Amerikai Magyar Szó, 1991. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1991-02-14 / 7. szám
Amerikai ÁRA 50 CENT Hungarian Word Inc. 130 E 16th Street New York, N.Y. 10003 ISSN 0194-7990 Ért. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952. under the Act of March 2, 1879. at the P.O. of N.Y. N.Y. Vol. XLV. No. 7. Thursday, Feb. 14. 1991. AMERICAN HUNGARIAN WORD, Inc. 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003. Tel: (212) 254-0397 HOGYAN ÁLLUNK A VAGYON ELOSZTÁSÁVAL? A KUVAITI EMIR 70 FELESÉGE * i t Irta James H. Webb, Jr. a Reagan adminisztráció haditengereszeti minisztere. Irta Kevin Phillips, Nixon elnök volt sajtófőnöke Bush elnök kongresszusi beszédének egyik legtöbbet vitatott része az értékpapírok eladáséból származó haszon adójának további csökkentése volt. Az adó erre eddig 31% volt, amit az elnök most 28%-ra javasol csökkenteni^ amikor pedig adócsökkentés helyett adóemelésre volna szükség, hogy fedezzük az ÖbÖl-háboru költségeit és csökkentsük az állami deficitet. Egy évtizeddel ezelőtt Reagan elnök es a kongresszus kétpárti többsége darabokra vagdalta azt a szövetségi adózási rendszert, amelyet egy fél évszázad óta építették fel. Odafejlódött a helyzet, hogy egy 50.000 dolláros jövedelemmel rendelkező házaspárnak 1990-ben 41% adót kell fizetnie (beleértve a 7.65%-os társ. biztosítási adót), mig az, aki egy millió dollárt keresett, csupán 28%-os adót fizetett 50.000 dolláron felül. Hogy mit eredményezett Reaganék adópolitikája, az kiderül a Forbes magazin legutóbbi számából, amelyben a 400 leggazdagabb amerikait ismertetik. E 400 család, vagy személy összvagyona 1989-ben 270 milliárd dollárra rúgott, az 1982-es 92 milliárddal szemben. Ugyanakkor a népszámlálási hivatal jelentette, hogy az átlagos amerikai család vagyona 1984 és 1988 kozott 4%-kal csókként. A kongresszusi Költségvetési Hivatal adatai szerint a 80-as években az 1%-nyi leggazdagabb amerikai a nemzeti jövedelem 14.7%-át szerezte meg. Ez a 1 százalék birtokolja az összes részvények 60%-át és ez az 1 százalék köti a tőzsdén az Összes nagyobb üzletet. A tőzsdei hasznokra kivetett alacsony adó volt az, amely megháromszorozta a 400 leggazdagabb amerikai vagyonát a 80-as években. Reaganék mindig azzal érveltek a nagyjövedelműek támogatása mellett, hogy az ő jövedelmükből azután le fog "csöpögni" bizonyos összeg a kisembereknek is. Ez a hires "trickle down" teória! De a valóságban nem ez történt. A nagyüzlet által vezetett un. Conference Board statisztikája szerint a 80-as években, mialatt a részvények ára egyre jobban emelkedett, a 400 leggazdagabb amerikai vagyona 92 milliárd dollárról 270 milliárdra szökött fel. Ugyanabban az időszakban a farmbirtokok értéke az 1980-as 712 milliárdról 392 milliárdra csökkent. Az amerikai farmerek 320 milliárd dollárral lettek szegényebbek. Most, hogy az ország háborúban van, egy adókedvezmény az ország leggazdagabb- jai részére hazafiatlanság! Egyre több munkásember, kisebbségi es középosztálybeli személy kezdi rosszall- ni, hogy mig a háború terhei az ő vállukra nehezednek elsősorban és az ö( fiaik harcolnak, a tehetősek csak hasznot húznak belőle. Bush elnök gyakran hivatkozik Hitlerre, Churchillre és Münchenre, szóval a második világháború idejere. De azt elfelejti hozzátenni, hogy amikor az USA Hitler ellen hadakozott, akkor általános hadkötelezettség volt az országban. Az amerikai sajtó többségének hangos dicséretevei és aktiv közreműködésével Bush elnök tudatosan háborúba vitte ezt a nemzetet. Csaknem másfél évszázadra kell visszatekintenünk, ha Bush háborús politikájához hasonló esetet keresünk. 1848-ban Polk elnök minden provokáció nélkül megtámadta Mexicót, hogy megszerezze Amerikának ezt a területet, amelyet jelenleg Kalifornia, Arizona és New Mexico foglal el. De mindezt most már figyelmen kívül kell hagyni. Háborúban vagyunk és minden polgárnak kötelessége támogatni katonáinkat, akik most halálos veszélynek vannak kitéve az arábiai sivatagban. Senki nem kételkedik abban, hogy mi nyerjük meg a háborút. De nagyon kétséges az, hogy a győzelem javára válik-e az országnak és Bush elnöknek? Ez három dologtól fü‘gg.( Először is attól, hogy mennyibe kerül majd a háború Amerikának emberéletben es pénzben. Másodszor attól, hogy mik lesznek a háború következményei a Közel- Keleten a háború végétől számitott 2-3 év folyamán. A harmadik tényező, hogy miként alakul a politikai légkör itt Amerikában. Bush elnök azzal indokolta a háború megkezdését, hogy a II. Világháború befejezése óta nem volt ilyen erkölcsi kihívás, mint Szaddam brutális támadása Kuvait ellen. De Bush nem tudta meggyőzni a nép többségét erről. Jusson eszünkbe^ ho^y a háború megindítását megelőző két felmérésben a kérdezettek többsége ellenezte a háborút, ha az ezernél több amerikai életébe kerülne. És a kérdezettek kétharmada úgy vélte, hogy tárgyalni kellene a palesztinai kérdésről, ha az megakadályozná a háborút. A második szempont, a vidék jövője szintén igen bizonytalan. Tudomásul kell vennünk, hogy Amerika az elmúlt 20 év folyamán igazi reálpolitikát folytatott a Közel-Keleten. Hol az egyik, hol a másik országot támogattuk, amikor úgy éreztük, hogy arra szükségünk volt. A fo szempont az volt, hogy egyik ország se váljon túlerős hatalommá a vidéken. Amikor Irán tűnt fel ilyennek, akkor Irakot támogattuk. Es támogattuk jóformán Kuvait megszállásának napjáig. Most viszont Szíriát tettük meg szövetségesünknek, bár elnökének, Assadnak a lelkét épp annyi, vagy talán több bún terheli, mint Szaddamét. Nagyon ingatag az a koalíció, amelyet Szaddam ellen megszerveztünk. Törökországban a háború kitörése után lemondott hadügyminiszterük. Lemondott egy másik miniszterük és a vezérkari főnökük. Mubarak, Egyiptom elnökének helyzete sem szilárd. Az egyiptomiak az arab Dán Quaylenek gúnyolják elnöküket. Irán ujgyan semleges álláspontot foglali el a háborúban, de vallási vezetőjük Khomeini utódja, Ayatollah^ Ali Khamenei "szent háborút", "dzsihadot" hirdet Amerika ellen. Jordán nem más, mint dinamittal telt Tábornok a haditudósítókhoz: "Itt Arábiában a szabadságért harcolunk, de ez esetben mellőznünk kell a sajtószabadságot." hordó, amely bármely pillanatban felrobbanhat. Tőle délre a 11 millió lakosságú Jemen egyelőre még nyugalomban van, de Irakkal rokonszenvezik. Izrael a sok százezernyi szovjet bevándorlóval feszülten várja, hogy mit követelnek az arab államok a háborúban való részvételükért. Nagy a veszélye annak, hogy egy új Libanonná válik Irak a háború után. És mi lesz a helyzet azokban az arab államokban, amelyek szövetségeseink és amelyekért napi 1 milliárd dollárt költöttünk és fiataljaink ■ ezreinek életét tettük kockára és amikor a győzelem után Kuvait uralkodója visszatér országába hetven feleségével, JET repülőgépeivel és az uralkodó ház családjával, melynek tagjai Kairó és London éjjeli mulatóiban, diszkókban "harcoltak" hazájukért, a világ majd ítéletet mond Bush erkölcsi elveiről, amelyek alapján háborúba vitte az országot, Nyugat-Euró- pát es az arab világ nagy részét! Szomorú es tragikus dolog az, hogy kormányunk büszkén hirdeti a pénzbeli hozzájárulást, amelyet egyes államoktól kapunk és amelynek ellenében megengedik, hogy amerikai katonák harcoljanak és meghaljanak. Mint sokan másolj én sem vagyok büszke arra a szerepre, amelyet Amerika magára vállalt, hogy mi legyünk Japán és Németország "hesseni zsoldosai". (Az amerikai Függetlenségi Háborúban Anglia nagyszámú hesseni ( zsoldost fogadott fel és küldött Amerikába.) Önáltatás azt hirdetni, hogy mi maradtunk meg, mint az egyedüli szuper- hatalom. Hazánk tántorog a megoldatlan gazdasági problémáktól es jövőnk egyre gyorsabban kerül külföldi ellenőrzés alá. LINCOLN ÜZENETE "Mi a szabadságunk bástyája? Nem a fegyvereink, nem a hadihajóink, vagy dicsó hadseregünk ereje, hanem a szabadságnak az Isten által szivünkbe ültetett szeretete." (1858. szept. 11)
