Amerikai Magyar Szó, 1991. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1991-04-11 / 15. szám
Thursday, April 11.1991. 5. AMERIKAI MAGYAR SZO Dr. Bard Jenő niGMUSOK T€RC€IRRRÓl Mi az, kedvesem, te sohasem hallottal Terceiráról? JÓ, adok neked egy kis földrajzi lecket. Egy kis sziget ez, a végtelen Atlanti-óceánban, szemben a portugál partokkkal, olyan 650 mérföldre onnan. Gyönyörű kis sziget ez. A bennszülöttek Ilha dós Flores-nek nevezik, mert az év nagyrészében _ a féltropikus éghajlatban tele van vadvirággal. Hátj lelkem, engem vagy 2000 másik katonával erre a tündéri helyre vetett a jészerencse, a második világháború közepén, 1944 januárjában, hogy ott egy katonai repülőteret építsünk. A sziget neve portugálul "harmadikat" jelent, mert a monda szerint ez volt a harmadik a felfedezések sorozatában, amikor valakik felfedezték az Azori szigeteket. Vagy 16 hónapig szolgáltam én ott, képzeld el, e^y semleges országban, miközben égett a világ. Hallottuk a rádión a berlini fenyegetést, hogy igy, meg úgy, hogy felfalnak bennünket. De ottlétem alatt németet csak mint hadifoglyokat láttam, rendszerint magasranguakat, akiket repülőn szállítottak a foglytaborokba. Sok kedves és még több furcsa, humoros, vagy fájdalmas emlékem van életem eme fordulatáról és ha nem untatlak, elmondok itt néhányat. Például, amikor az angrai, Angra do Heroido volt a sziget fuvarosa, kb. 20.000 lakossal, bikaviadalok arénájában Johann Sebastian Bach "verseny két hegedűre, d-mol" művét játszottuk, a St Louis-i Filharmonikus Zenekar egy volt concert mestere és én, a fúvós zenekarunk - mert az is volt - kíséretével, hogy megmutassuk a sziget előkelőségének, hogy nem vagyunk fenevadak, skalpoló indiánok, vagy barbárok. Mert kezdetben nagyon rossz hírünk volt a "magasabb" rétegében a helyi lakosságnak. Vagy a drága emlékű Dr. Machado, aki a körzet egyetlen orvosa volt, és aki minket a kórházunk parancsnokát és engem, aki a "Health Liaison Officer" voltam jéghideg tekintettel fogadott - es aki meghitt szoros barátommá lett. Dr. Ramiro Machado e^y valóban krisztusi szent ember volt, bár nyíltan atheistának vallotta magát. Minden szegény beteget dij nélkül kezelt. Csak a tehetősebb polgároknak számított, de azoknak is csak, ha valami komolyabb műtétet hajtott rajtuk végig, vagy ha nagyon tukmálták a fizetséget. Úgy is vették a kisvárosban (Praia da Victoria, kb. 3 km-re volt a táborunktól) mint valami élő szentet. Amint belepett délután a kis kórházának várótermébe, a várakozó páciensek, csaknem kivétel nélkül megcsókolták a kezet. Ezt én saját szememmel láttam. A falu, a környék népe ellátta élelemmel és mindenféle személyes szolgálatokkal. Özvegy ember volt, Dr. Ramiro, mert mindenki a keresztnevén szólította, de volt szakácsnője, takarítónők garmadával, szép tágas villájában, melynek néha négy kertésze is volt. Sokszor csábították, hogy menjen Angrába ahol a kollégák mind jómódúak voltak, mig ő sokszor panaszkodott, hogy nehéz, a fia "nagy" költségeit fizetpi (aki az Oporto-i Egyetemen tanult) En itt születtem, ebben a faluban, itt szükség van reám, itt akarok meghalni. Profetikus beszéd. Vagy két évvel későbben) eljövetelem után kaptam levelet a szépséges, ottlétemkor 19 éves, leányától, Maria Gabriella-tói, ho^y édesapja, aki az első vakbél operációt hajtotta végre a szigeten - vakbél gyulladásban meghalt. 47 éves volt. Barátságunk idején kedveskedtem neki kis ajándékokkal, főképpen cigarettával. Nagyon szerette a Philip Morris-t mellyel én bőven elláttam, minthogy kartononként 50 centet fizettünk érte. Meg azután vittem piperecikkeket a gyönyörű Maria Gabriellának Nem nagy volt a választék, és amikor félig- meddig kifogytam a lehetőségekből, megkérdeztem a doktort, van-e valami különlegesség, amit hozhatok neki. "Tudja Monsieur, - mindig franciául ment a társalgás, mert Dr. R. csak nagyon törten beszélt angolul, de elegánsan franciául- a háború előtt nálunk is lehetett kapni egy nagyszerű eledelt Amerikából hozták, mely nincs többé, a háborús viszonyok miatt, úgy hívták, hogy "corn-flex" - ha abból lenne" A következő látogatásomkor, teleraktam a jeepet cornflake-val. Úgy ő mint a tündéri kisasszony lánya megcsókolt érte. Csaknem középkori "erkölcsi" tilalmak uralkodtak ezen a szigeten, a XX század közepén, egyértelműen a női erenyek védelmében. A papok a gyóntatószék másik oldalán es az orvosok egy nővel egy szobában egyedül felügyelet nélkül, de senki mással. A női nem 13-tol 50 éves korig, valóságos szobafogságra volt Ítélve, éjjel-nappal egyaránt. Még az utcára sem mehettek ki kiséret nélkül, és a vőlegényükkel is csak akkor maradhattak "végre egyedül", amikor a pap aláírta a házassági szerződést az oltár előtt. Az udvarlás igy ment*. A fiú odajött a szerelme ablakához, gyalog, vagy többnyire lóháton, de feltétlenül kint az utcán, vagy a kertben. A leány megjelenhetett, de nem hajolhatott ki a nyitott ablakon, miközben a mama, papa, vagy a nagynéni vagy más felnőtt gondosan figyelte a szerelmeseket, nehogy hiba essen az uralkodó szabályokon. Isten ments nehogy kezet fogjanak, vagy Uram bocsá' egy tiltott csók cuppanjon el az ablakrámák között. Meg az "úri" osztályokban is, összejöveteleken, zsúrokon, vagy vacsora előtt a férfiak és a nők külön csoportosultak a terem, vagy a szoba két oldalán. Mi amerikaiak néha elfeledkeztünk errÓl és néztek is reánk megbotránkozott tekintettel a férfiak, de még az idősebb nők is. Egy alkalommal egy tiszt barátommal elvittük fedetlen jeepen úgy, hogy mindenki láthassa, Maria Gabriellát egy bárba, egy igazi amerikai coctailra egy "Amerikai Bár"-ba a város kellő közepén, melyet egy volt brooklyni olasz bartender vezetett. A leányka a vőlegényével és testvérbátyjával a hátsó ülésen. Mindez fényes nappal. Ez volt Maria első coctailja fiatal életében és feltétlenül az utolsó, amig én ott voltam a szigeten. Mert amint kijöttünk a bárból, a főtéren minden ablakban, talán száz ablakban volt száz asszonyfő, vagy férfifő, megbotránkoz- va a látottakon. Mert az lett a hire a dolognak, hogy Dr. Machado lánya a Maria két amerikai tiszttel arcátlanul bement az amerikai bárba, ahonnan későbben részegen távoztak. Arról egy szó sem szólt, hogy a vőlegénye és Maria batyja is ott volt ebben a gonosz társaságban, és hogy az egész hecc, talán egy félórát vett igeüybe. A papa, Dr. Marchado előzetes engedélyével történt ez a bűnös kirándulás. De később kért engem, nehogy megismételjük a helyi erkölcsök ilyen barbár áthágását. Természetes és minden informált ember előtt jólismert, hogy ezeknek az erkölcsi prohibicióknak kellő függvénye a titkos, vagy nyilvános, hatóságilag megtűrt^ törvényesen engedélyezett prostitúció volt. Ez igy volt Terceiran is, főképpen a portugál katonai garnizon szolgálatára. Ezt mindenki tudta, de soha senki se beszélt róla. Angrában voltak ezek a szomorú házak, alig több, mint 2-3 tucat bennlakóval a város külső peremén, kellő távolságra a templomoktól és a törvényszékektől. Minden ment volna a megszokott békebeli rendben, ha az angolok nem jöttek volna a szigetre vagy 4000 emberrel és ha mi nem szaporítottuk volna a létszámot egy másik 4400 legénnyel. Nem kell nagy kepzelőtehetség, hogy amint a jövevények szabad idejükben felfedezték az örömtanyákat, és ott aztán nagy mértékben megnövekedett a forgalom. Ez nem is lett volna olyan borzasztó, mármint a bennszülöttek részéről - ha mi és az angol kórházainkban nem növekedett volna a nemi fertőzések aranya, De felütötte a fejét egy ezeknél meg veszedelmesebb probléma. A lányok gyorsan felfedezték a különbséget a fonttal fizető angol katonák, a dollárban gondolkozó amerikaiak, és a szegény escudokkal fizetett portugál fiuk vevóképessége között, és kezdték lassanként csökkenteni a portugál kliensek számát. Láthatod kedvesem, hogy én kerülöm néven nevezni a gyermeket, mint a forró kását kerülgetem, de érzed, hogy miről van szó. Nyilvánvaló, hogy ez nem tetszett a portugál legényeknek és kezdődtek a panaszok, a tiltakozások, csaknem lázadások a portugál barakkokban. Idővel, a helyzet olyan feszültté vált, hogy még a parancsnokság is észrevette - és valamit tenni kellett a helyzet orvoslására. Ez a végén egy csúcskonferenciára vezetett, a szövetségesek és a portugál parancsnokság között. Ennek, természetesen meg volt a humoros oldala, amint a már Őszülő tábornokok a zoldasztal- nál diplomáciai faképpel vesződtek a kenyes problémával. Mert bár a tábori bordélyoknak hosszú es gazdag története van, nemcsak a katonai alakulatokban, de meg nemzetközi Összejöveteleken, egyházi zsinatokon is, ez mégis olyan dolog volt, amit nem igen tanítottak a tiszti iskolákban. így tehát érthető nehézségek voltak. De mindezek ellenére a végén csaknem Salamon királyra emlékeztető bölcsességgel oldották meg a dilemmát. Ez pedig igy hangzott: "Két nap az angoloké. Két nap az amerikaké. Két nap a portugáloké - hetenként. A hetedik napon, valószínűleg, úgy gondolták, maga az Ur i~ megpihent... SOBII OVERSEAS COUP. IKKÁ ORSZÁGOS FŐÜGYNÖKSÉG 243 Heniltee Street NEW BRUNSWICK, U 08901 t*. (201) 247-9220 vámmentes küldemények PÉNZKÜLDÉS Műszaki cikkek Kocsik Csemegecsomag Televíziók • Háztartási gépek FORDULJON IRODÁNKHOZ TUZEX - CSEHSZLOVÁKIÁBA
