Amerikai Magyar Szó, 1990. július-december (44. évfolyam, 27-48. szám)
1990-07-12 / 28. szám
Thursday, July 12. 1990. Deák István: 3. Az ellenség alkonya "Nemzetietlen magatartás, belső ellenség, népellenes tevékenység" - ki tudja hol, és mikor születtek ezek a szörnyű kifejezések. Valaha csak politikailag aktiv egyéneket, vagy csoportokat bélyegeztek meg igy, akkor is, legtöbbször igazságtalanul. Kesébb egész népretegeket, felekezeteket, társadalmi osztályokat és foglalkozási ágakat. Kevesen lehettek az igazi magyarok, annyi bizonyos, hiszen századunkban alig akadt valaki, aki időről idóre) ne töltötte volna be a nép esküdt ellensegenek áldatlan szerepét. Boldog nemzet az amerikai, alig ismer belső ellenséget - bár az 1950-es évek elején a hírhedt McCarthy szénator mindent megtett azért, hogy az Egyesült Államokban is meghonosodjék a fogalom. Ugyanezt megkísérelték a nyugat-európaiak is, de ők csak egyetlen rossz kort éltek át a második világháború idején, ezért nem volt igazán alkalmuk rá, hogy kellő mértékben gyarapítsák belső ellenségeik számát. tA népellenség elsősorban kelet- és kelet-kózep- europai jelenség, az ott élő népek tragikus sorsának az egyik jellemző vonása. De meg e népek között sem lehet egyenlőségjelet vonni, mert például Romániában régóta azt tanítják, hogy a román nemzet ketezer éves fennállása alatt annak minden gondját, baját idegenek okoztak, amig a nép, legyen az bojár vagy paraszt, vasgárdista, vagy kommunista, lankadatlan erővel építette a Nagy Romániát. Jugoszláviában viszont még a magyarországinál is rosszabb a helyzet, mert ott minden mást tartott, illetve tart ma is a nép ellenségének: a görögkeleti ortodoxok a katolikusokat és a muzulmánokat, a szerbek a horvátokat és a szlovéneket, a királypártiak a kommunistákat és a csetnikeket, és általában mindenki a szegény albánokat. Persze, a belső ellenseg fogalmának kidolgozása nem volt eredmenytelen, hiszen lehetővé tette, hogy az eppen hatalmon lévök szabadon rabolhassanak. A szélsőjobboldali Magyarország vezetői kiigényelték a zsidó lakásokat, s elkobozták a zsidó ruházatot és a zsidó lovakat; a szélsőbaloldali Magyarország vezetői pedig szétosztották egymás között a nagypolgári villákat, a reakciós műtárgyakat és az ellenforradalmi ezüstöt. A mindenki által tisztelt nép ebből édeskeveset látott. Vajon véget ért a nép ellenségeinek áldatlan korszaka? Mi az emigrációban »• fff úgy hisszuk, hogy igenis veget ért, s ezert halával gondolunk mindazokra, akik elősegítettek a nagyszerű változást. A történelmi igazság azt is megkívánja, hogy hangsúlyozzuk: az uj, jobb korszak meg a régi, rosszabb korszakban kezdődött, amikor i.; Kádár János meghirdette: "Aki nincs ellenünk, az velünk van." Igaz, ez a jelszó még jó adag megalkuvást követelt, s szerencsére nem is vállalta el mindenki, de mégis igen fontos elsÓ lépésnek tekinthető'. Emigráns szemünkben úgy folytatódott ez a folyamat, hogy a fasiszta árulókból fokozatosan idegenbe szakadt honfitársakká, majd külföldön élő kiváló hazánk fiaivá léptynk elő, vagy hop egy nekem szóló hivatalos levélből idézzek: "Dolgozd népűnk minden olyan külföldön áló, magyar származású egyént szívesen fogad, aki tisztességes szándékkal közeledik a népi demokráciához és jóindulattal viseltetik a magyar nép épitö munkája iránt." Igaz, ez a megfogalmazás is voltaképpen megalkuvást követelt, mi általában meg AMERIKAI MAGYAR SZÓ A NÉMET EGYSÉGRŐL Az alanti cikket Giínter Grass, a világhírű nyugat-német iro még a két ország gazdasági egyesülése előtt irta. De attól tartunk, szavai még profetikusnak bizonyulhatnak. Röviddel karácsony eló‘tt GŐttingából jövet a hamburgi főpályaudvaron át akartam szállni Lübeck felé, amikor hozzám lépett egy fiatalember, szó szerint megállított, hazaárulónak nevezett, majd e fűlembe csengő szó után faképnél hagyott, de miután kissé megnyugodva újságot vásároltam, ismét odajött hozzám és nem halkan, fenyegetve, hanem messzehangzóan k&zölte velem, itt az ideje, hogy végezzenek a magam fa jtával. Sikerült els'ó fölhahorodasomon meg ott a peronon úrrá lennem , es elgondolkodva folytattam utam Lübeckbe. "Hazaáruló!" Ez a szó, a "hazátlan bitang"-gal egyetemben a német történelem szókincséhez tartozik. Vajon nem volt-e igaza a fiatalembernek, amikor olyan jeges dűhvel nekemtámadt? Vajon nem igaz-e, hogy akár ne is lássam azt a hazát, amelynek érdekében végezni kell a magamfajtával? A helyzet a kővetkező: nemcsak felek a két államból egy állammá egyszerűsített Németországtól, hanem el is utasítom az egységes államot, s megkönnyebbülnék, ha - akar józan német belátás, akár a szomszédok tiltakozása következtében - nem jönne létre. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy álláspontom jelenleg tiltakozást vált ki, sőt mi több, alkalmas arra, hogy agresszív hajlamokat szabadítson fel - s nemcsak a hamburgi fópalyaudvar fiatalemberére gondolok. Nálánál sokkalta finomabban végez rövid utón mostanság a Frankfurter Allgemeine Zeitung azokkal, akiket kategorikusan baloldali értelmiségeknek nevez. A lap kiadóinak nem elegendő', hogy a sztálinista sovinizmus csődbe ment, szerintük veget kell ernie vele együtt a demokratikus szocializmusnak, sót Dubcek álmának is az emberarcú szocializmusról. Régtől fogva kózós vonasa a tőkéseknek és a kommunistáknak a harmadik út megelőző megbélyegzése. így kívánják azt a benyomást kelteni, hogy Lipcsében és Drezdában, Rostockban és Kelet-Berlinben nem az NDK népe, hanem minden vonalon a nyugati kapitalizmus győzedelmeskedett. S már neki is fogtak a zsákmány fölosztásának. Alighogy az egyik ideológiának lazítania, majd feladnia kellett szorítását, megszokott mozdulattal megragadja az embereket a másik ideo- lógia.Szükség esetén megmutatják a piac- gazdasági kinzóeszkőzőket. Aki nem csipkedi magat, nem kap semmit. Meg banánt sem. Nem, egy ilyen tisztességtelenül fölényeskedő, megkaparintás útján megnagyobbodott hazát nem akarok, jóllehet (nekem, néhány gondolaton kivül nem áll módomban meggátolni egy ilyen torzszülött létrejöttét. is alkudtunk, de legalább kinyílt előttünk az ország kapuja. Az általános megbékules első jeleit követte az elmúlt év békés forradalma, az újjászületés magyar demokráciája. Néha úgy érzem, mii itt jobban méltányoljuk azt, ami otthon történt, mint a gondokba, inflációba és bizonytalanságba belefáradt ha^ai lakosság. Forradalom halálos áldozatok nélkül, szabad parlamenti választások, csalás és erőszak nélkül, ,de hiszen ezek csodalatos eseme'- nyek! És nem kevésbé fontosnak tartom azt is, hogy ma otthon aranylag kevesen követelnek megtorlást. Igaz, nemegyszer Attól tartok, hogy valamiféle tetszőlegesen álcázott néven - óhatatlanul létrejön az ujraegyesites. Majd gondoskodik róla az erős D-marka; gondoskodik róla a Springer- sajto, és gondoskodni fog róla a német feledékenyseg. Végül szűkén számítva nyolcvanmillió- an leszünk. Ismét egységesek, erősek és még ha meg is kíséreljük, hogy csak halkan szóljunk - harsányak leszünk. Végűi - mert sohasem elég, ami van - sikerül majd nekünk a bizonyítottan kemény D Márkával - és a lengyel nyugati határ elismerését követően - Szilézia jó részét és Pomeránia egy( kis szeletét gazdaságilag alávetni, es - jó német minta szerint - megint egyszer rettegetté és elszigeteltté válnunk. Vajon a mindent átfogó egység, a nagyobb államterület, az összevont gazdasági erő valóban kívánatos növekmény? Vajon mindez nem ismét túl sok-e? Nekünk tudatában kellene lennünk - szomszédaink tudatában is vannak - annak, mennyi szenvedést okozott ez az egységállam, milyen szörnyűséges szerencsétlenséget zúdított másokra és magára. Az Auschwitz fogalmával összegezett és ^ semmivel sem viszonylagossá tehető népirtási bűntett felelőssége terheli ezt az egységállamot. Mindaddig a németek történelmük során még sohasem tették magukat ennyire iszonyatosan hirhedettekké, Sem jobbak, sem rosszabbak nem voltak más népeknél. A komplexusoktól táplált nagyzási hóbort arra késztette a németeket, hogy ne valósítsák meg lehetőségüket, hogy kultúrnemzet- ként egy szövetségi államban egyesüljenek, s ehelyett erőnek erejével kikényszeritsék az egységállamot birodalom formájában. Ez volt Auschwitz réges-rég megteremtett előfeltétele. Ez lett a lappangó, másutt is fellelhető antiszemitizmus hatalmi bázisa. A német egységállam biztosította a nemzetiszocialista fajelméletnek a borzalmasan felhasználható alapot. Ezt a felismerést nem lehet megkerülni. Annak, aki ma Németországról gondolkodik és feleletet keres a németkérdésre, Ausch- witzra is gondolnia kell. Az iszonyat ezen helye, a tartós trauma példaként kizárja a jövőbeni német egységállam lehetőségét. S ha - amint félő - mégiscsak kikényszerítik, eleve kudarcra lesz ítélve. A kapitalizmus nyugati ideológiája, amely minden más ideológiai izmust maradéktalanul föl akar számolni, úgy szólal meg, mintha elóreszegezett pisztoly mögül hangzana a hangja: vagy piacgazdaság, vagy... Markára-pfennigre kiszámítva ( nem lehet majd megválaszolni a nemetkerdest. Hogyan is mondta a hamburgi főpályaudvaron az a fiatalember? - Igaza van. Adott esetben tekintsenek hazátlan bitagnak. olvasok a magyar lapokban és rőpiratokban ilyen szólamokat: "Aki magyar, az velünk tart", amiből nyilván következik, hogy aki nem tart velünk, az nem magyar. Am ez csak szánalmas kísérlet a népe liens ég régi fogalmának a felfrissítésére, s a visszhangja mindeddig nem komoly. Semmi kétség, a belső ellenségeinek ballasztjától megszabadult és ezáltal hatalmasan megszaporodott magyar nép új, emberibb korszak előtt áll. Deák István a new york-i Columbia Egyetem professzora,
