Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-10-27 / 40. szám

Thursday, Oct. 27. 1988. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7. * pi T. Ágoston László: DULCINEA Amint belépett az ajtón, rögtön észrevet­te, hogyi egy szempár szegezödik rá. Meleg, barna, lágyölelésü szempár. A hozzá tartó­zó arc nem eppen szép, de érdekes. Vastag, szépen iveit ajkak uralkodnak a kissé hegyes all fölött. Mintha egy hatalmas szív beszél­ne, amikor megszólal. "Úgyis elviszik" - gondolta mig leült és rendelt egy sört. A zenekar eppen a "Nincs Szerencsem a szerelemben, nincs szerencsém..." kezdetű dalt játszotta. Es ekkor fölállt egy behemöt szépfiu, megigazította a nyakkendőjét, odalepett a szívarcúhoz. "Mondtam, hogy elviszik", nyugtázta magában. De nem. A behemöt mondott valamit, megindí­totta a vállát és odébállt. A két barna szem viszont tovább leste őt, és a formás lábak kopogták az ütemet. Izgatottan kortyolt egyet a söréből, es elindult a csillogó szemek felé. A nő meg se várta, hogy odaérjen, felállt, s mar tipe­gett is előtte a szethúzgalt szekek között. Mintha evek óta együtt táncoltak volna. Elég volt, ha az ujja hegyevei megérintette a derekát, már tudta, hogy lépjen, merre pördüljön.-Mit is mondott, hogy hívják? - hajolt közelebb a nő, s kivillantotta a fogait. Ó a füléhez hajolt, hogy megértse mit mond, s közben még közelebb húzta magá­hoz. Nem ellenkezett.-Olyan furcsa neve van, most se értem rendesen, de mindegy. Amikor leült az asztalhoz elneveztem magamban Don Quijotenak. Tudja, ahogy leült, meg aho^y rendelt... maga volt a búsképü lovag. Remé­lem nem haragszik - s megszorította a kezet.-Nem haragszom, Dulcinea... Aztán egesz este aktákról, világpiacról, árrobbanásról, meg művészetekről beszél­gettek, miközben az asztal alatt szoron­gatták egymás kezét. A búsképü lovag Egri Bikavért rendelt kólával, s minden poharat Dulcinea egészségére köszöntött, így aztán éjfél felé egyformán mámoros szemekkel tekintettek a világba, no meg egymásra. És ekkor Dulcineának bolondos ötlete támadt. (-Te, Don! Csináljunk valami nagy őrült­ségét!-JÓ, csókolj meg!-Ez jó, de nem eleg bizarr... ( -Hát... akkor... csöngessünk be valahová, es fussunk el, mint gyerekkorunkban.-Nem jó. Gyere! Dulcinea kézen fogta és húzta magja után, ki az utcára. Az egyik sarkon két rendőr sétálgatott.-Most csókolj meg, búsképü! - s olyan hosszan tapadtak egymáshoz, hogy csak a rendőr vallveregetésére váltak szét.-Szabad a személyazonossági igazolványo­kat?! Kuncogva kotorták elŐ az okmányokat, s tovább szorongatták egymás kezet, mig a két rendőr zseblámpafénynél forgatta a lapokat. Aztán kezüket a sapkájukhoz emelve, zavartan adták vissza. "Elnézést, szerkesztő úr... bocsánat asszonyom... tetszik tudni, errefelé sok a markecoló..."-Ezeket legyőzted, La Mancha lovagja, lassúk- a varat! A közelben volt egy játszótér, farakasok- ból épített erődítménnyel. Ezen nyíitték el nadrágjuk hátsó felét a környékbeli óvo­dások. Oda vitte Dulcinea mámoros lovag­ját. Három sápadt fényű lámpa küszködött az éjszaka sötétjével, a negyedikből mar kivertek a körtét.-Ide zárták a vártoronyba úrnődet, a szépséges Dulcineat. Kard ki kard lovag, küzdj meg érte a hétfe^jú sárkánnyal! Nézd, a ruhaja i hószin, a főkótóje patyolat, és csak rád var...-No igen... - toporgott a férfi - de nincs se lándzsám, se borbélytányér - sisakom...-Ne akadékoskodj, hős lovag, csak találunk itt(valami kidobott bilit! (Es aki keres, az talál. Dulcinea hamarosan raakadt egy lyukas fazékra, ami ugyan lötyögött egy kicsit a búsképü fején, de a szemüvege megtartotta. Aztán előkerült egy rozsdás vascső, ami az éjszakában akár lándzsa is lehetett.-No latod?! Most pedig felkapaszkodom a vártoronyba, lekiabálok neked segítségért, te pedig megrohamozod a várórséget. A homokozótól indulhatsz. Úgy is történt. Dulcinea elhaló hangon kiabált: "Segítség, segítség, megöl a sár­kány!" Don pedig bőszen nekirohant volna a farakásnak, ha közben meg nem botlik valamiben, és el nem nyúlik a földön. Termé­szetesen mindezt kacifántos káromkodások közepette. Mire föltápászkodott, egymás után nyíltak ki az ablakok. Borzas, kiváncsi fejek kandikáltak ki rajtuk, a szemüket dörzsölgettek, hogy jobban lássanak.-Tartson ki egy kicsit hölgyem! - kiáltott le az egyik - a feleségem már hívja az URH-t. Hős Don Quijote fájdalmasan húzva a bal lábát, odabicegett a farakáshoz, leemel­te Dulcineájat, s kézén fogva igyekeztek az egyik sötét mellékutca felé. Közben felszólt az ablakban állóknak. "Nincs semmi baj, kérem, tessék nyugodtan aludni tovább! Mi csak játszottunk." A válaszra egyikük sem( figyelt. Már csak azért sem, mert a távolból egyre élesedő hangon vijjogott a rendőrkocsi. Szerencséjük volt, egy szabad taxi köze­ledett. Intettek neki és gyorsan beprésel­tek magukat a hátsó ülésre. A férfi kérdőn nezett a barna szempárba. Dulcinea a leg­természetesebb hangon válaszolt. "Mondd a címedet, lovag! Megmentettél a sárkány fogságából, a tied akarok lenni!" A sófór kissé furcsán nézett rájuk, de rándított egyet a vállán és elindult a megadott irány­ba. "Ven marhák" gondolta macában. "A nó legalább harmincöt éves, a férfi is van vagy negyven. Úgy eszik egymást, mint a tinédzserek... No, de a mi szakmánkban mar semmin se csodálkozik az ember..." Azon se csodálkozott, hogy több borravalót kapott, mint a fuvardíj. És Dulcinea csábító volt, mint a spanyol táncosnők, tüzes, mint a Calvados, mámo- ritó, akár a szerelmet lehelő tengerparti éjszakák. "Ölelj, búsképü, szoríts magadhoz, törd össze a csontomat! A tiéd vagyok, és te vagy az én borbélytányéros hősöm!" - mondogatta és Don ügy érezte, ilyen gyönyörűségben még soha életében nem volt részé. Imádta Dulcineáját, ezt a hóbor- tos^, hihetetlennek tűnő éjszakát, és az egesz világot... Es két ölelés között elhatá­rozta, hogy soha többé nem ereszti el maga mellől. De nem mondta meg neki, várni akart reggelig. Arra ébredt, hogy valaki megcsókolja. Dulcinea ágyba hozta neki a kávét.-Ülj le Dulcineám! Ide mellém, és csókolj meg újra! Fontos hírem van számodra. Lehet, hogy meglep, hiszen csak néhány érája ismerjük egymást. A nevedet se tu­dom... Dulcinea... en úgy határoztam, hogy soha többé nem engedlek el magam mellől. Az asszony újra megcsókolta, s újra, kérés nélkül, aztan lassan fölállt, odament az ablakhoz, elhúzta a vastag sötétítő­függönyöket.-Ébredj föl( búsképü lovag, megvirradt! A te Dulcinead eltűnt az éjszakával. Beteg ferjem van, es két gyermekem, akik vissza­várnak. ( Ne kérdezd honnét jöttem, azt se, ^hova megyek. La Mancha lovagja és az ó Dulcineája csak mese, egy szép álom. Álmodj tovább helyettem is hős lovagom, Don Quijote de La Mancha! - Újra megcsó­kolta a férfit es behúzta maga mögött az ajtót. A borostás arcon néhány könny­csepp csillogott. Nem az ö könnyei buggyan­tak ki... ^Megtapogatta sajgó bokáját és fahangon dormogte . maga elé: "Dulcinea csak egy álom..." Felhajtotta a kávét. Keserű volt, pedig o edesen issza. Ui BBC film készül Bartók életéről (CPF-NY) Számos kisebb dokumentáris film után, melyeket a TV-n láthattunk, most hosszabb és tárgyilagosabb produk­ció készül Bartók Béla életéről a BBC (British Broadcasting) vállalkozásában. Egy hat tagú "team" (együttes) járta végig Európát és Amerikát. Helyszíni felvételek és a még ma is élő kortársakkal folytatott részletes interjúk formájában az eddig leghitelesebb, legrészletesebb Összegezést fogják adni a nagy zeneszerzőről és müvei­ről. Tudvalevő, hogy Bartók New Yorkban 1945-ben, önkéntes száműzetése végen halt meg és sírja az itteni A.S.C.A.P. (Ze­neszerzők Szövetsége) temetőjében nyugo­dott. A magyar-amerikai jó viszony kiala­kulása után a közelmúltban szállította vissza két fia, Bartók Peter es ifj. Bartók Béla Budapestre, és a budai temetőben helyezték nyugalomra, ahol az egesz Bartók- család és Kodály Zoltán es első felesege is fekusznek. A BBC filmegyüttes Budapestre is el­ment. Hosszú beszélgetéseket rögzített Bartók még élő barátaival és ismerősei­vel, valamint az akkori sajtó képviselői­vel. Csak néhány név ezek közül: Yehudi Menuhin, Paul H. Lang, a N.Y. Times egy­kori zenekritikusa, mindkét Bartók fiú, kik közül Peter US állampolgár es hang- lemezkiadó, Sándor György és Balogh Er­nő zongoraművészek, és Gabriel D. Hackett szerkesztő, aki a pesti Archívum mellett a második legnagyobb Bartök-dokumentum- gyűjtemény tulajdonosa. Budapesten termé­szetesen Somfai László és dr. Bónis Ferenc^ Bartók ismert életrajzírói. A filmet jövő februárban fogja a BBC bemutatni. Bartók Béla síremléke Budapesten (Róth Ernő felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom