Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-10-05 / 37. szám
8. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 5. 1989. Magyar újságíró Sowetoban- Pogar Demeter riportja H kibucok válsága Az izraeli kormány az ország történetében egyedülálló mentőakcióba fogott. Rendkívüli ülésén a kabinet segélycsomagról határozott a nyomorgó kibucok javára, ami az adófizetőknek több száz millió, az izraeli bankoknak meg éppen egymilli- árd sekeljébe (500 millió dollár) fog kerülni a hitelek leírása miatt. 80 évvel azutan, hogy zsidó bevándorlók megalapították az első önkéntes mezőgazdasági kollektívákat a Jordán partján, a kibuc válságban van. Nem kevesen a fennmaradásukért harcolnak. A múlttal ellentétben most elsősorban gazdasági gondok sanyargatják a szocialista települések lakóit. Az összesen 274 kibucban élő 135.000 izraeli csaknem 3i milliárd dollárnyi adósságot halmozott föl. A kibuctagok részben gazdasági dilettantizmus, részben a megromlott kereskedelmi feltételek miatt, de politikai hatások folytán is a csőd szélére kerültek, amit csak masszív szubvenciókkal lehet feltartóztatni. Bar Izrael lakosságának csak a 3,5 százaléka él kibucban, mégis az itt fizetés nélkül, csekély magántulajdonnal rendelkező és szociális biztonságban élÓ nők és férfiak termelik meg a zsidó állam exportjának 10, agrárexportjának pedig 40 százalékát. Ellentétben az alapítás éveivel, a termékválaszték most túlnyúlik a gyümölcsön és zöldségen. A kibucban éppúgy termelnek traktort és szőlölevet, mint gyerekjátékot és vízágyút. Nemritkán ekkora termékválasztékot lehet találni egyetlen kibucban. Csakhogy a széles kínálat és az értékesítés ma akkora probléma, amekkorával sok kibuctag már nem tud megbirkózni. A kibucok sokféle problémájának iskolapéldája a Tzora, Tel Aviv és Jeruzsálem közt. Ezt a nem vallásos kollektívát (az elmúlt hónapok során számos esemeny sújtotta. A 360 bejegyzett tagjával a 40 éves kibuc gyümölcsöt és zöldséget termel exportra, de bútort, textíliákat és tejet is a hazai piacra. "Mindent egybevetve kb. 15 millió amerikai dollár a forgalmunk" - jelenti ki Silvia^ a 40 éves fodrász- nő, akit a kibuc vezetősége a nyelvtudása miatt "sajtószóvivővé" nevezett ki. "1988-ban egyszerre háromféle bajunk is támadt: egy meglepetésszeru hőhullámtól néhány óra alatt egész pulykatenyészetünk, 2500 állat elhullott. Tavaly januárban az egész avocádótermés megfagyott, a du- torainkat is csak rosszul lehet külföldön eladni." Sok Tzora-tag véleménye szerint ebben az izraeliek magatartása a hibás a palesztin felkeléssel szemben, amely az izraelieket sok szimpátiától fosztotta meg. ( "Az emberek ma nem nagyon vágynak arra, hogy izraeli árut vegyenek" - mondja a kibuc szóvivője. Elismeri, hogy az exportproblémáknak más okai is vannak: "Kicsi a bútortermelésünk. Mig a szabad gazdaság vállalkozói gyorsabban tudnak átállni a piac szükségleteire mi rugalmatlanok vagyunk. Honnan tudjuk mi itt, mit akar a vevő Európában?" "Ez a kibuc még egyike az egészségesebbeknek - mondja Silvia -, profitot kellene termelnie, de a végén csak az adósságok maradnak." A kibuctagok azért mégsem igazán félnek a csődtől. "Közösségünk struktúrája szocialista. Minden, ami itt van, közös tulajdon, a föld pedig az államé. Ha pénztárzárás után kevesebb a pénzünk, mindannyiunknak szorosabbra kell húznunk a nadrágszijat - biztositott minket a 40 éves Silvia, aki 20 éve él Tzorában. - Akkor majd tisztára vegetáriánus módjára kell majd táplálkoznunk." Johannesburg, a Carlton Hotel hallja. Reggel 8 óra. Galambszürke öltönyben verébszerú emberke lép hozzám.- Ön a magyar újságíró?- Igen. Es ön, ugye, Mike Pretorius. A parányi öregúr bólint. A hetedik X. felé jár. Rövid, szürkésfehér haja, ápolt bajusza és aranykeretes szemüvege méltóságteljes külsőt kölcsönözne neki, ha legalább néhány ujjnyival magasabb lenne másfél méternél, s többet nyomna 50 kilónál. Pretorius ur a tájékoztatási minisztérium alkalmazottja, aki több evtizede hivatásszerűen hordja-viszi a külföldi látogatókat Sowetoba. Ma reggel ketten vagyunk: egy amerikai politikus es en. Az amerikai hangosan zsörtölődve érkezik. Valamit elvesztett és valakiket nem talál. Kora, ruhája csaknem pontosan ugyanaz, mint Pretoriusé. Még a szeme, bajusza is emlékeztet rá. A különbség csak annyi, hogy Mr. Carnes majdnem 2 méter magas. Begyúrjük magunkat Pretorius ur autójába es indulunk. Kifelé tartunk Johannesburgból. A mellettünk és velünk szemben robogó kocsikban mindenki fekete. Alaposan meg is bámulnak bennünket: mi a fenét akarnak ezek a fehérek Sowetóban? Sokáig, vagy egy félórán át hajtunk a városon kívül, mig végre egy dombtetőről elibénk tárul egy földszintes téglaházrengeteg.- A településnek tulajdonképpen nincs is neve. A Sowetö mindössze annyit jelent, hogy South Western Township (délnyugati közigazgatási terület) - duruzsolja évtizedek alatt berogzött hanghordozással Pretorius űr. - Sowetot 1866-ban alapították. Ide telepítették a fekete bányászokat és munkásokat. A lakosság 1939-ig elérte a 244 ezret. 1982-ben már majdnem 1 millió ember élt itt. ^ Ma csak találgatni tudunk. A belső migráció ellenőrzésének s a letelepedés engedélyhez kötésének megszűntével igen gyorsan duzzad a lélek- szám. 2,7 millióra becsülik az ittenieket; Johannesburg lakossága 1,2 millió. A kirándulás akarva-akaratlanul egyfajta szafárijelleget ölt: a házak közé hajtunk, s karnyújtásnyiról bámuljuk az embereket. Fotózni szabad, méghozzá mindent. Pretorius úr nem tiltakozik, ha az objektiv a mocsok, a rongyok, a drótkerítés felé irányul. Engedékenysége szokatlan a dél-afrikai hivatalos személyeknél. De tudja o jól, hogyan kell csinálni: nem szol bele, inkább valami mást is mutat. Kocsink lassan egy villa elé gördül. A szemmel láthatóan luxuskivitelben felépített házat masszív, kétméteres téglafal veszi körül, ami gátat szab a kandi pillantásoknak. - Ez Winnie Mandela háza. Lefotózza? Pretorius ur az igazság kedvéért hozzáteszi, hogy Mandela asszony nem lakik a házban. Ez a kerítésre felmászva, a házat körülvevő derékig érő gazból látható is. A tulajdonos állítólag azt tervezi, hogy az üresen álló villát klinikává alakíttatja át. Szóval Sowetó nemcsak bádogviskókböl és hullámpapir kalyibákból áll. A település Orlando West nevű negyedét - ahol Mandela asszony és a Nobel-békedijas Tutu püspök villája is áll - a helyiek egyszerűen "Beverly Hills" néven emlegetik. Lélegzetelállítóan lenyúzó házak, ápolt angolkertek, villogó Mercedesek, amelyeken sofőr viszi reggelenként johannesburgi magániskolába a gyereket. ( De milyen is egy tipikusnak mondható sowetói ház? Földszintes, vörös téglás, téglalap alaprajzú. Többnyire vízzel, villanynyal és WC-vel. Másfél szobánál több nemigen fér el benne. Ilyen házak ezrei sorakoznak monoton egyhangúságban a legtöbb út mellett. Az előttük összetiport fű járdáért kiált. Az emberek városba áramlásának felgyorsulását jelzi, hogy rengeteg téglaház mellett fémesen csillogó pléhbódé áll. A tulaj - megszegve a településrendezési rendszabályokat - jó pénzért adja ki őket a rászorulóknak. Bár délelőtt van, szinte mindenütt találni otthon valakit. Többnyire a ház körül piszmognak. Sowetóban 25 százalékos a munkanélküliség. Feltehetően az ezáltal keltett feszültség is közrejátszik abban, hogy a dél-afrikai hatóságok megpróbálnak kesztyűs kézzel bánni( Sowetóval. A 13 évvel ezelőtti itteni mészárlás évfordulóján több gyárban fizetett munkaszüneti napot engedélyeztek. Sowetan címmel napilap jelenik meg. 1984 óta a településnek önkormányzata van; a tanács maga dönt a közösség ügyeiről. A testület hitelekkel bátorítja az önerős építkezéseket: Sowetö minden nyolcadik, tizedik házán friss toldást vagy emeletet látni. A városban viszonylag kis létszámú rendfenntartó erÓ tevékenykedik: 12U0 helyi rendőr, 1300 fekete a dél-afrikai rendőrség kötelékéből és 180 fehér biztonsági ember. Valamennyiük parancsnoka egy fehér ezredes. végre elérkezünk arra a (helyre, amit szerte a világon a valódi Sowetonak tartanak. Igazi gettó. Nyomorúságos bádogputrik, köztük szűk és koszos átjárók. Benézünk a nyitott ajtókon. Plafonról csüngő csupasz villanykörtéket és padlón szétszórt gyékényeket látunk. A viskósor előtt asszonyok mosnak. Hideg vízben, szappan, mosópor nélkül Öntözőcsapra emlékeztető kutnál. Köröskörül rengeteg kisgyerek és kamasz. Sowetóban a lakosság fele 18 év alatti. Integetnek, állandóan bedugják fejüket a képbe, ha fotózni akarok, de meglepő módon nagyon kevesen kéregetnek. Robogunk tovább. A nyomornegyedet elhagyva emeletes sorházak mellett fékezünk. Közöttük nagy, színesre festett bevásárlóközpont. A polcokon bőséges árukínálat: a padló és a fagyasztópult tisztán csillog. Sowetóban vagyunk: vásárlók és eladók mind feketék. Pretorius úr érti a dolgát. Körutazásunkra a koronát a Vista egyetemmel teszi fel. A Vista modern vonalú vörös téglás épület, előtte szökókúttal. A parkban egyetemista külsejű fiatalok olvasnak, beszélgetnek, heverésznek. Fehérek nincsenek köztük. Ki gondolta volna, hogy Sowetonak egyeteme van? Visszatérőben Johannesburgba Útikalauzunk még áthajt egy negyeden, amely, ha lennének benne járdák, Zugló kertes részére emlékeztetne. Pretorius úr hátrafordul: - Ilyennek képzelte? NEW YORK, N.Y. Miután Bush elnök az Egyesült Nemzetek Nagygyűlésén bejelentette, hogy kormánya hajlandó lesz a meglévő vegyi fegyvereket megsemmisíteni, ha azt a Szovjetunió is megteszi, Shevardnadze, szovjet külügyminiszter- elismerve Bush javaslatának fontosságát- hozzátette, hogy az ö kormánya szeretné, ha mindkét állam egyúttal beszüntetné az új vegyi fegyverek gyártását is. TERJESSZE LAPUNKAT-*■------
