Amerikai Magyar Szó, 1990. július-december (44. évfolyam, 27-48. szám)
1990-08-30 / 32. szám
Thursday, Aug. 30. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5. Régi-új szégyen Nem tetszenek elégszer olvasni Mikszáthot tisztelt közéleti urak és hölgyek, az a baj. Sót, lehet, hogy sohasem tetszenek olvasni? Ahogy a dolgokat nézem, az könnyen lehet. Nem félnek bizonyosnak mondani. Idekeveredett magyar újságok. Az antiszemitizmus. Meg az ellene való tiltakozás. Meg az anti antiszemitizmus... A lötyögő cikkek felénél, negyedénél elhajítom az újságot. Honnan tüzelik, kik csinálják, hogy kerül ez a dolog ismét elő, mife'le szégyenletes elszántságok múkó'dnek még otthon, ha ezzel ma elŐho- zakodhatik valaki akár egyetértőleg, bár ez nyílt színi politikai ritkaság, akár elutasitólag? Külföldön i irom ezt, nem tudom tehat pontosan idézni oldalszámmal, hivatkozással az öreg Palojtay történetét. Mikszáth beszelte el. Utánamondani egy nagy írónak valamit - a kicsin még javíthat is -, elég csúf kontárkodás, de megpróbálom. Nagy tekintély volt a megyéjében az öreg Palojtay. Táblabiró, alispán, földbirtokos. Olyanféle régi, vidéki magyar úr, aki tavaszi délutánonként a méhesben deákul olvasta Horácot. Egy februári napon valamelyik újonnan kinevezett megyei hivatalnok ment hozzá bemutatkozni. Természetesen ottmarasztotta késő estéiig, de akkor meg kitört a hóvihar, nem lehetett elindulni. Iszogattak, kártyázgattak tehát a téli éjszakában. Egyszercsak megzörgetik az ablakot. A falubeli özvegy zsidó fúszeresné kamasz fia, hogy az édesanyja rosszul lett, a tekintetes úrnak vannak borostyáncseppjei, ha adna egy kicsit kölcsön. Az öreg Palojtay azonnal tölt egy kis üvegbe, majd megrántja a zsinórt, amely az előszobában alvó vénséges inasának, Bertinek a lábához van kötve, hogy szaladjon le a pincébe egy palackért, de aztán meggondolja magát, mert látja, hogy az álmos Berti arca igencsak felderül: Különben maradj, magam megyek. Mit, hogy mégis te akarsz? Nix-nux, fráter, neked már ártanak az ilyen expedíciók, még teleszopod magad nekem... Maga indul hát végig a hóviharos tornácokon, at az udvaron s hoz fel két poros palack tokajit - maguknak is, ha már a nagy veszélyek közepette kint járt -, s az egyiket odanyújtja a gyereknek. Ebből igyon az édesanyád. De vigyázz, gazember, nehogy véletlenül elsokallja, mert menten táncra kerekedik és férjhez megy. A vendég tudta, hogy Palojtay megyeszerte ismert antiszemita is, évödve megkérdezte hát tőle, mit ér az antiszemitizmusa a megyegyülésen elmondott szónoklataiban, ha a valóságban igy viselkedik. Az öregúr felfortyant. Mit beszélsz? Hogy én nem vagyok igazi antiszemita?! Én borzasztó nagy antiszemita vagyok barátocskám. De csak azokra a zsidókra haragszom, akikre én szorulok rá. Azokra, akik énrám szorulnak, hogyan haragudhatnék? Tamás István Beke György A Szacsvay örökség Dr. SZABÓ EI1DRE BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS ENDOKRINOLÓGUS V. new yorki orvostudományi egyetemi tanár Cukorbetegség, pajzsmirigy problémák es egyéb hormonzavarok diagnózisa és kezelése 220 East 69 th Street NEW YOHK NT 10021 Telefon: (812) 688 5626 Appointment csak előzetes bejelentéssel ( Orbán Balázs, a Székelyföld tudós barangolója, levéltárak búvárlója derítette fel és rögzítette nagy müvében, hogy az Erdély- szerte és Magyarországon kiterjedt Szacsvay család eredetileg a háromszéki Szacsvá- rol való, első tagja, akiről feljegyzés maradt, Szacsvay Gergely a marosszentimrei csatában tüntette ki magát, 1442-ben Hunyadi Janos, akkori erdélyi vajda, későbbi magyar kormányzó katonájaként. Egyszerre nagyon közel erzem szivemhez a régi történelmi nyomot: Szacsva, ez a manapság ölbe vehetően kicsiny székely település karnyújtásnyira esik szülőfalumtól, Uzontól, tanúja lehettem lakói riadalmának, hogy kiűzik őket otthonaikból és Uzon zord tömbházaiba telepitik őket, a Moldvából nem éppen cél nélkül odahozott román családok közé. Szacsvay Imre grafikus- és fotóművész Budapesten, illegve a solymári hegyek lábainál okkal remelte, hogy őseinek faluját menti meg, amikor erdélyi fényképeit művészi rendbe állítja. Kövessük a családfát, Orbán Balázs segítségével, a kicsiny havasi falucskától a nyitottabb háromszéki síkságig. "Mihály, mint Bethlen Gábor kapitánya szerepel, s érdemei jutalmául ezen fejedelemtől szablyát tartó oroszlán címert és jószágot nyer Szacsván. Ezen Mihály unokái, György es András szállnak el Szacsváról, s szerzik a lecfalvi és esztelneki ágat." Egy következő, immár magyar forradalom, az 1848-49-es szabadságharc színtereire lépnek ki a másik ág, az esztelneki Szacsvayak. Egyik országgyűlési jegyző, kettő lőporkészitŐ ezermester. Hasznos forradalmi tevékenységek, csak fölöttébb veszélyesek. Nagyváradon, a Sebes-Körös partján, kicsi parkban szobor, talapzatán délceg férfi, tollát éppen aláírásra tartja. Szacsvay Imre Bihar vármegye képviselője volt, országgyűlési jegyző, aki tiszte szerint a határozatokat hitelesítette. "Egy tollvonás volt bűne" - hirdetik a kobetük a talapzat alján. A solymári otthonban őrzik az 1849. áprilisi kiáltvány eredeti lenyomatát. Négyoldalas szöveg, válasz a császári jogtiprasra. a magyar nemzet akaratának kinyilvánítása. Nyitánya a magyar kiscimer, záróképe Erdély címere. Hárman írták ala "a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatát": Báró Perényi Zsigmond, a felsőház elnöke, Almássy Pál, a képviselő- haz alelnöke és Szacsvay Imre jegyző. Ezért a tollvonásért végezték ki tizennyolc nappal az aradi tizenhárom után, a pesti Új Épület mellett. Nem lehetett epizódista a történelemben, ha a debreceni Kossuth- szobron is megjelenik, mellékszereplőként. Szacsvay Imre az országgyűlésben, esztelneki rokonsága Háromszék vármegye önvédelmi harcában bizonyult méltónak az ősökhöz, Hunyadi János és Bethlen Gábor katonáihoz. Maga Berde Mózes, Háromszék kormánybiztosa kereste fel Esztelneken a hetven esztendős Szacsvay Andrást, aki hires volt arról, "olyan lőport tud csinálni, hogy a medve golyó nélkül is megdöglik attól." Az öreg a fiat állította a szabadság- harc szolgálatába. Eme Szacsvay János, idős Molnár Jozsiással egyetemben, ágyúgolyókat készített Kézdivásárhelyen, mig egy másik utcában Gábor Áron es Turóczi Mózes ágyukat ontott, hogy legyen mivel kiröppenteni a golyóbisokat. Bukás, kivégzések sem csillapíthatták a Szacsvayak türelmetlen szabadságvágyát. Mikor kirobban az osztrák-piemonti háború, s újabb reménye csillan az itthoni szabadságharcnak, a Kossuth-emigráció tagjai tömegesen csatlakoztak Türr István, Gall Sándor, Teleki Sándor gróf, Klapka György, Percei Mór és mások kezdeményezte "magyar légióhoz", amely olasz földön a magyar szabadságért kívánt harcolni. Mintegy négyezren gyűltek a légió zászlaja alá, nemcsak a nyugati emigrációkból. Háromszékről csapatostól indultak székely fiatalok. Egy Szacsvay nevű esztelneki birtokos, havasi világban jártas ember vezette a székely lebenyeket át a közeli ojtuzi hágón at Moldvába. Feljelentették. Megszökött az elfogatási parancs elöl. Az osztrákoknak mindenképpen kellett egy Szacsvay Esztel- nekról, elhurcoltak a kilencgyermekes Szacsvay Károlyt, aki teljességgel ártatlan volt. így, ártatlanul két esztendőt töltött nehéz börtönben Nagyszeben városában. Ennek a Károlynak a dédunokája volt a grafikus- es fotóművész. A későbbi grafikus gyermekkent felejthetetlen nyarakat töltött a nagyszüleinél Esztelneken. Hatvan esztendővel később jutott el megint a Kárpátok lábaihoz. Elborította az emlékek hangulata. Elűztek volna a felnőtt kor keserű évtizedeit? Esztelnek nyugalma, mintha az újrakezdés lehetőségét sugallta volna. Pedig nem lehet visszapergetni az időt. Érdemes lenne-e? Fiúméig, ahol édesapja a kikötőváros utolsó magyar rendőrkapitánya volt. Az összeomlás után Budapesten szolgál. 1940-ben végleg leteszi a kardját, nem érthet egyet a zsidóüldözéssel. Néhány esztendő múlva, a polgári rendszer képviselőjeként, menyével és alig megszületett unokájával együtt kitelepítik Budapestről. Imre nincs velük, nem lehet velük, börtönben ül. 1949-ben záratta be a Rákosi-diktatúra, 1953-ban szabadult. Szabadulása után vasesztergályos Csepelen. Majd dekorációban dolgozik. Gyermekkora óta tehetségesen rajzolt és fotózott. Diákként kiváló felvételeket készített, beállítás, szin hangulat mind oly remek, hogy az egyik budai fotómühely ingyen hívta elő a képeit, cserében azt kérte, hogy saját reklámjaként tehesse ki ezeket a képeket az üzlet kirakatába. Mikor 56 után úgy érezte, puszta jelenlete terhére lehet a munkaközösségnek, eljött. Szabad foglalkozású értelmiségként grafikáiból és fotóiból tartotta el a csaladját. Ezeket az erdélyi felvételeket előzőleg rangos kiállításokon tekinthette meg a közönség Zalaegerszegen, Szombathelyen, Vasváron, Szentendrén, Kiskunhalason, Kiskörösön, Tatabányán, Bonyhádon, Nagykörösön. Kiállította képeit Solymáron is, ahol a táj, a levegő, a hegyek, a hangulat Esztelneket idézi. Ezért is teremtett itt otthont magának és családjának. Hazuk földszintjén lakott feleségével, az emeleten nyomdamernök fia, aki a családi örökséget szép könyvek előállításával folytatja. JÓ harminc éven át volt szabadfoglalkozású. Nem számíthatott nyugdíjra. Élete utolsó pillanatáig dolgozott. Soha nem kapni akart. Színes levelezőlapok sorozatát készítette el az erdélyi magyar népviseletfolytatás a 7. oldalon)
