Amerikai Magyar Szó, 1989. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-19 / 3. szám
3. VARJAS ENDRE: Két ország egyetlen fővárosa? (Szentföldi jegyzetek) Hogyha Izrael földjére készül az ember, legalább is a múltra készül fel, a múltból vesz leckét. Bibliai ismereteit frissíti föl, történelemkönyveket bogarász. Nem jogtalanul. Az a földrajzi közeg, amelybe a repülőgép behelyezi majd, mind az Ószövetség történeteinek, mind az Evangéliumok eseményeinek a középpontja. Erre haladtak át a nyájakat terelő nomád pátriárkák, ezt a földet osztotta szét az isteni ígéret Jákob-Izrael tizenkét fiának leszármazottai, a tizenkét törzs között. Ide vezette népét Mézes, itt emelkedett dicsősége csúcsára Dávid és Salamon országa, itt épült az első templom, itt a második, ide várják a zsidók a Messiást, hogy megépítse a harmadikat, a befalazott Aranykapun lépve a jeruzsálemi Templomhegyre, ahol Abrahám oltárát, a Fold középpontját, talpkövét vagy köldökét most muzulmán szenthely,( (a Sziklacsarnok vigyázza,. arany kupolájával az egesz város fölé emelkedve. S ez Jézus üdvtörténetének színhelye is, Nazarettöl a Golgotáig, a fogantatástól a kivégeztetésig. Ha majd bejárja a szerencsés ember, elcsodálkozhat, milyen kicsi, akár gyalog is körbesétálható szűk térben termett meg ez a világot formáló eszme: a kereszténység. ( És történelemre készül, történelemre számit az ide látogató azért is, mert judja, hogy az Amerika felfedezese előtti Ovilág csaknem valamennyi fontosabb történelmi mozgása végigfutott ezen (a tájon, uralmuk alá hajtottak az ősi, ázsiai folyamközi kultúrák, civilizációk, birodalmak - Egyiptomtól Rómáig, Bizánctól Perzsiáig, az araboktól a kereszteseken es a törőkokon át az angol gyarmatosítókig az ókor, a középkor és az újkor fontosabb héditó hatalmai. Uralmuk alá hajtottak es nyomot hagytak földjén, hullámzó, változó, szet- szivárgő, vissza-visszatéró népének ősz- szetételében, testében és lelkében egyaránt. Az idelátogató tehát főképpen a múlttal készül találkozni, a múltból készül föl. De amint tájékozódni igyekszik abban a nagyon is valóságos tájban es társadalmi térben, ahol az emlékek megtalálhatók, a soksziníü múltra sokrétegű árnyékot vet, vagy bonyolult törésű fényeket vetít a mindenkori jelenidő. ("Intifáda" van: felkelés. A palesztin lakosság sztrájkokkal, tüntetésekkel tiltakozik a "területek" bekebelezése miatt. Az 1967-es hatnapos háború óta gyors háborúk és lassú békék formálják a határokat. Olyan a térség, akár egy működő vulkán felszíne. Néha mintha elnyugodnának a feszítő tektonikus erők. Olykor valami labilis politikai egyensúly, vagy inkább csak sokat hangoztatott vágya látszik kibontakozni Izrael és a szomszédos arab államok, Egyiptom, Szíria és Jordánia kozott^ mig Libanon inkább belső, polgárháborús valóságával foglalkozik - a palesztinok számára viszont, úgy látszik, ebben a világban épp úgy nincs hely, ahogy nem volt a zsidóságnak országa 1948 májusa előtt. Az "inti- fáda" valósága pedig, hogy az arab negyedek üzletei, munkahelyei be vannak zárva, hDgy kövek és gyujtopalackok röpülnek magánautók, civilekkel, gyerekekkel zsúfolt autóbuszok ablakaira, hogy állig fegyverzett gyalogos meg gépesített egysegek cirkálnák s adott esetben botoznak, vizágyúznak, gumi-és műanyag lövedékkel rendet teremtenek a szent es a profán történelem szinterein, hogy Jézus életenek számos fontos emlékhelyétől eltanácsolnak - léven többnyire arab vidékeken, mint mondjuk Betlehem, vagy Nazaret. Törékeny érvek ütköznek össze törékeny ellenérvekkel. Melyik igazabb: az autó szélvédő ú- vege, vagy a felé hajított Molotov-kokté- los palack? Az ember idelátogatván arra készül, hogy a múlttal fog találkozni. De amikor ideértünk, az északi, libanoni határtól az ország déli csücskében található vöröstengeri Eilátig, az egyiptomi és jordániai hatar közé szorult kikotö-es üdülővárosig, az eiimt>ere*<et főként a jelen, a legközelebbi jövő tartotta izgalomban, A parlamenti választásokat megelőző politikai agitáció az óvatos érveléstől az ingerült személyeskedésig minden lehetséges eszközt igénybe vett, csinos iskolásleányok és -fiuk állítottak meg az utcán, partokat, pártpolitikusokat népszerűsítő ró'piratokat kínálva. A négy esztendővel ezelőtti választások negyven-negyven százalékos döntetlenje a két nagy partszeru tömörülés koalíciójához vezetett - ezt a kényszerű együttműködést kezdte bomlasztani az őszön a választási csata. Végül is, ahogy a dolgok most állnak, a nagykoalicio felbomlott, s a szavazásban két százaléknyi előnyre szert tett Likud-tömb az obskúrus vallásos pártokkal összefogva alakit meglehetősen labilis kormánytöbbséget. "Bele fognak nézni a fazekunkba" - fejezik ki ebbeli felelmüket tel-avivi vendéglátóink, két kedves hölgy, akik a hatvanas években a mostanit megelőző1 legnagyobb erdélyi kivándorlási hullámmal hagyták el Dévát, szülővárosukat, hogy tizen-és huszonévesként itt telepedjenek le. így sem lehet már semmit sem csinálni Jeruzsálemben szombatonként, zsörtölődik egy másik ismerős, aki a főváros egy távoli külső negyedében él', be fognak tiltani minden szombati szórakozást, teszi hozzá magyarázatként. Hogy ebből mi a tényleges veszély, mi a minden politikai változást megelőző rémhír — foglalmam sincs. A politikus elméket a "hazatérési", vagy mint az ujságnyelv emlegeti: a "Ki a zsidó?"- tÖrvény várható megváltozása foglalkoztatja elsősorban. Főként azért, mert az ultraortodox befolyás alatt álló kis pártok követelésére olyan változtatásokra kerülhet sor, amelyek nagyon nem fognak tetszeni az erősen szekularizált, liberális amerikai zsidóságnak, amelytől az izraeli gazdasagot ( is éltető konvertibilis támogatás jelentős része függ. A józanok, a mérsékeltek attól tartanak, hogy ha zsidónak az uj törvény szerint csak azokat tekintik majd, akik szigorú vallási követelményeknek tesznek eleget, s a (nöági - ősi biblikus jogi) leszármazás vagy az önkéntes áttérés nem lesz elegendő, akkor azok a "szétszóratásban" élok, akik kisebb-na- gyobb mértékben elkötelezettnek érezték, • . I 1 U ' érzik, éreznek magukat az ősi haza területen élő jogutód állam, Izrael iránt, könnyen kiábrándulhatnak. Ha különböző fasiszta faji törvények szerint zsidónak minősültek, ha ezert szüleiket, testvéreiket megölték, őket magukat meghurcoltak, milyen alapon zárhatja őket ki magából a zsidóság? - kérdik. Meg azt, hogy mennyivel igazságosabb egy "eszmei haza", amely nem fogadja be feltetel nélkül messzi élő gyermekeit, mint az a valóságos otthon, ahol igy, vagy ugy> ; ellenszenvektől -előitéletektöl sújtot- tan ugyan, de nemzedékek, századok óta élnek. Amely kenyeret, nyelvet és kultúrát adott nekik, s amelynek kenyerét, nyelvét, kultúráját sajátjuknak érezvén, gazdagítottak maguk is. S ha ezeknek a kis pártoknak növekvő jelentősége a politikai színképen joggal aggasztja is mindazokat, akik Izraelt egy felnőtt, modern nemzetnek szeretnék tudni, nem ezek képviselik a legszélső szélsőségét. Hanem egyfelől a nyíltan rasszista Kah part, amelyet deklarált fasisztoid elvei miatt az alkotmánybíróság kizárt a választásokból. Másfelől az a sötéten közép-kori szuper-ortodoxia, amely az írás skolasztikus magyarázatába mélyedven elitéli az allam világi igyekezetét, hogy polgárainak (folytatás a 10. oldalon) AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Jan. 19.4989.
