Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-19 / 3. szám
Thursday, Jan. 19. 1989. 5. Berend T. Ivan Szocializmusunk sorsa Nem hányatott múltjáról, nagy reményeket keltő és nagy kiábrándulásokkal járó sorsfordulóiról, nem is korábbi sikereiről és semmiképpen sem menetrendszerűen visszatérő kritikus válságairól akarok beszélni. Képesek vagyunk-e a megújulásra ? Ma nem kevesen hajlanak arra az álláspontra, hogy a szocializmus nem képes a valódi megújulásra. Legfőbt érvük természetesen a történelem, az ismétlődő megújulási törekvések rendszeres kudarcai, melyek a Sztálin halálát követő több mint harmad évszázadot a Szovjetunióban és Kínában csakúgy, mint Jugoszláviában, Lengyelországban vagy Csehszlovákiában, s nem utolsósorban - amit legjobtan és saját bőrünkön tapasztaltunk - természetesen Magyarországon végigkísérték A történelem minden eddigi európai formációja igen sok lépcsőfokon, atalakulasi szakaszon - közben nemegyszer ujabt es újabb korrektiv forradalmon ment át. Mindegyiknek volt korai, kezdetleges szakasza. A szocializmus, mely elméletből tömegmozgalomma, abból forradalommá, majd eredeti gondolatrendszerétől jócskán eltérő gyakorlattá vált, örök emberi vágyak és utópiák azonnali realizálási kísérleteként ütközött ismét és ismét a valóság betonfalaiba. Csakis a realitások iskolái vezethetik el az alapos önkorrekciő réven fejlődésének újabb szakaszához, melyben a korai, nyers, ha úgy tetszik kezdetleges szocializmus új, érettebb szakaszába lep. Történelmileg feltehetően az "átalakulási válság" hatja ma át a szocialista világot Kínától Jugoszláviáig. A demokratikus fejlődés hazai útja '< A forrongó felgyorsult történelmi változások természetesen sok fele lehetőséget rejtenek magukban. Megbukhat vagy megújulhat, békés vagy véres változásokon mehet át, vagy akár hosszan tartó krízisbe is merevedhet egyik vagy másik ország. Ennek is, annak is látjuk egyes jeleit. Hogy a legkedvezőbb változat valósuljon meg, ahhoz nagy politikai bölcsességre es társadalmi toleranciára van szükség. S rendkívül fontos, hegy tanuljunk sajat múltúnkból, átalakulási törekvéseink korábbi sorsfordulóiból. A sztálini szocializmusmodell előző gyakorlatának első jelentős kritikájára ( és átalakítási törekvésére Magyarországon 1953 nyara és 1956 ősze között került sor. Igaz, ezt 1953 nyarán a szovjet pártvezetés kezdeményezte, ragaszkodva Nagy Imre miniszterelnöki kinevezéséhez is. Ezek az évek napfényre hozták az előző időszak bűneit és súlyos tévedéseit, a sztálini modell alkalmatlanságát mind a politika, mind a gazdasag szféráiban. Fordulatra mindezek felszámolásában azonban nem vezetett. Igaz, hogy az MDP Nagy Imre körül kialakuló reformszarnya mind messzebb jutott a felismerésekben, s az 1953 nyarán megfogalmazott kritikák egyre jobban elmélyültek. A törvénytelenségek és koncepciós perek az erőszakos kollektivizálás és elhibázott agrárpolitika, valamint a többi ágazat és a lakosság életszínvonala rovására végrehajtott feszitett iparosítás, a gazdaság irányítás bürokratikus parancsuralmi módszereinek elitélése hamarosan elvezetett a kötelező utasításokra alapozott tervezés egész rendszerének és a kötelező beszolgáltatás rendjenek elvetéséhez és a piac bekapcsolásának felisméréséig. Falun a sztálini erőszakos-gyors szövetkezetesítés elutasítása, a valóban Önkéntes paraszti szövetkezés és az agrárfejlődés Összekapcsolása került középpontba, mig az iparosítást az agrárfejlődéssel összhangba hozva a lakosság életszintjének és ellátásának javítása szolgálatába kívánták állítani. Az "uj szakasz" politikája azonban a gyakorlatban nem érvényesülhetett, mert Rákosi és Gerő, a szovjet vezetés bizalmát élvezve, a helyén maradt és sikerrel akadályozta meg a valóságos változásokat. Mi több, 1955 tavaszán Nagy Imrét is sikerült eltávolitaniuk. Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények közepette az ártatlanul megölt - meghurcolt embereknek csak töredékét rehabilitálták, a bűnösök felelősségre vonása elmaradt, a falusi politika visszazökkent sztálini keretei közé, ismét kiásva a csatabárdot a kulákok ellen. Az iparosítás iránya és a tervgazdálkodás jellege mit sem változott, csak a "túlfeszités" hibáját ismerték el, s a centralizált tervezés jelentéktelen javitásokkal (a kötelező utasítások számának csökkentésével)történő "ésszerílsitését" fogadták el.'* Az 1953 nyári fordulatot követő vissza- huzó-fékezŐ politika, s különösen az 1955 márciusi visszafordulás feloldhatatlan válságba sodorta az MDP-t. A kimondott igazságok es megfogalmazott új célok után a régihez való visszatérés és makacs ragaszkodás egyre súlyosbodó politikai-bizalmi válságba sodorta az országot. A sztálinizmus magyarországi rendszere morálisan megbukott, de az érdemi változást és megújulást hirdető, a lakosság bizalmát élvező reformszárnyat kiszorítottak. Amikor 1956 nyarán Rákosit már meneszteni kellett, a szovjet vezetés és a belső konzervatív csoportok ragaszkodtak másik bizalmi emberükhöz, Gerőhöz. Az 1956 nyarán megfogalmazott jelentéktelen korrekciós program Rákosi leváltása után sem Ígért érdemi kibontakozást. A stabilitás biztosítékát a sztálinista vezetés saját stabilitásában látta. A sztálini modell es hazai szélsőséges képviselői ellen három éven keresztül, tehat a valódi változás igerete és biztosítékainak elérése nélkül lényegében eredmenytelenül alkalmazta az MDP reformszárnya és a hozzá kapcsolódó értelmiség a kritika fegyverei. A regi vezetes merev ellenállasa következtében a hatalom és a tömegek között megszűnt a párbeszéd. Ebben a helyzetben azután az egyetemi hallgatók követeléseinek megfogalmazása és tömegdemonstrációja is elegendő szikra volt a detonációhoz. A kritika fegyverét a fegyverek kritikája váltotta fel. A békés megújulás lehetőséget a konzervatív hatalom elherdálta. Folytatás az új feltételek közölt A felkelés, amelyhez a nemzeti büszkeségükben megsértett, emberi méltóságukban megalázott, életfeltételeikben ellehetetlenített tömegek csatlakoztak, rendkívül sok féle szándékot hordott macában. A szocializmus valódi megújítása érdekében a sztálini rendszer és makacs képviselői elsöprését csakúgy, mint a nyugati polgári demokráciák követését, a Mindszenthy hercegprímás áltál hamarosan meghirdetett földreform felülvizsgálat célját, vagy a börtönből szabadult lumpen elemek revans- vágyat és fehérterrorját, melynek veszélyére azokban a napokban már Németh László is figyelmeztetett. E sokféleségben ^ az átmeneti egységet csak a sztálini struktúrák elsöprésének vágya jelentette. Az MDP reformszárnya, mely az új helyzetben egyedüli lehetőség maradt a hatalom átalakitva-megújitva történő megőrzésere, megkísérelte a lehetetlent. Ehhez azonban - a rendkívüli tömegnyomas körülményei közepette - saját korábbi programjához képest is jelentősen továbbment a sztálini struktúrák elvetésében; elfogadta az új történelmi tényeket, az alulról szerveződött önigazgatási rendszert es a többpártrendszer pluralizmusát is. E rendkívül bonyolult, sok évtizedes csenddel és leegyszerüsitő ítélkezéssel megterhelt tö'rténeti eseményt e keretben természetesen nem kivárom általában értékelni. A szocializmus megújító valódi reformjának önmagahoz való viszonya szempontjából azonban szükséges hangsúlyozni, hogy az 1956 november 4-en, a szovjet katonai beavatkozással visszaállitott hatalmat nem a régi sztálinista vezetés, hanem az 1956 előtt lassan formalodo Kádár János es Münnich Ferenc nevével fémjelzett partcentrum szervezte meg. A centrum a szocializmus megújítási programjában lényegében egy nézeten volt a reformszárnnyali, de 1956-ig nem akart szakítani a Rákosi-Geró - féle régi vezetéssel. Október-november drámai fordulóján azonban a reformszárny és a centrum - a Rákosi-Gerő csoport kirekesztésevei - együtt hozta létre az MSZMP-t. A centrum azonban a semlegesség meghirdetésében, a Szovjetunióhoz való viszonyban, a szocializmus ellenes erők megtörésében hamarosan már nem kívánt együttműködni a reformszárnnyal. November 4-e után - a lehetőségek korlátozottabb' keretei között - azonban nem a régi sztálini (és MDP) értelmezésben kívánta helyreállítani és megszilárdítani a szocializmust, hanem gyökeresen megújított formákban. Átvette tehát és folytatni kívánta a reformtörekvésektől mindazt, amit az új feltételek között átvehetőnek és folytathatönak Ítélt. Eltörölte a kötelező beszolgáltatási rendszert (mar 1956 novemberében) és elvetette a sztálini szóvetkezetesitési utat. 1957 tavaszán az MSZMP agrárpolitikai tézisei új agrárpolitikát és szövetkezeti programot fejtettek ki. A kötelező tervutasításokkal működő bürokratikus gazdasági parancsuralmat - amint az 1956 decemberében felkért szakértő bizottságtól a reform terveit megrendelték - a piac erőteljes bekapcsolásával kívánták felváltani. Törvénybe iktatták az alulról szerveződő, munkástanacsi önigazgatást. Az MDP gyakorlatával szakitó, nem mindenbe beavatkozó pártot kívántak létrehozni. A többpártrendszert sem eleve kizárva AMERIKAI MAGYAR SZÓ
