Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)

1988-07-14 / 28. szám

Thursday, July 14. 1988. 5. AMERIKAI MAGYAR SZO GYERTYÁN ERVIN: Hétköznapi antiszemitizmus « i I Dr. Kiss György munkájának eppen az a vonatkozása a legpéldaadóbb, amelyhez a legkevésbé illendő hozzászólnom: a keresz­ténység, a katolikus egyház felelősségének őszinte feltárása az antiszemitizmus ki­alakulásában és elterjedésében. S igy - akarva, akaratlan - a Holocaust szörnyűsé­geiben is. Eppen ezért idézem - egyetértő- leg - ismét Rahner professzort: "Az egyház közvetlenül nem felelős a Holocaustért, kortorénetünk e borzalmas eseményének előidézésében lényegében közrejátszott sok más ok is. De vajon lehetséges lett volna ez a Holocaust, ha előtte oly sok évszázadon át, egészen az egyház legfelsőbb köreiig és onnan lefelé, a köznapi keresz­tényekig és az egyházi szónokokig nem burjánzott volna a lelkekben az antiszemi­tizmus, amely egyértelműen embertelen és kereszténytelen volt, s amelyet ma sokkal világosabban be kellene vallani, mint ahogyan ez a mai egyházban törté­ni k/' Es az egyházon kívül? - mer’ul föl bennem a kérdés. A világi progresszió nagy és meg­határozó laikus szellemi áramlataiban- az en "egyhazamban" - vajon nincsenek analóg jelenségek? Vajon nem lenne idő­szerű a keresztény és zsidó hitetlenek- a csak származás szerinti keresztények és zsidók - párbeszédének az intézménye- sitese? * Minden hasonlat sántít, persze. Kétség­telen, hogy a keresztény egyház kétezer esztendős magatartásának hatásával nem összemérhetÖek a legfeljebb egy-két év­századra visszatekintő ideológiák. De még a marxistáknak is megvannak a maguk "Szentirás-szövegei", amelyek - különösen a dogmatikus gondolkodás esetében - be- tölthetik Máté evangéliuma 27. fejezeté­nek 25. verse, vagy Szent Pál a Rómaiakhoz intézett levele 9-11. fejezete szerepét. Az antiszemitizmus három bűnbakképzö ürügye, forrása, a vallási, a faji, a gazdasági közül az utóbbihoz alighanem Marx A zsidókérdésről cimü igen fiatalkori, és valljuk be, teljesen elhibázott írása nem kis elméleti támogatást adott, amikor elmosva az etnikai és gazdasági szféra közti különbséget, ugyanolyan torz és igaz­talan általánosításokra nyújtott lehetőséget, mint vallási vonatkozásban az említett ujtestamentumi szövegek. Igaz, nem nagyon citálgatták ezt a Marx- tanulmanyt, de nem is cáfolták. Nem-léte­zőnek tekintették. Ám hatása még olyan kiváló tudós munkájában is fellelhető, mint Molnár Erik. A Társadalmi Szemle 1946. júliusi számában megjelent Zsidókérdés Magyarországon cimü tanulmánya, amely ókori finánckapitalizmusról ir a zsidókkal kapcsolatban, s a sokkal ősibb képződésé zsidó vallásról azt állítja, hogy "szükségkép­pen hívói üzleti gyakorlatának hatása alatt fejlődött." Sorolhatnánk persze a hasonló példákat. Még Hruscsov is: egy hősi halált halt zsidó tábornokot és egy aljas, a nácik szolgálatá­ba szegődött, később felakasztott zsidó spiclit allit egymás mellé, amikor éppen az antiszemitizmus ellen fellépve azt kí­vánja bizonyítani, hogy ilyen zsidó is van, olyan zsidó is van. Nem szeretném, ha félreértenének. Valóban van ilyen zsidó is, olyan zsidó is, amolyan zsidó is. A Holo­caust - s az egész történelem - zsidó mártír­jainak emlékét sározza be az, aki valóságos bűnök ellen akarja azt védelemül felhasz­nálni. Az antiszemitizmus jogi, politikai, erkölcsi ellentéte nem a filoszemita elfo­gultság, hanem az emberi, jogi, erkölcsi, társadalmi mérték állampolgári egyenlő­sége. S ahogy megalázó bármilyen kedvez­ményezés ezen az alapon a zsidó egyének számára, úgy nem tartható antiszemitának az sem, aki ugyanazt a kritikai szabadságot engedi meg az izraeli politika egyes jelen­ségeivel szemben, amit természetszerűen megenged máskor. Mondjuk Franciaországot illetően, anélkül, hogy ettől frankofobnak lenne minősíthető, vagy éppenséggel saját hazájával anélkül, hogy megtagadná azt. A hruscsovi példa mégis árulkodó módón tanúskodik a tárgyilagosság köntösében jelentkező elfogultságról, hiszen ebben a viszonylatban a hitlerizmust illetően aligha ez az arány volt jellemző a zsidók magatartására. Arról pedig, hogy Lenin halála után a sztálinizmus milyen antisze­mita hullámoknak és akcióknak nyitott teret nyíltan és titokban, a legkülönbözőbb ürügyekkel (klerikalizmus, kozmopolitizmus, trockizmus, buharinizmus, cionizmus^ a Hitlerrel való meg nem támadási szerződés, a zsidó-arab szembenállás egészen a Sztá­lin halálával meghiúsult genocidium-terv- gyanus orvosperig), egyebek mellett Kari Steiner felkavaró könyve, a Hétezer nap Szibériában nyújt megrendítő képet, külön fejezetet szentelve a Gulág nagyszámú zsidó foglyainak. A szocialista országok közül talán Magyarország az egyetlen, amelyben 1945 óta - eltekintve Sztálin halálával a napirendről lekerült, tervezett magyar zsidó orvospertöl - az antiszemi­tizmus nem emelkedett az állami és part­politika szintjére. * Dr. Kiss György idézi a könyvben a kővet­kező történetet: "Tudja, mi a keresztény társadalom jó részének legsúlyosabb és számunkra, zsidók számára legfájdalmasabb előítélete és tévedése?" - kérdezte tólem egyszer az ötvenes évekbe^ a budapesti Rabbiképzö Intézet egyik tanára. Nemleges válaszomra egy történettel felelt. "Egyik nap itt, a József körúton megszólít egy vidéki parasztember. Nyájasan, alázatosan kérdezte: Ha meg nem sérteném, ugye, az úrnak zsidónak tetszik lenni? Csodálko­zással jegyes igenlő válaszomra igy foly­tatta: En megkérnem az urat, ha volna olyan nagyon szives, és szólna a fiam érde­NAAP CERTIFIED BÁLINT MARIANNE.... ENGEDÉLYES PSZICHOTHERAPEUTA PSZICHOANALÍZIS ÉS RÖVID TERÁPIA Depresszió, krízis intervenció, párkapcsolati problémák, szorongás es egyéb tünetek Washington Square GREENWICH VILLAGE KÖRNYÉK Konzultáció kizárólag előzetes telefonbejelentés alapján (212) 46O- S949 kében Rákbsi elvtársnak, csinálja meg, ho^y a gyereket felvegyék a Ganz gyárba..." "Hat ez az, amiről szó van - mondta a zsidó tanar -, ebben a megszólításban és kérelemben rejlik a zsidók tragédiája." Mert nemcsak ez az egyszerű falusi ember- fűzi a történethez dr. Kiss György -, hanem a keresztény társadalom elmaradot­tabb rétegének nagy része is igy képzeli a dolgot: a zsidó az zsidó, akár a Rabbi­képzö Intézet hivő tudós tanára, akár Rá­kosi Mátyás, a kommunista párt sztálinista főtitkára - egy húron pendülnek." Hadd toldjam meg ezt egy másik, immár sajat történetemmel. Egy kitűnő barátom, akinek j felvilágosodottságához, emberi nobilitásához kétség sem férhet, mondotta nekem, s még csak nem is rosszallóan: "A zsidóknak (is volt elég bajuk Rákosival, de azért zsidót nem végeztetett ki." Ebből a szempontból nem jutott eszembe számba venni Rákosi áldozatait. Most megtettem. Kiderült: az ellenkezője az igaz. Szinte minden koncepciós pernek voltak zsidó elitéltjei (ahol volt halálos ítélet, halálos elitéltjei), jóval a zsidók számaránya fölött, a kifejezetten vallásos perkonstrukciók- Mindszenty-per, Grosz-per - kivételével. A tervezett zsidopernek viszont (amely Sztálin halálával maradt abba) csak zsidó vádlottjai lettek volna... Sokan mondják és hiszik: nem érdekel, kinek milyen vallá­sé volt az édesanyja, csak az összefonó­dást nem szeretem. Megfeledkezve arról, hogy minden antiszemitizmus valamifele "összefonódás" feltételezésével kezdődik, s az aktiv gyűlölködésben torzul ez el, misztifikálódik, fantomizálódik démoni Összeesküvéssé. Józanul és igazságosan kell ezzel a prob­lémával is szembenézni. Minden vallási közösség, minden népi hovatartozás jár valamiféle plusz-szolidaritással. Ezt a zsidóktól sem lehet és szabad megtagadni. Aztán van az a plusz-szolidaritás, ami a sorsközósségböl, a közős szenvedésből, pusztulásból, ifldözóttségböl, diszkrimi­nációkból, az ellene folyó közös harcokból fakad, s aminek az erkölcsi jogosultságát még erkölcstelenebb volna megtagadni. Ez ellen csak okainak - a társadalmi meg­különböztetésnek, antiszemitizmusnak, diszkriminációknak - a felszámolása'val lehet küzdeni. A tragikus zsidó sorskőzős- ség tartós megszüntetésével. POOR MOLNÁR IMRE Hippie Zseni balladája Elmerengve búsan andalogtam ki a ViHage-bol egy nyári délután melyet az őrültek miatt halálra untam s azt is, hogy nekem is van egy cédulám agyamban a szikrak lángra gyultak s testemben mar nyakig ért a láz s utam mentén az emberek pirultak mert szemükben én voltam a gyász. Az emberiség testi - csúfa gyásza ki szakallasan s topiákul rohangál s olyan kinek soha nem volt násza s ábrázatan ott ül a halál elképedve rágtam szájam szélét s hahotázni volt kedvem talán mert kik arra jöttek nézték ahogy egy csavargó nevet igazán. De én nem röhögtem akkor bőgni tudtam volna mint egy kölyök mert tizenkét órája lesz ma este hatkor hogy bendomben kaja nem lötyög az éhségem már régen nem zavar levegőn s tudományokon élek s az öreg Hegel éhesen is elaltat hamar s álmomban majd uj ötletet kérek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom