Amerikai Magyar Szó, 1991. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-17 / 3. szám

Thursday, Jan. 17.1991. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. INDIG OTT(5: AZ ELLOPOTT FORRADALOM Az utolsó kelet-európai diktatúra végnap­jait elóször Temesvár szirénái jelezték. Odafigyelt az egész világ. Az "Aranykor­szak" elképzelhetetlen nyomorától mej*- csömorlött temesvári román, magyar es nemet egyaránt végső elszántsággal, fegy­vertelenül, de a "Most, vagy soha" hitével vette birtokába az utcát. És megszólaltak a fegyverek. Gyilkolt a szekuritate, sorozatokkal kaszált a ren­dőrtiszt, tankjait küldte a katonaság. Az első órák-napok sebesültjeivel, elfogott- jaival kinzókamrákban végzett a pribék. Irtózattal, rettegéssel vártuk Váradon, Kolozsvárott, Vásárhelyen a híreket. Tart-e még az eró? A Tőkés László körül és mel­lett tömeggé nőtt elszántak csapata ki- tart-e addig, mig Bukarestben is vétót mond zsarnokának a főváros népe? December 22-én érkezett el a várva- várt pillanat. Az ország szinte egészét már tüntetés és sztrájkhullám borította lázba ekkor. Aradon a tömegbe lőttek. Kolozsvár, Brassó, Szeben terein is fenye­getően csoportosultak a Temesvár hősei­vel szolidáris tízezrek. S Mátyás szülővá­rosában is áldozatait szedte a terror. A "fórumon" pedig cinikus demagógiá­jával is(mét megjelent - most utoljára - a "Vezer". Ám a dicsőítésére osszecsódi- tett lakosság végre ellene fordult. Heli­kopterek menekítették vélt menedékének bunkerébe a nemzetvesztot. S megkezdődött a román fővárosban is a maga nemében egyedülálló forradalom. A Térén bátrán kitartó fegyvertelen soka­ságot orvlövészek mesterhada ritkította, de a pillanat-hősök reflektorfényben "bá­tor" gyűrűjét meg sejn közelítettek a löve­dékek! Hiszik ezt? Értik ezt? Első jelene­tei ezek az új komédiának, a puccsal el- fuccsolt forradalmi közjátéknak. S a Kik lőttek?, Miért lőttek?, Kinek a parancsara lőttek? kérdéséitől azóta is hangos a román ellenzéki sajtó, az első pillanatokban megfélemlített és félreve­zetett közvélemény. A megválaszolatlan- ságok pedig tartanak. Parlament porond­ján, külpolitikai szereplések nyilvánossága előtt mosakodik az elnök, a kormány, és szinte sehol sem hisznek szavának. Majd jött a leszámolás. Ad hoc bíróság iteloszeke adott "jogi keretet" minden idők legalnokabb diktatorparja kivégzésé­hez. Százszorosán megérdemelték sorsu­kat. De sokakban meg-megfogalmazódik egy kérdés: miért is kellett oly sietve el­hallgattatni a bukott pártvezért? Tán-netán "kellemetlen" dolgokat, kapcsolatok szá­lait mondhatta volna világgá? A csöbörből vederbe állapotát lelephezhette volna? Ki tudja? Az elnök és környezete bizo­nyosan. A köreikbe férkőzött volt-vezetes második vonala is szemérmesen hallgat az újból csak a szamukra teli húsos fazék mellett. S ismét kisért a "műit". A tegna­pot visszasíró pártos had átkereszteltjei undorító acsarkodással mocskolják a még erőtlen román demokrácia exponenseit. Árulónak kiáltják ki Doin^ Corneat, idegen zsoldosnak titulálják Tőkés lászlöt, rágal­mazzák az írószövetség fiatal költő-elnö­két, Mircea Dinescut, s ehhez a revansis- ta kórushoz olyanok csatlakoznak szólis­taként, mint Adrian Paunescu, Eugen Bar­bu, vagy Corneliu Vadim Tudor, akik Ceausescu bérenceikent játszottak volt el becsületüket. S ebben az összn^mzeti Nagy Romániát fajgyűlölő propagandával tam-tamozó csin­nadrattában a magyar nemzetiség elleni támadások kapnak hangerőt. Eredményesen. Kampányaiknak a magyar iskolahalózat is kárát látja. A régi állapotokat sem állít­ják vissza! Övön aluli ütésekkel szorítják háttérbe az egyenlőséget hangoztató tan­ügyi vonatkozású RMDSZ— követeléseket. S a kormány rá-rádupláz intézkedéseivel a mesterkedesekre. Lásd a volt bukaresti Ady-liceum kálváriáját. Lásd a szándék- nyilatkozatot. tett, a kétszázötven éves magyar tanitas - hagyományokkal rendel­kező varadi iskola, a volt Premontrei gim­názium magyar tagozatának helyzetét. "Demokrácia" ez a javából. Olyan demok­rácia, _ ahol egyelőre még mondani mond­hat akármit a polgár, de tenni nem tehet! Mert csak a kormány és a parlament a mindenható! A kormány tehát valóságos szükséglét hirdetöjeként privatizál és árliberalizálást folytat. Az előbbit papi- ron (azaz bürokrácia tehetetlenségébe fulladt steril ( cikkelyekkel)^ az utóbbit pedig példanélkúli áremeléssel! Üzletei kongnak az ürességtől, de kétszázötven- háromszáz százalékkal emelték fel a nincs- nek az árát! S ez csak a kezdet. Januártól az eddig "támogatott" alapélelmiszerek is szabadáras kategóriába tartoznak majd. S jött közben a marosvásárhelyi már­ciusi rémálom. A BÓlyaiak városának fő­terén farkasszemet néző magyarok és ro­mánok s a köztük "tehetetlen" katonaság többfelvonásos drámájával. Láttuk a do- rongos-furkósbotos falusi román csöcse- leket. A felbujtottakat, a félrevezetetteket S láttuk, látták a betört fejeket, az esze­veszett adok-kapok tömeghisztériáját, melyben az "Oszd meg és uralkodj" régi elve alapján uszítottak egymás ellen addig toleráns egymás mellett élőkét. Születtek üj mártírok, lettek új áldoza­tok. S lett légyen élő eleven seb minden­ki tudatában. Egymásbántás. Előlepett eddigi "kulturális álarcát" levetve a szélsojobbos soven-nacionalista színeze­tű "új" politikai kisebbség, a Vatra Roma- neasca, melynek fasiszta szájhősökre emlé­keztető agitátorai a nyílt magyarellenes- seget hirdetik. S az alig*demokrácia kevés igazi vívmányának egyikét felhasználva, sajtójuk is a fékevesztett uszítás szócsöve/ Félelem, csalódás ütött tanyat a kisebb­ségi sors ismét-üldözöttjeiben. A már "szabad" határon turistaútlevéllel rendel­kezők százai-ezrei hagyták el a december­ben megtalálni vélt közös hazát. Exodus, transzilvániai módra. Sokadik sorscsapása _____________ (folytatás a 7. oldalon) MAGYAR UROLÓGUS Dr. GEORGE KLEIN Comell-diplomás, urológus szakorvos RENDELŐK: ÚJ CÍM??? 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 110-45 Qneeiu Bbd.. Forest HlUs, NY 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-8700 Prosztata problémák *Vasectomy Húgyúti fertőzések * Impotencia Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEFON-KONZULTÁCIÓ Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk FEDOR ÁGNES EMLÉKÉRE Tovább szürkült Budapest. Eltávozott Fedor Agnes ujsagirónö, a Magyar Nemzet munkatársa több évtizeden keresztül. I Nem mindennapi ember volt. Úgy irt, ahogy beszélt. Gondolatai, érzései és azok kifejezése között nem volt semmiféle gát vagy akadály. Amikor az ember egy-egy írását olvassa, az az érzése, mintha nem gondosan meg- és átformált mondatokat olvasna, hanem Ágnessel (Agnes nénivel) személyesen beszélgetne. Mindenről tudott Írni, s minden téma volt a számára. Senki nem tudott többet Budapestről nálánál. Mindenkit ismert, s mindenkiről volt egy érdekes "story" a batyujában. E sorok Írójá­nak különös fájdalom Fedor Ágnes halála; kisgyerek korom óta ismert, sót néhány éve barátságával is kitüntetett. Ez a megtisz­teltetés kötelez. Jóllehet, elsősorban újságíró volt, néhány regényt is irt. Leginkább családtörténeteket a vészkorszak idejéből. A felszabadulás Párizsban érte. A szabad Francia Rádió legelső adásán az ország nagyközönsége Fedor Ágnes hangját hallhatta. Franciául irt szabadságversét szavalta. Németül ugyanúgy tudott. Egy alkalommal német barátomat mutattam be neki. Néhány perc után a XIX. századi német történelemre terelődött a beszélgetés. Ebben is verhetetlen volt. A barátom tátott szájjal kapkodott levegő után. "Hát arról maga nem hallott?" volt Ágnes néni kedvenc szójárása. A férje sem volt mindennapi személyiség: báró Wesselényi Miklós. Volt egy bejárónő­jük is, a Mariska. JÓ asszony volt, csak éppen egy kicsit lopós. Amikor a hetvenes években megkezdőd­tek a tárgyalások a magyar korona vissza­szállításáról, a Vatikán nem volt hajlandó a Kádár-kormány képviselőivel tárgyalni. Ijgy hát megkértek az idős báró urat, hogy o utazzék el Römaba. Amint beült a taxiba, amelyik kivitte a repülőtérre, Ágnes még utánaszólt: Aztán vigyázz, ha hazahozod a koronát, nehogy a Mariska ellopja! Az öregedes sem ügy ment végbe nála, mint az átlagembereknél. Nem szürkült el az egyénisége, nem épült le szellemileg. Talán egy kicsit többet mesélt a korábbinál. Ez azonban csak nyereség volt a környezeté­nek. Történetei, amelyek rendszerint saját élményein alapultak, mindig lenyűgözően érdekesek voltak. Egy délután azután nem jól érezte magat. Kihívta a körzeti orvost. Az megvizsgálta, de semmi nyugtalanitót nem talált, igy hát elment. Agnes pedig ledőlt pihenni. Örökre. Geréb László Téli epilógos Tudod, hogy mi volt a télen? Fehérre mosott a szűzi hó. ........Most itt állok tavaszvárón, csodafeheren. Benedek

Next

/
Oldalképek
Tartalom