Amerikai Magyar Szó, 1990. július-december (44. évfolyam, 27-48. szám)
1990-11-15 / 43. szám
4. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 15. 1990. (DfoatótnJc epdá KRITIKA EGY SZERKESZTŐI MEGJEGYZÉSRŐL Szívfájdalommal olvastam a New York Timesban a magyarországi hajléktalanokról szóló cikket és megrendített a képeken a Keleti Pályaudvaron alvó családok látványa. Hogy miért jelent meg a cikk épp azon a napon, amikor megnyílt New Yorkban a magyar kormány gazdasági kiállítása, nyilván a jóindulat hiányát mutatja a Times szerkesztosege részéről. Mégis ez a cikk sokakat bizonyara gondolkodásra késztet. Magyarország elindult nemcsak a piacgazdaság, hanem kimondottan a kapitalizmus felé, eltörölni és megsemmisíteni mindazt, amit éveken át az előző rendszer sok súlyos hibája, bűne és rossz gazdálkodása ellenére a romokból felépített országban a magyar nép többségének nyújtott. Olyan társadalomban, amelyben nem létezett munkanélküliség és amelyben, ha szerényen is, de mindenkinek volt hajlék a feje fölött, habár gyakran két vagy több csalad volt kénytelen megosztani a lakhelyét. Volt egészségi biztosítás, nyugdíj, ingyenes egyetemi oktatás, üdülés és sok egyéb társadalmi juttatás. A cikk írója a hajléktalanság egyik ökÁról megemlíti, hogy a régi rendszerben áókan kényszerűitek "egy fedél alatt máradni összeférhetetlen rokonokkal". Most , aztán szabadok lettek. Alhatnak kedvükre a Keleti Pályaudvaron, parkban vagy másutt, ahol tetszik, Emlékeztet ez engem, ha jól emlékszem, Bemard Shaw egyik mondására, amely szerint a demokráciában egyaránt tilos a szegény vagy a gazdag embernek kenyeret lopni és a hid alatt aludni. ( A szegény Magyarorszag most az Egyesült Államokra kezd hasonlítani, ha egyelőre nem is a jólét, de legalább a vasút- és buszállomásokon alvó otthontalanok szempontjából. t ( Remelem, hogy a magyar népet nem lehet becsapni és idővel olyan társadalmat fog teremteni, amely a múlt hibáit elkerülve, egy igazi demokratikus szocializmus útját követi. Nem tudom, miért kell nekünk felháborodni a N.Y. Times cikkén? Azonosítja magát a Magyar Szó mindennel, ami ma Magyarországon történik? Segítsük szülőföldünket, legyünk jó viszonyban Magyarorszag mai vezetőivel, de lapunk történelmi szerepéhez hűen, amely úgy az Ohazaban, mint itt az Egyesült Államokban mindenkor a dolgozó nép érdekeit tartotta szem előtt. A Magyar Szó elődeivel együtt mindig is haladó szellemű, igenis baloldali lap volt és remélhetőleg az is marad. Masfajta magyar lap van elég Amerikában. Jobban kimutatjuk Óhazánk iránti szerete- tünket, ha támogatásunk mellett kritikát is gyakorolnánk ott, ahol erre szükség van. A nehéz időkben a legjobbakat kívánva, Vágó Klára /A N.Y.Times okt. 23-i riportjához fázott megjegyzésemben nem a riport tartalmát, hanem közlésének időpontját kritizáltam. Épp ügy kritizáltam volna azt, ha egy angol vagy francia lap pontosan julius 4-én közölt volna szenzációs, képekkel illusztrált első oldalas riportot az amerikai hajléktalanokról. A Magyar Szó nem azonosítja magat mindennel, ami jelenleg Magyarországon folyamatban van. De igenis támogattuk a magyar ipar itteni kiállítását okt. 23-26 között, mert annak célja a magyar export fejlesztéTRIANON Hanák Péter Trianon szubjektív tényezői n. Mindehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy a szövetséges Németország közvéleményét sem töltötte el forró rokonszenv a korabeli Magyarország iránt. Nemcsak a pángermánok, hanem a kormányhoz közelálló liberálisok, sót ellenzékiek is erősen bírálták a magyar kormánykörök és a helyi közigazgatás nemzetiségi elnyomó politikáját, a rendszer merevségét, választójogi konzervativizmusát. A vezető réteg, állapította meg a budapesti német fÖkonzul, nemcsak az ország hírnevét, de nemzeti egységét is aláássa. Hasonló bírálatokban Ausztria sem különbözött Németországtól: az osztrák politikai közvélemény a szociáldemokratáktól a keresztény szociálisokig egységes volt a "magyar oligarchia" társadalmi • rendszerének és kormányzati módszereinek elítélésében. Szembe kell tehát néznünk azzal a ténynyel, hogy sem a Monarchián belül, sem a szomszéd országokban nem akadt - még kevésbé az antant táborában - olyan mérvadó politikai csoport,, amely rokonszenvezett volna a korábbi Magyarországgal. A negativ kép^ kialakulásában, illetve elmélyülésében bármilyen meghökkentően hangzik is ez - erősen közrejátszott Magyarország tényleges • negativ képe. Igaz, a rojnán*, a. cseh, a, délszláv nacionalista propaganda - az. egyoldalú és elfogult propaganda,- a valóságosnál jóval.sötétebb, riasztóbb képet árult Nyugaton, és- igy ma is idő- és célszerű e propaganda elfogultságát kimutatnunk, felteve,, ha tudatában .vagyunk anrták, hogy az elléhSéges propaganda valós V terítékre is hivatkozott, s há belátjuk, hogy a magyar nacionalizmus nem volt olyan európai színvonalú, olyan nagyvonalúan liberális, ahogyan azt ma jónéhány retusáló - vagy réstaurálö - beállítani kívánja. Csak a tényismerettől és felelősségtől mentes apológia állíthatja, hogy a dualizmus korabeli nemzetiségi törvényhozásunk élén járt Európában. Az 1849. júliusi nemzetiségi törvény történelmi tett volt, de elmaradt az ugyanebben az évben elfogadott kremsieri alkotmánytól, amint az egyébként valóban liberális 1868. évi nemzetiségi törvényünk is több ponton szűkkeblűbb volt az osztrák alkotmány megfelelő szakaszainál. (Történészek számára ismeretes tény, hogy az 1868. évi magyar törvény "az egységes magyar politikai nemzet" elvén alapult, és csak az alsofokú közigazgatásban, oktatásban és bíráskodásban ismerte el a nemzetiségek nyelvhasználatát. Az osztrák alkotmány 19. §-a valamennyi nemzetiség egyenjogúságát, nyelvük és kultúrájuk megőrzésének és ápolásának szabadságát mondta ki.) Az Összehasonlitgatások során arról se feledkezzünk meg, hogy mások az alkotmányos elvek, a tételes törvények, és megint más a közigazgatási és politikai gyakorlat. A régi Magyarország jogi modellje és tényleges gyakorlata ugyancsak eltért egymástól. Hogyan számolnak el a magyar nemzetiségi politika kritikátlan védői a ( dualizmus korában megszűnt 418 (48%) német, 1351 (78%) szlovák, 586 (21%) román népiskolával, (folytatás a 7 oldalon) se és ennek révén munkaalkalmak létesítése volt a munkanélküliség által fenyegetett magyar dolgozok százai, sót ezrei számára.- Deák Zoltán,/ SZEMLÉLŐ Deák Pál rovata FAGYEJEV BÚCSÚLEVELE Az Ifjú Gárda és a Tizenkilenc világhírű regények írója 1956-ban lett öngyilkos, búcsúlevelét azonban csak most engedtek, bár töredékes formában, közzétenni, A TASSZ hírügynökség közölt részleteket e levélből. Fagyejev ifjúkora óta tagja volt a kommunista pártnak es a 40-es évektől a Szovjet írószövetség elnöke, valamint a SZKP Központi Vezetőségének tagja volt. Olvassuk tehát figyelemmel sorait: "Az öntelt és tudatlan pártvezetés elpusztította a művészetet és nem látom további értelmét életemnek.... Irodalmunk legjobbjait fizikailag megsemmisítették, kiirtották. Feltett kincsünk, az irodalom a bürokraták es a nép legelmaradottabb elemeinek martaléka lett"* Kommentár felesleges. SVÉDORSZÁG SOHA NEM VOLT SEMLEGES Irta a svéd hadügyminisztérium rádiőinté- zetének volt nyomozója, John Edin. Svédország hadügyminisztériumának egyes egységei a NATO megalakulása óta, 1949-tŐl folytattak kémkedést a Szovjetunió ellen a nyilvánosság tudta nélkül, az Egyesült Államok kormányának megbízásából. Főleg rádiós és repülőgépes megfigyeléseket végeztek, aminek számlájára jelentős költség is került. Ezt jórészt svéd adófizetők állták. Nesze neked svéd semlegesség. "POLGÁRHÁBORÚ" MAGYARORSZÁGON? "» * i r. t No nem kell félni egyelőre, legalábbis a politikusoknak nem. Az ő frissen megszerzett hatalmukat még nem veszélyeztetik, annál inkább félelmet keltenek a békés lakosság körében az elszaporodó bűncselekmények. Lássuk csak, kik között dúl ma igazi, véres polgárháború. Hát itt van először is a Skinheadek, vagyis a bórfejűek és a cigányok háborúja. Véres összecsapásokra került sor a két tábor között Egerben és Miskolcon. Az arabok nemzetiségre való tekintet nélkül hadban állnak szinte a Magyarországon tartózkodó minden nációval. Minden fajta bűnesetekmónyben benne vannak, a verekedéstől, a valutázáson át az embercsempészésig. A bolgár nepperek Eger belvárosában vívtak késpárbajt az ottani alvilág fickóival, árusító helyeik megőrzéséért. A török kamionosok sem szívbajosak és nem engedik, hogy tekintélyükön csorba essék. Az alvilág lassan felosztja egész Magyarország területét és véres fejjel távozik a hivatlan látogató. A lakosság intézkedést sürget és siet sötétedés előtt hazajutni. ALBANIA Lassan ébredezik az albán diplomácia évtizedes álmából, de nem sieti el a lépéseit. Kísérletet tettek ugyanis arra, hogy bekerüljenek az Európa Parlamentbe. Az országban uralkodó viszonyok ugyan még sok kívánni valót hagynak maguk után, de a nyugat hajlandónak látszik befogadni az albánokat. Kérdés azonban, mit szól ehhez a nagy patrónus, Kina. Valószínűleg nem fogja jó szemmel nézni a demokratikus folyamatokat, mivel lassan-lassan végképp elszigetelődik kemény irányvonalával. SZEREZZEN EGY ÜJ ELŐFIZETŐT
