Amerikai Magyar Szó, 1991. július-december (45. évfolyam, 27-48. szám)
1991-10-10 / 38. szám
Thursday, Oct. 10. 1991. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3. Ahogyan én látom Amerikai rapszódia A szerkesztőnk észrevételei Ötven évvel ezelőtt gyakrabban jöttek a hírek Németországból, hogy a Hitler Adolf által szervezett nemzeti szocialista párt barnainges, fiatal tagjai utcai verekedéseket provokálnak, kezdik megtámadni a szocialista és kommunista párt tagjait és különösen az "idegen"-nek minősített zsidó polgárokat. Otven millió európai - köztük kb. három millió német - pusztult el, német varosok tucatjai lettek lerombolva abban a világkatasztrófában, amelynek első megnyilvánu- , lásai ezek az utcai Ezekben a varosokban verekedések voltak ár- voltak nagyarányú ide- tatlan emberek meg- genellenes tüntetések támadásával. Németországban. Nagy árat fizetett a német nép azért, mert megengedte, hogy a faji es politikai gyűlölet mérge elterjedhessen a nemzet testeben. Az uj Németország vezetői megígértek, hogy "soha többé"... De most, 50 évvel a kezdeti jelenségek után, ismét kisérteni kezd a múlt! A New York Times Bonnból, szeptember 30-án keltezett jelentpseben olvashatjuk, hogy fiatalkorúak bandai valami 20 német városban rendszeresen megtámadnak külföldről: Vietnamból, Mozambikból, a Szovjetunióból es Kelet-Euröpából származó munkásokat, köztük románokat. Magyarok megtámadásáról eddig még nem volt jelentés. Lipcsében a hatóságoknak 240 románt kellett lakásaikból kimenekíteni. A támadások nagy részét az ismét szervezkedni kezdő neo-náci mozgalom ifjú tagjai hajtják végre. Arra hivatkoznak, hogy a külföldiek miatt^ sok német polgár válik munkanélkülivé. Es a "lakáshiányt" is ők okozzák. A legfélelmetesebb a dologban az, ho^y ez a kimondottan náci szellemű izgatás sajnos kezdi a német polgárok millióit befolyásolni. A német szociáldemokrata párt, amely ellenzi az izgatást a külföldiek ellen, súlyos vereséget szenvedett a legutóbbi választások alkalmával, amikor a szavazatoknak csak 39 százalékát nyerték az előző, 1987-es választásokon kapott 51 százalékkal szemben. Egy legújabb közvélemény vizsgálat szerint a ..yugat-németek 38 százaléka rokonszenvez a neo-nácikkal a külföldiek kérdésében. Az 1933. március 5-i Reichstag-választá- sokon a náci párt 44 százalékot kapott. 18 nappal később Hitler teljhatalmú diktátorává vált Németországnak! "46 évvel Hitler Adolf után vékony jégén korcsolyázunk" - mondta Cornelia Jacobson, a Liberális Párt egyik vezetője. Történt pedig mindez abban a Németországban, amelynek prosperitása az egész világ csodálatát váltja ki. NEW YORK, N.Y. A Time, Inc. ujsá^vallalat tavaly megvásárolta a Warner filmvállalatot 14 milliárd dollárért. Steven J. Ross, a Time, Inc. vezérigazgatója, aki a vásárt megszervezte, 78 millió dollár jutalmat kapott fáradozásáért a cégtől. A vásárt követően a Time-Warner cég elbocsátott 605 alkalmazottat. Az újságírók szakszervezete, a Newspaper Guild, megállapította, hogy Ross úr kétszerannyi fizetést kapott fáradozásáért, mint az elbocsátott 605 alkalmazott. Vegre. A szakemberek szerint tálán a nyár végére tényleg veget ér az immár egy éve tartó gazdasági visszaesés az Egyesült Államokban. Itt, Manhattanben, "helyi szinten" egyelőre főleg a hanyatlás érzékelhető : egy közeli barátomat három hónapon belül kétszer bocsájtották el; tönkrement a videokölcsönzőm; bezárt a health club-om; csődbe ment a kedvenc kínai éttermem, ahol négy dollárért mej* tudtam ebédelni (ennyi körülbelül a törvény által megszabott minimum órabér Amerikában.) Ebben a gondokkal terhes légkörben igen megörültem a Forbes üzleti magazin egyik legutóbbi számában közölt cikknek arról, kik Amerika legjobban kereső vállalatvezetői. Jólesik tudni, hogyha sokan kicsit elveszettnek is érezzük magunkat, társadalmunk szerencsésebb tagjai soha nem éltek ilyen jól. Steven J. Ross, a Time Warner média nagyvállalat főigazgatója tavaly 78,1 millió dollárt keresett, az Apple Computer főnöke 16,7 milliót vitt haza, a Walt Disney vezérigazgatója, Michael Eisner pedig 1990-ben 11,2 milliót szakított le. Lám, szorgalommal, kitartással milyen sokra lehet vinni! Egy amerikai nagyvállalat vezetőinek (vezérigazgató, igazgatók, főosztályvezetők stb.) összjövedelme több részből tevődik össze. Az alapfizetéshez és az év végi prémiumhoz jöhetnek a különböző honoráriumok, illetve jutalékok, valamint (általában ez jelentheti a legtöbb pénzt) a vállalat bizonyos mennyiségű részvényének tulajdonjoga, melyet bármikor készpénzért értékesíthet. A Reebok vezérigazgatója például tavaly tizennégymillió dollárt tett le felesége elé a konyhaasztalra, de ha holnap ügy gondolja, hogy több pénzre van szüksége (közelgő házassági évforduló, vakacio, kuplungcsere), akkor a birtokában lévő Reebok részvényekért 217 milliót markolhatna föl. Miért is ne? Minél sikeresebb a vállalat, annal többet keres a főnök. Avagy? ( ( A Chrysler autógyár jövedelme 1990-ben 80 %-kal csökkent az előző évhez kepest, a Chrysler részvénye ennek arányában 20 dollárról 13-ra zuhant. A cég elnöke azonban, a népszerű Lee Iacocca, afféle mintakapitalista, akinek vallalatvezetes- rol szóló könyve bestseller volt, szerződése megújításakor egymillió dolláros fizetése es prémiuma mellé kialkudta, hogy ellenszolgáltatás nélkül kapjon négymillió dollar értékű részvényt és két családi házat, tís ez nem egyedi eset. Egyre gyakoribb, hogy egy stagnáló vagy éppen veszteséges nagyvallalat vezetői aránytalanul nagy jövedelmet osztanak szét maguk között. Úgy látszik, azért valamit csak eltanultak a kommunistáktól, ezek is elszakadtak gyökereiktől. Mig Japánban az a fizetési elv érvényesül, hogy egy cég legjobban megfizetett alkalmazottjának fizetése ne haladja meg a cég legalacsonyabban megfizetett dolgozója keresetének húszszorosát, addig ez a jövedelem beli különbség az Egyesült Államokban aránytalanul nagyobb. Ez különösen szembetűnő manapság, amikor az ország az acéltermelésben, az autógyártásban, az elektronikus fogyasztási ( cikkek előállításában nemcsak világelsőségét vesztette el, de hosszú távon hanyatlik, és az egész gazdaság egyre inkább a szolgáltatóipar felé tendál. Lustaság és kapzsiság, ezek olyan érzelmekkel terhelt, durván általánosító fogalmak, melyeket egy egész országra kockázat9s alkalmazni. Az azonban kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a laissez-faire alapelve, miszerint az államnak, a( kormánynak nem annyira irányitó, mint inkább a legáltalánosabb értelemben vett felügyelő szerepe van csak, és hogy az egyén a saját érdekeit érvényesítve az egész társadalom felemelkedései, jólétét segíti elő, egyre kevésbé hasznaiható a huszadik század végére kialakult globális gazdaság, a társadalmi egyenlőtlenségek fokozódásának idejen. A Fal lerombolása, a Szovjetunió látványos széthullása, a kelet-európai forradalmak, illetve politikai átalakulások itt rengeteg vállveregető nyilatkozatnak, tanulmánynak, cikknek adtak látszólagos alapot: lám, a demokrácia azért a legjobb kormányzási forma, lám, mégis csak a kapitalizmus az egyedüli üdvözito gazdasági rendszer. Ez az önteltség azonban kezd fölcserélód- ni egyfajta vákuummal, az egyre égetőbbe váló kérdések megválaszolása utáni kétseg- beesett hajszával. Az amerikai újságolvasók, tévénézők számára már kliseszamba megy a problémák véget nem érŐ listája: no a környezeti szennyezödes, romlik az infrastruktúra, alacsony színvonalú a közoktatás, nincs pénz kulturális intézmények, illetve művészek támogatására, megoldhatatlan a hajléktalan tömegek helyzete, a kokain és a heroin nem volt soha ilyen olcsó es könnyen hozzáférhető, nincs átfogo, ingyenes betegbiztosítási rendszer,stb. Ez mind igaz, mondja a kormány es mondják a konzervatív beállítottságú politikusok és kommentátorok, de ahogy a gazdasag ismét fellendül, lesz majd pénz e sok probléma megoldására is. Az viszont igen kétséges, hogy az amerikai társadalom egesze képes lesz-e visszanyerni sokáig irigyelt rugalmasságát, kezdeményezőkészséget, technológiai, termelékenységbeli elsőbbségét. Egy átlag amerikai háztartásban alig lehet ma már olyan elektromos fogyasztási cikket találni, a hajszárítótól a televízióig, a gépkocsitól a kenyérpirítóig, amit ne Japánban, vagy egy más távol-keleti országban gyártottak volna. Buy American, vásárolj amerikai terméket, ez kezd manapság etikai kérdéssé válni. Till a jelenlegi gazdasági | nehézségeken, a kialakulóban lévő új világrend legalapvetőbb kihívásaival az emberi fejekben, a beidegződött szokások, sokáig tevedhe- tetlennnek hitt értékek megváltoztatásával kell megbirkózni. Az elmúlt evtizpdek politikai merényletei után, a nagyvárosi gettók mindennapos utcai lövöldözései idején még ma sem lehet elemi, hogy a lőfegyverek vásárlását, illetve azok jogtalan használatát komolyan korlátozzak. Annak a komisz háborúnak ott, a Perzsaöbölnél volt azért egy reményt keltő pillanata. Egy éhségtől, tetvektöl és rettegéstől elkinzott iraki katona egy amerikai tengerészgyalogos géppisztolyával farkasszemet nézve kimászott a sivatagba ásott lóállásából. Kezét feje fölé tartva lassan elindult az amerikai katona fele, majd hirtelen a földre vetette magát, és zokogva átölelte ellensége lábát, és kegyelemért könyörögve csókolni kezdte annak bakancsát. A fiatal amerikai nem lehetett több húszévesnél, hátára vetette fegyverét, és folsegitette a megfélemlített irakit, miközben nyugtatólag azt hajtogatta: That's okay, that's okay. Talán ebben a kontinensnyi nemzetben van annyi tartalék tisztességből, jó szándékból, találékonyságból, szorgalomból, nagylelkűségből, ami hozzásegítheti, hogy ismét "első legyen az egyenlők közt.". Hat igy élünk. Heller Gábor 1 Részlet H.G.-nak á budapesti Elet és Irodalom augusztus 9-i számában megjelent cikkéből. HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 25.- Felévre $ 14.Kanadába és Európába $ 30.Megújitásra: $.............Naptárra: $...... Név:......................................... Cim:..........................----..........
