Amerikai Magyar Szó, 1990. július-december (44. évfolyam, 27-48. szám)

1990-07-19 / 29. szám

Thursday, July 19. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 3. EGYETLEN ALTERNATIVA: A NEMZETI MEGBÉKÉLÉS A "Menekültek az Európai Házban" cimií koppenhágai háttérkonferencián, Tok^s László romániai református püspök feltűnést keltő beszédet mondott. Ebből közlünk néhány részletet. Románia egyik legsülyosabb, nemzetközi vonatkozásokkal is terhes társadalmi-belpoli­tikai gondja: a nemzeti(ségi) kérdés. A "népek börtöneiként aposztrofált Habsburg-birodalom széthullásával ez a kérdés egyáltalán nem oldódott meg, hanem csupán osztódott és megsokszorozódott a nyomán létrejövő, illetve kiegészülő utodállámok keretei közó'tt (Jugoszlávia, Románia, Csehszlovákia, szovjet Ukrajna). Trianon óta, a többiekhez hasonlóan, Romá­nia is képtelennek bizonyult alapvetően megoldani a határai közé került többmillió­nyi magyar, nemet, zsidó, szerb, cigány és más kisebbség sajátos kérdéseit, megrö­vidítve ezzel nemcsak a különböző nemzeti­ségek teljes értékű, emberhez méltó életét és jogait, de tovább éltetve ugyanakkor a térség stabilitását veszélyeztető nemzeti feszültségeket. A romániai változások napjainak és hetei­nek egyik alapélménye volt a nemzeti meg^- békélés felett érzett, szinte ujjongó öröm. Ebben az erzesben a szomszédos országok, sőt az egész nemzetközi közvélemény osztozott, soha nem tapasztalt szolidaritás­sal sietve Románia megsegítésére. Élen járt ebben Magyarorszag es általában a világon élő magyarság, hiszen a várható 'demokratikus'' megújulás megoldást i^ért Európa legnagyobb nemzetiségi kisebbsége, a ( romániai magyarság sorskérdései számára és békés, reális távlatokat nyi­tott a teljes kózép-kelet-európai megbékélés irányába. Az új romániai kormányzat és a felszabadult politikai erők megnyilvánulá­sai ugyanerre a reményre jogosítottak fel. „i , Sajnos az ünnep es az egymásra találás öró'me nem sokáig tartott: a változások megtorpantak. A regi rendszer, mind képvi­selőiben, mind szellemében erősebbnek bizonyult a demokrácia vágyánál és erőinél. A nemzeti megbékélésen felülkerekedett a múltból örökölt, a Ceausescu-rezsim által alaposan kimunkált soviniszta naciona­lizmus. A negativ fordulatot a Vatra Romaneasca panroman, idegengyűlölő1, xenophób, szélső­séges nacionalista szervezet megjelenése fémjelzi, amely - nyíltan magyarellenes - programjával és gyakorlatával, látványos es agresszív demonstrációival gyökeresen megváltoztatta az ígéretesen alakuló romá­niai társadalom képét. Itt nincs idő és mód a rejtett összefüggések vizsgálatára, de egy bizonyos: a Vatra Romaneasca szelle­me és irányvonala fokozatosan, nyilvánvaló­an vagy burkolt formában úrrá lett nemcsak a durván magyarellenessé váló lapokon, a mass médián és a félrevezetett román közvéleményen, hanem egyúttal a román kormányzat politikáját is alapvetően megvál­toztatta. A kormány, illetve a vezető politikai erő, a Nemzeti Megmentési Front elfelejtkezett a megbékélés szellemében tett kezdeti ígéreteiről és célkitűzéseiről, s egyre nyilvánvalóbban a Vatra által képviselt nacionalizmus vonalára csúszott. Az ^'erdélyi ügyek" intézésére külön kormánybiztos, minisztériumi államtitkár került, aki a kisebbbségellenes diszkriminatív politika régi irányvonalát hivatott folytatni. Tovább tart a Magyarország-ellenes alaptalan vádaskodás es a Vatra-barat hivatalos kó'ze­KELET-EURÓPA ÉS A N.Y. DAILY NEWS "Munkástarsak, vigyázzatok! (Fellow workers, hold it!) Ezzel, egy amerikai világlapban szokat­lan hangú címmel vezércikk-jellegü Írás­ban foglalkozott a milliós példányszá­mú new yorki Daily News jöL-4^Lvasa£»api száma a kelet-európai államokban és a Szovjetunióban végbemenő gazdasági és politikai változásokkal. A cikkhez a mellé­kelt illusztrációt csatolták. Abban a meggyőződésben, hogy olvasó­inkat érdekelné az, hogy mekkora véle­ménykülönbségnek ad helyet egy amerikai világlap, alant közlünk néhány figyelemre méltó részletet a cikkből, melynek írója Cornelius Lehane, egyetemi tanár egy New York állami kollégiumban. "Mint a tőkés Nyugat egyik dolgozója, azt a szerény üzenetet küldöm a szocialis­ta Kelet dolgozóinak, h'->gy ne Öntsék ki a fürdővizet az újszülöttel! A régen esedé­kes átalakulás a stagnáló orosz modszeru, államilag irányított közgazdaságból már folyamatban van. De nehogy feladják Kelet- Eurőpa dolgozói a munkához és a nyugdíj­hoz való jogukat cserébe az amerikai kapi­talizmus orosz változatáért... A lengyel munkások már kezdenek ráébredni arra, hogy egy olyan rendszert, amely kidobja őket munkahelyükről és kiveszi a falat kenyeret gyermekeik szájából, azért, hogy az újonnan jelentkező vállalkozók importált nadrágokban (dungarees) pará­dézhassanak, luxuslakásokat építhessenek maguknak, alaposan meg kell vizsgálni. Amikor a feleségem, két kis gyermek anyja, egy riportot olvasott arról, hogy az orosz anyáknak is milyen gondjaik vannak a gyermekgondozókkal és hogy mennyire neheztelnek főnökeik, amikor gyermekeik betegsége miatt néha otthon kell maradniok,- Meg akarta jutalmazni húszéves hűséges szolgálataiért James Moran tisztviselőt a Florida állambeli Lakeland városa, s mint ez ott szokás, két személyre szóló meghívót adott részére a Moran által kiválasztott étterembe. Moran, kísérőjével együtt 510 dolláros számlát evett-ivott az étteremben; elfogyasztottak a többi között négy tucat osztrigát, több frissen sültet és 33 óriáskoktélt. A város, jutalom ide, jutalom oda, nem hagyta jóvá a falánk tisztviselője benyújtotta számlát. Ezt végül is Morannak kellett megfizetnie. gek es szemelj •'< jogfosztó gyakorlata. A nemzeti kisebbségek ügye holtpontra jutott. Nagy általánosságban úgy jellemez­hető a kialakult es máig is tartó helyzet, hogy Ceausescu meghalt, de a szelleme tovább él. Marosvásárhellyel kapcsolatos véleményün­ket alátámaszt ja a román kormány ellentmon­dásos viszonyulása a cselekményekhez és az a puszta tény, hogy három hónap óta, még mindig nem volt képes kivizsgálni és megnyugtatóan rendezni az ügyet. Ehe­lyett megelégszik a kisebbség egyoldalú elmarasztalásával, többségükben cigányok és magyarok perbefogásával. A romániai helyzet más összetevőit is figyelembe véve, veszélybe került nemcsak a nemzeti beke, de egyben az egész hazai demokrácia ugye. A kisebbségi kérdés megol­dása, a kisebbségek jogainak biztosítása próbaköve magának a romániai demokráci­ának. Megbékélés nélkül ugyanis nincs jog és elképzelhetetlen bármiféle demokrá­cia. felkiáltott: Dehát én ugyanabban a hely­zetben vagyok! Rockland megyében, ahol dolgozom, már hosszú évek óta nem építettek egy házat kis jövedelmű emberek számára. A szovjetben azért nem építenek, mert , nincs rá pénzük^ de nekünk van, azt azonban luxusházak épitesere fordítják. A kelet-európai államoknak nem kellene szégyenkezniók az ottani állapotok miatt. New Yorkban nagyobb a gyermekhalandóság, mint számos elmaradott, volt gyarmati országban. New York utcáin csaknem annyi a koldus, mint Bombay, Indiában. A kábító­szerek egy egész nemzedéket fognak elpusz­títani. A vízcsövek egymás után mondjak fel a szolgálatot a varos utcáin. Félmillió gyermek éhezik gazdag országunkban es százezer bolyong hajléktalanul..." Párizs érseke PÁRIZS. Antall magyar miniszterelnök tisztelgő' látogatást tett Jean-Marie Lus­tiger bíborosnál, a francia főváros katoli­kusainak lelki vezetőjénél. A találkozás a protokoll szabályain túl is érdekesnek tűnt. Lustiger bíboros ugyanis származásánál fogva kozép-europai, len­gyelországi szülei pedig eredetileg zsidók. A hitleri elözönlés elől menekülve hagy­ták el hazájukat, kerestek uj otthont a Szajna partján. Katolizáltak, a fiúk meg úgyszólván gyermekfejjel választotta a plébánosi hivatást és magas morális igénye, nyílt esze, tudós alkata réve'n fokozatosan emelkedett az egyházi ranglétrán. Ne'hány esztendeje lett Párizs érseke, majd II. János Pál pápától, honfitársától kapta meg a biborosi címet. Egyike azoknak, akik igen közel állnak a Szentatyához, mondhatni úgy is, bizalmi embere. Amikor kirobbant az auschwitzi karmelita kolostor sajnálatos incidense, Lustiger bíboros is ott volt a tárgyalásokon. A Vatikán megbí­zásából egyengette a méltányos, a lelkeket csillapító megoldást, és tapintata, higgadt- saga( nyugvópontra vitte az ügyet. Mar csak azért is alkalmas volt erre, mert buszkén vallalva származását, az európai zsidó-katolikus kulturkör letéte- menyesének vallja magát. Ez a hagyomány adja lelki erejét, a párbeszéd fáradhatat­lan előmozdítója. Ha időnként föllobban Franciaországban a gyalázatos antiszemi­tizmus - miként a közelmúltban most is - Lustiger bíboros az első, aki fölemeli szavát, bélyegzi meg a gyűlölködést, sürgős­nek érzi az állásfoglalást.

Next

/
Oldalképek
Tartalom