Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-11-17 / 43. szám
Thursday, Nov. 17. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZO 7. Haraszti Endre: “TÉVEDÉSEK VJGJÁTÉKA” Mint az Amerikai Magyar Szó esetenkénti külső munkatársa és olvasója szeretnek hozzászólni a lap október 6-i számának 12. oldalához. A cim azt mondja: "XXIV.nyári olimpiai játékok, Szöul." Ezt a cikket én is és azt hiszem a lap számos olvasója is - nagyon vártuk, hiszen az amerikai és kanadai televíziós adás oly sok egocentrizmussal (mondjuk ki: önzéssel) mutatta be naprol-napra a szöuli eseményeket, hogy a megszokott amerikai "sztár-kultusz" mellett valósággal árnyékba süllyedtek a magyar sportolók eredményei. Nem mentség, hogy szinte semmit sem mutattak a vívásból, öttusából, azon a címen, hogy "ezek az átlagos amerikait nem érdeklik". A tévéseknek ( arra is gondolniok kellett volna, hogy Eszak- Amerikában számos, u.n. "első generációs" el, akiket igenis érdeklik azok a sportagak is, melyek a baseballon és rugbyn nevelkedett amerikaiakat hidegen hagyják. Mondom: ilyen körülmények között türelmetlenül vártuk a magyar újságok híradásait. Azt is meg kell mondanom: csalódnunk kellett ebben is. Szakszerű cikkek, tanulmányok helyett, elkapkodott, szakszerűtlen adatanyagot kaptunk. Nem bocsátkozom bele más lapok baklövéseinek tárgyalásába, de kötelességemnek érzem, hogy legalább az Amerikai Magyar Szó fentemlitett oldalával foglalkozzam, hogy a lap olvasói számára : a megfelelő kijavításokat,kiegészítéseket eszközölhessem. Ami mindjárt megüti a szemem, az nem más, mint az, hogy a közlemény kizárólag "az utóbbi negyven év folyamán" elért eredmények táblázatát közli. Nyilvánvaló, hogy a cikkíró számára Magyarorszag csupán 1948-ban "született", tehát a magyar fiuk-lányok részvétele az olimpiai játékokon - a cikkíró szerint - nem a Játékok megindulásával (azaz 1896-tal) történt, hanem - Rákosi Mátyás hatalomra jutásával! ( • Ha a cikk - előttem ismeretlen írója- még mindig "szerelmes" ebbe az emberbe, "Sztálin legjobb tanítványába"^ abba nem szólok bele, hiszen szabad világban élünk,- mindenki abba szerelmes, akibe akar. Én mindössze a lapolvasó ifjúság érdekében próbálok nyilatkozni akkor, amikor az ilyen kimutatásoknál ragaszkodnám ahhoz, hogy- "lapszüke" ide vagy oda -, mégiscsak le kellene közölni a magyar sportolok eredményeit 1948 előtt is, - elvégre a mi remek atlétáink, vivőink, üszőink, stb. igazán nem tehettek arról, hogy 1896 és 1945 között az a bizonyos "átkos" Ferenc József-, vagy Horthy-rendszer volt. Most rátérek az egyéb baklövésekre. Azt mondja az ismeretlen cikkíró, hogy "200 m. egyéni vegyes" és "400 m. egyéni vegyes" - Darnyi Tamás arany. Javaslom, hogy - még ha csak sportról is írunk, akkor is írjunk magyarul! A mi szülőföldünk nyelvén ugyanis ennek az úszásnemnek a neve: vegyesuszas. Nem kell hozzátenni, hogy "egyéni". Persze, ertem en, hogy miért fogalmazott igy a (talán már Amerikában született) cikkíró. Azért, mert amerikaiangol fogalmazásnál létezik "4x100 medley relay", amit mi a magunk nyelvén "4x100 m vegyesúszó stafétának" fordítunk. Ilyen körülmények között Darnyinál teljesen fölösleges volt hozzátenni, hogy "egyéni", hiszen egyetlen úszó nyilvánvalóan nem tud "stafétát" úszni. "Boxolás" - mondja a cikk. Most megint arra kell gondolnom, hogy mar Amerikában született a cikkíró, vagy olyan régen hagyta el Magyarországot, hogy még a 30-as evek sport-nyelvüjitását sem ismeri. Ha ismerne, akkor a magyar szakkifejezést alkalmazná: "ökölvívás". "1000 m negyes kenu"-ban aranyat, "500 m négyes kenuban" ezüstöt érdemeltünk ki. Tévedések halmazata! A magyar négyes 1000 méteren nem kenuban^ hanem kajakban győzött. Ez egy férfi négyes volt, amit a cikk elfelejt megemlíteni. A "négyes kenu" nem volt olimpiai szám. Az 500 inén elért ezüstöt nem férfiak, hanem nőink kapták, - a cikkíró talán "nőgyülölŐ", hogy ezt nem irta ki. Persze, az sem kenuval, hanem kajakkal történt. (Itt nem akarom megmagyarázni, hogy mi a különbség a "kajak" és a "kenu" között. Az olvasók- remélem -, aműgyis tudjak, a cikkíró pedig egy szakkönyvben nézze meg. A jo pap is holtig tanul...) "Vivás - csapatban Magyarország bronz" es "TŐrvivás - csapatban Magyarország arany." "Vivás" helyett persze "kardvívást" keüett volna imi es Magyarország nem bronzot kapott, hanem aranyat. Ezzel szemben tőrvívásban a cikkíró túlságosán "jo volt" hozzánk, hiszen cspatunk csak harmadik lett és bronzot érdemelt - arany helyett. "Torna - írja ismeretlen barátunk, - Borkai Zsolt bronz." Ha nem Írja ki, hogy ez nem az u.n. egyeni összetett volt, akkor a jámbor olvasó azt hiszi, hogy Borkai az u.n. "all around"-ban lett harmadik. Bár igy lett volna! A valóság ezzel szemben az, hogy Borkai Zsolt nem bronzérmét kapott, hanem - legjobb szeren, a lovon "hármas holtversenyben" lett első, tehat aranyat kapott! Az összetettben az arany- ezüst-bronz szovjet tornászoknak jutott,- itt Borkai nem került dobogóra - legfeljebb a cikkíró "jóvoltából"... "Lövészet - Záhonyi Attila bronz." Tisztelettel kérem a cikkírót, értse meg, hogy a "lövészet" az valamennyi lövÖszámnak a gyűjtőneve! záhonyi Attila a kisöbű puska számban lett harmadik. A "Birkózásban" a cikkíró Komáromi Tibornak ezüstöt, Sike Andrásnak aranyat ad. Itt talán helyén való lett volna megjegyezni, hogy ez nem egyszerűen "birkózás" ( volt, hanem a két ( magyar sportoló esetében u.n. "kötöttfogású" (régebbi névén: görög-romai) birkózás, mely nem azonos a "szabadstilusú" birkózással. Az olvasók tálán megérdemelték volna azt is, hogy megtudják, hogy Sike András az 57 kg-osok Komáromi Tibor pedig a 82 kg-osok mezőnyében erte el értékes első-, ill második helyet. Ha ezt nem jegyezzük meg, akkor a cikk szakszerűtlensége csak annyit ér el, hogy a tájékozatlan olvaso azt hiszi, hogy volt "egy" birkozo-sz'am is, melyen Sike első, ezzel szemben Komaromi második lett. Sorolhatnám még! Isaszegi Robert ökölvívónknál nem jelzi a cikk, hogy az úgynevezett "lepkesulyban" lett harmadik. "Kettes kenuban" bronzot "ad" az Ab7ahám-Csipes párnak, holott ők kajakban értek el ezt az eredményt. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a lap fő feladata nem sport-szakcikkek közlése. Mindazonáltal, javaslom, hogy a jövőben nagyobb gonddal történjék az ilyen munka is. Ha jelenleg nincs a lapnak olyan munkatársa, aki a sporthoz ért, akkor kellene szerezni valakit. Biztos vagyok benne, hogy lelkes f olvasóink között lehetne jelentkezőket találni. Igaza volt Coubertin bárónakf amikor a sportot kapcsolatba hozta a bekével és az egészséges értelemben vett nemzetköziséggel. Mindazonáltal, ne feledkezzünk meg a pontosságról. Ha mar hagyjuk szegény Fuchs Jenőt, vagy Kabos Bandit forogni a sírjukban, mivel ők "pechjükre" 1948 előtt voltak olimpiai bajnokok, - akkor legalább a szöuli olimpia eredményeinek közlese ne váljék "tévedések vigjátékává"... • (Szerkesztő válasza: Halás köszönettel nyugtázom kiváló külmunkatársunk, Haraszti Endre szakavatott kijavításait, kiegészítéseit az okt. 6-i számunkban közölt olimpiai beszámolónkra vonatkozóan. Igaza van: lapunknak nincs olyan munkatársa aki ertene a sporthoz. Kedves kúl- munkatarsunk azon javaslata, hogy szerezzünk valakit, aki ért a sporthoz, egészséges gondolat, de ha már szereznénk valakit, inkább olyanra volna szükségünk, aki ért a közgazdasághoz, aki ért a politikához, aki ismeri a magyar és az amerikai történelmet, elsősorban a munkásmozgalmat es aki szerelmese a magyar és a világirodalomnak. És aki hajlandó lenne fizetés nélkül dolgozni. Keresünk már ilyen embert vagy 50 éve, eddig meg nem sikerült, de rri nem adjuk fel a reményt! Hogy miért nem közöltük az 1948 előtti sporteredményeket? Rákosi Mátyásnak semmi köze nem volt ahhoz. Ezt a kis statisztikát egy hazai lapból vettük át. Szívesen közöltük volna az 1948 előtti olimpiai eredményeket is. Ha Haraszti Endrének meg vannak ezek a statisztikai adatok, ezer örömmel közölnénk azokat. A Ferenc Jozsef-i vagy Horthy-rendszer- rol való véleményünknek sincs köze e statisztika kihagyásához. Meg kell azonban jegyeznem, hogy bár nekünk elítélő véleményünk van a Ferenc JÓzsef-i vagy Horthy-rend- szerröl, az átkos szót nem használtuk. Legfeljebb a Szálasi-rendszerre, amit azonban nem tennénk idézőjelbe. Érdekes perspektívát nyit Mr. Haraszti ama feltételezése, hogy sport-cikkirónk szerint Magyarország csupán 1948-ban született. Cikkírónk 1948-ban már 44 éves volt. t i Fantáziáim persze szabad es erdemes. Például, ha arra gondolunk, hogy ha Magyar- ország csak 1948-ban született volna, akkor nem lennenek emlékeink másfél millió magyar háborús áldozatról az első es második világháborúkban, es nem lennének emlékeink a koncentrációs táborokban elpusztult fél millió magyar zsidóról. Ismétlem hálásak vagyunk Haraszti Endre melyen, igazan melyenszánto Írásáért. Deák Zoltán.) TILTAKOZÁS (folytatás az 1. oldalról) Főszerkesztő Urnák is tudomása van arról, hogy az egész szabad világ felháborodással, elkeseredetten, tehetetlenül nézi egry nemzeti ( kisebbség megsemmisítésére irányuló bestiális eljárást és elvárja, hogy a nemzetközi fórumok nemcsak platonikus szavakkal, hanem tényleges nyomást gyakoroljanak arra a román államra, amely süketségében és vakságában nem akarja meghallani sem az ész, sem a humanizmus, sem a szabadság, sem az igazság, sem a jog egyetemes elveinek legelemibb tiszteletben tartását. Beregi Tivadar (Párizs) az "Art et Poésie" egyik irodalmi szerkesztője