Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-12-15 / 47. szám
Thursday, Dec. 15. 1988 AMERIKAI MAGYAR SZO 9. Sagan L •------W C • u jrDizttfT nezerei Francoise Sagan tizennyolc eves koraban a Bonjour, tristesse (Jó reggelt búbánat) cimű regényével robbant be nemcsak a francia, hanem a világirodalomba. Ez régen volt. Az irónó ma mar 53 eves, es 29 regény, számos színdarab es filmforgatókönyv all a háta mögött. Irodalmi tevékenységen túl súrún emlegetik a nevét, amikor a luxuséletet élő, angolul jet-setnek nevezett társaságról van szó. Másrészt pedig politikai ügyekben, mert azokban sokszor foglalt állást, adta aláírását különböző petíciókhoz, követelésekhez. Köztudott az is, hogy Jean-Paul Sartre szoros baráti koréhez tartozott, s azt is szellőztetik a lapok, hogy az utóbbi években Francois Mitterand köztársasági elnök gyakori vendége. Az a Sagan, aki annak idején Charles de Gaulle- ért lelkesedett, a legutóbbi elnökválasztásokon Mitterand mellett korteskedett. A hamburgi Spiegel riporterei hosszabb beszélgetést folytattak a francia írónővel, és először azt kérdezték meg tőle: nincs-e ebben ellentmondás? Sagan maga is "bizarr"-nak nevezte azt az állítását, miszerint a két politikusnak a baloldaliság a közös nevezője. A Spiegel riporterei elképedtek: Asszonyom, ön tréfál - mondták - De Gaulle, mint a baloldal empere? Am Sagan ragaszkodott értékeléséhez. Bizonyítékul felhozta, hogy a tábornok az algériai háború alatt baloldali politikát folytatott, mert megtakarította Franciaországnak a polgárháborút. "Igen okos volt, zseniális" - vélekedik De Gaulle-ról az irónó. Mitterand-t pedig ugyanolyan nagyformátumú államférfinak tartja. Mindkettőjüknek megvolt a sajátos, eredeti elképzelése Franciaországról, a francia nemzetről. A Spiegel következő kérdésé: ha Sagan baloldali, mint ahogy annak vallja magat, akkor nem fájlalja-e, hogy Mitterand újabban kissé jobbra ment, pragmatikus lett, inkább nevezhető szociáldemokratának, mint szocialistának. Sagan ezt azért nem sajnálja, mert elkerülhetetlennek tartja. A hatalom tapasztalata, hogy abszolut( értelemben nem lehet baloldali politikát folytatnia annak., aki uralmon van, akadnak olyan problémák, amelyek hajlekonysagra kényszerítik. Kényesebb kérdés következett a hamburgi újságírók részéről: mi késztethetett arra egy 71 éves embert, hogy még egyszer (hét évre) megpályázza a köztársasági elnöki posztot? Sagan szerint Mitterand közelében percig sincs olyan erzese, hogy az elnök 71 éves, az ő számára csupán 55. Meg mindenki számára, aki személyesen ismeri. Sok 40-45 éves ellenzéki politikus szellemiségeben jóval idősebb Mitterand- nal. Gondolja asszonyom, hogy a francia politikának meg kell szoknia a Le Pen-jelen- séget? - kérdez tovább a Spiegel és Sagan határozottan jelenti ki: Semmi esetre sem! Le Pen mindazt jelenti, ami a legalacsonyabb rendű és a legszennyesebb. Igaz, hogy sokan rá szavaztak, de ezek közül rengetegen csupán valami elleni tiltakozásból tették, anélkül, hogy valójában tudnák, ki is az ,a Le Pen. Egyébként, fűzi hozzá Sagan, mas súlyos bajok is vannak Francia- országban. Például a televízió, amely elidegeníti egymástól az embereket, sokszor még a barátokat, a szerelmeseket is, szülők és gyermekek megszűnnek beszélgetni egymással stb., ez valóságos katasztrófa. JANCSÖ MIKLÓS III. NÉGY BETŰ Kőbányai János interjúja a világhírű magyar filmrendezővel. Amikor a regény (és a film) végén elsüti pisztolyát a túszként fogva tartott angol őrnagyra, egyúttal saját magát is megöli. Azt a zsidó fiatalembert, aki abban a tudatban névelkedett, hogy embert ölni semmilyen körülmények között nem szabad. S azt a zsidó képet és zsidó történelmet is leteritette ez a pisztolyló'vés, amely közel kétezer évig a valóságban is, ha megdobták kővel, akkor a maga szent tanításait szó szerint veve, kenyérrel dobott vissza. Ezt a viselkedést a világ soha nem vette tudomásul, soha nem értékelte, sŐt ez a magatartás éppen hogy egyre borzasztóbb es borzasztóbb gyilkosságokra ingerelte. Tehát a szelídségé és szeretet "fegyvere" csak olaj a tűzre. A Tóra tanításai akkor szenvedtek világméretű vereséget, amikor a Törvény népe is kénytelen megszűnni hinni azokban az életelvekben, amelyekért évezredeken' keresztül vállalta a folyamatos vértanúhalált. Ettől borzasztóan szomorú a Hajnal története, hogy bebizonyosodik egy ilyen szellemileg kiélezett helyzetben: nem lehet élni ezen a Földön a masok kirekesztése, meggyilkolása nélkül. Kétszer jártam Izraelben, öt-hat hetet töltöttem ott. Bejártam az amúgy sem nagy országot. A forgatás alatt a stábbal kibucban laktunk. Nagyon szimpatikus ország. Az ellentmondásai miatt szimpatikus. Ilyen szabad légkört soha életemben nem tapasztaltam. Olyan ország, ahol az éppen aktuális háború ellen tüntetnek, számomra mellbevágó. Ezzel az országgal, minden ellentmondásával, hisztériájával egyet tudnék érteni, ha zsidó lennek. De nem vagyok az. Ha zsidó lennek, azt mondanám, ez ez egyetlen ország, minden nyűgével, háborújával együtt, ahol egy zsidó felemelt fővel élhet. S mit er az élet, ha az ember nem kihúzott derékkal éli le? Tudom, hogy ezért utál mindenki. Az arab barátaim meg is torpedóztak - sikeresen -, hogy a filmet izraeli- francia-magyar koprodukcióban készítsük el. Itthon is sokan utálnak ezért. De vállalom, hangoztatom ezt a tapasztalatomat, velemenyemet. Mert hát itthon - nemcsak politikai okból, de abból is - nem népszerű a véleményem. Persze elmentem a Siratófalhoz is Jeruzsálemben. Még a taleszt is a fejemre tettem. Az Omár-mecset ott magasodott fölöttem. S akkor eszembe jutott, hogy en a Siratófallal értek egyet, de lehet, hogy akik az Omar-mecsethez mennek, azoknak is igazuk van. Politikai dolgokon is gondolkoztam ott, a Siratófal előtt, pedig tudom: a politika nem számit. Ez előtt a fal előtt lejátszódott az emberiség története; s itt az alapproblémák: a lét, a nemlét, és a hogyan lét nagy kérdései. De a falhoz vezető kapukat katonák Őrizték, es a fal előtt is igen sok katona imádkozott. Jöttek oda fiatalok a világ minden tájáról, áramoltak, harsogtak, táncoltak, mint a Fényes szelekben. En valóban e mellett Vagy a pénz növekvő hatalma az, hogy az emberek úgyszólván mar csak a pénzről beszélnek. Végül ö’nmagaról megállapítja: meg soha nem irt semmit, ami igazán jó! "Maga ilyen Önkritikus?" - igy a Spiegel. Nem, feleli, de olvastam Proustot, s ezért mondom, amit az előbb mondtam. Nekem kell még valami igazit Írnom! az állam mellett vagyok. Mert ez tehetséges, szabad, dinamikus, demokratikus állam. Mellette állok. De amikor ennek az államnak harcolnia kell, nem tudok mit mondani, tehetetlenül állok a leállithatatlan vérontás előtt. Pedig amikor a Jóm Kippur-i háborúban úgy látszott, hogy na, most elnyelik, a tengerbe szorítják, elfogott a vágy, hogy odamenjek és velük harcoljak, velük haljak meg. Ott a fal. A múlt. Jeruzsálemben, Olasz- liszkán. A gyerekek énekelnek. A kislány belemártja a kalácsot a mézbe. A túlélésnek ennél nagyobb szimbóluma nincs a Földön. Ha zsidók maffiát csinálnak^ politikát, azt utálom, de ha az emberiség túlélését jelentik, annál nincs nagyobb dolog a Földön. Ismered a viccet? Amikor Kohn bizonyítja Grünnek, hogy a zsidók a legnagyobb nepek között vannak. Elmentek a sumérok, szarmaták, stb., jöttek a zsidók. Aztán mi lett? Semmi. Jöttek a görögök, romaiak, meg a zsidók. Aztán mi lett? Hat elmúltak a görögök,rómaiak, de a zsidók nem. Aztán jöttek a germánok. És most mi van? Vannak amerikaiak, oroszok, zsidók. Na és ezzel mit akar mondani, Kohn? Azt, hogy "bent vagyunk a döntőben". Elie nyomán újra es újra elolvasom a Torát. Mondom, nem vagyok hivő, valami mást kerestem benne. Ami megérint: a közvetlen jellege. En a magam, népi, bolsevik, kommunista múltammal egyszer csak ez iránt érdeklődöm. Talán a kötetlen, szabad jelleme fogott meg a leginkább. Mert ugyan a rabbinizmus is feltételezi a "Nagy Alkotó" létét, a Mindenki Urát; de nem nevezi meg egy vezérben, pártban, nem teszi láthatóvá. S ebből fakad a legszabadabb gondolkodás. Ez az a forma, út, amelyen az emberiség tovább mehet. Ez az egyetlen emberi magatartás. Az sem véletlen, hogy a keresztény egyházban a reformátorok: azaz a kálvinisták, lutheránusok, unitáriusok a rabbinista formákhoz fordultak vissza. Elmentem Scheiber Sándorhoz, hogy segítsen. Itt áll előttem ez a feladat, en ezt a filmet meg szeretnem csinálni. Mert Elie Wiesellel egyetértek. Nem a történettel, amelyet elmesél, hanem a magatartással. Erre Scheiber tanár úr azt mondta: azt, hogy maga behatoljon ebbe a világba^ filozófiába, nem tudom magának garantálni. Ahhoz már túl késő. Nem tud héberül... és elmosolyodott a maga intellektuális iróniájával. Azért segített: adott könyveket, elmesélt jó néhány anekdotát az életéből. Miután mar nagyon sok mindent tudtam a zsidóságról, elkezdett foglalkoztatni az erdélyi szombatosok története. Mar a Hajnal elkészítése után. Ez már fiatal korom óta bennem él. Bozó- di Gyurka népi iro jó ismerősöm: Boződ- ujfaluről származott és szombatos. Az Ó révén fedeztem fel a szombatosokat, még Móricz Zsigmond hatására. 6 készített ott egy riportot. Most, hogy tanulmányoztam sok mindent. Dán Róbertét, meg masokat, rájöttem, hogy az apámék családja szombatos lehetett, akik nyomásra tértek vissza az unitárius egyházhoz. Ezt abból gondolom, amiket mondtak, es azt se felejtsd el: az egyik fennmaradt szombatos imakönyvet Jancso- kódexnek hívják. folytatjuk
