Amerikai Magyar Szó, 1991. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1991-05-16 / 20. szám
Thursday, May 16.1991. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. AZ IGAZSÁG FULLANKJA Irta: John Kenneth Galbraith, a Harvard Egyetem közgazdasagi tanszékének nyugalmazott professzora, USA volt indiai nagykövete. Alant részleteket közlünk az Scientific American májusi számában megjelent cikkéből. Mindannyian, mi közgazdászok is tanúi vagyunk annak a szinte mániákus folyamat- John kenneth calbraith . nak, amelyben óriási monopolcégek egymást felvásárolják. A cél nem mindig a szobanforgo üzlet részvényeseinek szolgálata, hanem a vezérigazgatók jövedelmének, hatalmának fokozása. Ha az üzleti világban végbemenő vállalati egyesülések nem mindig szolgálják a nagy- közönség erdekeit, sokkalta kevésbé szolgálják azokat a hadiiparban végbemenő fejlemények. Ami itt végbemegy, nagyrészt el van titkolva a nagyközönség elöl. A piac, azaz a kereslet szerepét itt egy nagy bürokrata-politikai szerv veszi át. Ez a szerv állapítja meg a keresletet a kongresszusra gyakorolt roppant befolyása réven. A kongresszus jóformán mindent megszavaz, amit ők javasolnak és igy a nagyközönség felé azt állítják, hogy az a politika, amit folytatnak, a demokratikus folyamat egy része. Napjainkban ez a fejlemény félre nem érthető módon jelentkezik. Eveken át az amerikai katonai-ipari komplexum vezetői a hidegháborúra hivatkoztak, hogy az teszi szükségessé a roppant fegyverkezést, az egyre komplikáltabb, egyre drágább, egyre pusztitóbb, egyre hihetetlenebb fegyverek tervezését és gyártását, egészen a B-2 bombázókig, az S.D.I.-ig és azon túl is. Ha nemileg habozva is, de az elnök maga is megállapította, hogy a hidegháborúnak vége van. De ez a tény csak igen kis mértékben csökkentette a katonaság buzgalmát. Az önmaguk által felépített hatáskörük tovább érvényben van. Tovább folyik (a fegyvergyártás, az új fegyverek tervezése es a kongresszus mindent megszavaz, amit kérnek. így egyre tisztábban láthatjuk a katonai-ipari komplexum hatalmát. Ezeknek most már nincs szükségük ellenségre. Az elmúlt időszakban persze Szaddam Husszeinre hivatkoznak, mint aki szükségessé teszi a katonai-ipari hatalom fenntartását. Lehetségesnek tartjuk, hogy az a nagy mohóság, amellyel belementünk a sivatagi háborúba, visszatükrözte, legalább részben, katonai szükségleteinket és céljainkat. A közgazdászoknak és a politika tudósainak fontos következtetéseket kell ebből levonni. Óriási cégek elkerülhetetlen részei a modern társadalomnak. De hogy mindig a közjót szolgáljak-e, az igen kétséges. Mostantól kezdve a közgazdászoknak, a politikával foglalkozó tudósoknak szét kell oszlatni azt a hiedelmet, hogy a nagy cégek mindig a közjót szolgálják. Ha ezt nem tesszük, akkor cinkosaivá válunk egy széleskörű eltitkolási kampánynak. Nem engedhetjük meg, hogy ez megtörténjen. Hassunk oda, hogy az igazság fullánkja felrázza társadalmunkat. A bevándorlásról másként Az amerikaiak álláspontjait a bevándorlással kapcsolatban mindig két ellentétes érzelem együttes megnyilvánulása táplálta. Legalábbis ezt sugallja A1 Santolinak,a New Americans: An Oral History, Immigrants and Refuger in the U.S. Today (Új amerikaiak......) cimü könyvével való ismerkedés. Az Újvilág hivatalos mitológiájában Amerika azzal büszkélkedik, hogy az az ország, amely tért karokkal fogadja a kevésbé fejlett és szegény országokból érkező, boldogságra, felemelkedésre vágyó idegeneket. Az Ellis szigetén emelt Szabadság-szobor százéves évfordulójának megünneplésekor, 1986-ban, a bevándorló tömegek érkezésének e helyét szentéllyé nyilvánították, mint az amerikai nemzet létrejöttének egyik bölcsőjét. Amit azonban megünnepeltek nem volt más, mint a régi bevándorlás - az elszegényedett európaiak tömeges érkezése -, elsősorban Del- és Kelet-Európából. Azoknak állítottak emléket, akik a múlt század második felében és e század első évtizedeiben vándoroltak be az Egyesült Államokba. És ahogyan már lenni szokott, a múló idő itt is megszépítette az emlékeket. Amikor a tömeges bevándorlás zajlott, az érkezők sok "tözsgyókeres" amerikaiban váltottak ki hangos félelmet és ellenszenvet. De az idő múlásával a bevándorlók utódai törvényszerűen hozzácsapódtak az amerikai társadalom folyamatához, amely szinte kivétel nélkül mindenkit magával sodort, s a nép emlékezetében az ellenséges magatartás elhalványult. Más a helyzet a több, mint tízmillió újabb törvényes és törvénytelen emigráns esetében, akiknél az idő és az asszimiláció még nem tette meg gyógyító varázsát, ök századunk ( nyolcvanas éveiben telepedtek le az Igeret Földjén. Azok a vadak, amelyekkel régebben a Del- és Kelet-Euro- páből érkező olaszokat, lengyeleket és zsidókat illették, most a vietnámiakat, dominikai koztársasagbelieket és mexikóiakat érik. Azt állítják, hogy az újonnan érkezők a megállapítottnál olcsóbb bérért hajlandók dolgozni, elveszik az Amerikában született amerikaiak munkáját, kenyerét, növelik a szociális gondviselés terhét, és nem gyarapítják az( államkassza jövedelmet. A vádak másik része arról szól, hogy a mai bevándorlók, akiknek nagy hanyada nem európai, hanem a harmadik világból érkezett, életmódja lényegesen eltér a meghonosodott amerikai életviteltől mind művelődési, mind nyelvi vonatkozásban -, és gyakran nem kepesek, sőt hajlandóságot sem mutatnak arra, hogy teljesen megváljanak a nem amerikai éltmódjuktól. Santoli "szóbeli történelme" (ahogyan még könyvét nevezi), illusztris példázatainak tanulsága szerint a vadak vagy félelmek, vagy alaptalanok, vagy oktalanul túlméretezettek. Akárcsak az a megallapitas, hogy az Egyesült Államokba történő bevándorlás az utóbbi években olyan szokatlan nagy ütemben folyik, amilyenre még nem volt példa. Történetiségében nézve a jelenséget, ez is tévhit. A más országban született amerikai lakosság kétszer volt nagyobb a század első évtizedeiben, mint napjainkban. Még szemléletesebb talán az, hogy ma a világon három olyan fejlett nyugati ország is van - Ausztrália, Kanada és Franciaország -, amelynek állandó népességében nagyobb a bevándorolták százalékaránya, mint az Egyesült Államokban. Az "új amerikaiak" egyik tipikus példája az a volt vietnámi katonatiszt, aki személyes hozzájárulásával tette lehetővé, hogy Chicago egyik leghirhedtebb negyede élénk üzleti központtá alakuljon, és Kis Saigon néven turisztikai attrakcióvá váljon. Minden dicséret mellett, a mai bevándorlók legjelentősebb hozzájárulása az amerikai élethez mégis masban van. Az új gazdasági vitalitásuk mellett, még értékesebb szerepet töltenek be: Amerika pszichológiai és filozófiai erősödésének állandó forrását képezik. A Santoli által magszólaltatott hósok elbeszéléseiben az új bevándorlók értékmércéi nagyon hasonlítanak azokhoz az értékekhez, amelyekhez Amerika első bevándorlói és ezek utódai tartották magukat. Mindegyik interjúalany szinte kivétel nélkül keményen dolgozik egy nagyon is szerény jutalomért. S mégis, mindegyikük azt állítja^ hogy bizonyos értelemben kiváltságot elvez, mivel egy ilyen gazdag es nyílt országban élhet. Mór Miklós MAGYAR UROLÓGUS Dr. GEORGE KLEIN Comell;diplomás, urológus szakorvos RENDELŐK: ÚJ CIMÜ! 157 E 72 St. New York, N.Y. 10021 110-45 Queens Bhd.. Forest Hills, NY 11375 Mindkét office telefon: (212) 744-8700 Prosztata problémák *Vasectomy Húgyúti fertőzések * Impotencia Vese és hólyagdaganatok * Vesekő 24 ÓRÁS DÍJTALAN TELEPON-KONZULTACIÖ Medicare-t és Blue Cross-Blue Shield biztosítást elfogadunk újítsa meg előfizetését
