Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-09-15 / 34. szám

Thursday, Sep. 15. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. Kató Pal, aranydiplomás erdőmérnök, építőmester A VÍZLÉPCSŐ IGAZSÁGA A dunakiliti-bós-nagymarosi vízlépcsőről lesz szó megint, idestova tiz év óta elég sokadszor. Sokan többnyire tévés véleményt nyil­vánítanak ellene, kevesen tudományos és száraz műszaki állásfoglalásokkal hi­tet tesznek mellette. Utóbbiakat a laikus közönség nem tudja követni vagy nem fo­gadja el, mert úgy véli, egy-egy elkötele­zett nyilatkozik csak, és ezért nyilatkozata nem lehet erdek nélkül való. Talán helyes, hogy mielőtt a tárgyra térnek, bemutatkozzam. Erdőmérnök vagyok, igy hivatásos környezet- és termé­szetvédő. A vízépítéshez is értek valamit, mert a huszas években az egyetemen mi még tanultunk vízépítést, tározóépitest es vadpatak-szabalyozást is. A Duna szi­getközi, igen problematikus es sokszor elátkozott szakaszát nagyon jól ismerem, mert harminc évig jártam a Szigetköz ezen területén az erdőgazdaság szárazföldi és vízi jármüveivel, majd mint horgász saját motoros csónakommal is évekig. I^y tehat a szigetközi Duna hullámterét tálán jobban ismerem, mint sok viziigyi tervező­mérnök. Teljesen független is vagyok min­den szervtől, mert már 23 ev óta vagyok nyugdíjban, nem is a (gyori erdőgazdaság­tól mentem nyugdíjba, parttag sem vagyok. A szigetközi Duna-szakaszon történt élvezetes csavargásaim végeztével egy esztendeig tanulmányoztam három nyel­ven a szigetközi problémát, irodalmat és írtam róla egy hatvan oldalas szerény tanulmányt, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia díjjal tüntetett ki. Ezt a tiz év előtt irt tanulmányt az MTA kívánságára a kiviteli tervek ismeretében korszerűsí­tettem. Kérem, a fentiek ismeretében higgyék el azt az állításomat, hogy a dunakiliti- bÓs-nagymarosi vízlépcsőrendszer válasz­tott megoldása es folyamatban lévő építé­sé egyedüli jó megoldás a Duna ezen rák­fenéjének a meggyógyitására. Tálán vegyük sorra a szájról szájra szálló, itt-ott Írásban is megjelenő kételkedéseket. 1. Elhibázott, át nem gondolt tervezés és kivitelezés! Hát ez nem igaz. A kormány már 1952 óta foglalkoztatott tudósokat, szakembere­ket azért, hogy tegyenek javaslatot a sok­szor elátkozott szigetközi Duna-szakasz rendezésere. A most készülő nagy létesít­ményekre már 1952-ben tettek javaslatot akkori neves vízügyi szakemberek. A terve­zés során pedig életre hívták a Duna komp­lex hasznosítására javaslatot teendő több mint 30 fos_ bizottságot, amely hosszadal­mas tárgyalások során a legmesszebbme- no reszletessegig vizsgálta a vízlépcső­rendszer programtervét es jóváhagyta a módosított kiviteli terveket. 2. A vízlépcsőrendszer megepitese durva beavatkozás a termeszét rendjébe! Ez nagyon igaz. De kerem, az ember mióta két_ lábon jár, ezt teszi, mert elete- nek, jólétének és jelenlegi, túlzottan magas életszínvonalának megteremtéséért es megőrzéséért ezt kellett es kell tennie. A beavatkozás már ötezer éve tart, de az ember csak a XX. században jött rá arra, hogy a maga személyében a termé­szet rendjében kivételesen kártékony lény és durva beavatkozásainak kárát csak ekkor ismerte fel. Es azt is, hogy ezek elhárí­tásáért tennie is kell valamit - mar ameny- nyire képes erre. A szigetközi Duna-szakaszban ez a durva beavatkozás már a harmadik. Az első az volt, hogy az ott élő lakosság 2000 év alatt a Duna vízgyűjtő területén a 95 százalékos erdősültséget nagyon kipusztitotta, mint­egy 25 százalékra. Ennek következménye az lett, hogy az erdőtől nem fedett föld­területeken lezúduló csapadékvíz megbon­totta a talajt, vadpatakokat képzett, ame­lyek mar emberfej nagyságé szikladarabo­kat görgettek a szelíd Dunába. Ezek a kövek a Duna fenekén gurulva 8-3 centi­méter átmérőjű kavicsokká kopva rakodtak le a szigetközi Duna-szakasz 50 kilométeres hosszában. A Duna medrének feltöltődése miatt - áradásos lett annyira, hogy a X. szazadban a Kisalföldre települt nép a XX. században már vizbe fulladna, ha nem vedenek helyenként 10 méteres magas töltések. or A második beavatkozás a természet elrontott rendjébe akkor történt meg, ami­kor a magyar kormány 1896-ban befejez­tette a négymilliard mai forintba kerülő arviz-mentesitési és a hajózás érdekében végrehajtott folyamszabályozási munkála­tokat. A Duna nagymérvű szabályozása nem hozta meg a kivant eredményt, mert 100 éven belül az Ígért egyetlen pusztító ára­dás helyett négy volt a Szigetközben: az 1899-es, az 1926-os, az 1954-es, és az 1965-os evekben. A vadpatakok; szabályo­zása és a fásítás pedig az 1914-ben kitört háború miatt r leállt. Az Osztrák-Magyar Monarchiának érdekében állt ezen munkák végeztetése, mert a Duna 817 ezer négyzet­kilométeres összterületének 60 százaléka a fennhatósága alatt volt. Az 1918-ban történt felbomlás után alakult utódállamok­nak semmifele érdekük sem fűződik ahhoz, hogy ezekkel a felhagyott, jelentős( környe­zeti és természetvedelmi, költséges és közvetlen haszonnal nem járó munkaia­tokkal törődjenek. Mit érdekli ezeket az, hogy a Kis- és Nagyalföldet elárasztaná a Duna, ha nem védenék hatalmas töltések. A Szigetközben az állandóan érkező kavics miatt a Duna medre évenként 2 centimé­terrel megeme'kedett 60 év alatt, azaz mintegy 1.5 méterrel a mai napig. Emiatt a töltéseket az 50-es években egy méterrel kellett megemelni, erősíteni, amely munkák 360 millió forintba és 1.5 millárd cseh koronába kerültek. A költséges védekezés ellenére az 1954-es és az 1965-os árvizek 14 milliárd forint kárt okoztak Összesen. Ezeken a károkon felül kiszámíthatatlan az a kár, amely abból származik, hogy a szigetközi t Duna-szakasz zátonyos szaka­szán a hajózás még 50 százalékát sem erheti el a lehetségesnek. 3. Az építmény miatt lesüllyed a talaj­víz szintje, amelynek katasztrofális követ­kezményei lesznek! Igen, a talajvíz szintje valamelyest lesítly- lyed, de nem olyan mélységre, amilyen 1896 előtt, azaz a töltések megépítése eló’tt volt. Ugyanis, mig a Szigetközben a Duna áradásának szabályozatlan vize számos agra szakadva (igen na^y területen folyt le, az árterületi es a hullámtéri talaj- vizszint lényegesen alacsonyabb volt. Bi­zonyítják ezt az akkor diszlő kemény lomb­erdők (tÖlgy, szil, kőris, juhar), amelyek­ből tanúnak egy-egy még ma is fellelhető (például ( a Patkányosi erdőben a Zsebóra nevezetű holtág felszigeten lévő hatalmas tölgy ). Amint a Dunát töltések közé szorí­tották, az árvizszint méterekkel emelkedett, és a 8-10 méter magas áradás^ vizoszlop Ásványráróig nem lesz meg, tehat a talaj- vizszint törvényszerűen le fog ( süllyedni, de alacsonyabb szinten állandósulni fog es kart senkinek sem okoz, csak a Győr­ben székelő Kisalföldi Állami Erdőgazdaság­nak. Ennek elsősorban azért, mert a duna- kiliti tározó területen mintegy 1000 hektár erdőterületet vészit el, és Ásványráró felett megszűnik a vizi szállítás lehetösege, utakat es hidakat kell majd epitenie, stb. Ezt a kárát, a beruházás terhere, több százmillióval megtérítettek. Az építmény a Duna vizének pótlására annyi vizet bocsát a hullámtérbe (ezek a töltések közötti áradásokkor viz alá kerü­lő területek), hogy lépcsős rendszerrel biztosítja a holtmedrek friss vizét és szin­ten tartását. A hullámtérben pedig megma­rad 50m3/sec vízzel a Duna is, amelyben állandóan friss viz fog folyni. Ezzel a két vízfolyással biztosítják a talajvíz szinten tartását es a mezőgazdaság öntözési lehető­ségeit. A mentett oldalon, a töltések köze­lében létesítenek egy állandó vízfolyást, azaz egy bó patakot öntözési rendeltetés­sel. Ez a mező- és erdőgazdasági rendel­tetésű vízmennyiség összesen 70m’/sec mennyiségben a dunakiliti tározóból zsili­peken keresztül jut rendeltetesi helyere. A mosoni Duna vízmennyisége nem vál­tozik, zsilipen keresztül 20m3/sec vízmennyi­séget kap a tározóból, amely tisztább lesz, mint eddig volt, mivel a tározó maga mint­egy ülepítőként működik. Az Ásványrárón feletti területen az esetleg kiapadó kutak vize helyett a lakos­ság vizvezetékes, egészséges vizet kap, részben a beruházás terhere, a jelenlegi nitrátos és helyenként már ihatatlan kútviz helyett. Kérem meggondolni, nem többet ad a lakosságnak a vízlépcsőrendszer, mint egyáltalán elvárható volt? 4. A vízlépcsőrendszer megváltoztatja a Szigetköz növényzetet! t , Igen, ez részben igaz. A mezógazdasagi növényzet ugyan nem változik meg, mert létét az esőzés biztosítja továbbra is, és nem a Duna. A jövőben is annyi káposztát termelhetnek majd a területen, mint az 50-es években. Azonban megváltozik az erdei növényzet, éspedig jelentősen a talaj­víz szintjének süllyedése miatt, mint ahogy akkor is megváltozott, amikor megemel­kedett. , « , 5. Áradas fenyegeti Győr varosat! Igen, ez nagyon igaz, Győr varosa mar több mint 7 00 éve van veszélyben. De nem a természetbe való mostani harmadik be­avatkozás miatt, hanem a 2000 éves erdő- pusztitások okozta áradások által. A bosi erőmű működése idején a Duna aradasakor a Győr környéki árvizszint valamelyest emelkedni fog, de a Győr környéki töltések mar régóta szükséges emelese és erósitese idejében megtörténik. (folytatjuk) HA ELŐFIZETÉSE LEJÁRT szíveskedjek annak meghosszabbításáról idejében gondoskodni Egy évre $ 20,- < Félévre $ 12.­KANADABA ES EURÓPÁBA $ 25> Megujitásra: $ Naptárra: $ Név:.................................................... Cim:................................................. Varos:........................Állam:........... Zip Code:.................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16th St. New York, N.Y. 10003

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom