Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-12 / 2. szám
12. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 12. 1989. Magas vérnyomás AZ ÉV LEGJOBBJAI A századforduló éveben a "magas vérnyomás" diagnózis igen ritka volt. Ma azonban nagyon sokan szenvednek benne.Valósággal népbe- tegse'g, mert nemcsak a sikeremberek betegsége. Ahogyan növekedett az átlagos életkor, ügy vált a szív- és érrendszeri rendellenességek leggyakoribb bajává. A magas vérnyomással kapcsolatos első adatokhoz a vérkeringéssel kapcsolatos felfedezések során jutottunk. A XVII. század elején William Harvey angol orvos (1578- 1657) kifejtette megfigyeléseit a vérkeringésről. Bebizonyította, hogy a vér a szívből a veröereken át eljut a szervezet minden egyes részébe, s hogy a gyüjtőereken át visszakerül a szívbe. Sokévi kísérleteinek eredményét 1628-ban tette közzé. Először - 1733-ban - Stephen Hales angol lelkész végzett vérnyomásmérést, mégpedig állatokon: bárányokon, kutyákon és lovakon. Megállapította, hogy az ember vérnyomása kb. 176 higany milliméter. Az első vérnyomásmérőt Jules Hérisson készítette el 1834-ben (Herisson-féle sfig- mo-manométer). 1836-ban Richard Bright (1789-1858) közzétette azokat az adatokat, amelyekhez agyvérzésben és szívbajban elhunyt betegek tanulmányozása sora'n jutott. Boncolással megállapította, hogy veséjük kicsi és kemény volt, bal szivkamrajuk pedig nagymértékben megkeményedett. Nyilva'nvaló- an olyan betegekről volt szó, akiknél a magas vérnyomás az utolsó stádiumba jutott. A szivtágulassal kapcsolatban Bright a következőket irta: "Ez arra késztet bennünket, hogy megtudjuk, milyen különleges erőfeszítést kellett a szívnek kifejtenie. Úgy rémlik, két megoldás lehetséges: vagy a vér minőségének megváltozása jelent közvetlen nem kívánt stimulánst a szív számára, vagy pedig a változás kiterjed a kapilláris vérkeringésre, s a szív ennek következtében nagyobb erőfeszítést kénytelen kifejteni, hogy a vér bejusson az érrendszerbe." Később a krónikus vesebajt Bright-féle betegségnek nevezték. Ekkor kezdtek magas vérnyomásról, illetve a véredények elmesze- sedéséről beszélni. Az első műszert, amellyel közvetlenül lehet mérni a vérnyomást, Vierordt szerkesztette 1854-ben (sfigmograf). Noha Hales már a XVIII. szazad elején megállapította, hogy az ember vérnyomása körülbelül 176 higanymilliméter Waldenburg 1880-ban azt állította, hogy 200 és 260 között van. Később ez a határ 150 milliméterre csökkent. Ezután arról folyt a vita, hogy a legmagasabb érték csupán 145 milliméter, tehát a 150 j millimeter már a magas vérnyomás jele. Úgy véltek, hogy a . normális vérnyomás olyan magas 100 milliméteren felül, ahány éves az illető. Az a nézet alakult ki, hogy alsó értéke (diasztolé) feleannyi, mint a felső értéke (szisztolé) plusz 20. Amikor megállapítottak a normális és a magas vérnyomás közti különbséget, felmerült a kérdés, hogyan alakul ki a betegség. Habár régebben - mint már említettük - ritkán állapították meg, hogy valakinek magas a vérnyomása, mégis nagy jelentőséget tulajdonítottak vizsgálat közben az erverés minőségének. "Kemény árverésről" beszéltek, s ezt a véredények megbetegedésének tulajdonították, s ebből magas vérnyomásra következtettek. A múlt század végén ügy gondolták, hogy a magas vérnyomást a vese idézi elő. Később azonban módosult ez a nézet: a vesebaj az egész folyamatnak csupán egy jelenségévé vált, s a magas vérnyomást érelmeszesedéssel magyarázták. Azt állították, hogy az ateroszkleró- zis (az artériafal megkeményedésével járó érelmeszesedés) első tünete lehet. Csakhamar üjabb elmélet született: magas vérnyomás a vesék megbetegedésétől és az aterószklerozistól függetlenül is jelentkezhet. A betegségnek ezt a formáját Allbutt hyperpisiának, Műnk valódi magas vérnyomásnak, Frank 1911-ben esszenciális hipertóniának nevezte el. Egyre világosabbá vált, hogy a magas vérnyomás lassan, sok esetben észrevétlenül alakul ki, viszonylag késön jelentkezik és elváltozásokat okoz a véredényeken és a szívizmon. Minél többet tudták meg a kóros magas vérnyomásról, annál inkább igyekeztek meghatározni az okát. Közvetlenül az első világháború előtt Volhard az esszenciális vagy vörös hipertóniát megkülönböztette a vese okozta vagy halvány hipertóniától. A többi hasonló kísérlet nagyobb része csak az elméleti igényeket elégítette ki. Ma a betegséget kiváltó okok alapjan megkülönböztetünk: 1. esszenciális vagy elsődleges hipertóniát, 2. szimptomatikus vagy másodlagos hipertóniát, amelyet vesemüködesi és hormonális, valamint szív- es érrendszeri zavarok idéznek elő. A betegség lefolyása jóindulatú és rosszindulatú lehet. Ezért a szemvizsgálat ugyanolyan fontos, mint a vérnyomás megmérése. Gowers már 1876-ban megállapította, hogy a magas vérnyomással járó vesebaj eseten jellegzetes elváltozások jelentkeznek a szemfenéken. Idővel nagyobb figyelmet fordítottak erre a jelenségre, amelyet fundus hypertonicusnak, vagyis angiopathia retinae hypertonicának (magas vérnyomás tüneteit mutató szemfenéknek) neveztek el. Keith, Wagner és Barker 1939-ben a szemfenéken tapasztalt elváltozás alapjan az első két fokozatot a hipertónia enyhe, a harmadikat súlyosabb, a negyediket pedig nagyon sillyos formájának tartotta. A baj kezelése a századfordulón rendkívül szegényes eszközökkel történt. Az orvosok főleg azt ajánlották betegüknek, hogy változtassanak életmódjukon: mérsékelten egyenek és igyanak, pihenjenek, sótalan diétát tartsanak. A gyógyszerek közül nyug- tatókat és altatókat adtak. Ezenkívül eret vágtak rajta, vagy piócát tettek a testére. Azt mondották, hogy izzadjanak sokat és vegyenek be nagyobb mennyiségű hashajtő szert. Hidroterápiát és pszichoterápiát is alkalmaztak. Úgy gondoltak, hogy (jó hatásúak az ibolyántúli sugarak. Meg Osler, kora egyik legismertebb belgyógyásza is ezeket ajánlotta betegeinek 1912-ben. Voltak azonban olyanok is, akik műtéti beavatkozással akartak gyógyítani a magas vérnyomást. Az utóbbi években több olyan gyógyszer . all a rendelkezésünkre, amely akár külön, akár más orvossággal kombinálva csökkenti a vérnyomást. Ez lehetővé teszi, hogy megkönnyítsük és meghosszabbítsuk a betegek életét. MAGYARORSZAG Az MTI sportszerkesztősége immár huszonötödik alkalommal jelölte meg az ev legjobb hazai sportolóit - szakáguk szerint. Nézzük néhány fontos sportág legjobbjait! Asztaliteniszben Bátorfi Csilla és _ Klampar Tibor, atlétikában Szalma László, birkózásban Sike András, kajak-kenúban Gyulai Zsolt, karatéban Engrich Mariann, kosárlabdában Németh Ágnes és Heinrich Robert, labdarúgásban Kozma István lett a legjobb. (Az a Kozma, aki posztján a jobb oldali középpályás futballisták közt a tizedik helyre szorult,. .. Ez is jelzi az osztályzatok minőségi különbséget.) Nézzük tovább a sportágakat. Műkorcsolyában Téglássy Tamara, valamint az Engi Klára-TÓth Attila jégtánckettös, műugrásban Kovácsné Kelemen Ildikó és Némedi Károly, ökölvívásban Isaszegi Róbert, öttusában természetesen Martinék János, sakkban ugyancsak természetesen Polgár Zsuzsa és Portisch Lajos a legjobb. Sportlövészetben Joó Éva, valamint Záhonyi Attila, súlyemelésben Takács Erika és Jacsö József, tornában Storczer Beáta és Borkai Zsolt az év legjobbja. Úszásban magától értetődően Egerszegi Krisztina, valamint Darnyi Tamas, vívásban Jánosi Zsuzsa és Nebald György a listavezető. Az elmúlt év legnagyobb sporteseménye a szöuli olimpia mellett az u.n. szteroid- botrány volt. A szteroid az a keverek, amelynek fogyasztása felfokozza az ember, különösen a fiatal sportember fizikai képességét, izmainak erejét, kitartását és igy fölénybe kerülhet versenytársaival szemben. A szöuli olimpián tiz atlétát fosztottak még dijától, köztük sajnos két magyart is. Amire a szteroidot használó fiatalok nem gondolnak, az az, hcgy^ a pillanatnyi előny mellett igen súlyos egészségi követ- kezmenyei lehetnek ennek a szernek. Megtámadhatja a májat, a veset es amellett mélységes depressziót is okozhat. • Az 1992-es téli olimpia színhelyén a franciaországi Albertville-ben ( döntöttek: 15 millió frank költséggel 35 lavinamegfigyelö állomást építenek, hogy megvédjék a várható 10.000 nézőt. Egy hirtelen olvadás ugyanis rendkívül hamar elindíthatja a hegyoldalakon a hogórgetegeket, amelyek épp a nézősereg soraiban jelenthetnek életveszélyt. Koreaiak közösen?- Teljes szívből üdvözlöm és támogatom a két Korea sportvezetőinek tárgyalására vonatkozó javaslatukat - írja KNDK-beli kollégájának, Kim Ju Szunnak irt leveleben a Koreai Köztársaság Olimpiai Bizottságának elnöke, Kim Csöng Ha. A levél válasz a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság azon felvetésére, hogy indítsanak közös csapatot az 1990 évi Ázsiai Játékokon, Pekingben. A két ország olimpiai bizottsága március 9-én Szöultól 56 kilométerre lévő Panmind- zsonban találkozik.
