Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-12-08 / 46. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Hol szálií porira Kohl ni busz? Jelöniig egyetlen ember se tudja Tiszta világos éjszaka volt a tengeren ezüstösen csillant meg a fogyó hold fénye. A három hajócska sebesen szelte a hullámokat az erősödő szélben. Az időmérő _ matróz éppen ötödször akarta átfordítani a félórákat jelző homokórát - vagyis éjfel után két orara járt az idő, amikor az elen haladó Pinta őrszeme felkiáltott; "Tierra, tierra". - Fold, föld! 1492 október 12-t mutatott a naptár, amikor Kolumbusz Kristóf es hajósai megpillantottak az Új-világ (Amerika) első szigetét. * Igen ám, de melyik volt az a sziget, amelyen Kolumbusz először partra szállt? A bennszülöttek Guanahaninak nevezték az első európaiak San Salvador néven rajzolták a térképre. Csakhogy a Kolumbusz-kutatok és általában a földrajzi felfedezések történetírói egyáltalában nem bizonyosak abban, hogy ez a hely valóban azonos a ma San Salvador-Watling néven számon tartott szigettel. Most, hogy már csak néhány ev választ el bennünket Kolumbusz első utjának ötszáz- éves évfordulójától, egyre több történész és hajózási szakértő tanulmányozza a nevezetes felfedező ut részleteit. E kutatások során ismét felélénkült a vita: voltaképpen hol érte el Amerikát Kolumbusz? Az utóbbi másfél évszázadban vagy két tucat szakember foglalkozott a kérdéssel, és a Floridától délkelet felé húzódó Bahama-szigetcsoport több pontját is megnevezték az egykori Guanahaniként. A feltételezett legészakibb pont a kis Egg-sziget, a legdélibb a Grand Turk-sziget, a kettő közti távolság légvonalban több mint 730 kilométer. E hatalmas sávon belül lehet a valóságos Guanahani. Az igazság kedvéért meg f kell jegyeznünk, hogy a tengerésztörténeszek zöme a ma is San Salvador-Watling elnevezési! szigetet tartja a "valódi"-nak. Az angliai kritikusok szerint ezért "jelenleg egyetlen ember sem tudja biztosan megmondani, hogy San Salvador vagy Samana Cay volt-e, ahol Kolumbusz partra szállt". Ám a valószínűbb mindenképpen San Salvador lehet! SAN SALVADOR. A közép-amerikai országok vezetőinek itt tartott ülésén nem haladt előre a térség békéjének létrehozása, főleg azért, mert az USA nem volt hajlandó tekintélyét ennek érdekében latba vetni. ——— 1 1 1 ———— Most már vehet 5-től 30 éves használatra Lakást vagy házat Magyarországon anélkül, hogy külföldi állampolgárságát és jogait feladja Hívja a magyarországi eladási szerv USA képviselőjét részletes információért Retur Realty Corp. 350 Fifth Ave. Suite 5620 HEW YORK.N.Y. 10118 Tel: (212) 695-2245, este: (718) 793-7093 Thursday, Dec. 8. 1988. JANCSÓ MIKLÓS NÉGY BETŰ Kőbányái János interjúja a világhírt! magyar filmrendezővel. A kolozsvári egyetemen nem uralkodott antiszemita hangulat. Egyszer megpróbálkoztak pogromot szervezni. Magyarországról erkezett nyilas gyerekek kezdeményezték, de nem jött be. Erdélyben ennek nem volt igazán talaja. Az erdélyi intellektuális magyarság jelentős része zsidó volt. S a roman királyság jóval liberálisabb alapon működött, mint Horthyék. Volt benne antiszemitizmus is, de nem arra építették a rendszert. Persze, ott is szerepet játszott a nagyon erős jobboldal. A vasgárdistak; Mihály arkangyal légiójának hívták őket. Rettenetes szélsőségesek voltak. S amikor a németek Romániába is betették a lábukat, gyilkolták a zsidókat saját maguk. Amikor Ceausescuék szemére vetik a magyaroknak, hogy Ők deportálták a zsidókat, elfelejtik hozzátenni, hogy ők nem deportáltak ugyan, de négyszázezer zsidót ők maguk öltek meg. S csak akkor hagyták abba, amikor látták, hogy ez nem "üzlet". Igaz, hogy Ők legalább akkor abbahagyták. A deportálásokról csak akkor értesültem, amikor befejeződtek. Tudniillik akkoriban cserkesz voltam, s amikor a deportálások történtek, eppen kint jártam a havasokban. Táborokban laktunk, kirándultunk, hegyet masztunk. Csak augusztus végén jöttünk vissza. Én akkor tudtam még, mi történt. Tudatosan nem olvastam újságokat. Eltökélten nem hallgattam rádiót. Annyira tudtam, hogy ez nem az a világ, ahol az ember élhet. Lényegében semmi mással nem foglalkoztam, mint azzal, hogy cser- készkedtem; jártuk a hegyeket. Amikor lejöttem a hegyekből, már mind egy szálig elvitték a zsidókat Kolozsvárról. A barátaimmal - egyikük ma nyugdíjas kolozsvári egyetemi tanár - nagyon letörtünk. Erről semmit nem tudok mondani. Fegyvert nem fogtunk. 1944-ben, őszintén mondom, nem tudtam - senki sem tudta a környezetemből -, hogy itt arról van szó: kiirtják a zsidóságot. Azt tudtuk, hogy deportálják, elviszik... Azóta, egy életen keresztül} szégyellem magam. . * Hogy nem tettem valamit. Teljesen mindegy, mit tehettem volna. Mert konkrétan fel sem merült bennem. Amikor 1945-ben megtudtam, mi történt, meg jobban elfogott a szégyenérzet. Hogy nem fogtam puskát én sem, meg a barátaim sem. Pedig tudhattuk, milyenek a nácik. Az apósom mindig megvádol, hogy nálam ez kompenzáció. Az apósom, aki csak a Hitler szerint zsidó, mert ő nem vállalja a zsidóságot. Lehet, hogy kompenzálok. Bar hatszázezer zsidó elpusztítását nem lehet kompenzálni. Azok helyett nem tudok kompenzálni, akik ezeket a halálba küldték. De mindig vonzódtam a más felé. Feltehetően ezért alakult úgy, hogy én mást csinálok. Lehet, hogy többek közt ezért is, mert félig román, félig magyar vagyok, s nem tanultam soha azt, hogy a másikat ki kell közösíteni. S ezért számomra a zsidóság a másság örök szimbóluma. Néhány hónapig voltam katona, akkor sem valóságosan. A nővérem férje repülőtiszt volt, s hogy nekem ne kelljen a frontra menni, magához vett. Nagy magyar volt (noha szerbnek született, eredetileg Sorgyinak hívtak), nem ment ki Nyugatra. Én sem. Megvártuk az oroszokat, igy kerültem hadifogságba. Pár hónapig csak, mert 1945-ben hazajöttem. Karéliában dolgoztam, fakitermelésen. Megbetegedtem. Fiatal voltam és egy orvos megsajnált, hazakül- dött. Kolozsvárra mentem vissza, de mivel a szüleim átjöttek, én is követtem őket. Majdnem egy évig feküdtem betegen tüdőbajban. Csak 1946-ban kerültem Budapestre ügyvédboitárnak. A végen kiderül, hogy mélyinterjút csinálsz velem. Emlékszem, annak idejen olvastam a válaszban Bibó István tanulmányát a zsidókérdésről. Más volt az akusztikája, mint ma. En elég szélsőséges voltam akkor. Olyan köztes iras, mint a Bibóé, nem fogott meg. Mint annyian mások, a baloldal mellett foglaltam állást. Szélsőségesen balra. Mert ugye, az oroszok zúzták szét a Horthyék rendszerét, azt ami szétzúzhatatlannak látszott a számunkra. S ez az oroszok érdeme volt. Tehát szélsőségesek, forradalmárok voltunk. Persze, ez nem volt igazi forradalom, mert amikor egy nagyhatalom all a forradalom mögött, az nem forradalom. A barátaim között sokan voltak, akik a munkaszolgálatból, a táborokból jöttek vissza. És sok fiatallal találkoztam, akik arra készültek, ho^y Izraelbe menjenek. A tiszaeszlari történetet legalább kétszer- háromszor filmre akartam vinni. Hogy megmutassam, vannak Eötvös Károly-féle magyarok is, akik nem vállalták, akik küzdöttek az antiszemitizmus ellen. Azért akartam ezt a filmet megcsinálni, amiért Eötvös is elfogadta a fölkérest a védelemre. Mindig visszautasították még a gondolatát is. Nemcsak én meg Gyula, de Makk Karcsi is szerette volna megcsinálni. Aczél György hárította el, azzal, hogy nem szabad provokálni a magyar antiszemitizmust, igy a forgatókönyv stádiumáig sem jutott el a dolog. 1984-ben ajánlatot kaptam egy francia producertől, filmesitsem meg Elie Wiesel L'Aube (Hajnal) cimú regényét. Végre alkalmam nyílt olyasmit tanulmányozni - "hivatalból" is -, ami egyébként állandóan izgatott. Tehát ez az ajánlat is a "veletlen" müve. Elolvastam Elie vagy húsz könyvet. Es ekkor töményen találkoztam a zsidósággal. A haszidizmussal, a rabbinizmussal, és sok minden massal. Például azzal, hogy elgondolkozzam, milyen a világ. Miért van a világ? Hogy miért szar ez a világ, úgy ahogy van? S ugyanakkor miért érdemes mégis élni? És milyen áron érdemes élni? Amiben én nem foglalok állást. S mar itt is vagyunk a L'Aube alapproblémájánál. Az alaphelyzet úgy indul, hogy a zsidóknak kell egy állam. Hogy ne következhessen be soha többé, ami a második világháborúban. Ez nem vitás. A regeny alapkonfliktusa az, hogy kell-e, lehet-e Ölni ennek érdekében vagy nem. Egy eszméért. Egy fiú, aki Öl, tudja: azáltal, hogy öl, föláldozza magát. Nem az elveit. Hanem saját magát az elveiért. Tehát nem mint Krisztus, akit megölnek, hanem ö, az ortodox vallásosságban nevelkedett fiu| lesz megfeszítve, ha öl. Hogy valami jó es új szülessen. (Folytatjuk) ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT
