Amerikai Magyar Szó, 1989. július-december (43. évfolyam, 27-48. szám)
1989-10-12 / 38. szám
Thursday, Oct. 12. 1989. AMERIKAI MAGYAR SZO 9. Fura dolog a titok, mágnesként vonzza az emberi lelket, amolyan zart ajtó felé, valami ez, hetedik szoba kíváncsiságot felcsigázó rejtelmes ajtaja, amely azért vonja magára az esz és a kepzelet ostromát, mert mint az ismeretlen,mindenkor feladatot rejt? kihívást: nem tudni, amit tudni szeretnénk, nem tudni, mi van az ajtó mögött. Akad, aki regényes omladékok között denevérróptetö barlangok föld* alatti járataiban keresné elásott kincs alakjaban a feltételezett titkot, holott az igazi kincs és igazi titok jobbára a felszínen hever szemünk- kezünk ügyében; titkot rejthet a falevél, a fémtárcsa, a cérnagombolyag is, de kincset rejthetnek nép- és gyermekdalaink is. Ez persze hihetetlenül hangzik, ha olyan mindenki által ismert szövegre gondolunk, mint az alábbi dalocska: Lánc, lánc, eszterlanc, Eszterlánci cérna, Cérna volna, selyem volna, Mégis kifordulna. Cérna volna karika, Forduljon ki Marika (Katika, Janika, stb.) Marikának lánca. Ez a mondhatnék túlontúl ismert szöveg annyira bennünk él, s annyira nyíltnak érezzük minden egyes szavát, hogy szinte esztelenségnek tetszhetne elgondolkodnunk rajta, vajon mit is mond valójában, miféle tartalmakat közvetít, s ért- jiik-e igazában ezeket a szavakat. (Értjük, hogyne értenénk, hisz valósaggal a kisújjunkban van az egész szöveg a hozzá tartozó játékkal együtt: gvermekek egymás kezet fogva körbe-körbe forognak énekelve, s a megnevezett gyermek nevének hallatára, megfordul, hátat fordít a körnek, úgy járják tovább, majd ha már valamennyi gyermek kifele fordult, sorra ismét befelé fordulnak, majd ismét vissza; igy megy ez, amig erővel^ idővel győzik. Ennél egyszerűbb szöveg es játék tán el sem képzelhető. Miféle titkot takarhatna hát ez? De vajon igy van-e ez? Próbáljunk utánajárni. Kezdjük mindjárt a címben is szereplő eszterlánccal. Mit is mond, mit is jelent ez a szó? Lánca észternek? Miféle lánc az? MibÖl van az a lánc? Es mit jelent itt az eszter szó? Ha találgatni próbálunk rájövünk, hogy az eszterlánc az összefogodzó, énekelve körbe forgó gyermekekre vonatkozhat. De miért eszterlánc ez akkor is - ha női nevet gyanítunk az észterben -, ha a táncolok közt egyetlen Eszter sem fordul elő? Miért nem, például mondjuk jánoslánc, csaba vagy emeselánc? Es miért kell ehhez kört alkotniuk és körbe forogniok? A szövegnek tehát valamiképpen a körrel kell Összefüggnie. De éneklik ezt másutt, más alkalommal is. Tudjuk, magyar parasztgyermekek a pitypang-jjyermekláncfü szárából nyakláncot csinálnak maguknak tavaszi ékességül. Maga a nyakláncviselés, miként ez régészeti leletekből megállapítható, az európai bronzkorig megy vissza. Hát a gyermekláncfü-készités kedves szokása? Ki • tudja azt? Azaz, várjunk csak kicsiket, és jusson eszünkbe; az eszterlánc szó jelentését még nem fejtettük meg. Es még valamit! A pitypang-gyermekláncfű- nyakékkészitése roppant kezdetlegesen megy végbe, az égvilágon semmi sem kell hozzá, még ügyesség is alig: a gyermekek a virág sárga fejét letépik, a szar felső, keskenyebb végét belehelyezik a szár alsó, üres végébe, s a szár ilymódon karikát alkot a következő karika készítésénél a szárát belefüzik a már elkészült elózó karikába, meg igy tovább, az utolsót Grandpierre K. Endre LÁNC, LÁNC, ESZTERLÁNC pedig két karikan fűzik át, és már készen is van a lánc. És itt nem árt, ha arra gondolunk: a legkezdetlegesebb készítési mód mindig a legrégibb: a fejlődés - valami újnak a kezdete - mindig a legegyszerűbb - mert legkézenfekvőbb - fogásokkal indul. Egy virág üres szára két végének egymásba illesztésénél mi lehetne egyszerűbb? És készen van a kor. Az első láncszem! Utána jöhet a többi! Azt pedig tudjuk, hogy a néphagyományok, s ezen belül eppen az efféle gyermekmondókák - szinte változtatás nélkül - milyen hihetetlenül hosszú idón át megőrződhetnek. (Meglehet, hogy éppen a nyaklánckészi- tés /és lánckészités/ legkezdetei körül kapisgálunk?) Vagyis netán a bronzkor mögötti időbe, a kőkorszakig mehetünk vissza? De hogy jön mindez az eszterlánchoz? Tüstént kitetszik. Székelyföldi gyermek- élményeimb'ól tudom: székely kisgyermekek akkor is a Lánc, lánc, eszterláncpt éneklik, amikor a gyermekláncfű szárából láncokat fonnak nyakbaakasztős diszül. Nem kell Ördöngösség rájönnünk, hogy az eszterlánc összefüggésben áll a gyermekláncfűvel és a hozzá kapcsolódó énekkel, tánccal. Magyarán: az eszterlánc a gyermekláncfűre vezethető vissza; ez az eszterlánc. De nevét még nem értjük. Itt a Székelyföldön honos szokás nyomán meg egy felismerésre juthatunk. A gyermekláncfű ugyanis tavasszal virag- zik^ napsárga viraga ügy május-junius fele árasztja el a düsfűvü, nedvdús viz menti lapályokat, part menti füzeseket, akkor, amikor a maga teljes mivoltában kibontakozik a tavasz, zöld díszbe öltözik erdő-mező, minden virágba borul, zsonga- ni kezd a rovarvilág, mézizü a levegő és simogató meleggel süt a nap. Vagyis dalocskánk a tavaszhoz kötődik, s nagyszámú tavaszköszöntÓink egyike. Tavaszkoszöntóink pedig óhatatlanul a nap kóré fonódnak. Vajon, igy van ez ezúttal is? Mindenütt körre és körre bukkanunk; kört alkot a selyemzóld szárból font minden egyes láncszem, kört alkot maga a lánc, kört alkotnak a gyermekek, és maguk is körbe forognak, s mindegyik gyerek még külön is körbe-körbe forog. Mindegyik kör magaban a napot alakítja. És most vessünk még egy pillantást a nevezett virágra: kerek, sárarany korongja napdomboru és napként izzik, még sűrűn egymáshoz préselodö szirompálci- kai is kristályosán kásás napkorongot érzékeltetnek. S ha ez a napvirág tavaszkiteljesedéskor elsokasodik és az egész lapályt elborítja napizzású tündöklő sárga korongjaival, mintha milliónyi parányi nap villogna a szemünkbe, nyári éjszakák sárarany csillagözöne. S tálán itt és ezáltal feslik fel az eszterlánc elnevezésének, jelentésének titka. Valamikor az emlékezet peremén túli időkben naphivo volt a világ? a nap volt a termékenység megtestesítője, a földi élet ura, a napistent pedig Astarténak, más néven Istárnak, Isternek, Esternek nevezték. Sislay József Őszi tájban Egy lanyha nap őszi tájban Kint bolyongok a határban. Lent őszi szellő fujdogál, Fönt vándor daru nyila száll. Piros-sárgán lengve reszket Levele a tengerinek. Ámbár, ha szerteszét nezek, Nyoma sincs a fagyos télnek. Száz színben ég még a határ, Vígan zeng rajta a madár. Tücsök, prücsök is citerál, Szinte harsog a zöld fűszál. Messze, ameddig ellátok, Nyílja rét a vadvirágot. A nap pirosán süt rája, Szinte meleg még a lángja. Amint ballag fönt az égen, A SÁRVÍZ, SIÓ mentében. De az ősz egyre jelzi már, Hervatag lesz ez a határ. Jelzi, fazekában mit főz! Halvány-sárgán száll föl a gőz. Amit osztogatott a nyár, Mindent a földről lekaszál. Mindent leharácsol, legyőz A földünkről a sárga ősz. Jön az idő gyors paripán, Ö parancsol csak igazán: Mignem egyszer oly szelet hajt, Sirom fölött süvít el majd! HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjék annak meghosszabbitásáről idejében gondoskodni. Egy évre $20.- Félévre $ 12.Kanadába és Európába egy évre $ 25.Megujitásra: $...................... Évkönyvre: $ ............................ Név:............................................................................ Cim: ............................................................................ Város: ............................ Állam: .......................... Zip Code:...................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York, N.Y. 10003 Ha nem tévedünk úgy a Lánc, lánc esz- terláncot éneklő, körben forgó gyermekek tánca, és a gyermekláncfűből készült nyakéklánc - Iszter lánca, Eszter lánca, a hajdani Napisten lánca, s maga a dalocska: gyermekek ajkára szánt Ősi naphimnusz, amelyet tán érdemes azzal is megbecsülnünk, hogy magunkban eldudoljuk.
