Amerikai Magyar Szó, 1990. január-június (44. évfolyam, 1-26. szám)

1990-06-14 / 24. szám

Thursday, June 14. 1990. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Molnár Erzsébet: A gazdasági csoda BUDAPEST. Most, hogy nekünk is nya­kunkon a gazdasági csoda, semmiképp nem lehet tanulság nélkül való más gazdasági csodák tanulmányozása. Hetek óta megy a sorozat a Tévémagisz­terben, van oktatás, nevelés, találós kérdés, husvétolnak-e a japánok, hogy kel ki a japán tojásból a japán csirke, honnan való a japán ember, hát onnan, ahol a Nap ered, van japán nyelvlecke, konnyicsiva, japán rejtvény, aki megfejti, mehet Japánba - vasárnap este pedig, nehogy úgy nézzen ki, mintha gyerekjáték volna az egész, a csoda igazi arcáról vetített filmet a televízió. Hogy mibe került a japan ember­nek a csoda. A japán ember belerokkant a csodába. Japán gazdag, de a japánok szegények; dolgoztatják őket, mint a barmokat, ugye a keleti emberrel könnyű, nem beszél visz- sza, zokszó nélkül robotol, szorgalmasan reszket az állásáért; persze kell is, a cso­dából kifolyólag örökké no a munkanélküli­ség, a segely meg semmire se eleg. Mutatták a japán embert, amint hajnal­ban kel, amint kábán, félálomban fölszáll a lineáris vonatra; amint naponta három­négy órát utazik, hogy egyáltalán dolgoz­hasson; láttuk, amint betörik a szerencsét­lent, mint a lovat, amint apránként körül- fonják kezét-lábát, kölcsönökkel, aljas, körmönfont eszközökkel, amint szorosan tartják a nyakát, amint meghúzzák a hur­kot, sohasem teljesen, csak éppen annyira, hogy fulladozzon kicsit. Kiderült, hogy a japán ember nem azért dolgozik annyit, mert ö a japán ember, hanem hogy el tudja tartani a családját, hogy etetni tudja a gyerekeit meg az öre­geit; a nyugdíj megalázóan kevés, egy élet munkája a sírásóra sem elé^j. A japán ember esténként kockaházakba, ormótlan dobozokba megy haza, apró lyu­kakban lakik a gyerekeivel, szorosan, élet­tér nélkül, méltatlanul; sehol egy bokor, sehol egy fűcsomó, a városokra tejszeru fátyol ereszkedik; a japán ember levegő helyett ólmot, szénmonoxidot szív, rá­adásul mindenáron meg akarják vetetni vele ezeket a lyukakat, sót meg is vetetik, aztán nyögi a kölcsönöket; a japán gyerek meg, ha megjnö, kezdi az egészet elölről. Már ha egyáltalán megnő, mert ö meg embertelen, tekintélyelvű iskolába jár, túlterhelt, ideges, neurotikus, vizsgák idején öngyilkos lesz, mar az óvodában tekernie kell, hogy jó iskolába jusson, és hát van olyan gyerek, amelyiknek ebből elege van. Mindazonaltal csupa hülyeséget tanítanak neki, cenzúrázzák a tankönyveket, hamisít­ják a történelmet, a világháborút nem is tanulják, csak annyi van a könyvben, hogy szörnyű volt; császári mészárlásokról nem esik szó, szemérmes társadalom ez is, meg aztán a japán emberek nem is tudják pontosan, hogy volt, mint volt, nem is nagyon érdekelte őket; sokáig nem is szidtak hango­san a császárt, olyanok voltak, mint a bir­kák, ami^ lehetett rizst zabálni, nem törő­dik az egésszel Különös dolog: alig van különbség. Talán egyedül a gazdasági csoda. WASHINGTON, D.C. Júniustól Varsón át is utazhatnak az Izraelbe kivándorló szovjet zsidók - jelentette a N.Y.Times. A lapérte­sülés szerint az Aeroflot heti egy charter- járatot indít Varsóba, onnan az izraeli El-Al légitársaság szállítja tovább az emigrán­sokat. Párhuzamosán a lengyel LOT Moszk- va-Varsó és Varső-Tel-Aviv járatain is. EGYTIZED MAGYARORSZAG ? FERGE ZSUZSA^ szociológussal és SOOS KAROLY ATTILA közgazdásszal beszélget szegénységről és gazdagságról, piaci viszonyokról HOVANYECZ LÁSZLÓ újságíró. H.L.: A miénknél sokkal gazdagabb országok­ban - például Nyugat-Németországban- egyharmad, kétharmad társadalmakról beszélnek politikusok, társadalomtudósok. Vagyis azt mondjak: annak, hogy társadal­munk kétharmada jól él, az az ára, hogy a fennmaradó egyharmad marginálizálódik, a perifériára jut, elszegényedik. Erre a példára utalva jósolják ma nálunk sokan, hogy sorsunk az "egytized Magyarország". Tehat mondjuk lesz itt majd egymillió gazdag ember, egy-kétmillió, aki váltakozó szerencsével éli életet és hét-nyolcmillió szegény. Önök szerint van-e alapja ennek a vélekedésnek? F.ZS.: Azt hiszem, itt egy probléma árnya- latlan megközelítéséről van szó. Ha ugyanis tizedekre osztom a lakosságot, mindig van egy tizednyi leggazdagabb (és ugyan­annyi legszegényebb ember. Épp ezért én arra a kérdésre: az-e a perspektívánk, hogy ebben az országban lesz egymillió nagyon gazdag és nyolcmillió szegény, ügy válaszolok: remélem, nem. Tehat nem attól félek, hogy nyolcmillió ember élete a jelenlegi nem túl magas színvonal alá kerül, és nyolcmillióan fognak éhezni, fázni, rongyosan járni. En mástól félek. t i S.K.A.: Egyetértek Ferge Zsuzsával. En két veszélyt látok magunk előtt. Az egyik az, hogy jelenleg legalacsonyabb színvonalon élő három milliónyi ember helyzete teljesen tűrhetetlenné válik. F.ZS.: Amikor azt mondtam, hogy valamitől félek, épp erre gondoltam. S.K.A.: A másik dolog, ami miatt aggódom, hogy a mostani középrétegek rosszabb helyzetű csoportjai is ide, ehhez a szegény­tömbhöz csúsznak le. Ha ez a két veszély realitássá válik, az beláthatatlan következ­ményekkel jár. Ha a társadalom egyharmada, negyven százaléka kilátástalan helyzetbe jut, az egész társadalmat destabilizáljak az állandó feszültségek, a sztrájkhullámok, a tüntetések. H.L.: Mindez azonban nem akadályozza meg az ország további elszegényedését. F.ZS.: Akkor talán beszéljünk azokról a stratégiákról, amelyeknek révén ezt az állapotot elkerülhetőnek véljük. S.K.A.: Nem biztos, hogy egyet fogunk érteni. F.ZS.: Nem baj, én épp azért vállalkoztam erre a beszélgetésre, hogy szembesítsem a nézeteimet egy olyan közgazdászéval, akiről tudom, hogy számos kérdésben velem ellentétesek a nézetei. H.L.: Mielőtt a stratégiákra térnénk, megkér­dezem, ki szegény, illetve ki gazdag ma az önók véleménye szerint Magyarországon? F.ZS.: Amilyen könnyűnek látszik, olyan nehéz mindkét fogalmat értelmezni. Gondol­junk csak arra, ho^y a mögöttünk álló kor­szaknak egy hosszú periódusában, mondjuk 1965-töl 1978-ig, a szegénység láthatatlan volt. Igaz, voltak akkor is hajléktalanok, de "eltűntek". Hajléktalannak lenni ugyanis bűn volt, ezért a hajléktalanok például tehervagonokban rejtőztek. Volt munkanél­küliség is, de ezt elrejtette az úgynevezett teljes foglalkoztatottság, amelyről a közgaz­dászokkal összhangban az a véleményem, hogy bár formális volt, azért az emberek tényleg találtak munkát és mellé például munkásszállást is. Az éhezés pedig a legsze- genyebbek számára sem jelentett veszélyt, mert az élelmiszerek olyan mértékben voltak dotálva, hogy nagyon kis jövedelmű emberek is megszerezhették a legelemibb táplálékot. A legkisebb jövedelműeknek sem kellett aközött választaniuk, hogy esznek-e vagy fáznak, ha már volt lakásuk. Volt olcsó gyermekétkeztetés is. Mindezzel szemben ma ott tartunk, hogy a legalacsonyabb nyugdijúak nagy része választani kényszerül: vagy fut, vagy mini­mális szinten táplálkozik, vagy gyógyszert vesz. Hasonló szegénység fenyeget munkaké­pes embereket, részint a kis kereset, részint a munkanélküliség veszélye miatt. Azt kell tehát mondani, hogy az éhező, fázó, hajléktalan szegénység ma nagyobb és fenyegetőbb, mint korábban volt. H.L.: Ejtsünk néhány szót a gazdagságról is. F.ZS.: A gazdagság épp olyan relativ fogalom, mint a szegénység. Csakhogy bizonyos szemszögből nézve igen nagy pénz például az az egy-vagy néhány millió forint, amit egy igazgató felvesz, különösen úgy, ha az illető vállalata rosszul működik. S.K.A.: Szóval gazdagok es még gazdagabbak mindenképpen lesznek, a kérdés csak az, hogy lesz-e haszna gazdagodásukból az országnak. Mert egy jól működő kapitalizmus­ban vannak nagyon gazdag emberek, de az ó gazdagságukból valamilyen módon az egész társadalom profitál. Az Ön nyugdija többszörösét éri Magyarországon VEGYEN INGATLANT, VAGY ÉPÍTTESSEN OTTHON, - MOST MAR SZABADON! ÜZLETI BEFEKTETÉSEK! PÉNZE AZ ÚJ MAGYARORSZÁGON GYARAPSZIK LIBRA KFT Egyike az első újtipusű magánvállalkozásoknak. Kívánságára INGYENES fényképes helyrajzzal szolgálunk Információkat küld, rendelkezésére áll USA-ban lévő építészmérnök tagunk. HÍVJA: ISTVÁNT Philadelphiában:(215) 664 1405 Bármikor hívhat, visszahívjuk! VAGY IRODÁNKAT Budapesten: 36 (1) 175-0948 számon BUDAPEST, Attila u.20. H:1013 HÍVJON AZONNAL! RENDKÍVÜLI AJÁNLATOK 1990 JUNIUS 30-ig!

Next

/
Oldalképek
Tartalom