakozva az áremelések ellen. A tömeg sarló-kalapácsos lobogókkal, Lenin és Sztálin képeivel vonult fel [ s követelték a kormány lemondását. A televízión elhangzott kommentátorok sze- , rint ez volt a felfüggesztett kommunista párt első próbálkozása arra, hogy kihasználjak a nagyarányú áremelkedések miatt keletkezett általános elégedetlenséget. • ZÁGRÁB, Öt EK-megfigyelő - egy francia és négy olasz - meghalt január 7-én Jugoszláviában, amikor Horvátország fölött, Varasd mellett a jugoszláv szövetségi hadsereg egy harci repülőgépe egy levegŐ-levego rakétával lelőtte helikopterüket. Az állam- elnökség a történtek miatt Zvonko Jurjevic vezérezredest, a légierő és légvédelem főparancsnokát felfüggesztette tisztségéből és vizsgálatot rendelt el. Az EK tagállamait "iszonyattal és mély csalódással töltik el" a jugoszláviai események, amelyek Öt megfigyelő életébe kerültek. Influenzajárvány WASHINGTON, D.C. A Szövetségi Betegségellenőrzési Hivatal jelenti, hogy az egész országban, de különösen New York államban járvánnyá terjedt az influenza. A hivatal ajánlja, hogy a 65 éven felüliek, akik eddig még nem oltatták be magukat influenza ellen, tegyék azt meg haladéktalanul. nézek, akár hová nyúlok, mindenütt olyan problémákba kell ütköznöm, melyek szorosan Összefüggnek a jövőnkkel, elkövetkezendő sorsunkkal. Az amerikai elnök fáradtan és kimerültén érkezett haza huszonhétezer merföldes ázsiai útjának utolsó állomásáról, Tokióból. Az elnök mosolygott, mintha semmi nyoma nem lenne hirtelen rosszullétének, pillanatnyi eszméletvesztésének a tiszteletére rendezett ünnepi vacsorán. Utjának eredményességéről is csak derűlátóan nyilatkozott. De az amerikai közvéleményt és a sajtót nem tudta megtéveszteni. Már az első kommentárok szkeptikusok voltak Bush^ tokiói látogatásának eredményességet illetően. Magyarán: a közvélemény ennél jóval többet várt. A Tokiótól kicsikart eredmények nagyon soványak. Sem arra nem elegendők, hogy jelentősen csökkentsek a Japánnal szembeni 41 ( milliárdos deficitet, sem arra, hogy kihúzzák az Egyes”ult Államokat a gazdasági recesszióból. Még az is kétséges, hogy láthatóan pozitív hatással lenne az 1991-es elnökválasztási küzdelemben. Lee Iacocca, a Chrysler első embere, aki elkísérte Bush elnököt Japánba, alig várta, hogy az elnöki különgép Amerika földjére érjen és visszafogott indulatait szabadon kiönthesse: Most túljárták az eszünkön. Hacsak nem alkalmazunk kémény intézkedéseket, nem engednek. És miért engednének? Győztesnek érzik magukat. Lee Iacocca indulata érthető. Mig az amerikai autóexport a japán piac egy százalékának egy harmadát teszi ki, a japán autóexport a sokkalta nagyobb amerikai piac teljes egyharmadát uralja. És terjeszkedik. Ez százszoros arányeltolódás. Csakhogy Iacocca is megfeledkezik valamiről. Japán látványos térhódítása az autók terén (s ugyanígy az elektronikai iparban) nagyrészt a három nagy, a GM, a Ford és a Chrysler hibája is. Monopol helyzetükben kivárták, elhúzták-halasztották a technikai megújulást, drágán, rosszabb minőségű kocsikat gyártottak. Bár látványosan tagadják, hogy az amerikai kocsik minősége gyengébb lenne a Japánban gyártottaknál, végül is a fogyasztó döntése számit. És az amerikai vásárlók egyre nagyobb számban választanak japán modelleket. Az amerikai autóipar válsága egy mélyebb amerikai gazdasági válságot tükröz. Japán ezt a tényt makacsul nem akarja tudomásul venni. Bush merev falba ütközött, amikor a japán ipari körök segítségét kerte a recesszió leküzdéséhez. Japan meg a feltételezését is elutasítja, hogy bűnbaknak tekintsék Őket az amerikai kormány gazdasági nehézségeiért^ a munkanélküliségért és az egyre mélyülő recesszióért. Mindazok az engedmények, amelyekre hajlandó volt, évi húszezerrel több amerikai autó; némi vámkedvezmény, együttműködés az alkatrész gyártásban, csupán csak szimbólikus gesztus. Az amerikai gazdasági szakembereknek reálisan le kell vonni Bush látogatásának kudarcát. Japánra nem lehet számítani, magunknak kell a gazdasági bajokon úrrá lenni. Olyan gazdasági programot kell kidolgozni, amely visszaállítja az amerikai ipar versenyképességét, megszünteti a munkanélküliséget egyensúlyba hozza a külkereskedelmi mérleget és hozzájárul a költségvetés elképesztő hiányának jelentős csökkentéséhez is.
