Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-07-21 / 29. szám

Thursday, July 21. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. Szembenézni a mult hibáival MUMM is mH A Panama elleni amerikai szankcióknak a 2.4 milliard dolláros beruházásokkal ren­delkező Japán is vesztese. A Reagan-kormány gazdasági háborújának célja Panama "eró’s embere" Noriega tá­bornok eltávolítása, s egyik legfőbb kárval­lottja az USA kulcsfontosságú szövetsége­se - Japán. A japán cegek ugyanis az el­múlt két évtizedben jelentős gazdasági érdekeltségeket szereztek a közép-amerikai földszoroson. Az erre vonatkozó legutób­bi - 1986. évi - adatok szerint Japan közvet­len panamai tőkebefektetései 2.4 milliárd dollárra rúgtak. Ezt csak a magában az USA-ban levő hatalmas japán beruházások összege múlja felül. Japán lobogó alatt több kereskedelmi hajó halad át a Panama-csatornán, mint amerikai zászló alatt; nem egy ilyen hajó szinültig meg van rakva az USA keleti partvidékére irányított Toyotákkal és Hon­dákkal. Panama a központja Japán becsvá­gyó latin-amerikai kereskedelmi és penz- ügyleteinek. Legfőképpen a féltekék kereszt­útjainál elfoglalt stratégiai helyzete miatt választották ki ezt az országot, nemkülön­ben, mert igen mozgékony bankközpont, s itt található a Colon szabadkereskedel­mi ővezet is. Vonzónak tűnt mé^ a fold- szoros politikai stabilitása. Japan tehat, akárcsak az Egyesült Államok,, regtol fog­va arra törekedett, hogy Nöriegával jó kapcsolatokat alakítson ki, ekkeppen védel­mezve beruházásait. ( Amióta azonban tavaly júniusban Panamá­ban kirobbant a politikai válság, a japánok kénytelenek voltak felülvizsgálni terveiket. A Noriega ellen hozott amerikai gazdasapi szankciók súlyos károkat okoztak a japan bankoknak és kereskedelmi cegeknek. Már­ciusban Panama megtagadta, hogy kifizes­se egy japán bankkonzorciumnak a kamato­kat 42 millió dollár értékű, japán kezben lévő panamai állam - kötvények után. A japánok kénytelenek beismerni, hogy semmi­vel sem bírhatják ra Panamai a fizetésre, hiszen (a kormány már-már csődbe jutott, Panamanak pedig semmifele érdekeltsége sincs Japanban. ( , , , A panamai kormány rendelkezesere ál­ló USA dollár-állomány (az amerikai dollár az ország törvényes fizetőeszköze) gyorsan zsugorodik a szankciók következteben; a panamai bankok március eleje óta zarva vannak. így azután számos japán vallalat fontolóra vette, hogy átköltözik Miamiba. A japán bankok - amelyek Panamaban mind a kölcsönöket, mind a betétállományt ille­tően a legnagyobbak közé tartoznak - ^yors ütemben utalják át betéteseik pénzét a világ más országaiban levő fiókjaikba. A Daiwa Bank már ki is vonult Panamából, s értesülések szerint a még ott lévŐ hat bank - egy kivételével - gyakorlatilag el­döntötte, hogy követi a példáját. A japánok teljes kivonulása olyan csapást mérne a panamai gazdaságra, aminek kö­vetkezményei csak az amerikai szankciók­hoz lennének foghatók, ám ennek bekövet­kezte valószínűtlennek tűnik. Jó néhány japán cég túl mély gyökerekkel rendelkezik Panamában, semhogy máról-holnapra ki­vonhatna onnan, nem is szólva arról, hogy a japánoknak semmi kedvük föladni ebben a térségben lévő "erődjüket". Részben ezzel magyarázható, hogy a tokiói kormány meg sem kísérelte gazdasági hatalmát lefordítani a nyílt diplomáciai hatalom nyelvére. Legkézzelfoghatóbb lépése eddig az volt,_ hogy fölszólította állampolgárait: a lehető leggyorsabban hagyják el az or­szágot. Sokan követték is e tanácsot: tavaly júniusban mé^ 700 japán igazgató tartóz­kodott Panamaban, ma már csak 250, A szovjet Lityeraturnaja Gazeta május 18—i szamában jelent meg Viacseszlav Da- sicsev történész professzor cikke a kelet­nyugati kapcsolatokról. Az 1939-ben kö­tött egyezményre vonatkozó gondolatait e hasábokon külön ismertetjük. Lehet-e komolyan azt feltételezni, hogy miközben komoly hibákat követtünk (el belső fejlődésünkben, mindezeket az elmúlt 70 évben el tudtuk kerülni nemzetközi téren? Hiszen ez igy lehetetlen. Az ember nem tévedhetetlen. Fontos azonban, hogy felismerje a hibáit és tanuljon belőlük. Az emberek - mutatott rá Lenin - állam­ban élnek, minden állam az államok rend­szerében él és egymáshoz viszonyítva ismert politikai egyensúlyban vannak. Egy jelentős államnak (vagy államok szövetségének) az a törekvése, hogy kiterjessze befo­lyási övezetét, az egyensúly megbomlásá­hoz vezetett. Az egyensúly helyreállítása érdekében más államok "ellenkoalicióba" tömörültek a térség, vagy a világ potenciá­lisan vagy valóban legerősebb hatalma ellen. Erejét tekintve ugyanakkor az ellen­súlyozandó államnál erősebb szövetség jött létre azzal, hogy mind újabb államok csatlakoztak az "ellenkoalicióhoz" és maxi­mális mértékben mozgósították anyagi, szellemi és emberi tartalékaikat. A francia burzsoa forradalom, pontosab­ban a napóleoni háborúk óta azonban a hegemonizmus egyre inkább ideológiai színezetet kapott és egyre inkább a Mes­siás szerepében jelentkezett azzal, hogy bizonyos szellemi értékeket, életformát és társadalmi rendet próbált rákényszerí­teni más népekre és államokra. Ez a fajta hegemonizmus mindenekelőtt a széles ideológiai mozgalmakkal rendelkező álla­mok eseteben tipikus. A klasszikus euró­pai erőegyensúly biztosította Oroszország (a Szovjetunió), Franciaország és Anglia nemzetbiztonsági érdekeit a német expan- zionizmussal szemben. Lenin tudatában volt annak, milyen geostratégiai jelentősége van Szovjet Oroszország számára Francia- országnak és Angliának. A breszt-litovszki tárgyalások során kategorikusan kiállt amellett, hogy a Németországgal kötendő békeszerződésben szerepeljen egy pont, amely megtiltja német csapatok bármi­lyen mértékű átdobását a keleti frontról a nyugatira. Ezzel a szovjet kormány tanú­bizonyságát adta annak, hogy figyelembe veszi a nyugati hatalmak érdekeit, mivel a német katonai vezetés döntő csapást szándékozott mérni rájuk Oroszország háborúból történt kiválását követően. Lenin, mint Marx és Engels, határozot­tan ellenezte "más népek boldoggá téte­lét". Kíméletlenül bírálta az októberi for­radalom után a trockisták balos nézeteit, melyek szerint erőszakkal lehet terjeszteni a forradalmat Nyugat-Európaban, Afganisz­tánban, Indiában és más országokban. Le­nin nyíltan rámutatott, hogy "nem adtak még ki olyan dekrétumot, amely előírna, hogy minden országnak a bolsevista forra­dalmi naptar szerint kell élnie. Ha ki is adna valaki ilyen dekrétumot, azt úgysem lehetne betartani." Ezek az elvek összhangban voltak a gyakor­lattal. Felülkerekedtünk a "világforradalom" veszélyes illúzióján. Megteremtődtek a békés egymás mellett élés feltételei a tőkés országokkal. Az 1930-as években felütötte fejét a német fasizmus. Minden nagyhatalom vilá­gosan látta, hogy az események háborúhoz vezetnek. Értették ezt Moszkvában is. Értettek és 1939-ig erőfeszítéseket tettek az európai kollektiv biztonsági rendszer megteremtéséért. Az uj német agresszió megállításának egyetlen lehetséges utia az Antant újjáélesztése volt. Franciaország és Anglia vezető koréi azonban a német veszély ellenere sem tették meg a szüksé­ges erőfeszítéseket egy, a Szovjetunióval kialakítandó koalició létrehozására, sőt, mi több, kacérkodtak Hitlerrel. München az ő lelkükon szárad. Ezt a politikát nemcsak a kommunista- ellenesség és a szovjetellenesség diktálta. Azt követően, hogy Sztálin lefejezte a Vörös Hadsereget, kivégezte annak legjobb parancsnokait, Anglia és Franciaország nem látták többé komoly és megbizható katonai szövetségest a Szovjetunióban. Ezen túlmenően nehéz volt kapcsolatot teremteniük a legfőbb uralkodóval, aki lábbal tiport mindenféle emberi erkölcsöt és tekintélyuralma megszilárdítása érdeké­ben durva, búnó's módszerek igénybevételé­vel addig soha nem látott regressziót alkal­mazott. Sztálin, aki rendkívül nehéz helyzetben találta magát, megnemtámadási szerződést kötött a fasiszta Németországgal. Abban bízott, hogy legalább ideiglenesen, de bármi áron elhárítja a háborús veszélyt. Amikor a Szovjetunió kilépett a hagyo­mányos európai er'ókonfiguracióból, Fran­ciaország és Anglia egyedül találták magu­kat szemben a fasiszta Németországgal. Ennek eredményeként a hitlerista hadveze­tés egyedülálló lehetőséget kapott arra, hogy a Franciaország elleni támadás kez­detere 136 hadosztályt vonjon Össze a nyu­gati fronton és Keleten, a Szovjetunióval szemben mindössze 10, gyengén hadra fogható hadosztályt tartson meg. Ez lehető­vé tette, hogy a fasiszta Németország gyorsan szétzúzza és bekebelelezze majd­nem egész Nyugat-Európa erőforrásait. Később ez súlyosan érintette a Szovjetu­nió biztonságát is, amikor 1941. junius 22-én egymaga szállt szembe a hitleri Wermachttal. Ebben a helyzetben a nyu­gati hatalmak ( mintegy harmadik, nevető félként szemlélhették az eseményeket. Átlépve azonban előítéleteiket, antipatiá- jukat, a Sztalin-rendszer iránti ellenszen­vet es ellenérzéseket, melyeket a szovjet­német paktum kiváltott, Anglia, majd később az Egyesült Államok politikai körei a nemze­ti érdekeiknek megfelelő egyedüli helyes utat választottak. Akkor ismét működés­be lepett az európai kontinensen az egy­mással szembenálló erők kiegyensúlyozá­sának mechanizmusa. BŐRGYÓGYÁSZ J. Baral, M.D. Dermatologist Az Amerikai Bőrgyógyász Szövetség diplomás tagja Bor és nemibetegségek gyógyítása Hajátültetés • Bőrrák operáció Collagen injekció ráncok ellen AMERICAN DERMATOLOGY CENTER 210 Central Park South Manhattan, NYC (212) 247-1700 Csak előzetes bejelentéssel Medicaret elfogadun

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom