Amerikai Magyar Szó, 1988. július-december (42. évfolyam, 27-48. szám)
1988-10-20 / 39. szám
6. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Oct. 20. 1988. JOHN MALESELA, (parlamenti képviselő, Tanzánia) ,2100 MILLIÓ EMBER, EL NYOMORBAN A VILÁGON Az emberiség több mint kétharmada a szegénység állapotában van. Éhínség, betegség, nyomor, analfabetizmus, társadalmi igazsagtalanság, halál a fegyveres konfliktusokban - ilyen szomorú sors jut osztályrészül emberek százmillióinak. Különösen súlyos helyzetben van a fejlődő országok lakossága, amelyek gazdasági es társadalmi válsággal, hatalmas adósságterhekkel, nyomasztó politikai problémákkal küszködnek. Es a helyzet egyáltalán nem javul, ellenkezőleg, az utóbbi években a nepek eletszinvonala jelentősen csökkent, a gazdasági káosz pedig_ súlyosbodott. Tovább folyik a nem egyenértékű csere és a nem egyenjogú kereskedelem, a transznacionális társaságok gátlástalan nyerészkedése; a kamatlábakkal űzött önkényes manipulációk még tovább növelik a szegénységet az egyik oldalon és a gazdagságot a másikon. Ennek az aggasztó helyzetnek a leküzdéséhez rendkívüli intézkedésekre és óriási összegekre van szükség, amelyekkel azonban az államok nem rendelkeznek. Elég, ha annyit mondunk, hogy csak nagyon kevés allamnak van annyi valutatartaléka, amelyből legalább egy hónapig finanszírozni tudja a minimális importot. Afrikai államoknak, köztük Tanzániának, még ennyi lehetősege sincs. Már nem is említem Afrika külső adósságát, amely meghaladja a 200 milliard dollárt és tovább növekszik. Honnan vegyük hát az oly szükséges erőforrásokat? Több forrás van, de csak e^y jelentékeny van közöttük - a leszerelés. Más ehhez fogható pénzforrás egyszerűen nincs a világon. Valóban, az emberiség évente körülbelül 1 trillió dollárt, percenként 2 millió dollárt költ fegyverkezésre. Es történik ez akkor, amikor a fejlödó országokban mintegy 1.3 milliárd ember nyomorog, tengődik, 800 millió pedig éhezik! Mint ismeretes, az éhínség problémája különösen súlyos Afrikában. Pedig a számítások szerint a katonai kiadásokra fordított évi kiadásoknak nem egészen 1 százaléka elegendő lenne arra, _ hogy az élelmiszerhiánytól sújtott országokat ellássák mezőgazdasági technikával. ; A fegyverkezes most olyan stádiumba jutott, amikor kérdésessé teszi mind az emberiség gazdasági-társadalmi haladását, mind pedig létezésének puszta lehetőségét. Ebben a helyzetben csak egy következtetést vonhatunk le: meg kell állítani a fegyverkezést, és el kell kezdeni a leszerelést, az igy felszabaduló erőforrásokat pedig fel kell használni a fejlesztés céljaira, az elmaradottság leküzdésére. A leszerelés és a fejlesztés mély meggyőződésem szerint az a két leghalaszthatatlanabb, bár rendkívül nehéz feladat, amely a nemzetközi közösség előtt áll; ez az a két pillér? amelyen fel lehet és fel kell építeni a szilárd, igazságos békét. A "harmadik világ" népei éppen ezért fogadták nagy lelkesedéssel és érdeklődéssel ( a közepes es rövidebb hatótávolságú raketak megsemmisítéséről kötött szovjetamerikai szerződést. Nem is annyira e szerződés^ ertelmeben megsemmisítendő rakéták es robbanófejek száma a fontos, mint inkább elsősorban a megegyezés tényé, amely a történelem során első ízben nyitotta meg az utat a tényleges nukleáris leszerelés felé. A szerződés elkezdte csökkenteni az emberiség megsemmisülésének globális veszélyét, erősiti a bizalmat és a kölcsönös megértést a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Kelet és a Nyugat kozott, ami már önmagában véve is bizonyos előnyöket nyújt Afrika, az egész "harmadik világ" országainak. El tudom képzelni, milyen nagy lesz a népek lelkesedése, ha ezt (a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati támadófegyvereinek 50%-os csökkentéséről kötött megállapodás követi majd! Ez a megállapodás azt fogja jelenteni, hogy komolyan elkezdődött a leszerelés folyamata. Ha pedig igy van, a Szovjetunió és az Egyesült Államok ugyan miért ne láthatna hozza közösen és ugyanilyen eredményesen a másik problémának, a fejlesztés problémájának a megoldásához? Erre is - enyhén szólva - megérett a helyzet, és ha ez megtörténik, újból bolygónk minden országa, minden nepe lesz a nyertes. A leszerelésen kiv’űl vannak más, pótlólagos lehetőségek is a fejlesztés problémáinak megoldásara. Csak néhányat említek közülük. Először, el kell engedni a "harmadik világ" államainak külső adósságát, amely a szó szoros értelmében megfojtja ezeknek az államoknak a népeit. Hiszen úgy sincs semmi remény az adossag visszafizetésére: kiszámították, ha kiegyenlítik az adósságot, ezek az országok a következő 20 év folyamán egyáltalán nem fejlődhetnek. Másodszor, a neokolonialista kizsákmányolás minden formájának megszüntetése, új és igazságos világrend megteremtése. Harmadszor, támaszkodás a saját erőfeszítésekre, az önellátásra, a többi közt mindenütt a helyi erőkre. Minden tolunk telhetőt megteszünk azért, hogy a lakosok erőinek összefogásával es a központi hatóságok i közremukódesével iskolák, kórházak, utak epíiljenek faluhelyen. A lakosság elkészíti az épületet, a kormány pedig a berendezést adja hozzá. Mi legyen az öregekkel? A magatehetetlenné vált, munkaképtelen idős embereket Japánban évszázadokon keresztül egy hegy tetejére kisértek fel családtagjaik, s otthagyták őket meghalni. Ma már más idők járnak a szigetországban, de a regi hagyományból mintha visszatért volna valami: rövidesen több ezer japan öreget ültetnek repülőgépre, es küldenek el otthonról külföldre. A japán társadalom rendkívül gyors ütemben öregszik, drámaian no az "improduktív" emberek szama. A MITI, a Nemzetközi Kereskedelmi es Ipari Minisziterium, ahol állítólag a legtöbb jő ötlet születik a szigetországban, azt javasolta, hogy ezt a problémát is a mar oly sok területen bevált gyógyírral, az exporttal orvosoljak. "Jelenleg minden külföldi valutánál erősebb a jen, igy azok az emberek, akik nyugdijukból itthon éppen csak hogy megélnének, külföldön luxus körülmények kozott tölthetik napjaikat" - mondta egy minisztériumi vezető, aki részt vett az öregek problémájának megoldására készített terv kidolgozásában. A terv a meglehetősen romantikus csengésű "Ezüst Kolumbia" elnevezést kapta. Ezüst, mert Japánban minden olyan dolog, ami valamilyen értelemben az idős emberekkel kapcsolatos, ezüst, Kolumbia pedig azértj mert 1992 dátuma, amikor az elképzelések szerint az első "idős kolóniát" exportálják majd, éppen egybeesik Amerika fölfedezésének ötszázadik évfordulójával, Kolumbusz egy uj világot fedezett fel, a japán öregek most uj országokat fognak majd “fölfedezni" - mondjak a terv hívei. Az idős emberek gondviselésének, elhelyezésének gondja annyira elevenen élő probléma ma Japánban, hogy már könyveket Írnak, s tanfolyamokat rendeznek róla. A 120 millió japánból ma 13 millió 65 éven felüli, de 2025-ben az öregek már a lakosság egynegyedét fogják kitenni. Sokan attól tartanak, hogy Japán el fogja veszteni dinamizmusát és versenyképességét a nemzetközi piacokon, mert mig ma minden nyugdíjasra hét dolgozó jut , számítások szerint ez az arany 2025-ben már csak 1:2.5-hez lesz. Ma 610 ezer ágyhoz kötött idős ember él a szigetországban és 650 ezren szenvednek időskori szenilitásban. 2025-ben egyedül az e két kategóriába tartozó Öregek több mint 4 millióan lesznek, s a róluk való gondoskodás jelentős hányadot fog elvonni az aktiv dolgozók köréből. E probléma enyhítésére nemrég már hozzáfogtak (olyan robotok kifejleszteséhez, amelyek képesek az ápolónői feladatok egy részének elvégzésére. A szakértők szerint a japán népesség elöregedésének jelenleg két fŐ oka van. Az egyik a nullához közel álló demográfiai növekedés: 2025-ben is mindössze 3 millióval lesz több japán, mint ma. A másik az élettartam jelentős meghosszabbodása. A második világháború előtt még szerencsésnek tarthatta magát az a japán, aki megérte gyermekei házasságkötését, hiszen az átlagos életkor ekkor 50 ev körül volt. Ma már a férfiak átlagosan 75, a nők pedig 80 évig élnek, más szóval a második világháború óta a japánok átlagélet- kora legalább 25 évvel meghosszabbodott. De nem kellemes dolog ma öregnek lenni Japánban. A 170 ezer jen összegű átlag- nyugdij egyáltalán nem nagy összeg a szigetországban, igy az öregség sokak számára csak nyomort, unalmat és főleg magányt tartogat. Még 1960 előtt az idős emberek 80 százaléka lakott együtt gyermekeivel, mára ez az arány félelmetes mértékben, 14 százalékra esett vissza. Többek kozott ezzel is függ Össze, hogy 1987-ben az óngyilkosságok egyharmadát 65 éven felüli emberek követték el. Ezek ismeretében érthető, hogy amikor az "Ezüst Kolumbia"- tervet nyilvánosságra hozták, ezrével tódultak az öregek információkért a MITI- be, sőt sokan különböző külföldi követségeket is fölkerestek, olyan országokét, ahol adott esetben szívesen élnének. I BŐRGYÓGYÁSZ Hl I J. Baral, M.D. H I Dermatologist ■ \rmrikai Borgon»as/ S/metseg diplomát tagja ^ Hm es nemibete.gscgek gsogsitása • «EeHj H Hajálültílcs • Hurrák operáció agjlH || ( ollagen injekció ráncok ellen 1|||W I \M1RK \N Dl RMATOI.OGY ( ENTER DS 210 CentraI Park South I H 1 ní'*í' \YC }'UkVÍ ■ ^III
