Amerikai Magyar Szó, 1991. július-december (45. évfolyam, 27-48. szám)
1991-12-19 / 48. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Dec. 19. 1991. ŐÁtatótnÁ; hJdÁ KARÁCSONYI ÜZENET Szent Karácsony napján hangosan mondjuk ki hitünket a jövőben. Hiszek egy szebb magyar jövőben! Hiszek egy jobb magyar jövőben! Hiszem, hogy a huszadik század utolsó évtizede a magyarság évtizede lesz! Hiszem, hogy a magyar vezetők, Amerika és Kanada magyarsága összefog, és a magyar népet Kánaánba vezeti gyorsan nyugati, amerikai és távol-keleti barátaink segítségével^ Hiszek egy Uj Világban, ahol ember csinálta határok nem választanak el magyarországi, felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki testvéreinktől! Kedves Honfitársaim, kellemes szent karácsonyi ünnepeket és egy boldog űj évtizedet kívánok a világ magyarságának. Az Isten áldasa legyen mindanyiunkon. Tóth Kálmán * INDIÁN REZERVÁTUMBAN A rezervátum dugadűlt viskói körül Néhány toprongyos, szutykos gyerek játszik S kedvetlen férfiak ténferegnek, Fanyar szájízzel, munka nélkül Egy asszony kézzel mossa a ruhát Villany és mosógép hiányában, Egy másik elnyűtt moccasinját Javítja a lakása ajtajában. Egy harmadik csecsemőt tart a mellén Amelyből alig csurran, csöppen némi tej A sápadt arcú, koravén újszülött Szájával mohén, kapkodva nyel. Mint hajdan otthon a cigánytanyán, Itt is kályhacsőből van a kémény És a viskók ütött-kopott asztalán Sovány az étel s ritka a falat kenyer. A viskók körül tengernyi a homok és a kő S poshadt vizet adnak a kutak, És vigasztalan helyen csak a keserűség nő És gyakran temetnek öngyilkosokat. Takács Lajos Valahol Távol-Nyugaton, az Egyesült Államokban. * SZERETNÉK VISSZAJÁRNI MAJD Csupasz lelkemmel szeretnék visszajárni majd, Majd, amikor nekem kondul a végső harang. Feljönni néha, megnézni, mivé lett a föld, Nem pihenni alatta, csak látni a jövőt; Van-e jogfosztott sorsoknak új vigasza, Megtudni, hogy a zsarnokság végleg összedőlt? Csupasz lelkemmel, szeretnék visszajárni majd, Csodálni újra a csillagos eget, napot. Hogy, viselnek még az emberek vérző arcot? Látni, velük elsírni az Összes bánatot, Tudni, kell-e még vívni a végtelen harcot, Vagy, némák azóta is a költői lantok? Csupasz lelkemmel szeretnék visszajárni majd, Hogy ott se feledjem a hazai föld izét. Pestre Budára egy üdvözletét inteni, A hÜ magyarok sírját virággal hinteni, És ha nincs szobor Pesten, akkor állítani. A hősökért, szentekért, szenvedőkért. Nekik. Hogy a föld alá megnyugodva visszatérjek, Visszatérjek, ünneplőbe burkolt lelkemmel Végleg megpihenjek, mint egy szelíd kísértét. Puskás Balogh Éva Mikor végrendeletét készíti, gondoljon a Magyar Szóra. "Nem magunkért küzdöttünk, mind többen küzdünk a leendőkért és az ékes jövőért." Tegye lehetővé, hogy továbbra is küzdhessünk. A Magyar Sző Szerkesztősége Szemelvények SINKA ISTVÁN: A fekete bojtár vallomásai c. művéből Születni, Szalontán születtem, a Nagy- Csengőd-utcában a Bozsár-féle házban, abban a szobában, ahol Mados Zsuzsa nagyanyám meghalt. Anyám vallomása szerint az érthetetlen dolgok egész sorozata történt, amikor születtem. így beszélte el: Szel főtt, este volt, esőcseppek suhogtak, az utcaajtoban két kicsi rongyos gyermek sirdogált, anyám kiment, bevezette a két gyermeket, megvacsoráztatta és lefektette őket. Éjjel arra ébredt, hogy sirt nagyon megint a két gyerek. Felkelt, hogy megvigasztalja szegénykéket. Nem találta őket sehol. A sirás most már a félszerből hallatszott. Vette a mécsest es utánuk ment: sehol senki és semmi - a sirás most már a padlásról hallatszott. Felment a létrán, bevilágított a padlásra és bekiáltott: gyertek elő gyerekek! Semmi hang. A padlásajtő bevágódott, a mécs elaludt s anyám ájultan csúszott végig a létrán. Mikor magához tért, látta, hogy a kiskertben kéttenyérnyi rózsákat nyitott ki minden szál krizantém. Akkorra hazagyalogolt apám Gyuláról, anyámat betamogatta s a szoba foldjire,én azonnal hazajöttem. Apám leszaladt a kert végibe, átkiabálta az öreg Berecnét. Az jött és elmetélte a köldökömet. Jő hosszúra sikerült. Egész tizennégy éves koromig azért volt nekem kettő abból a valamiből, amire az angyalok is kacsingatva néznek. Születésem után anyám nem mert magára maradni, apám tehát egy Szemes Mihály nevű komájával minden este hazajárt, hogy elfogja a két titokzatos vándorgyereket... Három hét múltán ugyanis újra sírtak az utcaajtóban - s utána újra a padláson. Akkor már szerencsésebbek voltak. Anyám a kémény háta mögött nagy fazék lekvárt lelt. Bele volt ágyazva a paliás paticsába. Csodálkoztak és levitték. Akkor vették észre, hogy én a bölcsőből eltűntem. Az ágy alatt leltek meg kibontott pólyában. Aludtam, mint a tej. Azontúl nem sirt soha többé a két vándorgyerek. A Bozsár-féle ház régen malom volt. A bábámat Kalmárnénak hívták s a kiskertben a krizantémek véresek voltak. Azt mondanom se kell, hogy én a lekvárból nem ettem, de a fazokat anyám még ma is féltve őrzi. ...Hogy aztán miként telt el az a néhány ev, amire én csak til-túl emlékezhetek, nem igen tudom. Én csak annyit tudok, hogy néha benn laktunk Szalontán, qéha meg kinn egyik vagy másik tanyán. Úgy, ahogy apámat a sors hányta-vetette ide-oda. folytatjuk SZEMLÉLŐ DEÁK PÁL ROVATA A SEGÍTŐ EGYHÁZ New York Manhattan városrészében, a 82. utcában, a 2-es és a 3-as Avenue-k között bújik meg egy templom, észrevétlenül a többi épület között. Talán valamikor iskola lehetett, ma Isten háza és baptista imahely. A tiszteletes és a gyülekezet vezetője Kulcsár Sándor lelkész, aki Kolozsvárról érkezett, s már öt éve teljesít szolgálatot New York-ban. Erről a hitről igazán keveset hallani, belső élete ali|- alig ismert a kívülállók számára. Kulcsár Sándor szavai közelebb visznek minket ennek megértéséhez. Kulcsár Sándor Egyházunk egy lényeges kérdésben a görög-keleti keresztényseget követi. Mi bemerítéssel keresztelünk, erre a célra minden templomban rendelkezésre all egy medence. Éppen ezért erre az aktusra csak 13-14 éves korban kerülhet sor. Addig csak nevelés folyik a közösségben. Egyházunk nem téritó egyház, senkit sem akarunk meggyőzni tételeink igazságáról, de őrömmel fogadjuk a hozzánk érkező új tagokat. Legtöbbnyire ezek a személyek világszo- ____ vétségünk által, vagy barátokon, ismerősökön keresztül keresnek fel minket. Már eddig is többezer arra rászorulónak nyújtottunk átmeneti szállást Isten nevében. Bánatunk csupán az, hogy később, ahogy sorsuk jobbra fordul, megszakad a kapcsolat velük, eltűnnek a nagyvilágban. Egyházunk történetéről a kővetkezőket mondhatom: A baptista misszió nemrég ünnepelte fennállásának 200. évfordulóját New York-ban. A magyar egyházat itt 1906-ban alapították lelkes honfitársaink. Jelenleg mintegy 100 tagunk van, többnyire a fiatal korosztály soraiból. A legtöbben a 30-as években voltunk együtt, akkor 300 fŐt számlált a gyülekezet. Jelenlegi épületünket a tagok vásárolták, valamikor iskolaként működött. Jelentős támogatók nélkül miiködünk, nem áll rendelkezésünkre komoly anyagi háttér. Kivéve 1917-ben, amikor a Colgate gyár tulajdonosa 20 ezer akkori dollárral segítette a templom megvételét, mert magyar munkásai voltak. A munkások csak 5 ezer dollárt tudtak összegyűjteni erre a célra. Egyébiránt a pénz nem játszik elsődleges szerepet, inkább egymás segítése, a közösségi elet kialakítása a célunk. Van egy pengetés zenekarunk, amely már jó néhány fellépést tud a háta mögött. Legutóbb éppen a 200 éves jubileumon szórakoztatta a közönséget. Pesten múkódik hittudományi akadémiánk, amely mostanra nemzetközi részleggel bővült, ahol angolul is folyik oktatás a más országokból érkezett fiatalok részére. Azt hiszem, ez jelentős elismerése hazánknak. összegezve, egyházunk egyszerű segítő egyház, ahol a kopogtató bebocsát- tatást talál. MOST MÁR VEHET TULAJDONJOGGAL LAKÁST VAGY HÁZAT MAGYARORSZÁGON anélkül, hogy külföldi állampolgárságát és jogait feladja Hotel, lakás, iroda építkezéshez és ipari vállalatok felújításához tőkés társakat keresünk. RETUR REALTY CORP. Új címünk: 130 RftaéisM Ave. 4th Floor New York, N.Y. 10016 Telefon: 213/695-2245 Értet 212/684-2175
