Amerikai Magyar Szó, 1991. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1991-04-11 / 15. szám

Thursday, April 11.1991. 5. AMERIKAI MAGYAR SZO Dr. Bard Jenő niGMUSOK T€RC€IRRRÓl Mi az, kedvesem, te sohasem hallottal Terceiráról? JÓ, adok neked egy kis földraj­zi lecket. Egy kis sziget ez, a végtelen Atlanti-óceánban, szemben a portugál partokkkal, olyan 650 mérföldre onnan. Gyönyörű kis sziget ez. A bennszülöttek Ilha dós Flores-nek nevezik, mert az év nagyrészében _ a féltropikus éghajlatban tele van vadvirággal. Hátj lelkem, engem vagy 2000 másik katonával erre a tündéri helyre vetett a jészerencse, a második világháború köze­pén, 1944 januárjában, hogy ott egy kato­nai repülőteret építsünk. A sziget neve portugálul "harmadikat" jelent, mert a monda szerint ez volt a harmadik a felfe­dezések sorozatában, amikor valakik felfe­dezték az Azori szigeteket. Vagy 16 hónapig szolgáltam én ott, képzeld el, e^y semleges országban, miközben égett a világ. Hallottuk a rádión a berlini fenye­getést, hogy igy, meg úgy, hogy felfalnak bennünket. De ottlétem alatt németet csak mint hadifoglyokat láttam, rendsze­rint magasranguakat, akiket repülőn szállí­tottak a foglytaborokba. Sok kedves és még több furcsa, humoros, vagy fájdalmas emlékem van életem eme fordulatáról és ha nem untatlak, elmondok itt néhányat. Például, amikor az angrai, Angra do Heroido volt a sziget fuvarosa, kb. 20.000 lakossal, bikaviadalok arénájá­ban Johann Sebastian Bach "verseny két hegedűre, d-mol" művét játszottuk, a St Louis-i Filharmonikus Zenekar egy volt concert mestere és én, a fúvós zenekarunk - mert az is volt - kíséretével, hogy megmu­tassuk a sziget előkelőségének, hogy nem vagyunk fenevadak, skalpoló indiánok, vagy barbárok. Mert kezdetben nagyon rossz hírünk volt a "magasabb" rétegében a helyi lakosságnak. Vagy a drága emlékű Dr. Machado, aki a körzet egyetlen orvosa volt, és aki minket a kórházunk parancsnokát és engem, aki a "Health Liaison Officer" voltam jéghideg tekintettel fogadott - es aki meghitt szoros barátommá lett. Dr. Ramiro Machado e^y valóban krisztusi szent ember volt, bár nyíltan atheistának vallotta magát. Minden szegény beteget dij nélkül kezelt. Csak a tehetősebb polgároknak számított, de azoknak is csak, ha valami komolyabb műté­tet hajtott rajtuk végig, vagy ha nagyon tukmálták a fizetséget. Úgy is vették a kisvárosban (Praia da Victoria, kb. 3 km-re volt a táborunktól) mint valami élő szentet. Amint belepett délután a kis kórházának várótermébe, a várakozó páciensek, csaknem kivétel nélkül megcsókolták a kezet. Ezt én saját szememmel láttam. A falu, a környék népe ellátta élelemmel és mindenféle személyes szolgálatokkal. Özvegy ember volt, Dr. Ramiro, mert mindenki a keresztnevén szólította, de volt szakácsnője, takarítónők garmadával, szép tágas villájában, melynek néha négy kertésze is volt. Sokszor csábították, hogy menjen Angrába ahol a kollégák mind jómódúak voltak, mig ő sokszor panaszkodott, hogy nehéz, a fia "nagy" költségeit fizetpi (aki az Oporto-i Egyetemen tanult) En itt születtem, ebben a faluban, itt szükség van reám, itt akarok meghalni. Profetikus beszéd. Vagy két évvel későbben) eljövetelem után kaptam levelet a szépséges, ottlétemkor 19 éves, leányától, Maria Gabriella-tói, ho^y édesapja, aki az első vakbél operációt hajtotta végre a szigeten - vakbél gyulladásban meghalt. 47 éves volt. Barátságunk idején kedveskedtem neki kis ajándékokkal, főképpen cigarettával. Nagyon szerette a Philip Morris-t mellyel én bőven elláttam, minthogy kartononként 50 centet fizettünk érte. Meg azután vittem piperecikkeket a gyönyörű Maria Gabriellának Nem nagy volt a választék, és amikor félig- meddig kifogytam a lehetőségekből, megkér­deztem a doktort, van-e valami különlegesség, amit hozhatok neki. "Tudja Monsieur, - mindig franciául ment a társalgás, mert Dr. R. csak nagyon törten beszélt angolul, de elegánsan franciául- a háború előtt nálunk is lehetett kapni egy nagyszerű eledelt Amerikából hozták, mely nincs többé, a háborús viszonyok miatt, úgy hívták, hogy "corn-flex" - ha abból lenne" A következő látogatásomkor, teleraktam a jeepet cornflake-val. Úgy ő mint a tündéri kisasszony lánya megcsókolt érte. Csaknem középkori "erkölcsi" tilalmak uralkodtak ezen a szigeten, a XX század közepén, egyértelműen a női erenyek védel­mében. A papok a gyóntatószék másik oldalán es az orvosok egy nővel egy szobában egyedül felügyelet nélkül, de senki mással. A női nem 13-tol 50 éves korig, valóságos szobafogságra volt Ítélve, éjjel-nappal egyaránt. Még az utcára sem mehettek ki kiséret nélkül, és a vőlegényükkel is csak akkor maradhattak "végre egyedül", amikor a pap aláírta a házassági szerződést az oltár előtt. Az udvarlás igy ment*. A fiú odajött a szerelme ablakához, gyalog, vagy többnyi­re lóháton, de feltétlenül kint az utcán, vagy a kertben. A leány megjelenhetett, de nem hajolhatott ki a nyitott ablakon, miközben a mama, papa, vagy a nagynéni vagy más felnőtt gondosan figyelte a szerel­meseket, nehogy hiba essen az uralkodó szabályokon. Isten ments nehogy kezet fogjanak, vagy Uram bocsá' egy tiltott csók cuppanjon el az ablakrámák között. Meg az "úri" osztályokban is, összejövete­leken, zsúrokon, vagy vacsora előtt a férfiak és a nők külön csoportosultak a terem, vagy a szoba két oldalán. Mi amerikaiak néha elfeledkeztünk errÓl és néztek is reánk megbotránkozott tekintettel a férfiak, de még az idősebb nők is. Egy alkalommal egy tiszt barátommal elvittük fedetlen jeepen úgy, hogy mindenki láthassa, Maria Gabriellát egy bárba, egy igazi amerikai coctailra egy "Amerikai Bár"-ba a város kellő közepén, melyet egy volt brooklyni olasz bartender vezetett. A leányka a vőle­gényével és testvérbátyjával a hátsó ülésen. Mindez fényes nappal. Ez volt Maria első coctailja fiatal életében és feltétlenül az utolsó, amig én ott voltam a szigeten. Mert amint kijöttünk a bárból, a főtéren minden ablakban, talán száz ablakban volt száz asszonyfő, vagy férfifő, megbotránkoz- va a látottakon. Mert az lett a hire a dolognak, hogy Dr. Machado lánya a Maria két amerikai tiszttel arcátlanul bement az amerikai bárba, ahonnan későbben részegen távoztak. Arról egy szó sem szólt, hogy a vőlegénye és Maria batyja is ott volt ebben a gonosz társaságban, és hogy az egész hecc, talán egy félórát vett igeüybe. A papa, Dr. Marchado előzetes engedélyével történt ez a bűnös kirándulás. De később kért engem, nehogy megismételjük a helyi erkölcsök ilyen barbár áthágását. Természetes és minden informált ember előtt jólismert, hogy ezeknek az erkölcsi prohibicióknak kellő függvénye a titkos, vagy nyilvános, hatóságilag megtűrt^ törvényesen engedélyezett prostitúció volt. Ez igy volt Terceiran is, főképpen a portugál katonai garnizon szolgálatára. Ezt mindenki tudta, de soha senki se beszélt róla. Angrában voltak ezek a szomorú házak, alig több, mint 2-3 tucat bennlakóval a város külső peremén, kellő távolságra a templomoktól és a törvényszékektől. Minden ment volna a megszokott béke­beli rendben, ha az angolok nem jöttek volna a szigetre vagy 4000 emberrel és ha mi nem szaporítottuk volna a létszámot egy másik 4400 legénnyel. Nem kell nagy kepzelőtehetség, hogy amint a jövevények szabad idejükben felfedezték az örömtanyá­kat, és ott aztán nagy mértékben megnö­vekedett a forgalom. Ez nem is lett volna olyan borzasztó, mármint a bennszülöttek részéről - ha mi és az angol kórházainkban nem növekedett volna a nemi fertőzések aranya, De felütötte a fejét egy ezeknél meg veszedelmesebb probléma. A lányok gyor­san felfedezték a különbséget a fonttal fizető angol katonák, a dollárban gondolkozó amerikaiak, és a szegény escudokkal fizetett portugál fiuk vevóképessége között, és kezdték lassanként csökkenteni a portugál kliensek számát. Láthatod kedvesem, hogy én kerülöm néven nevezni a gyermeket, mint a forró kását kerülgetem, de érzed, hogy miről van szó. Nyilvánvaló, hogy ez nem tetszett a portugál legényeknek és kezdődtek a panaszok, a tiltakozások, csaknem lázadá­sok a portugál barakkokban. Idővel, a helyzet olyan feszültté vált, hogy még a parancsnok­ság is észrevette - és valamit tenni kellett a helyzet orvoslására. Ez a végén egy csúcs­konferenciára vezetett, a szövetségesek és a portugál parancsnokság között. Ennek, természetesen meg volt a humoros oldala, amint a már Őszülő tábornokok a zoldasztal- nál diplomáciai faképpel vesződtek a kenyes problémával. Mert bár a tábori bordélyoknak hosszú es gazdag története van, nemcsak a katonai alakulatokban, de meg nemzetközi Összejöveteleken, egyházi zsinatokon is, ez mégis olyan dolog volt, amit nem igen tanítottak a tiszti iskolákban. így tehát érthető nehézségek voltak. De mindezek ellenére a végén csaknem Salamon királyra emlékeztető bölcsességgel oldották meg a dilemmát. Ez pedig igy hangzott: "Két nap az angoloké. Két nap az amerikaké. Két nap a portugáloké - hetenként. A hetedik napon, valószínűleg, úgy gondolták, maga az Ur i~ megpihent... SOBII OVERSEAS COUP. IKKÁ ORSZÁGOS FŐÜGYNÖKSÉG 243 Heniltee Street NEW BRUNSWICK, U 08901 t*. (201) 247-9220 vámmentes küldemények PÉNZKÜLDÉS Műszaki cikkek Kocsik Csemegecsomag Televíziók • Háztartási gépek FORDULJON IRODÁNKHOZ TUZEX - CSEHSZLOVÁKIÁBA

Next

/
Oldalképek
Tartalom