Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-09-21 / 35. szám
Thursday, Sep. 21. 1989. AMERIKAI MAGYAR SZO 5. Desi Janos Félelem a Via Doloroscm JERUZSÁLEMI RIPORT Véleménykutatás Magyarországon- Befejező közlemény A válaszadók 73 százaléka úgy vélekedett, hogy a jelenlegi kormány az MSZMP érdekeit tartja szem előtt. Ugyanerre a kérdésre az MSZMP-tagok 55 százaléka adott megegyező választ. A miniszterek szakértelmét többnyire kielégítőnek tartják. A vélemények 55 százaléka szerint a jelenlegi kormány nem képes az előző kormányok elhibázott gazdaságpolitikáját korrigálni, 33 százaléka pedig lehetetlen vállalkozásnak tartaná a kísérletet. A veszteséges vállalatok azonnali szanálásával 68 százalék ért egyet. Az utóbbi tel évben a válaszolok 15 százaléka került anyagi "vészhelyzetbe", mig 35 százalék közel állt hozzá. Anyagi tartalékkal 13 százalék, minimális tartalékkal 49 százalék rendelkezik. A munkanélküliség gondolata a válaszolók Összességének 30 százalékát foglalkoztatja. Ez az arány a fizikai dolgozok és a 25 év alattiak között 45 százalék, mig a vidéki válaszolok közül Szolnok megyében 46 százalék. A szakszervezetekkel kapcsolatosan a vélemények többsége (78 százalék) kifogásolja az érdekképviseleti munkát, 18 százalék szerint viszont már vannak pozitív jelek. A SZOT-ra 68 százalék szerint már nincs, 21 százalék szerint még szükség van. A választásokon az összes válaszadó 10 százaléka voksolna az MSZMP mellett. Ez az arány az MSZMP-tagok esetében 40 százalék. Az esetleges pártszakadás kérdésében az összes, illetve az MSZMP- tagok válaszai megközelítőleg hasonlóak. 57, illetve 54 százalékban tartják szükségesnek a pártszakadást. Egy MSZMP-reform- szárny által létrehozott uj párt megalakulása esetén a válaszadók 45 százaléka bízna, 43 százaléka nem bízna az új párt demokráciát érvényesítő politikájában. Erre a kérdésre az MSZMP-tagok 73 százaléka igen, 17 százaléka nem választ adott. Mikor a Ferihegyi repülőtéren az izraeli biztonsági ember, aki ekkor már vagy fél órája faggatott, megkérdezte, hogy zsidó vagyok-e, azt hittem, rosszul hallok. Hogy jön ez ide? Mert az rendben van, hogy azután tudakozódik, viszek-e magammal fegyvert, vagy hogy nem adott-e at nekem valaki olyan csomagot, amiben bomba lehet. De hát miért fontos, a biztonság szempontjából az, mi is vagyok, minek tartom magam. Aztán Izraelben hamar rájöttünk, ez a kérdés természetes. Csak azt kell észrevenni, milyen hangsúllyal teszik fel. Valahogyan úgy, ahogy nálunk, Magyarországon érdeklődnek a messziről jött, de "gyanús" idegentől: Ugye Ón magyar? Jeruzsálemi vendéglátónk, aki 1953 óta a Szentföldön él, a magyar eseményeket jól ismeri, a magyar könyveket, újságokat rendszeresen olvasssa, amikor a magyar politikai életről beszélgettünk, sorra mindenkitől megkérdezte: és ez zsidó? S én rengetegszer kényszerültem bevallani, hogy fogalmam sincs. Erősödő antiszemitizmus? S bárhol is jártunk, Magyarországról elszármazottak között, amikor a beszélgetés errefelé tartott, mindig feltette valaki a kérdést: nem félünk-e attól, hogy Magyar- országon erősödni fog az antiszemitizmus? * Mert ők Izraelből úgy látják, hogy egyre inkább fenyeget ez a veszély. Mit tudtunk erre felelni. . . Reméljük, hogy nem. S ha mostanság gyakrabban hallhatunk, olvashatunk zsidóellenes megnyilvánulásokról, csak azért lehet, mert a legutóbbi időkig erről (sem) lehetett nyilvánosan Írni, beszelni. Most meg aztán mindenről szabad. Am érveink ritkán győztek meg az aggodo- kat. Pedig á Magyarországról elszármazottak általában jól ismerik viszonyainkat. Sokan olvasnak magyar újságokat, jó néhányan rendszeresen utaznak Magyarországra, s hallgatják a Magyarországról Izraelbe érkező rokonaik, barátaik beszámolóit. Magyarországról elszármazottak - írtam az előbb, es nem véletlenül kerültem a "magyar" kifejezést. Hiszen a legtöbben nem tartják magukat magyarnak, hanem izraelinek, zsidónak. S tapasztalható ez abban is, miként őrzik a magyar nyelvet. A mar Izraelben születettek, a szabrék (a szabré különben egy kaktusz gyümölcse, amely kívülről ugyan szúrós, de belül finom, édes), sokszor nem beszelik szüleik, nagyszüleik anyanyelvét.- Érthető ez - magyarázta egy, a harmincas evekben Izraelben megtelepedő hölgy, természetesen magyarul -, mikor megérkeztünk ide, legfeljebb csak néhány szót tudtunk héberül. De bele akartunk jönni. De lehetett volna másként. Több, mint nyolcvan országból jöttek ide az emberek, ha rnindenki megtartotta volna a saját nyelvet, most hogyan . értenénk meg egymást? Magyarul nagyon sokan tudnak Izraelben. Statisztikai adatok szerint; ugyan csak a lakosság tiz százaléka, de jóval többnek tűnik. S természetesen (magyar nyelvű napilap is megjelenik, az Uj Kelet. Rendszeresen utcara kerül magyar nyelvű hetilap es folyóirat is. Naponta egyszer magyar nyelvű híreket mondanak a rádióban. Járkálhattunk bármerre az országban, ki nem kellett nyitnunk a szánkat - mindig azonnal lelepleződtünk: - Á, magyarok! De ellentétben sok más országgal, itt még nem kellemetlen, ha valakit hazánkfiának néznék. Sót. Jeruzsálem óvárosának arab negyedében a kereskedők még hozzátették: "Nahát, Magyarországon tanult a bátyám (ó'csem, nagybátyám, barátom, stb), akkor olcsóbban adom az árut, majd behozom az amerikai turistákon. Azoknak úgyis sok a pénzük." Lehet, az arab kereskedők nagy magyarbarátsága csak ügyes üzleti fogás - mégis jólesett. Tálán mert az ilyenhez nem vagyunk hozzászokva. Pedig a jeruzsálemi óváros arab negyede most nem a békesség szigete. Az intifada, az arab nemzeti felkeles miatt, a boltok többségét bezártak. A szűk utcák két oldalán 'lehúzott redőnyök, rájuk festve arab nacionalista jelszavak, amit gondos kezek próbálnák olvashatatlanna tenni, de újra es újra felfestik: Izraeltől független államot akarnak. Középkori hangulat Az utcán csak néhány sztrájktörő árus guggol, s egy-egy bátrabb eladó a lehúzott redőny mögé tuszkolja gyorsan az arra járót, s próbál rásózni valamit. Alkudni lehet -, sőt kötelező. De ha a vásárló túl kicsi összeggel próbálkozik, az árus védekezik: nem adhatja olcson, nagy most a kockázat, veszélyes kinyitni. Ami igaz is lehet. Mert az izraeli újságok naponta tudósítanak arról, az arabok megölik azokat a társaikat, akiket árulónak tartanak. Az óváros arab negyede különben csendes. A helybeliek félnek bemenni, a turisták közül is sokan elkerülik. Az utcácskákon lépten-nyomon feltűnnek az izraeli járőrök. Felfegyverkezve, könnygázgránátokkal felszerelve. S ha bombariadót rendelnek el, azt mindenki a legnagyobb természetesseggel veszi tudomásul. Hozzátartozik a mindennapokhoz. Sokan végig sem mernek autózni az arab településeken, mert felnek, hogy megdobálják vagy megtámadják őket, inkább nagyot kerülnek. De azért én keresztülhajtok ott is - vonja meg a vállát Samáj (Magyarországon Gyuri névre hallgatott), aki munkája miatt rengeteget autózik az országban mindenfelé, egyedül. Beszélgetőtársunk - háromgyerekes családapa, legidősebb fia most tölti hároméves sorkatonai szolgálatát - mesél saját katona- élmenyeiről.- A körülöttünk lévő településeken napirenden voltak az összecsapások. Nálunk nem. Mert mi rendszeresen járőröztünk, bementünk a mellékutcákba is. Es ha valahol túl sokan gyűltek össze, szétkergettük őket. Aztán elmagyarázza, fegyvereikbe nem éles lőszert töltenek, hanem gumilövedéket. S hogy kiválasztható legyen, ki vett részt valami tiltott csoportosulásban, kitalálták, olyan anyagot lőnek ki, amely az eltaláltat lemoshatatlan szaggal jelöli meg. így aztán később letagadhatatlan, ki vett részt a rendbontásban. Akit pedig elkapnak a katonák, azt akár hónapokra is lecsukhatják. Muezzin, harang, sofőr Az araboknak a szembenállás még rosz- szabb, mint nekünk - véli Gyuri -, pedig nekünk sem könnyű. Elóbb-utobb valahogyan meg kell egyeznünk, s erre minél később kerül sor, annál nehezebb lesz.- Pedig milyen szép lenne a béke - ábrándozik Nomi, aki tanárnő Jeruzsálemben, a beke városában. Amikor egyszerre szói a mohamedánok müezzinje, a keresztények harangja és a zsidók sófárja - és olyan jól megférnek egymással. . . 3 és 5 fős üdülök 15 évre, évi 28 - 140 napra Irányár: 525.000 Ft-től 4.950.000 Ft-ig teletorv 137-694, telex= 22-3678
