Amerikai Magyar Szó, 1992. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1992-05-07 / 19. szám

6.

Thursday, May 7. 1992.

AMERIKAI MAGYAR SZO

Szemelvények SINKA ISTVÁN:

A fekete bojtár vallomásai c. müvéből

20.

Emlékszem ra, ahogy költöztünk. Apám bundában ült fenn a bútorok tetején» sipkája hosszan felhegyesedett, néha elŐre- bukott, néha hátravágódott. Mindegy volt mar neki bizony: vitte a kocsi az egyenlőség birodalma felé, minket pedig ismeretlen küzdelmek közepibe. Ez a kép maradt meg bennem a legjobban apámról! - Leszakállasodott arca sárgállott, mint a viasz és verejtékezett. Szeme elbolyongott a tájon, ami mindenfelé a másé volt es neki nyugalmat sose adott.

Hazaköltöztünk. Vissza Szalontára, a Kora néni házába, a Váradi-ütra. A testvérbátyám, Jancsi kinnmaradt Pándon, hogy biztosítsa a negyedrész kommenciét. O tehát már elkezdte (ott, ahol apám félbehagyta. Par év múlva Ő is odakerült apám melle, hogy együtt nyugodjanak. Rajta kívül egy öcsém és egy húgom volt még. ,

Jó pár hét múlva aztán újra költöztettük apámat. Két ló hózta a kocsit. Koporsójára nekem is kellett pár göröngyöt dobnom.

Odakerült apám, ahonnan semmiképp se tudta volna kiköltöztetni Havran gazda.

Bizony, énbelólem is elszállt a nagy bizalom, ami apám lendületével született meg bennem a Szélső tanyán, amig a mennykő kékesszinü tűzzel verte a kutágast. De azért az elsŐ padot csak megtartottam. Sót az első padban is az elsők között voltam s akkor nyáron vizsgakor egy ötkoronást kaptam ajándékba.

... Már jól bent voltunk a nyárban, mire anyám fölocsudott és megértette, hogy most már (magánosán áll. Nagyanyám pátyolgatta es biztatgatta szegényt, hogy el ne hagyja magát, mert akkor vege az életnek. És anyám megértette. S azon túl szakadatlan súrolt és mosott a két keze neki is, mint a nagyanyámé. Együtt járták súrolni, meszelni, kenyeret sütni, mosni és hentesekhez belet tisztítani. Aztán már láttam sokszor az anyám kezét is kisebesedve.

Vizsga után én is kereset után néztem. Egy ideig téglaadagoló gyerek voltam Kun István fuvaros mellett. Az új gimnázium építésére hordtuk a téglát hajnaltól késő estig. S aztán bizony láttam és éreztem én is az ujjaimat kisebesedve. Ennyi kozom legalább nekem is van a szalontai gimnáziumhoz.

Később a cserépgyárba jártam. Az égetőből hordtuk ki a cserepet naponta tiz fillérért. A két kezemre két nagy bubát pólyáit anyám rossz rongyokból. Igen, mert veresre koptak ott is ujjaim a cserepektől. S az ilyen seb úgy égett, mint a tűz, ha hozzáért bármi is. tín mégis megelégedett voltam, mert a tizfilléreket rakosgattuk csizmára összefelé, Őszre, ha iskolába megyek. Nem tudhattuk, hogy anyám tud-e arra is keresni.

folytatjuk

! HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT

A szíveskedjék annak meghoMzabbitásfcrAI idejében | gondoskodni

A Egy évre $25,- Félévre: $14.Kanadába és Európába $30.| Megújításra: $...........................................

I Naptárra: $...............................................

Név:...........................................................

I Cim:...........................................................

» AMERIKAI MAGYAR SZÓ

130 E 16th Street, New York, N.Y.

1

I

I

I

I

J

A PEACE CORPS MAGYARORSZÁGON

Beszélgető partnerem Virginia White, aki a Peace Corp kereten belül Önkéntesként ez év junius közepén utazik Magyarországa. Erről beszélgettünk manhattani lakásában.

Kerem, mondjon néhány szót arról, hogy mi is valójában a Peace Corps?

A Peace Corps 1961-ben, Kennedy elnök javaslatára létesült, a Harmadik Világ fejlődő országainak megsegitesere.

Hogy került Magyarország ebbe a kategóriába?

Sehogy. Modern, ipari, európai ország, ezért szeretném is hangsúlyozni, hogy nem a fejlődő országok számára megszavazott pénzből finanszírozzák a kelet-európai es a regi Szovjetunió allamamak támogatását. A Berlini Fal leomlása után az amerikai kongresszus külön Összeget szavazott meg ezeknek az országoknak a támogatásara.

Minden kelet-európai országba küldenek önkénteseket?

Csak oda, és arra a területre, amit az illető ország kér. Magyarországon, Lengyel- országban és Csehszlovákiában vannak önkéntesek, akik több, mint egy évvel ezelőtt kezdték el munkájukat. Most van szervezés alatt a balti államok megsegítésének programja, majd ezt követi Oroszország, Belorusszija és Ukrajna, igazodva az igényekhez.

Miből áll ez a segítség?

Képzett amerikaiak mennek dolgozni általában kis településekre, s ott együtt élve az emberekkel, javaslataikkal és az ott végzett munkájukkal segítik a település felzárkózását az un. modern világhoz. Nem amerikanizálásról van szó, mert éppen mi, akik mind valamilyen külföldi országból települtünk Amerikába, tudjuk, hogy milyen fontos a nemzeti kultúra megőrzése s az erre való jövŐépités.

Tudna néhány példát említeni?

Tanácsadás a helyi mezőgazdaság fejlesztéséhez (pl. öntözőrendszer kiépítése), vagy akár a meglévő kéziiparuk számara (p. kézi kosárfonás stb.) piackeresés.

Ón mindig Önkéntesekről beszél. Ez azt jelentené, hogy fizetést nem kapnak, csak szállást és ellátást?

Igen. A megélhetésünk fedezésére az ott dolgozók átlagfizetésének megfelelő összeget kapjuk, nem dollárban, hanem az illető ország pénznemeben. Ezzel azt kívánják elérni, hogy ugyanazon az életszínvonalon éljünk, mint az ott éló’k. Tehát én valószínűleg a magyarországi átlagos középiskolai angoltanári fizetésnr megfelelő összeget fogom kapni. Arra külön fölkértek bennünket, hogy ezer. az összegen felül, saját megtakarított pénzünkből ne költsünk.

Tudja, hogy hol fog dolgozni, s pontosan mit fog csinálni?

Nem. Az biztos, hogy az elsŐ három hónapban intenzív nyelvtanfolyamon veszek részt, s ez idő alatt egy magyar családnál fogok lakni, hogy jobban megismerhessem az ottani életet. Ezután tudom meg, hogy hol, s milyen munkát fogok végezni az elkövetkezendő két évben, ugyanis a megbízatásunk két eves.

Hosszabbítható ez az időtartam vagy nem?

Valószínűleg igen, ha mind a két fél akarja. Miért vállal egy jól képzett amerikai ilyen, hogy finom legyek, nem túl gazdaságos munkát?

Mindig vonzottak az idegen kultúrák. Elég sok időt töltöttem külföldön, a háború után négy évet Japánban és a Fülöp-szige- teken, s mindig kaptam valami újat, számomra addig ismeretlent. Biztos vagyok benne, hogy ez igy lesz Magyarországon is. Próbálok egy kicsit jobban felkészülni erre az útra, tanulom a magyar nyelvet, ismerkedem a magyar kultúrával - igaz egyelőre csak angol nyelvi forrásból.

Ha szabad választása lenne, mit csinálna legszívesebben Magyarországon?

Egész életemben tudomány-szervezéssel foglalkoztam. Tudom, hogy a magyar kutatóknak, tudósoknak nagyon jó hirük van a világban, ezért ha bármilyen módon tudnám segíteni őket tapasztalataimmal, akkor ezt Örömmel tennem.

A tudomány-szervezésről több könyvet is irt. Miért nyelvet megy tanítani, ami természetesen szinten nagyon fontos, de úgy gondolom a saját területén többet tudna tenni.

Mint mondtam, a Peace Corps csak arra a területre és oda küld önkénteseket, ahova az illető ország kéri. Legjobb tudomásom szerint Magyarország elsődlegesen környezetvédelmi szakembereket és nyelvtanárokat kért eddig.

Köszönöm, hogy segíti országunkat, s eredményes munkát kívánok Önnek.

G.J.

KIS TÖRTÉNETEK NAGY EMBEREKRŐL

Ruha teszi az embert?

Albert Einsteinről sok anekdota kering. Ezeknek zöme arról szól, hogy a világhírű tudós általában nem sokat törődött külső megjelenésével, az öltözködéssel. Amikor például egy alkalommal meghívták Neumann János princetoni otthonabar (Neumann, korunk egyik legnagyobb matematikusa volt) Einstein ugyan szmokingban jelent meg, de elfelejtett zoknit húzni!

Nem sokkal azután, hogy a nemet fasizmus elöl emigrálva Princetonba érkezett, valaki felhívta arra a figyelmét, hogy a környékbeliek megszólják, ha kopott kabátjában vagy pulóverében jelenik meg az utcán. Einstein igy válaszolt:- Ugyan, engem itt nem ismer senki sem. Nem fognak törődni azzal, hogyan is öltözködöm.

Egy esztendővel később ugyanez az ismerőse ismét rá akarta beszelni a tudóst arra,

' hogy öltözködjék rendesebben. A professzor ekkor ezt felelte:- Semmi szükség nincs arra, hogy változtassak a ruházatomon. Engem itt már csaknem mindenki ismer, megszokták, hogy igy járok* kelek az emberek között.

A leghíresebb Einstein-anekdótátak egyike szinten az Öltözködéssel kapcsolatos.

A nap? tudós szeretett egyedül kószálni, sétálni Princetonban. Egy alkalommal, szokásos kopottas ruhájában, cipőfűzőket nélkülöző cipőkkel a lábán, betért egy külvárosi kisvendéglőbe. A pincér odahozta neki az étlapot. Ö történetesen nem ismerte Einsteint, s nem tudta, milyen vilaghiresség ül az asztalnál.

A professzor keresgélni kezdett a zsebeiben. Végül odafordult a pincérhez:- Sajnos nem találom a szemüvegem. Bizonyára otthon hagytam. Volna olyan kedves, hogy felolvasná az étlapot?

A pincér barátságosan megveregette Einstein vállát, majd igy szólt:- Ugyan, öregem, hagyja a meséket, í^em kell azt szégyellni, hogy analfabéta. En sem tudok irni-olvasni!

BOSTON. "Közép - Európa az átmenet korszakában" címmel tartott április 22-én nag^ érdeklődéssel kisért előadást Bostonban Erdős André magyar ENSZ-nagykovet. A magyar diplomata a Fletcher Nemzetközi Jogi- és Diplomáciai Intézet meghívásának tett eleget.