Amerikai Magyar Szó, 1991. július-december (45. évfolyam, 27-48. szám)
1991-09-12 / 34. szám
Thursday, Sep. 12.1991. AMERIKAI MAGYAR SZO 13. KÖNYVSZEMLE »»»»♦»♦♦<««»>»»»» GIMES IBOLYA MESE VILÁGA A napokban Géniből hozta a posta Gimes Ibolya: TÜCSÖKZENE cimú költői meséjét, mégpedig magyar nyelven. Meg kell azonban mondanom, hogy ez a negyvenhét oldalas verses könyvecske, amelyet Teleki András illusztrált eredeti rajzaival, s amely a müncheni Griff-Verlag kiadásában jelent meg, finom papíron és szép olvasható betűkkel, évekkel ezelőtt jelent meg és hogy csak most irok róla recenziót, ezt azért teszem, mert ez a vékony kis kötet valóságos revelációt jelent a mai ifjúsági irodalomban. Igaz, már megjelenése idején Marai Sándor hívta fel a párizsi Irodalmi Újság olvasóinak figyelmét a Genfben élő Gimes, azaz Kurz Ibolya eredeti költői tehetségére. A Tücsókzene verses meséjét most olvastam el először és valósággal elbűvölve tettem le, amikor az utolsó befejező mondatokhoz érkeztem: Avignonban igy esett/ n^esélik a verebek/ a tücsök is ciripeli/ bősz Mistral is ismeri/ hogy igy történt hajdanán/ ez a mese igazán/. Mert ennek, az ifjúságnak szentelt pompás mesének megértéséhez hozzá kell fűznöm, hogy egész témamenete a delfranciaorszagi pápai városban, Avignonban játszódik le, a Provence napsugaras, virágos, exötikus illatokkal teli középkori légkörében, amelyben a költő invenciózus, eredeti tehetségével a Tücsökzene elmés, bájos meséjének keretében föleleveniti a középkori Avignon egyik pápájának, Boniface-nak és vele élő öszvérének életet és sorsat. A Tücsökzene csak szimbolikus, de megi- géző érv ahhoz, hogy a költő, Gimes Ibolya gazdag, színes, elkápráztató képzeletével rekonstruálja egy dél-franciaországi középkori város akkori életformáját, szokásait, hagyományait, az emberek magatartását, kapcsolatait a természet elragadó szépségeivel, különös illataival, a dolgozók napi életét a réten a szőlÖskertekben, föleleveniti a cipészek, takácsok, aranyművesek sürgölŐ- déseit munkaközben. De látjuk azt is, hogy Boniface pápa gyengéd, félő szeretetevel hogyan borul szerény, hűséges, jó, türelmes öszvérének nyakába, hogy megköszönje a napi imájával, hogy ezzel az Isten teremtményével Öt megajándékozta. A Tücs'ókzene a gyermekeknek aranyosan irt mese, amelynek versbe öntött, elbeszélő formáját, a pattogó áj rímek és ritmusok zenéjének gazdagságát, még közelebb hozza nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek szivéhez és leikéhez. Ámbár Gimes Ibolya verses elbeszélése telítve van a középkori Avignon i^azi eseményeivel, történeti világával, feltarul benne a kornak szelleme, hangulata, hite, életlátása és életérzése, mert amint láttuk a Tücsókzene muzsikája az csak keret, hogy felfedjük, a^mi az emberi leiekben jó és rossz, hiü es rűt, gyengeség és szeretet. Van is ebben a szép, megható vigasztaló, sokszor az emberi arcra varázsló mosoly és nevetés közben egy morális es ma is aktuális szentencia: Minden gyáva ember bűne/ azt bántani aki gyenge/ aki nem tud visszaütni/ de könnyű igy hősnek lenni/. Itt a Tücsökzene költője a megbántalmazott, megrúgott, agyonszenvedett, agyon- kinzott kis öszvérre gondolt, akit Ve'de gyermek a tortúráknak vetett alá irgalmatlanul, a gyermeki ösztön ismert' kegyetlenségével. Ebből ma is minden gyermek, minden ember tanulhat, mert a rossz ösztönök és hajlamók ma is, a 20. század végén, az új civilizációk virágkorában is ott szunnyadnak az emberi lélek legmélyén. Beregi Tivadar (Párizs) DE MIT ER az erdélyi, HA MAGYAR? Nem is tül sok évvel ezelőtt, azt hogy Erdély, még kimondani is sötétben bujkáló nacionalizmusnak bélyegezték. Aztán egyre többen, egyre több forrásból értesültek arról, hogy igenis volt egyszer egy Magyar- ország, s hogy a mai Magyarország gondjai közt igen előkelő helyre került, legalább szellemileg, a határokon túli magyarság sorsa. Talán már nem sokan képzelik, hogy a székelyek nem magyarul beszélnek, annak ellenére, hogy csúf pesti nyelvünk nem érhet föl Udvarhely vidékének nyelvi ^gaz- dagságával, izességével, csinosságával. Mára megtanultuk: nem Ők, de mi nem tudunk magyarul. Az erdélyiek - örömünkre, bánatunkra- megelevenedtek, valós lényekké váltak, elkezdtek átjárkálni ők is hozzánk, a feketetói vásár ma már csak szerény előcsarnoka lehet annak a forgatagnak, amit Budapestre, s az ország más vidékeire kerülő erdélyi áruk jelentenek. Közben Romániában lett egy forradalom - azért ez a kicsit idomtalan lett szócska, mert a volt-tál befejezettségét és valódiságát, csinálatlan- ságát hangsúlyoznám, s ez nem lenne igaz -, aztán kiderült: a nepmozgalom nem indult meg visszafele, aki egyszer belekóstolt a magyar világba, a magyar életbe, az csak érzelmeiben kívánkozik vissza az Erdőn Túli Tájba,l(j testileg nem. -Hiába volt, van és lesz Sütő András és Tőkés László visszahívó szava, úgy látszik Erdély soha sem lesz a mienk, de az erdélyiek: igen. Menekült-befogadó ország lettünk, s hiába szóltunk előre, hogy itt hiánycikk a bérelhető lakás, drágaság van, és közelit a munkanélküliség, ők csak jöttek-jöttek, özönlöttek. A nyilvánvalóan sokindokú népmozgás eleinte szép cselekedetekre ragadta az anyaországi sziveket, adakoztak fiiínek-fának, ügy, ahogy kell. Aztán egyszer csak észbe kaptunk: rájöttünk, azokat kell igazán és erősen támogatni, akik maradtak, akik nem a gazdasági turizmus nemzetközi utján járnak, hanem az önnevelés, az önőrzés, a megmaradás keskenyedŐ, de nemzedékek által kitaposott Ösvényén lépdelnek, előre. Biblia, könyv került a hátizsákokba, a világitó, emlékező gyertya mellé, s a határon esett hosszú várakozásokat( nem számítva, ki-ki meglelhette Erdélyben adakozó kedvének valóságos, eleven társait, azokat, akik tényleg erdélyiek akarnak maradni, nem csak magyarok. De nem mindenki ezzel tölti ki a nyarat, sokan ruccannak ki a sógorékhoz, Olasz'- ba, Spanyol'-ba, Görög'-be vágyik a magyar, s ha ügyesen spórol, ki is jut oda, dacára szűkös valutakeretének. E nyaralások előkészületeinek izgalmai közben már hajlamosak vagyunk megfeledkezni a közénk szorult, hozzánk tapadt, velünk élő erdélyi felebarátainkról, s ez még a jobbik eset. Mert újra kezd hallatszani, hogy sokuknak már túlságosan sikerült ideát megtelepedniük, s részben családi-baráti, részben allami segédlettel otthont teremtve dolgoznak, tanulnak, tanítanak: immár ennek az országnak öröméből-büjából részesednek, s bizony az ügyesebbjenek már nemcsak kenyérre, de - s én azt mondom: hál' Isten - kalácsra is futja. Nem sokan mondják ki szívesen ezt a hál' Istent. Saját gondjaikkal szembenézve- ilyen olykor csak egy kirakatba tett méregdrága gyerekcipő - dühükben saját küzdelmes életükre gondolva, azt mondják az immár megtelepedettnek, hogy "könnyű nekik". Nem könnyű nekik, még akkor se, ha a nálunk is szűkösen osztható javakból némelyiküknek szinte ingyen vagy kevesebbért jutott, mint nekünk, esetleg. S ha még csak gondolnánk! De séftő gondolatainkat ki is mondjuk olykor, s nem is mindig az érintettek háta mögött, de fülük hallatára. Amitói a meglett férfiember is (akinek nincs se a^ja, se anyja) sírva fakadhat. Az Ó szépséges szülőföldje utáni hiábavaló fájdalom mellett a sértő szó alig elviselhető. A vesztes forradalom után százezrek menekültek el Magyarországról, a visszatérés reménye nélkül: a nagyvilág, a mostanában oly sokat emlegetett Európa, de még inkább a távoli földrészek: Amerika, Ausztrália befogadta a magyarokat. Megértéssel, tapintattal fogadta a menekülőket; nekik nemcsak kenyeret és fedelet adott, de sokszor ösztöndíjat, vállalkozásaikhoz szükséges pénzt is, a sokszorosát annak, amit mi most az erdélyieknek adni tudunk. Dacára a sajtó fölszabaditásanak, a tombolóan termő nyilvánosságnak, meg mindig nem értettünk meg mindent a tegnapi és a mai Románia történelméből. Nem értjük a generációkon át beléjük ültetett szorongást, a félelmet a másik embertől, akinek sokszor a nyelvét se éntik, nemhogy önző és hatalmaskodó, embertelen parancsait. A fiatal nacionalizmusok barbarizmusa sújtott le rájuk mindennapjaikban, gyermeküket bárki összeverhette, megalázhatta nyelvi másságuk miatt. Itt most megszűnt ez a veszély. De lehet, jöhet helyette más: a magyart a magyartól elválasztó sorskülönbség érteim ezhetetlen- sége, a félresikló indulat, az Európába igyekvők európaiatlan félmondatai. Tudom, jól tudom, ezek csak szavak, csak jámbor, illedelmes szavak. Mégis: vigyázzunk szavainkra. Apáti Miklós Az Európai Bizottság jóváhagyta a "háromszög-megállapodást", amely lehetóvé teszi 45 ezer tonna magyar búza Albániába szállítását: a Phare-segélyprogram keretében ötmillió ecu-t utalt ki az Albániának szánt magyar búza megvásárlására. * A Bakartyin KGB-elnök a Wallenberg- ügyre vonatkozó dokumentumokat (tanúvallomásokat) nyújtott át Svédország moszkvai nagykövetnek, am azok csupán megerősítik a hagyományos változatot, amely szerint 1947-ben a diplomata szívrohamban hunyt el szovjet börtönben. FAMILY PRACTICE Dr. MOLNÁR TAMAS Általános, családi orvos. 83-39 DANIELS St. Briar wood (Queens) NY» 11435 TeL (718)291-5151 One block East of Main St. & two blocks South of Grand Cent. Pkw. Bus: Q 44 Main St. & Grand Centr.Pkw. Q 60 Queens Blv.& Van Wyck Blv. Subway: F or R Van Wyck Blv. Station. Magas vérnyomás, cukorbetegség, kisebb sérülések, baleset, oltások, Cholesterol, izületi bántalmak korszerű diagnózisa es gyógykezelése EKG, röntgen, laboratóriumi tesztek a helyszínen Gondos orvosi kivizsgálást és kezelést nyújt az egész család számára. Szükség esetén kórház biztosított Biztosítást elfogadok
